Társoldalunk:

Dárdai messze lökheti a Herthát, a Bayernt úgysem győzi le senki

2018.08.24. 05:56

Ötvenhatodszor rajtol Bundesliga néven az NSZK „körmérkőzéses rendszerű” bajnoksága. 1963 előtt kuparendszerben küzdöttek a csapatok, előbb saját tartományukban, majd az ott legjobbak az országos bajnoki címért. 1963-ban úgy döntöttek az illetékesek, hogy ez így tarthatatlan, a német foci akkor lesz versenyképes, mind klubszinten az akkor már létező európai kupákban, mind válogatott szinten a világeseményeken, ha „mindenki mindenki ellen” megmérettetik. Az elmúlt 55 év sok emlékezetes csodával ajándékozta meg a „tanúkat”, és sok felülmúlhatatlannak tűnő esemény karcolódott be az emlékezetekbe és az emlékkönyvekbe.

Most, az ötvenhatodik rajtnál furcsa érzései vannak az embernek. A német válogatott történelmi kudarccal zárta a vb-t. A Bundesligába évek óta nem érkezett „kívülről” igazi világsztár. Az elmúlt 5 év nemzetközi kupateljesítménye alapján már nemcsak az angol és spanyol klubok előzik meg a németeket, hanem az olaszok is. A BL-ben és az El-ben a németek az elmúlt évben 9.857 koefficienspontot gyűjtöttek, míg az angolok 20.071-et, a spanyolok 19.714-et, az olaszok 17.333-at, az oroszok (!) 12.600-at, a franciák 11.500-at. A bajnoki címet előre oda lehet adni a Bayern Münchennek, szóval, optimizmusra semmi ok.

A Nationalelf a csoportból sem jutott tovább az oroszországi focivébén, így mélyről kell visszakapaszkodnia a német futballnakForrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Frank Hoermann/Sven Simon

De aki járt már Bundesliga-mérkőzésen, aki emlékszik arra, hogy 4-0 után 4-4 tud lenni egy Ruhr-vidéki derbi, aki tudja, hogy Bayern-bajnokin utoljára 2007 telén nem volt telt ház, aki tudja, hogy a tavalyi évben 43.879 volt az első osztály átlagnézőszáma és 17.473 a másodosztályé (ahova érkezett a Hamburg az 57.000-es és a Köln az 50.000-es stadionjával), az tudja, a Bundesligára ezúttal is figyelni kell. Ötvenhatodszor is.

Hol vagytok régi játszótársak?

Először rajtol úgy a Bundesliga, hogy nincs benne egyetlen csapat sem, amely az összes kiírásban első osztályú volt. Ezt a címet legtovább az a Hamburg viselte, mely sok-sok évnyi méltatlan vergődés után idén már nem úszta meg a kiesést. Vele ment a másodosztályba a Köln, az első Bundesliga-bajnok. Míg a másodosztályból szintén két egykori Bundesliga-aranyérmes zúgott át a harmadosztályba, a Braunschweig és a Kaiserslautern. Ennek lehet tapsikolni, hogy milyen izgalmasan kiszámíthatatlan itt minden. De lehet szomorkodni amiatt, hogy tradicionális klubok hiányoznak, és helyükön „gyökértelenek” küzdenek a megmaradt „öregekkel”. Ami tény: a Bundesliga 55 éves története során 12 csapat szerzett bajnoki címet.

Alighanem az idei szezonban is gyakori kép lesz a Bayern-játékosok gólörömeForrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Frank Hoermann/Sven Simon

Sok ez, vagy kevés? Ha viszonylag egyenletesen lennének elosztva az aranyérmek, akkor talán nem lenne kevés. Csakhogy 5 bajnoki címnél többel mindössze egyetlen csapat büszkélkedhet. Ötöt szerzett eddig a két (nevében) porosz alakulat, a Dortmund és a Mönchengladbach, négyet a Werder Bremen, hármat a Stuttgart és a tavasszal az elitnek búcsút intő Hamburg, kettőt az ugyanezt a szégyent produkáló Köln és a harmadosztályba pottyanó Kaiserslautern, míg egyet-egyet a Nürnberg, a Wolfsburg, valamint a jelenleg harmadosztályú 1860 München és a Braunschweig. Ez összesen 28 bajnoki cím. A Bayern München pedig huszonhétszer ért a csúcsra 1963 óta. És még egyszer 1932-ben, de az egy más világ volt. Vagyis a Bayern minden emberi számítás szerint 2019 május végére annyi Bundesliga-bajnoki címmel fog rendelkezni, mint az összes német csapat együttesen.

Bayernliga

Nagyon nehéz elképzelni, hogy ne a Bayern nyerje a 2018-19-es szezont. Sorozatban hetedszer. Az első számú német szaklap, a Kicker végzett egy közvélemény-kutatást 88 000 szurkoló részvételével, és ezek kétharmada tippelt a bajorok elsőségére. 14,2 % várja a Dortmundot az első helyre, és 6,9% a Schalkét. Ez persze csak azt jelenti, hogy a két Ruhr-vidéki óriásklub szurkolói szép számmal vettek részt a voksolásban, és ők (igazi fanatikusként) lojálisak kedvenceikhez. De ha a szívükre tennék a kezüket, és félretennék azt a szemüveget, amely nélkül szurkoló nem létezhet, ők is a Bayern mellé tennék le a voksukat. A „miért” kérdés megválaszolásánál csak a sorrenden érdemes elgondolkozni.

Lehet, hogy a leverkuseni exmenedzser, Reiner Calmund örökbecsű mondata körül kell keresni az első válaszlehetőséget, aki anno így fogalmazott: A Bayern elleni meccseinket többnyire már akkor elveszítettük, amikor a buszunk ráfordult az Olimpiai Stadionhoz vezető útra. Az ötvenötödik első osztályú szezonját kezdő (ezzel a Hamburgot utolérő, és vele társbérletben a „szereplési rekordot” tartó) Bremen legutóbb majd' 10 éve, 2008 szeptemberében győzte le a Bayernt. A Hertha 2009 februárjában, a Schalke 2010 decemberében még Neuerrel a kapujában, a Hannover 2011. október 23-án. Milyen reményekkel menjen Münchenbe az újonc Düsseldorf, mely legutóbb 1991. április 2-án győzte le a Münchent, amikor Thomas Allofs talált az 1990-ben világbajnoki címet szerző Aumann kapujába? Amit megtesznek a „kis” spanyol csapatok a Reallal, a „kis” olaszok a Juventusszal, a „kis” franciák a PSG-vel, azt nem teszik meg a „kis” németek a Bayernnel. A tiszteletet persze nem lottón nyerte a bajor óriás, de talán neki is jobbat tennének a bajnokságbeli társak (többségében nem vetélytársak), ha időnként megráncigálnák a bajuszát. De az nem a Bayern feladata, hogy önbizalmat adjon ellenfeleinek, az meg végképp nem, hogy megtanítsa őket úgy gazdálkodni, hogy össze tudjanak állítani egy megfelelő keretet. Néhány éve kihúzta legnagyobb vetélytársát, a Dortmundot a financiális gödörből, arról már nem tehet, hogy a BVB hiába nyert két salátástálat egymás után, és jutott be a BL-döntőbe, még ma is ott tart a 79 864-es átlagnézőszámával, hogy kénytelen eladni az átlagnál jobb, gaboni játékosát. Pedig a komoly verseny nélkül nyert salátástálak a münchenieknek sem tesznek jót, látjuk ezt évek óta tavasszal, mikor a Bajnokok Ligájában az év két „szóra érdemes találkozóját” vívja, és rendre elbukja.

A Bayern riválisai képtelenek megtartani a legnagyobb klasszisokat: Pierre-Emerick Aubameyang januárban költözött Dortmundból LondonbaForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Bernd Thissen

A kérdésre adandó következő válasz a játékosállomány. Ha a bajnokság előtt ideálisnak tűnő Neuer - Kimmich, Süle, Hummels, Alaba-Martinez - James, Robben, Müller, Ribery - Lewandowski kezdőtizenegyet nézzük, és a képzeletbeli padon ülő Boatenget, Tolissót, Rafinhát, Goretzkát, Thiagót, Gnabryt, Comant, Sánchezt, akkor is nehéz elképzelni, hogy egy „Bundesliga-többijátékos”-ból álló válogatott tudna-e vele mit kezdeni. És „Bundesliga-többijátékos” nevű csapat nem nevezett a bajnokságra, csak Dortmund, Schalke, Leverkusen, Leipzig, Hoffenheim stb. Az említett játékosok között van négy német és egy francia világbajnok, egy portugál Európa-bajnok, kilenc Bajnokok Ligája-győztes, akik közül nyolc a Bayernnel ért a csúcsra 2013-ban. Vagyis, több mint 5 éve. Ez legalább olyan fontos erődemonstráló adat, mint a korábban említettek. Ugyanis azt bizonyítja, hogy a csapat szerkezete évek óta alig változik. Míg más kluboknál állandó a jövés-menés (még a BL-beli nagy vetélytársak többségénél is), addig a rekordbajnoknál csak kisebb átalakítás van évről évre. Most elment Vidal, nem jött vissza a kölcsönadott Douglas Costa, érkezett Goretzka, és úgy tűnik, visszatér „kölcsöncsapatától” Gnabry és Renato Sánchez. Na, puff.

A legkomolyabb változás az edzői stábban volt. Hisz az említett hat bajnoki címet három edző szerezte, és most a hetediket egy negyedikkel szeretné begyűjteni. Lehet, hogy itt van az egyetlen hibapont. Ugyanis Niko Kovac messze nem Heynckes-, Guardiola- vagy Ancelotti-szint. Óriási lehetőséget kapott, csak rajta múlik, tud-e élni vele. Ha a Bayern múltját nézzük, akkor még nehezebb a helyzete, hiszen nem sok külföldi edző volt sikeres a bajor padon. Azt a horvát fiatalember is tudja, hogy neki a Bundesliga megnyerése a kötelező feladat ezzel a csapattal, de a bajor fővárosban a „szorgalmi feladatok” maximális szinten való teljesítését is elvárják egy edzőtől. Mindenesetre Kovac belépője elég látványosra sikerült. A Szuperkupában feltörölte saját stadionját azzal a Frankfurttal, melynek edzőjeként búcsúmeccsén Német Kupát nyert a Bayern legyőzésével.

Niko Kovac bemutatkozása elég jól sikerült a Bayern kispadján, kérdés, a bajnokságban mire megy majd a bajorokkalForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Angelika Warmuth

Felhígult kölni?

Niko Kovac a kinevezését a saját kvalitásain túl annak is köszönheti, hogy csökkent a konkurencia. Az egykoron világhírű Kölni Főiskola mostanában nem termeli a világsztár edzőket. Megdöbbentő, hogy a Bundesliga 18 csapatának egyharmadát külföldi edző irányítja. Hol vannak a jelen Hitzfeldjei, Magathjai, Ribbeckjei, Weisweilerjei, Cramerjei, Derwalljai, Lattekjei? Hol vannak a német edzőegyéniségek? Az Angliában dolgozó Kloppon és a Franciaországba szerződött Tuchelen kívül csak Joachim Lőwöt lehet az igazán korszakos egyéniségek közé sorolni. Utóbbi is annak köszönheti, hogy maradhatott a csúfos bukást hozó vb után, hogy nincs kit a helyére ültetni. Mert a németek talán nem fogják azt a megalázó helyzetet magukra erőltetni, amit a magukat a sportág tanítómestereinek valló angolok, hogy külföldről hoznak kapitányt. Klubszinten más a helyzet, kellenek a külföldiek, hiszen a felhígult kölni szakembergyár már képtelen 18 minőségi edzőt biztosítani a német élvonalnak. A Bayern edzője horvát, a Schalkéé olasz, a Dortmundé svájci, a Stuttgarté török, a Frankfurté osztrák és a Hertháé magyar. Ezek mind felsőházi csapatok. Más megközelítésben: a tavaly első tízben végzett gárdák közül csak négynek van német trénere.

A négy Bajnokok Ligája-indulóból meg csak a Hoffenheimnek. Egy 31 éves fiatalember. Ez utóbbi persze nem jelent semmit, mert ahogy anno a Magyar Néphadseregben mondták: a kor nem érdem, hanem állapot. Se pró, se kontra. Így csak az érdekesség kedvéért: a 18 első osztályú edzőből egy hatvan év feletti, minden idők talán legunalmasabban játszó német csapatait összepasszírozó Friedhelm Funkel. Ketten 60 évesek, Rangnick és Favre. Náluk megvan a rutin, a tapasztalat, de utóbbi „nyuszitaktikájának” köszönhetően a Hertha talán soha vissza nem térő esélyét vette el a bajnoki címre Pantelic és Voronyin idején, előbbi meg 2011-ben szezon közben hagyta ott a Schalkét „idegi fáradtságra” hivatkozva. 50-es éveit tapossa 3 tréner, közöttük találjuk a jelenlegi mezőny egyik legjobbját, Dieter Heckinget. Innen Magyarországról nehéz megmondani, hogy ez a kiváló képességű mester miért nem kapott soha komolyabb feladatot. Cristian Streich az egyik legszimpatikusabb edző a ligában, igaz, ő lehet a legnyugodtabb is, Freiburgban soha nem tűznek ki komoly célokat, ott két-három kieséssel is meg lehet őrizni a munkahelyet. Bruno Labbadia ellenben a legellentmondásosabb edző Németországban.

Bruno Labbadia nemcsak a Bundesliga, hanem talán egész Németország legellentmondásosabb edzőjeForrás: AFP/John Macdougall

Ő egy igazi tűzoltó, nyugodtan lehetne „tavaszi embernek” is hívni. Ha lenne márciustól májusig tartó bajnokság, biztos többszörös bajnok lenne, pechére van még kilenc hónap a szezonban, ráadásul abba beleesik két felkészülési időszak is. Ha lehetne fogadni, hogy kit rúgnak ki először az edzők közül, rá mindig érdemes lenne nagy pénzt tenni. A liga edzőinek nagy része negyvenes, összesen heten vannak ilyen korúak, ez teljesen érthető. És van öt 40 alatti, vagyis még jócskán játékoskorú „srác” is. Érdekes lenne látni, milyen módszert alkalmaz a Schalke sztárjainak kordában tartására a 32 éves Tedesco, és a hoffenheimiek irányítására a 31 éves Nagelsmann. A munkájukat természetesen majd az eredmény minősíti, az biztos, hogy ilyen furcsa összetételű edzői kar még soha nem állt össze egyetlen Bundesliga-rajtnál sem.

Mindenki egy ellen

A már idézett Kicker-felmérés résztvevőinek 93,3%-a gondolja úgy, hogy a Bayern BL-indulást érő helyen végez, 91,7% várja ilyen pozícióba a Dortmundot, 54,7% a Leverkusent és 44,9% a Leipziget. Nyilván a rekordbajnokot az első négyen kívül tippelő 6,7%-nak érdemes feltenni az egykori magyar tehetségkutatók zsűritagjai közül kirívóan pontozónak mindig odaszegezett kérést: „Indokolja meg!”, de jelen esetben nem ez a kisebbség az érdekes. Hanem az a többség, amely a Münchenben „összeKovacolt” csapat mellett a Dortmundot, a Leverkusent és a Leipziget várja az első négybe. Ez reális, talán a Schalke és a Hoffenheim említhető még ebben a körben, bárki más idekerülése szenzáció lenne. Ahogy az is, ha közülük bárki megszorítaná a zsinórban hetedik bajnoki címére hajtó Bayernt.

Mert ezek a csapatok sem erősítettek látványosan, a tavalyi teljesítményük pedig idén is csak arra lehet elég, hogy nagy harcot vívjanak egymással a második, harmadik, negyedik helyért. Csak emlékeztetőül: a második Schalke 21 ponttal gyűjtött kevesebbet, mint a bajnok, a Hoffenheim-Dortmund-Leipzig-trió pedig 29-cel. A harmadik helyhez csak 22 ponttal kellett több, mint az osztályozóhoz, és a Hamburg a bronzérmes-BL-indulónál 24 ponttal kevesebbet gyűjtve esett ki. És ha az új kereteket böngésszük, akkor sem látunk olyan változást ezeknél a gárdáknál, amely arra predesztinálná őket, hogy maguk mögé utasítsák a Bayernt.

A Dortmundtól távozott Batshuay, Gonzalo Castro, Durm, Sokratis, Schürrle, mégis a BVB tűnik a legegységesebbnek a 17 csapat közül. A visszavonuló világbajnok kapus, Weidenfeller helyére leigazolta a remek Bürki mögé az Augsburgtól Marwin Hitzet, itt van még a '13-as BL-menetelés két szélsőhátvédje, Piszczek és Schmelzer, egy esetleges Weigl, Götze, Delaney, Pulisic, Reus középpálya akár a legjobb 8 közé is repítheti a Bajnokok Ligájában, igazolva edzője, Lucien Favre kijelentését: A BVB Európa egyik élcsapata. Kérdés, hogy Maximilian Philipp vagy a svéd Alexander Isak fel tud-e nőni gólszerzés terén ehhez a hangzatos megállapításhoz? A másik Ruhr-vidéki óriás, a Schalke a tavalyi évhez hasonlóan ismét masszív védelmére kíván alapozni, de ne feledjük, ennek a sornak a kulcsembere, Naldo szeptemberben már 36 éves lesz. Ennek ellenére a bányában talán a felső szénréteget is megbontani képes szabadrúgásaira is lehet még számítani ebben a szezonban is. A középpálya a papíron a Realtól érkező Mascarell-lel és a Hoffenheimtől igazolt Uthtal talán jobb lesz, mint a Bayern kispadjára távozó Goretzkával volt. Elöl viszont sem Burgstaller, sem Embolo, sem di Santo nem Raul- vagy Huntelaar-szint, de talán még Ebbe Sand-szint sem. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy a Bundesliga-történelem második legeredményesebb gólszerzője is gelsenkircheni volt, Klaus Fischer.

A Schalke védelmének kulcsembere továbbra is az elnyűhetetlen, ám már 36 éves brazil NaldoForrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Firo Sportphoto/Jan Fromme

A Leverkusen szokás szerint a legnagyobb talány az élcsapatok közül. Két emblematikus figurája távozott, a kapus Leno és a Lőw-kapitány által egész pályafutása során üldözött, az aktív játékot befejező, 2013-ban gólkirály Stefan Kiessling. Szokás szerint felhozott saját utánpótlásából néhány tehetséges ifjút, talán ha egyszer ezek együtt tudnának maradni 4-5 évig, sokra vihetné a Köln melletti kis település gyógyszergyárhoz „tapadt” nagy csapata. Jelenleg az egykoron nagy tehetségnek tartott, de lassan már a múlthoz tartozó Bender-ikrek, a vb-n a németek közül egyedül valami teljesítményfélét felmutató Brandt, a jamaicai Bailey és az úgy tűnik, örök ígéretnek megmaradó Volland alkotja a magot. Kérdés, hogy milyen stabilitást ad hátulról a Frankfurttól igazolt finn kapus, Hradeczky, és tudja-e csökkenteni a felesleges kiállításai számát?

A 3 400 lakosú, de a szomszéd településen, Sinsheimben 30 150-es befogadóképességű stadionnal rendelkező Hoffenheim 31 éves edzője a tavalyi negyedik és az idei harmadik hely után humorosan így fogalmazott a szezon előtt: Idén logikus lenne a második hely megszerzése.Nagy mozgás volt a keretben, kilenc ember jött, kilenc ment, átigazolási bombát ez a csapat sem robbantott. Ami örömteli, Szalai továbbra is itt van, és ha a tavaly őszi sérülése utáni tavaszi lendületét tartani tudja (esetleg fokozza), akkor érdemes lesz nekünk is nézni a Hoffenheimet. Ne feledjük az előző évi balszerencsés BL-selejtező után (a későbbi döntős Liverpoollal hozta össze a rossz sorsa) idén főtáblás ott, vagyis a kontinens legjobb 32 csapata között is bizonyíthat a magyar csatár. Demirbayjal, Bittencourttal és Kramariccsal akár látványos játékra is képes lehet. Egy másik élcsapatban, a Leipzigben is találunk magyar játékost, ráadásul az ő helyzete még Szalaiénál is stabilabb. Gulácsi Péter 2 év alatt 66 bajnokin védte az egykori NDK területén lévő csapat kapuját. Az átigazolási szezonban 13 játékosának „adott szárnyakat” a Red Bull által támogatott gárda (köztük Kalmár Zsoltnak is, aki Dunaszerdahelyre költözött), de a kulcsemberek maradtak. Egy Sabitzer, Forsberg, Poulsen, Werner támadógépezettől remek perceket-mérkőzéseket várhatnak a szurkolók. Rangnick-professzor is mindig hozzá tud tenni pozitívumokat a teljesítményhez a kispadról. Csak a német válogatottal a vb-n csúnyán leszereplő, és személy szerint is botrányos teljesítményt nyújtó Timo Wernernek kell beszerezni egy pár kiváló minőségű füldugót, hogy ne zavarja őt a közönség fütyülése.

Öregebb Pál nagyot lökhet a Herthán

Ők azok, akik a dobogó második-harmadik fokáért tolakodhatnak a Bayern mögött. Akik esetleg zavarhatják köreiket, és ha a BL-indulásért nem is, talán az Európa-ligáért harcban lehetnek: Stuttgart, Mönchengladbach, esetleg Bremen, és a magyar szívünk azt mondatja, hogy még a Hertha is. De az utóbbiról tényleg csak Dárdai-edző és Dárdai-játékos miatt gondoljuk, innen több mint 1000 kilométer távolságból, hogy komoly szerepe lehet ebben a bajnokságban. „Öregebb” Pál remek munkát végez, imádja mindenki a fővárosban, igazi klubikonból lett a szakmai munka irányítója. Kár, hogy egykori játékostársa, Michael Preetz képtelen neki összehozni egy komolyabb játékoskeretet. Egy Ibisevic nem csinál nyarat (még Kalou-val együtt sem), így tényleg csak Dárdai lelkesedése, és ennek a játékosokra való hatása az, ami ezt a csapatot kiemelheti a kiesőjelöltek sorából, és talán a középmezőny elejéig elviheti.

A berlini vezetők és szurkolók bizalma is töretlen Dárdai Pál feléForrás: MTI/EPA/Ulrich Hufnagel

A Mönchengladbach esetében is az edzőt lehet talán elsőként említeni az esetleges siker zálogaként, bár Heckingnek van kikből válogatni, elég Ginter, Kramer, Herrmann, Stindl, Traoré, Raffael nevét említeni. Egy biztos: a '70-es évek világraszóló sikerei ma már nem segítenek rajta. A Stuttgart a három bajnoki címét három különböző korszakban érte el, legutóbb 2007-ben ért a csúcsra. Az akkor még ifjú reménysége, Mario Gomez azóta „nagy öreg”-ként ismét itt van, semmit nem felejtett, de nem is fejlődött az elmúlt 11 év alatt. Vicc, hogy 78-szoros német válogatott. Egyébként a sváb gárda lehet a szezon egyik pozitív meglepetése. A védelem közepén, ha egészséges lesz végre Badstuber, akkor a liga egyik legjobb belsővédő-duóját alkothatja az újdonsült világbajnok Pavarddal, a kapuban egy német világbajnok Zieler áll, középpályára érkezett Gonzalo Castro a már korábban itt lévő Gentner mellé. Kérdés, egy török edző mire jut ezzel az állománnyal? Ami tény: a kupával már nem kell foglalkoznia, mert „sikerült” az első fordulóban kiesni, az Európa-ligáról meg a Frankfurt DFB Kupa-diadalának köszönhetően maradt le. Pedig egy bombameglepetésnek számító, 4-1-es müncheni győzelemmel zárta a tavalyi szezont. A nem is oly' rég látványosan és szórakoztatóan támadó Bremen hét (nyolc?) szűk esztendő után ismét támadóegységével hódíthat. Kruse maradt, és érkezett Klaassen az Evertonból, Osako Kölnből, és negyedszer is ideigazolt Claudio Pizarro, aki úgy tűnik, képtelen élni a Weser folyó látványa nélkül. És mivel csak október 3-án éri el a 40 éves kort, még lehet benne potenciál, 15-20 perces időintervallumban. A 85-szörös perui válogatott egyébként a Bundesliga örök góllövőlistáján ötödik 192 találattal, csak Gerd Müller, Klaus Fischer, Jupp Heynckes és Manfred Burgsmüller előzi meg. Hát, még ha gólt lőne 40 éves kora után!

A kupagyőztes, de edzőjét és kapusát elveszítő Frankfurt (amely már az első fordulóban kiesett az idei kupasorozatból), az izlandi Finnbogason góljaitól függő, és Hitzet a kapuban Gieferre váltó Augsburg, a tíz régi játékosától megváló, és tizennégy újat foglalkoztató Hannover valószínűleg csendes szezonban reménykedik.

A két újonc, a Düsseldorf és az ötödik Bundesliga év bajnoka, a Nürnberg a kiesés ellen fog harcolni. Ez, ha nem is haladó, de hagyomány arrafelé, ha nem áll a másodosztályból érkező mögött olyan tőkeerős gigavállalkozás, mint állt a Hoffenheim és a Leipzig mögött érkezésekor. Érdekelt lehet még a kiesés elleni harcban az unalmas Mainz, a nyugodt Freiburg és a szinte mindenki által utált Wolfsburg. A fekete-erdei ezzel együtt az egyik legirigyeltebb csapat. Ha megy a szekér, jó, ha eléri az európai porondot, az szuper, ha kiesik, akkor sincs tragédia. Következő évben visszajön. Vagy rá egy évre. Persze, aki járt már a varázslatosan szép Freiburgban, az megértheti, hogy itt nem érdemes semmiért sem idegeskedni. Főleg nem a foci miatt. Wolfsburg pont az ellenkezője. Minden téren - ezen a város külleme is értendő. Meg a Volkswagen-gyárat ért világméretű „egész pályás letámadás”, mely a focira is hatással volt/van/lesz. Legutóbb csak osztályozón maradt bent a csapat, nem biztos, hogy ez idén is sikerülni fog neki. Aki pedig azzal érvel, hogy 2009-ben bajnok lett, hogy eshetne ki 10 évvel később, annak a figyelmét fel kell hívni arra, hogy a 2007-ben a salátástálat begyűjtő Stuttgart 9 évvel később, 2016-ban találta magát a másodosztályban.

Nos, az ilyen kiszámíthatatlan dolgok miatt érdemes figyelemmel kísérni a Bundesligát. Meg a hangulat miatt. A zsúfolt stadionok látványa miatt. Meg a fordulatos meccsek, az utolsó pillanatig való küzdés miatt. De jó, hogy kezdődik!