Topligás klubok az El-selejtezőben: mint egy harmadik púp a teve hátára

A második számú európai kupasorozatban selejtezőre kényszerülő topligás csapatok, ha nem is azt várják, hogy ki ellen eshetnének ki komolyabb arcvesztés nélkül, de az biztos, hogy a lehető legkisebb energiaráfordítással igyekeznek letudni a kötelező rosszat. De miért fáj ez nekik, ha pár hónappal korábban még annyira küzdöttek érte?

Az öt úgynevezett topligát – angol, spanyol, olasz, német, francia – egy-egy csapat képviseli az Európa-liga rájátszásában, azaz a főtáblára kerülésért folyó utolsó párharcokban. A csütörtöki eredmények azt mutatják, hogy a Burnley-Sevilla-Atalanta-RB Leipzig-Bordeaux kvintett egyik tagja sem vágna magán eret, ha szeptembertől csak a hazai színtérre kellene összpontosítania az erejét.

Európa-liga: Sallaiék legyőzték Kleinheisleréket a párharc első meccsén

Az APOEL csütörtökön 1-0-s győzelmet aratott a vendég Asztana felett a labdarúgó-Európa-liga selejtezőjének negyedik fordulójában, így minimális előnnyel várhatja a jövő heti visszavágót. A ciprusi együttesben Sallai Roland, míg a kazahban Kleinheisler László is végigjátszotta a találkozót, utóbbi begyűjtött egy sárga lapot.

Ehhez legközelebb most az a Burnley áll, amelyik egyébként a szabályt erősítő kivétel lehet cikkünkben. Ha a 3-1-es athéni vereség után el is búcsúzik a sorozattól, akkor is kihúzhatja magát: a görög Olimpiakosz ellen nem szégyen kiesni, ráadásul számukra az előző év már így is arany betűkkel íródott. A csapat az 1975-76-os szezon után először játszott két egymást követő idényt az élvonalban, a legutóbbi kiírásban megszerzett hetedik hely a legjobb eredményük volt az 1973-74-es idény óta,

az pedig, hogy ezzel 51 év után visszatérhettek az európai hadszíntérre, már csak hab a tortán.

És ők aztán mindent meg is tettek, hogy öregbítsék a klub hírnevét: az első körben két 1-1-es 90 perc után hosszabbítást követően búcsúztatták a skót ezüstérmes Aberdeent, majd gól nélküli 180 perc után ugyanígy tettek a török bronzérmes Istanbul Basaksehirrel is.

A Burnley szurkolói örülhetnek, hogy minél több városban kitehetik a csapatuk nevét hirdető zászlót Forrás: AFP/Romain Lafabregue

Számukra pech, hogy a görög harmadik Olimpiakoszt fújta útjukba a sorsolás szele, mert biztos, hogy szívesebb vitézkednének az El-ben, mint a már főtáblás Arsenal-Chelsea duó. Ők ugyanis egész biztos, hogy a BL-indulást jelentő 1-4. helyekért szeretnének majd versengeni a Premier League-ben, ezt viszont nem fogja megkönnyíteni, ha kéthetente Európa valamelyik távoli zugába kell elbumlizniuk, és kitenniük magukat annak, hogy holmi ismeretlen csapatok mindenre elszántan próbálják legyőzni őket.

Akarta a nyavalya

A kis túlzással „örökös El-győztes” (öt sikerével a kiírás, illetve jogelődje, az UEFA-kupa legsikeresebb csapata), a legutóbbi négy kiírásból hármat megnyerő Sevilla szemmel láthatóan viszont csak muszájból utazgat el a selejtező meccseire. Számukra óriási csalódás a La Liga 7. helye, de ennél lehet, hogy még a nyolcadik is jobb lett volna.

Nem kellett volna az utolsó körben megverni az Alavést (köszi, Ben Yedder...),

és akkor most a kínlódásuk helyett nézhetnénk a Getafét, amelyik vélhetően jóval lelkesebb produkciót nyújtana. A Burnley-vel ellentétben ők aztán habkönnyű ellenfeleket kaptak, de aki látta, mondjuk, az Újpest elleni két meccset (4-0, 3-1), az pontosan tudja, hogy éppen csak nem rükvercben játszottak, hanem egyesben pöfögtették a gépezetet.

A Sevilla egy félidőt focizott, egyet bohóckodott az Újpest ellen

Az Újpest a Sevilla otthonában lépett pályára az Európa-liga második selejtezőkörének első meccsén. A spanyol sztárcsapat egy félidő alatt lerendezte a fontos kérdéseket, lőtt három gólt, az Újpest összehozott egy tizenegyest és egy piros lapot, a reális esélyeket tekintve sok eldöntetlen kérdés nem maradt a jövő heti visszavágó előtt, pláne, hogy a hosszabbításban is lőttek egyet a spanyolok.

A Zalgiris elleni hazai 1-0 (jól látják) után muszáj volt kozmetikázni az ázsión, így Vilniusban rúgtak egy ötöst, legutóbb Olmücben azonban már megint nem találták a fokozatot, és csak Sarabia hajrában szerzett góljával nyertek, mondjuk becsületből. A Sigma „remek” formáját jól mutatja, hogy a cseh bajnokság eddigi öt fordulóját egy győzelem mellett négy vereséggel tudta le, háromszor otthon tömték ki (0-3, 0-1, 1-4) a riválisok. Szóval ellenük, sajnos nem illik kiesni, így a Sevilla ott lesz a főtáblán, és ha nem megy nekik a bajnokságban, akkor meg is nyerik az El-t.

Hasonló cipőben toporog az El-főtábla kapuja előtt az RB Leipzig is. Gulácsi Péter csapata egy éve még a Bajnokok Ligájában bontogatta szárnyait elsőbálozóként, idén viszont az El-lel kellene beérniük.

Amelyik sok utazással, és a BL-hez képest kevés pénzzel kecsegtet.

Talán ennek tudható be, hogy otthon még csak-csak elmuzsikálnak a lipcseiek, idegenben viszont a svéd Häcken, a román Universitatea Craiova, és legutóbb az ukrán Zorja Luhanszk ellen is csak vékony döntetlenre (1-1, 1-1, 0-0) voltak jók, és talán a klubházban sem vennék rossz néven, ha nem jönne össze a főtábla.

Az olasz Atalanta neve mellett nem mutatna rosszul egy nemzetközi kupaszereplés, de ők meg jó olasz szokás szerint igyekeznek nem megszakadni az erőlködésben. Mondjuk, a Boszna Szarajevó (2-2, 8-0) és a Hapoel Haifa (4-1, 2-0) ellen nem is kellett, a rutinos Európa-ligás dán Köbenhavn ellen meg úgy vannak vele, hogy majd lesz valami.

Hagyjuk a nagyokat, nézzük a kicsiket!

Így lehet ezzel a francia Bordeaux is, ahol sokkal jobban foglalkoztatja a klubvezetést és a szurkolókat, hogy marad-e a kispadon Gustavo Poyet, vagy jön helyette Thierry Henry, mint az, hogy lenyomják-e az akaratos belga Gentet. A csapat úgysincs csúcsformában, kettőből két bajnokit bukott el, és az első két selejtezőkör négy győzelme ellenére az El-ben is inkább csak szenvedett (a Ventspils és a Mariupol elleni párharcokból egyetlen meccset nyertek egy gólnál nagyobb különbséggel).

De sírjon ezen csapatok után az, akinek lapos a labdája és még pumpája sincs! Inkább örüljünk annak, hogy vannak még olyan csapatok, amelyek számára valóban fontos, hogy megmutassák magukat az európai színtéren. Ilyen a remeklő norvégok (Molde, Rosenborg, Sarpsborg), a harcias szlovákok (Trencin, Trnava), a régi motoros Rapid Wien, vagy éppen új titkos kedvencünk (főleg, mióta a Vidi továbbjutott ellenük), a luxemburgi Dudelange. Csak remélni tudjuk, hogy közülük minél több ott lesz a főtáblán, és egyszer-kétszer megráncigálják a nagyok bajuszát is.