Szepesi György 1922. február 5-én született Friedländer György néven. Már kisgyermekként beleszeretett a futballba, az angyalföldi grundokon nőtt fel, profi focista akart lenni. Gyerekkori barátja, Szusza Ferenc játéka azonban rádöbbentette, hogy a pályán van nála tehetségesebb is, így inkább a rádiózást választotta, amiben ő volt a legjobb. A sport iránti szeretete is emlékezetessé tették közvetítéseit, melyek közül minden bizonnyal az 1953-as Anglia elleni 6-3 volt a leghíresebb. Nézzék meg az összefoglalót, és hallgassák az utánozhatatlan stílusát:
Összefonódott az Aranycsapattal, nem véletlen, hogy megválasztották a 12. játékosnak, hiszen végigkísérte az útjukat, ő közvetítette az 1954-es világbajnokság döntőjét is. Annyira közel került a csapathoz, hogy győzelmek esetén együtt ünnepelt, vereségnél pedig együtt sírt Puskásékkal.
Szervezője volt a Magyar Rádió Körkapcsolás című műsorának,
amely rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert, és 1963-tól 2009-ig kíváncsi rádióhallgatók millióihoz juttatta el a magyar stadionok hangulatát. Ő honosította meg azt a sportközvetítési stílust, amelyben a riporter lelkesen, magas hőfokon együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel, azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, s kesereg balsiker, vereség esetén.
Az olimpiáról először 1948-ban tudósított, s sorozatban tizenöt ötkarikás nyári játékról közvetített egyedi stílusban. Egy híján ötven magyar olimpiai aranyérem megszületésénél lehetett ott, emellett tizennégy labdarúgó-világbajnokságnak is a kommentátora volt, s bekerült a Guinness Rekordok könyvébe.
Ő ugyanis a világ leghosszabb időn át tevékenykedő sportriportere, a 2005-ös Magyarország-Argentína barátságos futballmérkőzésnek csaknem napra pontosan hatvan évvel az után lehetett a rádiós szakkommentátora, hogy az 1945-ös magyar-osztrákon bemutatkozott sportriporterként.
A sport mellett a politikai újságírásba is beletanult: 1975 és 1978 között a rádió bonni tudósítója volt, 1981-től 1992-es nyugdíjba vonulásáig a Magyar Rádió Szórakoztató és Sportfőosztályának vezetőjeként dolgozott.
Társadalmi megbízatásokat is vállalt szeretett sportágában: 1979 és 1986 között volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. 1982-ben beválasztották a FIFA végrehajtó bizottságába, s tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak is.
Szepesi György munkásságát számos elismerés övezi: első magyar sportújságíróként kapta meg a Gerevich-díjat, birtokosa az Orth György-díjnak, az Aranytollnak, 2007 januárjában Kodály Zoltán közművelődési díjat vehetett át a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriumától, amely 1993 óta az oktatás, a kultúra és a tudomány területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségeket tünteti ki. 2004-ben lett a Prima Primissima-díj kitüntetettje, s ugyanebben az évben a Magyar Sportújságírók Szövetsége Életműdíjjal jutalmazta. Birtokosa a NOB Olimpiai Érdemrend Ezüst Fokozatának, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének is. 1995-ben szűkebb pátriája, Budapest XIII. kerülete, majd 2005-ben a főváros is díszpolgárává avatta. 2012-ben FIFA-érdemrendet kapott. 2012-ben az újonnan alapított Magyar Sportsajtó Halhatatlanja díjat és a Magyar Olimpiai Bizottság sajtóbizottságának Média különdíját vehette át. 2016-ban Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Életműdíját kapta meg. A róla elnevezett Szepesi-díjat, amellyel a hazai újságírás és sportújságírás egyik meghatározó alakját díjazzák, először 2015-ben adták át.
A Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti a Szepesi Györgyöt, Budapest díszpolgárát - közölte Tarlós István, főpolgármester az MTI-vel. Közleményében azt írta, fájdalommal értesült Szepesi György, a legendás sportriporter, az Aranycsapat "tizenkettedik játékosa" halálhíréről. Kiemelkedő sportriporteri és újságírói munkájának, aktív közéleti tevékenységének, valamint a hazai sporttörténelemben játszott több évtizedes szerepének elismeréseként 2005-ben Budapest díszpolgára lett – írta Tarlós István.
Az MLSZ és a Magyar Sportújságírók Szövetsége is saját halottjának tekinti a legendás riportert.
