Szétlőtték a lengyelek a feljutásról szőtt álmainkat

Sorozatban harmadik meccsét is elveszítette a magyar jégkorong-válogatott a kijevi divízió I/A világbajnokságon, ráadásul ezúttal még gólt sem tudtunk ütni Lengyelországnak. A kieséstől már nem kell félni, az újabb vereség viszont azt jelenti, hogy jövőre is ebben a csoportban kell szerepelnünk. 

Jégkorong, divízió I/A világbajnokság
Magyarország – Lengyelország 0-2 (0-0, 0-2, 0-0)
gól: Zapala 25., Malasinski 27. (emberhátrány)

Egy győzelemmel és két rendkívül kellemetlen vereséggel futott neki a magyar válogatott a kijevi divízió I/A világbajnokság negyedik meccsének. Őszintén reméltük, hogy az osztrákok és a dél-koreaiak elleni, nem feltétlenül megérdemelt vereség kevésbé nyomasztja a fiúkat, mint az a tény, hogy ha az utolsó két meccsünket – a lengyelek és a kazahok ellenit – megnyerjük, még marad esélyünk a feljutásra.

Videózással készült a csapat a lengyelek ellen:

Továbbra is Vas János és Gőz Balázs nélkül voltunk kénytelenek felállni, de ez nem jelentette azt, hogy nem lépnénk fel támadólag. Jól korcsolyáztunk, gyorsaságunkat csak faultokkal tudták ellensúlyozni a lengyelek,

az első hét percben háromszor játszottunk előnyben – gólt viszont nem tudtunk ütni.

Szerencsére nem is kaptunk, amikor Kóger és Varga szabálytalankodása után mi voltunk hátrányban két percig.

Volt helyzetünk:

A harmad vége felé a lengyelek is kezdtek életjeleket mutatni, de összességében mintha kicsit lelassult volna a játék, kevesebb volt a gyors akció és a veszélyes lövés.

Hiba, hiba, gól, gól

Nem kezdtük jól a középső harmadot, sok korongot adtunk el a támadások építgetése közben, a lengyelek pedig annyira felbátorodtak, hogy a 25. percben egy - el kell ismerni, tetszetős - akció során Malasinski egy gyönyörű passzal indította Zapalát, aki megkerülte a védőnket, és Bálizs botos kesztyűje fölött eltette a rövidbe a korongot.

Bálizs Bence nem tehetett a gólokról Forrás: [email protected]/Gabor Fenyes

Mire eszméltünk volna, már kettővel vezettek a lengyelek: emberelőnyben támadhattunk, de eladtuk a korongot a támadó harmadban, Malasinski kilőtt vele, Szirányi csak üldözni tudta, de a lengyel elcsúsztatta a pakkot Bálizs lábai között.

Nem nagyon találtuk a lengyel játék - saját harmadból előrevágott korongokra rajtoló villámgyors támadók - ellenszerét,

pontatlanok voltunk, és kicsit talán hitehagyottak is,

pedig a nézőtérről ezúttal is rendületlenül jött a biztatás.

Amikor pedig nagy nehezen kiharcoltunk egy emberelőnyt, egy kapu előtti kavarodás után a csíkos ruhások ahelyett, hogy a Kóger bottal arcba nyomó lengyelt állították volna ki, inkább az egyik lengyel védőt a jégre rántói Magosit ültették le - lőttek az előnyünknek.

Hári János (22) elveszett a lengyel védők sűrűjében Forrás: [email protected]/Gabor Fenyes

A lengyelek őrizték az előnyt, taktikusan ölték az időt, mi pedig nem tudtunk igazán komoly veszélyt teremteni a kapujuk előtt.

Becsületből

Azt nem állíthatjuk, hogy nem küzdött becsülettel a csapat, azt már annál inkább, hogy annyira volt szerencsénk, mint a Titanicnak az első útján. Rossz utolsó passzok, blokkolt lövések, és még Odrobny kapus is észbe kapott, amikor a félpályáról megkínáltuk egy kósza lövéssel.

Az a legkevesebb, hogy feszültség volt:

Amikor meg végre igazi, értékelhető helyzetbe kerültünk, akkor Odrobny nem átallott bravúrokat bemutatni a lengyel kapuban.

3:25-tel a vége előtt Stipsicz kiharcolt egy kiállítást, időt kértünk, és Bálizs már el is indult lefelé, azaz hat a négy ellen megpróbáltuk a lehetetlent - egy jól védekező, korongszerzésben jó ellenféllel szemben.

Valóban csoda lett volna, ha ezen a meccsen egy ilyen húzás bejön,

mert semmi, de semmi nem akart ezen a délutánon sikerülni. A végén még egy emberhátránnyal feltettük a koronát a mérkőzésre, és elkönyvelhettük, hogy 2-0-ra kikaptunk Lengyelországtól.

Szerencsére az ukránok elleni sikernek köszönhetően ki már nem eshetünk (ezt a jogot a házigazdák fenntartották maguknak), de biztos, hogy a következő évet is a divízió I/A-ban kell töltenünk.