A maldívi Ronaldo a magyar futball számkivetettjétől tanul
1996-ban érkezett meg először a Maldív-szigetekre Kiss László futballedző, aki azóta sem tud elszakadni az ázsiai országtól. Korábbi nagy sikerei – bajnokságok, kupagyőzelmek – megismétlésére készül jelenlegi csapatával, a Victoryval az az ember, aki a Manchester United ellen is felkészített magyar bajnokcsapatot, aki Verebes József és Nyilasi Tibor pályaedzőjeként volt részese nagy sikereknek. Öt nap Kiss Lászlóval Villlingili szigetén és Malén, ahol minden a futball körül forog.
A külföldiek 99 százaléka nyaralni jön a Maldív-szigetekre. Érvényes szállodafoglalás nélkül szóba sem állnak az érkezőkkel a határőrök. Van azonban egy név, amelynek említésekor minden kapu kinyílik.
A Maldív-szigetek nemzetközi repülőterén a bevándorlási tisztnek csak annyit kellett mondanom: László Kiss. „The Big Coach" – jött azonnal a felelet, azaz a Nagy Edző.
Már tette is be a pecsétet az útlevelembe, nem kérdezett semmit, holott pár pillanattal korábban még azt feszegette, ha nem szállodában lakom, akkor hol, és ha nem hotelbe megyek, akkor hol van a vendéglátóm meghívólevele? Ekkor mondtam be a kisebb-nagyobb megszakításokkal közel két évtizede itt dolgozó tréner nevét, és mehettem a dolgomra.
Odakint pedig ott várt a Nagy Edző – a Maldív-szigeteken élő emberek szemében mindenképpen az. Olyan volt, mintha az egész sziget az ismerőse lenne. Kezet fogott vele a hajóskapitány, a taxis, a következő hajóskapitány – ugyanis a reptérről két hajókázással és egy kis taxizással jutottunk el Kiss birodalmába, Villingili szigetére. A tengerhez közel saját lakást kapott.
Két szoba, egy konyha, egy mosógép és egy pici kert. Hogy mekkora dolog ez? Az első ligában dolgozó spanyol edző szállodában lakik az élhetetlen fővárosban, Malén. Itt csak Kissnek jár a lakás.
A napjai – a kívülálló szemével – egyhangúnak tűnnek. Reggel a tengerparton kezd, a homokban fut, majd beül az óceánba. Villingili partja éppolyan szemetes, mint a főváros, Malé, de van egy kis szakasz, ahol a homok nem fullad bele a műanyagba. Csütörtökönként a Victory futballcsapata is itt van vele. Előbb a kis sziget dzsungelre hajazó fái alatt futtatja a mester a játékosokat, majd bezavarja őket a vízbe. Az Indiai-óceán 31 fokos, regeneráló hatású, és jót tesz a játékosoknak.
Sokat kellett győzködnöm őket, hogy menjenek be, van, aki hallani sem akart erről"
- mondja Kiss. „Aztán addig kiabáltam velük, amíg rávettem a fürdésre, most meg már nem lehet kihúzni őket a vízből."
Az edzések a főváros műfüves pályáján zajlanak, amelyet 2005-ben fektettek le. Mára minden labdapattanás után messzire száll a műfű kátránypora, ideje lenne kicserélni, erre azonban itt nincs pénz. A kormány a futballba szinte semmit sem tesz bele, az infrastruktúra meg egyszerűen nem érdekli a döntéshozókat. Azt azonban nem lehet mondani, hogy a maldívi politikusoknak ne lenne fontos a foci.
Itt van mindjárt az 5 rúfiás, amelyen egy futballista képe díszeleg.
(Egy picit csukjuk be a szemünket, és gondoljunk bele abba, hogy Puskás Ferenc az egyik magyar bankón rúgná a bőrt.) Szóval, Ali Dhagandey Ashfaq, a szigetek válogatottjának legeredményesebb játékosa kapott helyet a pénzen. Anno Kiss László fedezte őt fel az egyik grundon.
A többi már ment, mint a karikacsapás. De térjünk vissza a pénzre. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség időről időre megkínálja a fejlődő országokat pár százezer dollárral. Néhány évvel ezelőtt valakinek feltűnt a FIFA svájci birodalmában, hogy a Maldív-szigeteken nincs női futball. Nosza, írtak is egy levelet, hogyha esetleg volna kedvük összerakni egy bajnokságot, meg egy válogatottat, akkor kapnának negyedmillió dollárt.
Maléban sem hülyék élnek, egy héttel később elindult a háromcsapatos bajnokság, majd összeszedtek tizenegy nőt, akire válogatott mezt adtak.
Az első meccs nem volt éppen sikertörténet: 17-0-ra kaptak ki egy barátságoson a közeli Mianmar válogatottjától. A pénz sem késett sokat, 2005 elején meg is érkezett a negyedmillió dollár. Abból fektették le a főváros műfüves pályáit, amelyhez azóta sem nyúltak hozzá. Ennek már tizenhárom éve.
A keddi edzést fél hatra tették, ekkor már elviselhetőbb az idő, bár folyik rólam a víz rendesen. A kikötőből gyalog sétálunk el a pályához, ahol a világ legtermészetesebb hangján közlik Kiss Lászlóval, hogy változott a program. Fél hat helyett fél kilenc a tréning kezdete, mert sok a csapat, kevés a pálya. A mester vakargatja a fejét, a játékosok szállingóznak, most küldje haza őket? Egy pillanat alatt dönt, a labda ezen a kedden nem kerül ki a szertárból, helyette hatvanperces futást rendel el az edző a közeli atlétikai pályán. A játékosok becsületesen futnak a porban, csalni nem mer senki, mert akkor kap az arcába szépen.
Kiss angolul és magyarul felváltva kommunikál a branccsal, amelynek egy magyar tagja is van. Csordás Simont a magyar edző hozta ki magával a szigetekre.
Az úgy volt, hogy Kiss László Csordás Simont és testvérét is szerette volna magával vinni Maldívra. A két fiú közül Simon mondott igent, így a Victory játékosa lett. A Big Coach szakértelmét itt senki nem meri megkérdőjelezni, ha ő hoz magával valakit, arra úgy tekintenek, mintha Ribéry érkezett volna meg az Indiai-óceán e távoli szegletébe.
Csordás Simon ettől azért távol van, néha komoly fejtörést okoz edzőjének, mert „az nem lehet, hogy egy csaknem 190 centi magas erős felépítésű játékost lefejel egy másfél méteres" – dohog Kiss, aki sokat foglalkozik a magyar sráccal. Hogy Csordás Simon mennyi sót eszik még meg a Maldív-szigeteken, az megtippelhetetlen, de a dolog tényleg csak rajta múlik.
Az egyik délután Kiss azt mondja: gyere, menjünk meccset nézni. NB II-est Maldívon. Azon az edzőpályán, azon a műfüvön nyomják a fiúk, ahol az egész sziget edz, ahol porzik a kátrány. Bent vannak a fizető nézők, kint, a kerítésen túl meg azok, akik nem áldoznak azért, hogy a helyi rendőrség másodosztályú játékáért fizessenek. Pedig lenne itt is mit nézni.
A yard csapatában négy ukrán légiós szerepel – fejenként 500 amerikai dollár a havi fizetés, ennyiért jönnek Ukrajnából Maléba. Kiss rögtön elmagyarázza, hogy ezeknek a srácoknak ez is nagy pénz, plusz kaptak egy hotelszobát – ketten egyet – sok dolguk nincsen, csak focizni kellene. A helyi NB I-ben van olyan spanyol légiós, aki ennek a pénznek a hatszorosát kapja, neki már szinte fenékig tejfel az élet errefelé. A második félidő közepén toppanunk be a derbire – jut eszembe, itt minden meccs derbi, hiszen az összes csapat Malén játszik – a négy ukránból az egyik máris megszolgálta a pénzét, az ő góljával vezet, illetve nyer a Rendőrség.
A színvonal rettenetes, de minden olyan, mintha a Nou Campban lennénk, hiszen van négy játékvezető, cseretábla, fotós és újságíró is.
Utóbbi a játék alatt bőszen csetel a Facebookon – csak néha néz fel, hümmög egyet, és felír egy akciót.
„Menjél már Mascherano" – ordít Kiss László magyarul – a játékosok pontosan értik, mi a baj, és miről szólt az intelem. Szerda este van, most szabad a pálya. Hogy miért pont Mascherano? A Victory egyik játékosát szólítja így Kiss, de van itt még Ronaldo és Ronaldinho is.
Egyszerű a dolog, nem bírom megjegyezni a hosszú neveket, így mindenkit elneveztem. Ők nagyon büszkék rá, hogy ilyen futballóriásokhoz hasonlítom őket, nekem meg könnyebb a dolgom"
- mondja a tréner, aki 69 évesen még mindig úgy rúg, mintha harminccal fiatalabb lenne. Ezt már a szerdai tréningen látom, ahol a Victory megkapta az egyik műfüves pálya felét.
A másik oldalon egy másik csapat edz, ezek a fiúk teljes pályára csak akkor mennek fel, ha meccset játszanak. Megy a tréning, egyszer csak megszólal a müezzin hangja, itt az esti ima ideje, minden leáll – az edzés is. Az addig remekül mozgó társaság egy pillanat alatt hagyja abba a játékot, az oldalvonal mellé mennek, isznak, vagy a műfüvön ülnek. „Az ima errefelé szent dolog, nem tudok ezzel mit kezdeni" – mondja a magyar edző.
Az egyik kupadöntőmet úgy vesztettük el, hogy a rendes játékidő utáni tizenegyeseket rúgtuk, 3-1-re vezettünk, amikor elkezdődött az ima. A meccs félbeszakadt, a játékosok az öltözőbe rohantak, ott borultak le a földre. Aztán húsz perccel később folytatódtak a tizenegyesek. Két játékosom az ima hatása alatt volt, azt sem tudták, merre hány méter, kihagyták büntetőt, 3-3 után meg már semmi sanszunk nem volt. Egy ima miatt vesztettem el a kupadöntőt."
A bajnokság egyetlen stadionban zajlik, minden mérkőzést a főváros nemzeti arénájában játszanak le. Utazni nem kell, a csapatok Malén készülnek, amikor pedig a bajnokság második felében a „vidéki" (értsd, a távolabbi szigetek) csapatok is bekapcsolódnak, akkor ők utaznak fel a fővárosba.
Az ok rémesen egyszerű: itt nincs arra pénz, hogy a gárdák ide-oda röpködjenek a szigetek között. Szegény vidékiek sem maradnak soká, két nap alatt nyomnak le két meccset, a második végén már lépni sem tudnak, a végére meg teljesen kipurcannak.
Szóval, a rúgás. Az edzés végén Kiss László bemegy a pályára és megmutatja, hogy kellene rúgni a szögleteket, a szabadrúgásokat. Labdái még mindig oda mennek, ahová szánja őket, Mascherano, Ronaldo és Ronaldinho csak a száját tátja, néha meg mellérúg a bogyónak.
Az edző ilyenkor fogja a fejét, talán az is eszébe jut, hogy
volt idő, amikor egy magyar bajnokcsapatot készített fel a Manchester United ellen a Bajnokcsapatok Európa Kupájában.
Most meg számkivetettként próbálja meg tanítani a futballt a Maldív-szigeteken. De legalább figyelnek rá, isszák minden szavát.
Kiss László is iszik – nem sokkal az edzés vége után Bitter Lemont (az üdítőt) kortyol a pálya melletti büfében.
Rendelnie nem kell, amikor meglátják, már hozzák is neki az üdítőt, meg a jeget. Nekem is kér egyet, ott ülünk az asztalnál, kétpercenként jön oda valaki, aki kezet ráz a mesterrel, vagy éppen csak beszélgetni szeretne.
Kiss korábbi sikerei nem múlnak el nyomtalanul, több ember mondta azt nekem, hogy nélküle a maldív futball nem tartana ott, ahol.
Téma mindig akad, most éppen az, hogy a szigetek férfiválogatottja Indiában egy hosszabbításban kapott góllal kapott ki az Ázsia Kupában. Ellenben március 27. nagy nap volt a helyi foci történetében, mert Bhután válogatottját barátságos meccsen 7-0-ra sikerült legyőzni Malén. Egyszer csak régi ismerős érkezik. Mauroof Ahmed (Maattey) a Victory csapatánál az első pályaedzője volt Kissnek. Később vezetőedzőként nyert kupákat és bajnokságot, őt tartják a szigetek legeredményesebb helyi születésű trénerének. Jelen pillanatban az ENSZ-ben dolgozik és az egyik helyi atoll vezetője. Kérdezni sem kell, dől belőle a szó.
Kiss Lászlót errefelé mindenki a legnagyobb edzők közé sorolja" – mondta el Mauroof Ahmed. „Nélküle gyakorlatilag nem lenne számottevő helyi futball, nagyon sokat tett azért, hogy a szigetek csapatai be tudjanak kapcsolódni a sportág nemzetközi vérkeringésébe.
Nincs abban semmi túlzás, hogy bennünket ő tanított meg focizni, sosem felejtem el, amikor az Ázsiai Bajnokok Ligájában is meccseket tudtunk nyerni a vezetésével. Ha végigmegy vele az utcán, látni fogja, mennyire és mennyien szeretik és tisztelik őt."
Ez utóbbit megerősíthetem. Kiss Lászlóval azért nehéz Malén sétálni, mert lépten-nyomon leszólítják, de olyan is megesett, hogy
a halpiac felé motorozó egyik játékosa a kétkerekűről leugorva borult a tréner nyakába.
Az ajándékboltban létezik a speciális Kiss-féle kedvezmény, magyar ember – legyen bárhol a világon – ritkán kap ilyen tiszteletet. Tudom, a messziről jött ember azt mond, amit akar, de ez tényleg így van. Láttam, tapasztaltam.
Erre inni kell. Jöhet a második Bitter Lemon.
Meg a paprikás krumpli. Ez utóbbi már Villingilin rotyog a tűzhelyen. A jófajta cecei paprika otthonról érkezett, a többi hozzávaló – közte a szaúdi virsli – a helyi boltból kerül bele a fazékba. Kiss László jól főz, a hagymás tojásrántottája, a sült hala vagy a paradicsomos babfőzeléke éppen olyan kellemes, mint a paprikás krumpli. Amit a futballistái is szeretnek, nem véletlen látta már őket sokszor vendégül a Malé melletti kis szigeten. Egyedül a helyi eperlekvárral nehéz megbarátkozni, már a színe sem az igazi, amolyan ázsiai röcögős rózsaszín műanyag.
Álmodozunk a jófajta Hitler-szalonnáról, amelyet néha még lehet kapni odahaza, késsel vágják és papírzacskóba csomagolják, beszélgetünk a futballról. Kiss néha telefonál, felhívja azt a Mészáros Ferencet (Bubut), akiről az a hír járja, hogy nincs ember, kivel szóba állna. A Vasas és a válogatott volt kapusának éppen születésnapja van, kapóra jön a beszélgetés, Mészáros pedig szívesen beszél Kiss Lászlóval. Ennyit a városi legendákról. Szentes Lázárt, a Győr edzőjét elsőre nem éri el, de Szentes úriember, visszacsörög, éppen edzést tartott odahaza, azért nem tudta felvenni.
A szavak régi meccseket hoznak elő, Verebes a Mágus és az 1986-87-es bajnokcsapat, az MTK, a finn Martii Kuusela, a legtisztességesebb edző, akivel Kiss valaha találkozott, sorjáznak a régi történetek reggeltől estig.
Aztán az utolsó este kiülünk az óceánpartra, nézzük a vizet, a rajta imbolygó özönvíz előtti hajókat.
Látta a Tom Hanks főszereplésével készült Számkivetett (Cast Away) című filmet?
Nem, de tudom, hogy miről szól, ismerem a történetet.
Neki egyetlen társa volt. Wilson, a labda.
Igen. Néha valóban nem könnyű itt.
Olyankor átmegyek a fiamhoz, aki sportigazgatóként dolgozik, megölelem a két unokámat, Attilát és Álmost. De akkor is, most is, mindig a futball jár az eszemben. Azon gondolkodom, hogyan tudnánk megnyerni a következő meccset, hogyan tudnám ezeket a srácokat még jobb futballra tanítani.
Sokat vagyok egyedül. A magyar foci tényleg kivetett magából. De ezen én itt nem tudok már változtatni. Ott dolgozom, ahol hagynak. Itt hagynak.
Kiss László szombat reggelre megrendelte Villingili egyetlen elektromos autóját, hogy ne kézzel kelljen húzni a bőröndömet. A kocsi persze nem jött, gyalog indultunk el a kikötőbe. Az előző nap leesett eső miatt minden üde és zöld, a hajóskapitány nem a régi ismerős, úgyhogy beültünk a bárka belsejébe. Malén a taxis úgy döntött, hogy árat emel, az eddig szokásos 25 rúfiás tarifa 30-ra ugrik.
Kiss dühöng egy sort, de fizet, mást nem tehet, amúgy óra nincs a taxiban, szóval, azt mondanak, amit akarnak.
A város túlsó végén, a másik kikötőben már a reptérre induló hajók dülöngélnek a tengeren. Beszállok, ő marad. A partról integet, majd elsétál haza. Tudom, hogy mikor visszaér Villingilire, kinyitja a lakás ajtaját, leül a konyhaasztalhoz, bekapcsolja a gépét, és a hétfői nagy rangadóra készül. Amelyet a Victory 0-1-ről megfordítva 2-1-re nyert meg.
Így él Kiss László a Maldív-szigeteken. Számkivetettként, elhagyatva.
Sorozatunk második részében a Kiss Lászlóval készített interjút olvashatják.
origo.hu
Ismert édesanyjával fotózták a Next Top Model Hungary sztárját - képek
borsonline.hu
Nagyon megalázó, ami a Házasság első látásra adásában történt
borsonline.hu
"Ez már csak kapálózás" – alig szeretné valaki Tóth Andit az X-Faktorba mentornak
hirtv.hu
Zalatnay Sarolta üzent Magyar Péternek
ripost.hu
Melyik jegyben születtél? Így mosolyog rád nyáron a szerencse
magyarnemzet.hu
Rejtélyes nyomokat találtak az ostorosi erdőben + fotó
metropol.hu
„Soha életedben nem csillogtál még így!” – Tóth Gabi fotóval jelentette be a váratlan örömhírt, záporoznak a gratulációk
mindmegette.hu
Fogyni szeretnél? Citromos víz helyett fagyaszd le a gyümölcsöt!
origo.hu
Óriási sportélmény és show lesz a kanadai hokiválogatott budapesti meccse - videó
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Drámai fordulat: megkezdte az orosz hadsereg a teljes kivonulást
origo.hu
