Nem nagy biznisz a BL-indulással felturbózott Európa Liga

Manchester United
Wayne Rooney of Manchester United lifts the trophy following the UEFA Europa League Final match between Ajax and Manchester United at Friends Arena on May 24, 2017 in Stockholm, Sweden. (Photo by Ahmad Mora/NurPhoto)
Vágólapra másolva!
Az Európa Liga pénzdíjazása össze sem hasonlítható a Bajnokok Ligájáéval, pláne nem a Premier League-ével. A topcsapatok számára csak nyűg a sorozat, és ezen a csaliként bedobott automatikus BL-indulás sem változtat sokat. A kivételt a spanyol klubok jelentik, amelyeknek esélyük sincs felvenni a versenyt a Barcelonával és a Real Madriddal, ezért inkább a szakmai munkába ölik a pénzt. Ez pedig az Európa Ligában térül meg.

A 2015–2018 közötti időszakra az Európa Liga összdíjazása 233 millió euróról 400-ra emelkedett. Az UEFA és az Európai Klubszövetség (ECA) célja az, hogy megnövelje a sorozat jelentőségét, és optimalizálja a kisebb csapatok lehetőségeit. Elsőre jól hangzik, de ha részletesebben megvizsgáljuk, kiderül, hogy a reform a legkevésbé sem egyenlíti ki a gazdasági erőviszonyokat, sőt még inkább a topkluboknak kedvez.

A topcsapatoknak nyűg az Európa Liga Forrás: DPPI/James Marsh

Nem nagy biznisz

Az EL anyagilag csak azoknak éri meg, akik a legtovább jutnak. A csoportkörben való részvételért 2,6 millió euró jár,

ami csupán 20 százaléka egy BL-csoportkörös csapat bevételének.

Ahogy haladunk előre, ez az arány fokozatosan emelkedik, a döntőbe jutók például már a BL-döntősök pénzének 33 százalékát kapják, a győztes pedig az 56 százalékát. A kiosztott pénz legnagyobb hányadát viszont a market pool teszi ki, amit az egyes országok közvetítési díjai alapján osztanak szét, de csak a csoportkörig eljutó és az automatikusan onnan induló országok részesülnek belőle. Vagyis hiába nyeri meg egy meglepetéscsapat a BL-t/EL-t, a díjazás miatt akkor is

a tehetős tévétársaságokkal rendelkező országok csapatai fogják kaszálni a legnagyobb pénzt.

Így sem éri meg

1997 és 2013 között minden évben bejutott legalább egy angol csapat a BL negyeddöntőjébe, sőt olyan év is volt (2008), amikor az elődöntőben voltak hárman. 2013-ban viszont embertelen mennyiségű tévés pénz kezdett áramlani a Premier League-be, a SkySports és a BT Sport 3,6 milliárd fontot fizetett a közvetítési jogokért, ráadásul

ez az összeg szinte egyenlő arányban oszlott meg a csapatok között.

A tévés pénzek elosztása a Premier League-ben Forrás: www.totalSPORTEK.com

A 2016-ban aláírt szerződés már 5,1 milliárd fontról szólt. A PL szép lassan a futball NBA-jévé vált, a sportág első globális, tudásalapú, bárkit befogadó ligájává. A játékosok milliókat keresnek, a fogyasztás és a verseny évről évre nő, különösen a topcsapatok között. Így pedig nyilvánvaló, hogy az EL nem motiválja őket.

A Bundesliga a PL nyomában

Részben igaz ez a Bundesligára is, ahol a Bayern Münchent (és az utóbbi években a Dortmundot) leszámítva nincs igazán kiemelkedő csapat, ezért óriási a belső verseny – német csapat nem is nyert UEFA-kupát/Európa Ligát 1997 óta. Ráadásul a 2017/2018-as szezontól a tévétársaságok évi 1,5 milliárd eurót fizetnek a közvetítési jogokért, ami 85 százalékos emelkedés az előző megállapodáshoz képest. Ilyen pénzek mellett pedig senki nem akar majd megszakadni az EL-ben, hogy az a bajnoki szereplés rovására menjen.

A Manchester United körülbelül 40 millió fontot keresett azzal, hogy megnyerte a sorozatot, ezzel szemben

a Premier League-ben csontutolsó Sunderland 100 milliót kaszált a tévés pénzeknek köszönhetően.

Az EL tehát csak akkor éri meg a topcsapatoknak, ha a bajnokságban már elúszott minden esélyük: a 2016/2017-es szezonban a ManUnitednek sansza sem volt odaérni az első négy hely valamelyikére, az EL-győzelemmel viszont automatikusan bejutott a BL-be.

A ManUnitednek csak a BL-indulás miatt volt fontos az Európa Liga Forrás: NurPhoto/Ahmad Mora/NurPhoto/Ahmad Mora

Élet a Barcán és a Realon túl

A Sevilla korábbi elnökének, José María del Nidónak volt egy mondása: „una liga de mierda", azaz „a spanyol liga sz.r". Évekkel ezelőtt a mostaninál is nagyobb volt a szakadék a tévés pénzek elosztásában a Barca–Real kettős és a többi csapat között: akkoriban a harmadik helyezettre 25–30 pontot verve, +70–80-as gólkülönbséggel nyerték a bajnokságokat, miközben Lionel Messi és Cristiano Ronaldo minden létező rekordot megdöntött.

A Barca és a Real minden tekintetben kiemelkedik (nem csak Spanyolországban, Európában is), a többieknek lehetetlen felvenni velük a versenyt. Angliával ellentétben itt a csapatok nem engedhetik meg maguknak, hogy drága külföldi sztárokat igazoljanak,

ezért a szakmai munkába ölik a pénzt, ami aztán a nemzetközi kupákban térül meg.

Az utóbbi években az EL a Sevilla játszóterévé vált Forrás: AFP/MICHAEL BUHOLZER/Michael Buholzer

A spanyolok a világ előtt járnak

A spanyolok a legutóbbi 63 egyenes kieséses szakaszban játszott párharcból 55-öt megnyertek külföldi ellenfél ellen az európai kupákban. Az elmúlt 12 BL-sorozatból hetet spanyol csapat (Barcelona négy, Real Madrid három) nyert, és ugyanez az arány az Európa Ligában is (Sevilla öt, Atlético Madrid kettő). Amellett, hogy a bajnokságra nem fordítanak fölösleges energiákat, a spanyolok egy dologban a világ előtt járnak: megadják a lehetőséget a fiataloknak (amilyen ott az untánpótlás-nevelés, nem is csoda),

akik csak Európában tudják eladni magukat.

Az egészből a spanyol válogatott profitál a legtöbbet: U17-ben kilenc, U19-ben nyolc, U21-ben négy, felnőtt szinten négy nagy tornát (vb, Eb) nyertek. Összesen 24-et, kétszer többet, mint az utánuk következő.

A spanyolok az utánpótlásba fektetik a pénzt Forrás: AFP/Piotr Nowak

A 2017-es U21-es Európa-bajnokságon ezüstérmes spanyol keret játékosainak összesen 56 BL-meccse volt (a győztes németeknek 31) és

több mint 39 ezer percet játszottak a 2016/2017-es szezonban.

Hogy mi a siker titka, abban az összes spanyol futballban dolgozó szakember egyetért. „Egy tehetséges játékos semmit sem ér, ha nem kap lehetőséget" – állítja Luis de la Fuente, az U19-es csapat edzője. A spanyol válogatott szövetségi kapitánya, Julen Lopetegui is egyetért vele:

Az Európa Liga megítélése tehát kettős: az egyik oldal számára csak nyűg, hiszen a saját bajnokságában a többszörösét megkeresi annak, amit az EL kínál. A másik oldalnak viszont presztízskérdés. A történelemkönyvek pedig csak a győztesek neveit jegyzik.