Egy skót klub, ahol a Fradiról áhítattal beszélnek

Horizontal FOOTBALL MATCH ILLUSTRATION STAND SPORTS FAN SUPPORTER'S SCARF
Celtic supporters singing before the Scottish Premier League football match between Celtic and Hearts at Celtic Park in Glasgow, Scotland on May 24, 2009. AFP PHOTO/PAUL ELLIS / AFP PHOTO / PAUL ELLIS
Vágólapra másolva!
Bár az úszó-Európa-bajnokság miatt érkeztem Glasgow-ba, ha már abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy a labdarúgás őshazájába látogattam, nem volt kérdés, hogy az egyik legősibb stadiont, a Celtic Parkot is felkeresem Skóciában. Feladatom ráadásul kettős volt: amellett, hogy a zöld-fehérek múltjába, jelenébe és jövőjébe próbáltam betekinteni, a MOL Vidi FC potenciális ellenfeleit vehettem szemügyre, egészen közelről.

Ami a Celtic történetét illeti, sokan tudhatják, hogy a klub az Írországból Skóciába érkező gyerekek megsegítése, sőt gyakorlatilag túlélése miatt jött létre, akiket

az utcákról, az éhhaláltól mentettek meg és vezényelték a Celtic Park felé.

Mindezt Matthew-tól, a Celtic stadiontúra főszervezőjétől tudtam meg, aki boldogan vette tudomásul, hogy Magyarországról érkeztem Glasgow-ba. Nem csoda, hiszen a Celticnek nem akármilyen közös múltja van hazánkkal és Budapesttel: a valaha volt első nemzetközi kupát ugyanis a skót óriás nyerte, méghozzá egészen elképesztő körülmények között.

A Ferencváros is jelen van a Celtic Parkban Forrás: Origo

Történt ugyanis, hogy a Ferencváros 1918-ban Magyarországra invitálta a kor leghíresebb külföldi együtteseit, köztük a Celticet is. A budapesti fináléba végül a skót zöld-fehérek és az angol Burnley jutott be, ahol 1-1-re végeztek egymással. Az újrajátszást azonban a fokozódó nemzetközi helyzet miatt már nem merték megvárni, így visszarepültek Nagy-Britanniába. A megismételt mérkőzésre a Goodison Parkban került sor, ahol a Celtic 2-0-ra nyert, ám a győztesnek járó trófeát a Fradi vezetősége inkább pénzre váltotta a küszöbön álló világháborúra való tekintettel.

1988 májusában azonban a magyar rekordbajnok elöljárói ünnepélyes keretek között Glasgow-ba utaztak, és átadták a Celticnek azt, ami jár:

a világ első nemzetközi trófeáját, amit a klub azóta is nagy becsben tart, és amely előkelő helyen szerepel a vitrinjükben.

Matthew története hallatán libabőrös lettem, a futball őshazájában, nagyjából 2500 kilométerre Budapesttől azóta is megbecsülik, sőt mi több, tisztelik és őrzik ennek a szép történetnek a legendáját, és büszkén mesélik az ide látogatóknak.

Nem volt kérdés az sem, hogy ha már a Celtic éppen az úszó-Eb idején fogadta a görög AEK Athént a Bajnokok Ligája selejtezőjében, akkor ott a helyem ezen a meccsen. Ráadásul néhány nappal korábban az is kiderült, hogy a

Vidi-Malmö párharc továbbjutója éppen ennek a párosnak a győztesével találkozik.

Kis túlzással a glasgow-i csapat honlapján található összes e-mail címre elküldtem az akkreditációs kérelmemet, ám egy nappal később egy válaszüzenetben tudatták velem, túljelentkezés miatt nem tudták pozitívan elbírálni azt.

Sajnálkozás helyett hétfőn, az úszás előfutamai után utam a Celtic Park jegypénztárához vezetett, hiszen semmiképpen nem akartam lemaradni a mérkőzésről, pár perc várakozás után pedig már kezemben tartottam a belépőt. Akkor beszéltem először egy helyi drukkerekkel, Scott ráadásul jól ismerte Budapestet, mert járt már nálunk.

Íme, a skót "Paradicsom" Forrás: Origo

Fájó szívvel tudatom, hogy MTK-nak hívták a 2002/03-as szezon aranyérmesét, a végeredményre viszont sajnos jól emlékszik az emberünk. Egervári Sándor együttesét többek között a Celtic egyik legnagyobb legendájaként számon tartott svéd Henrik Larsson góljának is köszönhetően 4-0-ra verte Steven Joseph Walford alakulata a Puskás Stadionban. A Celtic végül 5-0-s összesítéssel jutott tovább.

A belépő vásárlása után én is továbbjutottam, igaz nem a Bajnokok Ligájába, csak a jegyirodából a stadionba, ahol részletes betekintést nyertem a világ egyik legpatinásabb klubjának történelmébe. A bő egyórás kaland minden perce megéri a 10 fontot, amit előtte elkértek:

a trófeaszobából az öltözőbe, onnan a játékoskijáróba, majd a pályára vezetett az út,

Matthew pedig kifogyhatatlannak tűnt a történetekből. Bár a túra után még két nap volt az AEK elleni meccsig, tűkön ülve vártam, hogy ne csak üresen, hanem zsúfolásig megtelve is láthassam a közel 61 ezer férőhelyes arénát.

Több mint impozáns a Celtic trófeagyűjteménye Forrás: Origo

Bár a szerda délutánomat – hála istennek – némileg zsúfolttá tette Hosszú Katinka 200 vegyesen nyert aranyérme, a vele készített interjú után már rohantam is a Tollcross Centerből a stadionhoz, amely szerencsére csupán 2 kilométerre található egymástól.

A részidőm messze elmaradt háromszoros olimpiai bajnok úszónőnktől, de a 2. percet már a helyemről, a kapu mögötti hetedik sorból figyeltem, ahogyan a maradék 88-at is. Mellettem apa és fia foglalt helyet, akik mint kiderült, évek óta közösen járnak meccsekre, legyen szó bajnoki, kupa- vagy BL-találkozókról.

– meséli barátságosan a családfő.

A Celtic-drukkereknek a Celtic Park a templom, a meccs a szentmise Forrás: Origo

Közben a kedvencek McGregor góljával még a huszadik perc előtt vezetést szereztek, leírhatatlan hangulat uralkodik a lelátókon. A folytatásban is nyom a Celtic, éppen azon gondolkoztam, hogy a Vidi védelmét alaposan próbára tehetik a skótok, ám hirtelen a szünet előtt, gyakorlatilag a semmiből jött a görög egyenlítés, és máris elcsendesült a stadion. A találat szerzője Viktor Klonaridis, bár a körülöttem lévő szurkolók az f-betűs tilalom szóval is „megtisztelik".

– mérgelődik a félidőben előttem álló drukker a büfében, akinek mindkét karját celtices tetoválások borítják, füléből pedig hiányzik egy darab. Jobbnak láttam nem rákérdezni, biztosan érzékeny a témára, még a végén felemlegeti az ősi rivális Rangerst, aztán a kelleténél is jobban felhergelem, úgyhogy csak helyeslően bólogattam a szavaira.

– zárta sorait, majd két korsó sörrel eltűnt a tömegben.

A hangulatra nem, a játékra annál inkább lehetett panasz a Celtic Parkban Forrás: Origo

Nem lett igaza, a Celtic ugyanis annak ellenére csak szenvedett a második félidőben, hogy egy buta vendégkiállítás miatt több mint 30 percet futballozhatott emberelőnyben.

Fehérvári szempontból erre lehet alapozni,

nagyon nem ízlett Brendan Rodgers együttesének a felállt védelemmel való küzdelem, gyakorlatilag igazi gólhelyzetig sem jutott a hazai csapat. Az 1-1 után nyilván a vendégek kerültek kedvező helyzetbe, ám az athéniakról is nehéz lenne mérvadó jellemzést adni, hiszen a gól ellenére az első félidőben alárendelt szerepet játszottak, a másodikban pedig minden erejüket felemésztette a védekezés – igaz, azt remekül csinálták.

A meccs alapján tartania azonban egyik riválistól sem kell a Vidinek,

persze Marko Nikolic tanítványaira a Malmö ellen még vár egy kőkemény visszavágó.

A Celtic-szurkolók szomorúan hagyták el a stadiont, egyikük ráadásul borongós jövőképet festett. „Ez a teljesítmény nagyon kevés lesz a visszavágón, de továbbjutás esetén a Vidi ellen is.

Bár Skóciában mi is mindent megnyertünk, ha a Bajnokok Ligájában nem jutunk a főtáblára, az óriási csalódás lesz."

Valóban, a Celtic egyeduralkodó a hazai porondon,

sorozatban hét bajnoki címnél tart, és zsinórban másodszor triplázott,

vagyis hódította el a skót pontvadászatért járó trófea mellett a kupát és a ligakupát is.

Csalódottan ballagtak haza a Celtic szurkolói Forrás: Origo

A Bajnokok Ligája-menetelés azonban könnyen lehet, hogy már az AEK ellen véget ér. Abban az esetben legalább nem a magyar bajnokra neheztelnének,

a jelenlegi Vidi ugyanis egészen biztosan méltó ellenfele lenne a zöld-fehéreknek.

Hogy aztán ki jut tovább, és ki kivel játszik, az a jövő héten kiderül.

A Celtic Park és annak hangulata azonban teljesen magával ragadó. Aki csak teheti, látogasson el a stadionba, és ne titkolja, honnan érkezett. Matthew-nak biztosan van még magyar vonatkozású történet a tarsolyában.