Georges Leekens: Nem kell megölni a játékosokat

A Magyar Labdarúgó Szövetség október végén jelentette be, hogy a belga Georges Leekens veszi át a magyar labdarúgó-válogatott vezetését. A Bernd Storck nevével fémjelzett időszak lezárult, de a Leekens-korszak még nem kezdődött el, hiszen a válogatott két utolsó idei fellépésén Luxemburg és Costa Rica ellen megbízott szövetségi kapitányként Szélesi Zoltán vezette a csapatot. A belga szakemberrel Telkiben beszélgettünk arról, mit élt át akkor, amikor a lelátóról kellett figyelnie új csapatát, a módszereiről és megkérdeztük, hogyan képzeli el a következő időszakot szövetségi kapitányként.

Térjünk vissza kicsit a kinevezéséhez. Mennyire volt tisztában a magyar foci helyzetével, amikor jött a lehetőség, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehet? Mit tudott a magyar labdarúgásról?
Természetesen ismertem a magyar foci fantasztikus múltját, ami szintén csak azt mutatja, milyen hihetetlen munka áll előttünk. Mindenki Puskás Ferencről beszélt, de persze voltak még nagyon híres játékosok.

Nekem is volt alkalmam magyarokkal egy csapatban szerepelni, később dolgoztam is velük Belgiumban.

Tudom például, hogy november 25. nagyon fontos a magyar foci történelmében, hiszen ekkor volt a legendás, angolok elleni 6-3. Nagyon szép emlékeket őriz a magyar válogatott, ezt pedig tiszteletben kell tartanunk. Az akkori és a jelenlegi csapat között elég nagy űr van, talán ezért is lehetek most itt. A Magyar Labdarúgás Napján találkoztam korábbi csapattársammal, Bálint Lászlóval és Disztl Lászlóval is, akit én vittem Belgiumba, meg is lepődtem, hogy már nincs bajusza. Mindenkinek elmondtam, mennyire büszke vagyok, hogy a csapat edzője lehetek, és azért vagyok itt, hogy segítsek.

A múltra nem tudok hatással lenni, a jelenből kell erőt merítenünk.

Vannak pozitív dolgok, vannak szép stadionjaink szép edzőközpontunk, de nagyon sokat kell dolgoznunk. A jelenlegi magyar focit természetesen még sokkal mélyrehatóbban meg kell ismernem, hiszen csak három hete dolgozom itt. Talán hamarosan több időm lesz megismerkedni Budapesttel és a vidékkel is. Amikor kineveztek, Belgiumban mindenki erről beszélt. Fontos, hogy mindenki tudja, miért jöttem ide. Szeretném, ha meg tudnánk valósítani azokat a dolgokat, amiket meg kell csinálnunk. Nem ez a legkönnyebb munkahely, amit választhattam, de nagy a kihívás. Sokan mondják, hogy igazi lehetetlen küldetésre vállalkoztam, de minél többen mondják ezt, nekem annál jobban tetszik. Látok hasonlóságot a magyar és a belga foci helyzete között, hiszen a belga válogatott is elég mélyről indult.

Georges Leekens tudja, hogy nagy fába vágta a fejszéjét Fotó: Polyák Attila - Origo

A magyar válogatott egy nagy siker utáni hullámvölgyben van, mennyit kellett gondolkodnia, amikor jött a lehetőség, hogy elvállalja-e a magyar kispadot? Kért esetleg valakitől tanácsot?

Nem, hiszen 2015 nyarán már kapcsolatba kerültem a magyar szövetséggel, amikor Dárdai Pál befejezte a szövetségi kapitányi munkát.

Nagyon jó hangulatú megbeszéléseket folytattam az MLSZ képviselőivel, de végül az a döntés született, hogy Bernd Storck lesz a szövetségi kapitány, így maradt a német úton a válogatott. Amikor a menedzserem jelezte, hogy Storck nem folytatja tovább, egyből felvettük a kapcsolatot a főtitkárral és Csányi Sándor elnökkel, majd találkoztunk is a vezetőséggel. Ez volt az első alkalom pályafutásom során, hogy a sajtó sem tudott semmit, egészen a kinevezésem előtti utolsó estéig. Mindenki nagyon profin végezte a feladatát, ami szintén önbizalmat adott, és mint mondtam, láttam a remek feltételeket, így örömmel vállaltam ezt a kihívást. Biztos vagyok abban, hogy az elnök úr nem a két szép szemem miatt választott engem, hanem a tapasztalatom miatt.

Nagyon szenvedélyes embernek tartom magam, és szeretek szövetségi kapitány lenni, hiszen egy nemzet csapatát irányítani mindig nagy megtiszteltetés és kihívás. Két belga, két algériai és egy tunéziai kapitánykodás után ez a hatodik szövetségi kapitányi kinevezésem.

Nem ez lesz a legkönnyebb, de biztos vagyok benne, hogy jól szervezett munkával szép siker állhat előttünk.

Nem túl gyakori, hogy egy szövetségi kapitány már a kinevezése után csak a lelátóról figyelheti a csapatát. Hogyan élte meg a Luxemburg és Costa Rica elleni mérkőzéseket?
Nagyon nehéz volt. Csak ültem, és néztem, mi történik, legszívesebben mentem volna a pálya szélére én is. A válogatás ezúttal még nem az én feladatom volt, így az volt a legfontosabb, hogy megfigyeljem, hogy dolgozik a csapat, milyen a hozzáállás, mit csinál a stáb, milyen az orvosi csapat, és így tovább.

Nem lett volna bölcs fejest ugrani ebbe az egészbe, hiszen bevallom őszintén, nem ismertem mindenkit, így viszont lehetőségem adódott megismerni több játékost.

Nagyon érdekes volt kicsit a háttérben maradni, és megfigyelni a folyamatokat. Örülök, hogy ez így történt.

Eleinte nehezen viselte, hogy csak kívülről figyelheti a csapatot Fotó: Polyák Attila - Origo

Mit szólt az eredményekhez?
Volt egy jó és egy rossz eredmény. De most nem ez volt a legfontosabb, az mindenestre kiderült, hogy sok munka lesz. Beszélni könnyű, de én a munkában hiszek és abban, hogy változtatni kell bizonyos dolgokon, jó útra kell terelni a csapatot, minden változással csak jobbak lehetünk.

Most van nyolc hónapunk, hogy a Nemzetek Ligájára felkészüljünk.

Lesz felkészülési meccsünk márciusban és május-júniusban sem. A sorsolás januárban lesz, így akkor már kicsit okosabbak leszünk. Elmondtam a játékosoknak is, hogy most lapozzanak egyet, jövőre találkozunk.

Hiába a korábbi, Andorra elleni fiaskó, a Luxemburg elleni vereség azért mindenkit meglepett. Mit érzett a meccsen, illetve a lefújás után?
Tisztában vagyok vele én is, hogy nem ez volt a csapat legjobb meccse, sőt kifejezetten rossz volt. Lehetett volna ezen a találkozón döntetlen is, de azzal sem lehetett volna elégedett senki. Ugyanakkor fontos megtanulni kézben tartani egy meccset, hiszen a szerzett gól után kontrolláltuk a meccset, de végül még a döntetlent sem sikerült megőrizni, ami pedig adott esetben igen fontos lehet. Tudom, hogy barátságos mérkőzés volt, de egy döntetlen akkor is többet ér egy vereségnél.

És mit gondol a Costa Rica elleni meccsről?

Azt sem sorolnám a legjobbak közé. Costa Rica csapata szinte már nyaralt, hiszen kijutottak a világbajnokságra, több kulcsjátékosuk nem is volt itt Budapesten. Ennek ellenére jó volt, hogy győzelemmel tudtunk kedveskedni a szurkolóknak.

Jó volt látni, mennyi gyerek jött ki a meccsre. Tudom, hogy a csapat teljesítménye nem volt kifogástalan, de ezúttal legalább az akarattal nem volt semmi gond. Mindenki tette a dolgát és a csapatszellem is rendben volt. Kicsit közelebb kell tartanunk a labdát az ellenfél kapujához, ha több mérkőzést szeretnénk nyerni, és nem lehet ennyi labdát eladni. Sok az eladott labda, és Luxemburgban is sok támadásunkból vezetett komoly kontrákat az ellenfél. Volt ilyenből talán három-négy is, aminek a vége komoly gólhelyzet lett. Egy komolyabb csapat ezt nem hagyta volna kihasználatlanul, mint ahogy Luxemburg sem, ez tehát nem fér bele. Egyelőre még odébb vagyunk a nemzetközi szinttől. Jobban kell játszanunk, és ezt is szeretnénk. A hozzáállás rendben volt, de kontrollálni kell a meccseket. De inkább lapozzunk. Nem azt mondom, hogy felejtsük el, ami történt, hiszen ebből is tanulni kell, és le kell vonni a szükséges konzekvenciákat, hiszen így válhatunk csak jobbá.

A nemzetközi szint egyelőre odébb van Fotó: Polyák Attila - Origo

Beszélt a játékosokkal a luxemburgi vereséget követően?
Igen, találkoztam a játékosokkal, de igazából nem is a két meccs volt a legfontosabb számomra, hanem az, hogy láthattam a reakcióikat. Természetesen nagyon csalódottak voltak, de mondtam, hogy ne legyenek azok, hiszen ez a mi saját hibánk volt.

Lehet sírni, de ezt mi rontottuk el, tehát ki is lehet javítani.

Fel kell tölteni az energiaraktárakat, és jobban kell játszani. Ilyen dolgok kellenek ahhoz, hogy valaki jobb játékossá válhasson és ha tetszik, ha nem, itt az eredmény nem volt annyira fontos. A játékosoknak keményen kell dolgozniuk, mindent meg kell tenni a pályán, ez az alap, hiszen a nemzeti csapat az nemzetközi szintet jelent.

Azt kapta ettől a két összecsapástól, amit várt? Esetleg jobbat vagy rosszabbat?
Vissza kell néznem még többször a történteket, elemezzük a meccseket, de azt elmondhatom, hogy

nehéz éven vagyunk túl, és én sem vagyok egy álmodozó típus. Lesz munka bőven, de ezért jöttem, hogy magasabb szintre léphessen a válogatott.

A válogatásnál nem lesz garancia az előélet, mindenkinél az aktuális forma fog dönteni. Éppen ezért folyamatosak lesznek a megfigyelések. Természetesen nemcsak én járom majd a meccseket, hanem a stábtagok is. Figyelni fogjuk a játékosokat, hogy milyen formában vannak. Nem szaladgálnak Messik vagy Ronaldók a magyar pályákon, éppen ezért a rendelkezésre álló játékosokból kell a legjobb egységet megtalálni. Úgy gondolom, vannak olyan játékosok, akikkel jobb teljesítményt lehet majd nyújtani, mint az ezen a két meccsen mutatott volt.

Milyen évre készül ön, és mire számíthatnak a játékosok?
Azt tudni kell, hogy utálok veszíteni, így azon leszek, hogy ebből minél kevesebb legyen. Nyilván a Luxemburg elleni meccset követően is bosszús voltam, de az a mi hibánk volt, ezt a játékosok is tudják, ahogy azt is, hogy ha van egy sárga lapja valakinek, annak nem szabad kiprovokálni a másodikat. Nem kell megölni a játékosokat, hiszen mindenki hibázhat, de az első után segíteni kell kijavítani a hibát, hogy többször ne fordulhasson elő. Nem akarok persze ráfogni semmit egy játékosra, mindenkinek vállalnia kell a maga felelősségét.

Mindenkinek vállalnia kell a maga feleősségét Fotó: Polyák Attila - Origo

Van, akit ki tudna emelni a két meccs alapján?

Kádár Tamással nagyon elégedett voltam.

Végig nyugodt maradt, erőt sugárzott, mindig ott volt, ahol lennie kellett. Nem baj, ha nem te vagy a legjobb, de ilyen játékosokra van szükségünk, akik megmutatják az erejüket a pályán.

Nagy változások lesznek a válogatásban? Van olyan játékos, akiről már most tudja, hogy önnél nem kap majd szerepet?

Csak a teljesítmény számít. A válogatott ajtaja mindenki előtt nyitva áll, de ha valaki nem szeretne a válogatottban szerepelni, az mehet haza, ilyen egyszerű a helyzet. Mivel nem lesz feltétlenül mindig nálunk a labda, intelligens játékosokra van szükségem és olyanokra, akikkel jó csapatszellemben tudunk kiállni.

Nemzetközi szinten nem férnek bele azok a hibák, amiket elkövettünk. Nem szabad hibázni, az ellenfeleket kell hibára kényszeríteni. Túl könnyen tudtak ellenünk játszani az ellenfelek, ezen sokat kell dolgozni, főleg a labda nélküli mozgásokon. Meg kell találni támadásban a szabad területeket, a védekezésben pedig lezárni azokat. A szerencse nem fog csak úgy az ölünkbe pottyanni, de Costa Rica ellen például szerencsés gólt szereztünk. Ebből is látszik, ha jó mentalitással áll ki a csapat, akkor a szerencse is mellé szegődik. Ahhoz, hogy több meccset nyerjünk, jobbnak kell lennünk. Mindenki látta, hogy a nézők mennyire értékelték a csapat hozzáállását, de a teljesítményen is javítani kell. Mindenkinek kicsit többet kell nyújtani válogatott mezben.

Láttuk, hogy több magyar bajnokin is feltűnt az utóbbi hetekben. Vannak már esetleg új nevek a jegyzetfüzetében?
Majd meglátjuk, egyelőre nem láttam túl sok mérkőzést. A Fradi-Debrecenen és a Honvéd-Puskáson jártam, valamint utánpótlás-válogatott meccseken. Elmondtam a fiataloknak is, hogy a tehetség és a technika nem elég, hogy valaki eljusson a nemzetközi szintre. Intelligencia és komoly fizikum is szükségeltetik. Mindenben jónak kell lenni, ezt pedig csak kemény munkával lehet elérni, szenvedni kell érte. A legjobbaknak is. Sokat kell beszélgetni egymással, kell az összhang, hogy valami jobbat tudjanak alkotni. Remélem, lesz magyar klub a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában, kell a nemzetközi tapasztalat. A klubok és a válogatott kéz a kézben járnak, jobb csapatokkal, jobb játékosokkal a válogatott is csak jobb lehet. De megint csak azt tudom mondani, hogy egy dolog a beszéd és más a munka. Együtt kell ezt megtennünk.

"Nem ártana, ha lennének magyar csapatok a nemzetközi kupákban" Fotó: Polyák Attila - Origo

Nikolics Nemanja talán a legjobb formában lévő magyar játékos, Bernd Storcknál viszont elvétve kapott szerepet. Most a két válogatott meccsen két gólt szerzett, és elmondta, ha hívják és megkapja a bizalmat jönni fog, de a kispadot nem szeretné koptatni. Mi erről a véleménye?
Nem hiszem, hogy ezt a legjobb módon tálalta. Szeretett volna jönni, szerzett két gólt, ami remek, hiszen korábban nem volt annyi lehetősége, de nem szeretnék túl sokat beszélni a múltról.

Azt szeretném, ha Nikolicsnak komoly konkurenciája lenne, és ugyanez igaz a középpályásokra és a védelemre is.

Abban bízom, hogy lesz sok egyforma képességű játékos, és mindenki utálni fogja majd a kispadot. Mindenkinek el kell fogadni az edző döntését, amit meg kell hozni. Az a jó, ha van konkurencia. Ő is a csapat egy tagja, egy a többiek közül. A garancia a játékosnak saját maga lehet. Ha jó formában van, jó az edzéseken, sokat játszik, beleillik a taktikába, akkor nem lesz gond. A játékosnak nem kérnie kell, hanem mutatni. Megértem őt is, hiszen a meccs után kicsit frusztrált volt, amiért korábban nem kapott annyi lehetőséget. A pályán tette, ami a dolga, de neki is van miben fejlődnie. Azt remélem, hogy komoly konkurenciája lesz, de nem kell félnie.

A válogatásnál mit tart fontosabbnak? Az számít, hogy egy játékos erős klubban erős bajnokságban szerepel vagy az, ha rendszeresen játszik?
Ha valaki hónapok óta nem játszott a klubjában, akkor nehéz róla megmondani, milyen állapotban van. Ilyenkor megkérdőjelezhető a fontossága is a csapata számára. Ha valamelyik játékos ilyen helyzetbe kerül, akkor megoldást kell találni a problémára. Új klubot kell keresni, vagy ha túl erős a csapat, akkor esetleg lehet szerepelni a B-csapatban is. A játékosoknak a megfelelő együtteseket kell választaniuk a megfelelő időben.

Az sem baj, ha a fiatalok tovább maradnak az NB I-ben, és előbb hazai szinten válnak jobb játékosokká. Nem szabad nagyon fiatalon túl nagyot lépni fölfelé.

Az egyik legjobb példa erre Dries Mertens, aki a Gentnél volt játékosom. Eleinte túl erős volt neki még a belga első osztály is, ezért előbb a harmad-, majd a másodosztályban bizonyított, később pedig a holland Utrechtbe igazolt. Azóta válogatott játékos és a BL-ben szereplő Napoli egyik alapembere. Nem muszáj egy nagyobb csapat kispadján ülni, lépésről lépésre kell haladni. Ugyanakkor minden játékosnak a maga karrierje a legfontosabb.

Georges Leekens hisz abban, hogy ott lesz a 2020-as Európa-bajnokságon a válogatott Fotó: Polyák Attila - Origo

Mit gondol most? Elég lehet ez a válogatott ahhoz, hogy elérje az ön által kitűzött célokat, és kijusson a következő Európa-bajnokságra, vagy ez a lehetetlen küldetés?
Sokan ezt mondják, de szerintem nem lehetetlen a feladat. Ha mindent megteszel, keményen dolgozol, és így a szerencse is melléd szegődik, akkor bármi lehet.

Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha én nem hiszek benne, akkor hogy hitessem el a játékosokkal, hogy ezt meg lehet csinálni?

Meg kell mutatnom a játékosoknak, hogy hiszek bennük. A játékosok a szövetségi kapitány gyerekei, mindent meg kell tenni értük, hogy fejlődjenek. Stabil hátteret kell biztosítani, ehhez pedig mindenkire szükség van, minden edzőre és minden játékosra. Szerintem jók az esélyeink. Ha valakitől azt hallom, hogy ez lehetetlen, akkor az nekem extra motiváció. Ha van lehetőség, akkor azt meg kell ragadni. Lehetőség pedig mindig van.

Ez egy remek ország, és jó lenne, ha lenne egy jó csapatunk is.

Azt akarom hallani, hogy Magyarország ellen bizony nehéz pályára lépni. Azt szeretem, mikor az ellenfelek azt mondják, ez egy kemény csapat. Ezt a fajta hozzáállást keresem. Nagyon jó dolog nyerni, de nem fogunk minden meccset megnyerni, viszont ha kikapunk, akkor is úgy fogunk lejönni a pályáról, hogy mindent megtettünk. A vereségre nem is gondolhatunk, mert az olyan, amikor valaki arra gondol, hogy baleset fogja érni, és akkor baleset is fogja érni. Arra kell gondolnunk, hogy nyerni fogunk, nyernünk kell. Megteszünk mindent, és ha hiszel abban, amit csinálsz, a szerencse is segíteni fog.

Korábban elmondta, hogy szeretne Magyarországra költözni, és magyarul is megtanulni. Hogy áll ezen a téren?
Már el is kezdtem, már öt magyar szót ismerek. Félretéve a tréfát, nem a legegyszerűbb a magyar nyelv, de nem csak a nyelv a fontos. Az emberek itt szerencsére nagyon hasonlóak, mint Belgiumban. Itt is imádják a sportágat, meg vannak őrülve a fociért. Senki sem közömbös, valaki vagy imádja, vagy utálja. Rajtunk van a sor, hogy visszaszerezzük a szurkolókat, és magunk mögé állítsuk őket, mert szükségünk van rájuk. A játékosok is megmutatták, hogy ha pozitívak, vállalják a felelősséget, és mindent megtesznek a nemzeti csapatért, akkor a szurkolók támogatása sem marad el.