Társoldalunk:

A legnagyobbak közé emelkedett két teljesen ismeretlen német futballedző

2018.02.21. 10:15

Az ismert univerzum születése óta mindössze tíz olyan edző lépett a történelem színpadára, aki legalább kétszer le tudta győzni Josep Guardiolát. A spanyolt a labdarúgás egyik legnagyobb taktikusaként tartják számon. A tíz győző közül nyolcat szinte mindenki ismer, aki kicsit is érdeklődik a foci iránt, a fennmaradó kettő viszont már csak a futballhipszterek fülének cseng ismerősen. Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassuk önöknek Dieter Heckinget és Markus Weinzierlt. A témával először a Teljes Terjedelem című podcast foglalkozott, mi most kibontjuk egy kicsit az ott hallottakat.

Indításként játsszunk egyet! Folytassák a névsort: Dieter Hecking, Markus Weinzierl, José Mourinho... Ugye, hogy nem könnyű? A megfejtésért nem kell fejre állítani a monitort, mert máris eláruljuk, hogy miről is van szó. Arról, hogy eddig 165 bátor és szerencsés(?) edző mérhette össze magát Josep Guardiolával, illetve az ő aktuális csapatával, és közülük csak 37-en távozhattak a győzelem örömével a pályáról. Ez sem nagy szám, az meg pláne, hogy ebből a harminchétből csupán tíz olyan szakember van, akinek egynél többször sikerült a bravúr.  

Arsene Wengernek (szemben) háromszor sikerült, de többnyire ő is csak gratulálni szokott GuardiolánakForrás: AFP/Paul Ellis

Közülük nyolcat mindenki arcról ismer, hiszen állandó vendégek a futballszerető ember nappalijában: Jürgen Klopp (6 győzelem), José Mourinho (4), Arsene Wenger (3), Carlo Ancelotti, Antonio Conte, Luis Enriqe, Mauricio Pochettino és Manuel Pellegrini (2-2). Ennek a sornak a végére furakodott oda a két német edző, Dieter Hecking és Markus Weinzierl.

Az 1964-es születésű Dieter Hecking játékosként a Borussia Mönchengladbach-ban kezdte játékos-pályafutását, majd miután megfordult néhány alacsonyabb osztályú klubban, a Hannoverben is szerencsét próbált. 1999-ben nem kis bátorságról tanúságot téve a vesztfáliaiak leggyűlöltebb riválisához, az Eintracht Braunschweighez igazolt, hogy egy szezon után visszavonuljon és edzőnek álljon. Alacsonyabb osztályú klubokban szerzett tapasztalattal a tarsolyában, visszafelé is megcsinálta a hajtűkanyart, 2006-ban visszatért Hannoverbe, ahol 2009-ig dolgozott.

Az aacheni drukkerek kissé zokon vették, amikor 2006-ban a klub első élvonalbeli szezonjában három meccs után lelépett HannoverbeForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Federico Gambarini

A 2007-08-as szezonban nyolcadik lett a csapattal, melynek az egyik vezére Huszti Szabolcs volt, aki Hecking 2009-es lemondása után távozott a klubtól.

Egy nürnbergi kitérő (ahol a jelenleg a Vasast irányító Michael Oenning helyét vette át), amelynek egy sikerrel megvívott kiesés elleni rájátszás volt a fénypontja, után a 2012-13-as szezon félidejében Hecking aláírt a 2009-ben bajnoki címet nyerő, de két évvel később már a kiesés szele (15. hely) által is megcsapott Wolfsburghoz, amellyel első idényében 11. lett. 2013-ban pedig megérkezett a Bayern Münchenhez az előző években a világot meghódító, és a taktikára (valamint az eleganciára) fogékony szurkolókat az ujja köré csavaró Josep Guardiola.

És, ahogy a La Ligában, úgy a Bundesligában is mindenki őt akarta legyőzni. Az élmény persze csak keveseknek adatott meg, de a wolfsburgi keretet két év alatt a maga képére formáló Hecking köztük volt. A Volkswagen támogatásával a háta mögött nem volt nehéz építkezni, de akkor vagyunk igazságosak, ha azt mondjuk, hogy azt a pénzt sokkal rosszabbul is el lehet költeni, mint ahogy Hecking csinálta. Ő vitte a Volkswagen Arénába a brazil Naldót, a dán Kjaert, lehelt életet Bast Dostba a nagyképű Nicklas Bendtner kárára, akit nem félt kivágni a csapatból a sokadik fegyelmezetlensége után, de nála lett nívós játékos Ivan Perisic is, nem is beszélve Kevin De Bruyne-ről, akinek a karrierjében megváltás volt a másfél éves wolfsburgi kölcsönadás.

Jó volt ez a 2014-15-ös szezon: balra az Év játékosa, Kevin De Bruyne, jobbra az Év edzője, Dieter HeckingForrás: AFP/Tobias Schwarz

De ide kívánkozik a világbajnok Andrés Schürrle 2014-es leigazolása is, aki a belga játékmesterhez hasonlóan ugyancsak a Chelsea-ben kezdte elveszíteni önmagát.

Az építményre a díszes kupola a 2014-15-ös szezon első tavaszi fordulójában, a 18. játéknapon (január 30-án) került sor, amikor a Wolfsburg a tabellát 11 pontos előnnyel vezető Bayern Münchent fogadta.

Vfl Wolfsburg–Bayern München 4-1 (1-0)
Wolfsburg: Benaglio – Naldo, R. Rodríguez, Knoche, Vierinha – Perisic (Schafer 81.), Caligiuri (Hunt 86.), Arnold – De Bruyne, Luiz Gustavo, B. Dost (Bendtner 83.) Bayern München: Neuer – Boateng, Dante, Alaba – Robben, Schweinsteiger, Xabi Alonso, Rode (Weiser 51.) – Müller (Götze 71.), Bernat, Lewandowski (Pizarro 71.) Gól: Dost 4., 47., 53., 73., ill. J. Bernat 55.

 A Wolfsburg parádézott, a kissé fáradtnak tűnő Bayern pedig esélytelen volt.

A lényegen ez persze nem változtatott, a Bayern év végén úgy is simán bajnok lett, hogy az utolsó négy fordulóban leakasztott három zakót a fogasról, a Wolfsburg viszont a második helyen zárt, és indulhatott a BL-ben, ahol a negyeddöntőben 2-0-ra verték a Real Madridot (mielőtt a visszavágón benyelt 0-3-mal ki nem estek). Ez volt Guardiola első bajnoki veresége az idényben, és mindössze a harmadik a Bundesligában, mondhatni, megengedhette magának ezt a luxust.

Hecking második nyerő húzása már jobban fájhatott, az ugyanis egy trófeába került. A Szuperkupa-döntőben a Wolfsburg hazai pályán a 89. percben egyenlített ki Nicklas Bendtner góljával, majd 5-4-re megnyerték a tizenegyespárbajt.

Vfl Wolfsburg–Bayern München 1-1 (0-0, tizenegyesekkel 5-4)
Wolfsburg: Casteels – Naldo, T. Klose, R. Rodríguez – Perisic (M. Kruse 70.), Vierinha, Caligiuri (Schürrle 63.), Guilavogui – De Bruyne, Arnold, B. Dost (Bendtner 70.)
Bayern München: Neuer – Lahm, Boateng, Benatia, Alaba – Xabi Alonso, Douglas Costa, Thiago Alcántara (Vidal 74.) – Robben, Th. Müller (Götze 84.), Lewandowski (Rafinha 72.)
gól: Bendtner 89., ill. Robben 49.

Legyünk azért igazságosak Guardiolával: a két itt sorolt vereség mellett a bajnokságban ötször, a Német Kupában pedig egyszer tanította móresre Heckinget, 2014 tavaszi, második randevújuk kimondottan kínosra sikerült a wolfsburgi szakvezető számára: 6-1-es sikerrel utaztak haza a bajorok a bajnoki után. Hecking 2016 októberében hagyta el Wolfsburgot, miután a csapat a 14. helyen állt, és reménytelennek tűnt, hogy a Manchester Citynek 54 millió fontért eladott Kevin De Bruyne által hagyott űrt be tudják tölteni. Hecking állástalansága csak két hónapig tartott, 2016 decembere óta a Mönchengladbach trénere.

Itt írja be magát a könyvbe, mein Herr!

Történetünk másik főszereplője, Markus Weinzierl annyiból érdekesebb, hogy ő még csak 43 éves, és komoly edzői tapasztalat nélkül tréfálta meg kétszer a kopasz maestrót. Weinzierl tíz évet töltött játékosként a pályán, 1995-től 1999-ig a Sebener Strasséra járt haza, magyarán a Bayern München kötelékébe tartozott, de azt nem mondhatjuk, hogy úgy ismerte volna a csapat működését, mint a tenyerét, hiszen az 1998-99-es idényben ugyan az első csapat keretének volt a tagja, de nem lépett pályára tétmérkőzésen. Játékoskarrierjét Regensburgban fejezte be 2004-ben, négy évvel később pedig ott kezdett edzősködni, és évről évre egyre jobb lett a harmadosztályú csapattal, egészen addig, hogy 2012 tavaszán a Karlsruhe elleni osztályozót megnyerve feljutott a Bundesliga 2-be.

Markus Weinzierl megköszöni a részvételt Pep GuardiolánakForrás: AFP/Guenter Schiffmann

Szinte nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen idény után elviszi egy élvonalbeli csapat – jött is az ajánlat Augsburgból, amire nem lehetett nemet mondani. 

Egy stabil középcsapat kispadjára ült le, amelyikkel az első szezonban 15. lett, a másodikban pedig beírta a nevét a sporttörténelembe: a 2013-14-es bajnokság 29. fordulójában az Augsburg hazai pályán 1-0-ra verte a – mondjuk így: nem a legeresőbb összetételében kiálló – Bayernt, amelyik ekkor már régen bajnoknak mondhatta magát – viszont ez volt Guardiola első veresége a Bundesligában.

Augsburg–Bayern München 1-0 (0-0)
Augsburg: Hitz – Hong (Reinhardt 75.), Ostrzolek, Callsen-Bracker, Verhaegh – Baier, Kohr, Holzhauser (Philp 54.), Mölders (Bobadilla 83.) – Altintop – Esswein Bayern München: Neuer – Javi Martínez, Sallahi (Alaba 51.), Van Buyten, Weiser – Höjbjerg, Kroos, Shaqiri (Götze 46.), Schweinsteiger – Pizarro (Th. Müller 63.), Mandzukic
gól: Mölders 31.

Míg mások egy életet, addig Weizierl csak egy évet várt, hogy újra legyőzze Guardiolát. A 2014-15-ös szezonban a változatosság kedvéért Münchenben verte meg az Augsburg a Bayernt, igaz, ezúttal is egy tét nélküli meccsen (persze, hogy már bajnok volt a csapat), és megint 1-0-ra, Pepe Reina kiállítása miatt 77 percet emberelőnyben játsszva.

Bayern München–Augsburg 0-1 (0-0)
Bayern München: Reina – Lahm (Neuer 14.), Boateng, Dante, Schweinsteiger – Alcántara, Götze, Weiser – Bernat, Th. Müller (Rafinha 74.), Lewandowski (Pizzarro 74.)
Augsburg: Hitz – Baba, Hong, Klavan, Verhaegh – Fuelner, Kohr, Baier – Bobadilla (Mölders 83.), Altintop (Höjbjerg 46.), Esswein (Werner 32.)
gól: Bobadilla 71.

Ezúttal is igazságtalanok lennénk, ha nem jegyeznénk meg, hogy mint a 6-4-es mérleggel büszkélkedő Jürgen Kloppon kívül mindenki, aki kettőnél többször meccselt Pep ellen, úgy Weinzierl is vesztésre áll összetettben: a siker mellett 6 vereség csúfítja a mérlegét, a gólkülönbsége pedig 5-16.

Weinzierl, ha nem is a Bayern elleni két siker miatt, de 2016-ban leülhetett a Schalke kispadjára, igaz, hogy a szezon végén el is köszöntek tőle, miután a kékek csak tizedikek lettek a bajnokságban, a Német Kupában pedig a negyeddöntőben búcsúztak, miután 3-0-ra kikaptak a Bayerntől. Hogy Pep Guardiola álmatlanul forgolódik-e, ha meghallja a két német szakember nevét?

Nos, ebben azért ne legyünk biztosak.