A Liverpool remeklése talán kevésbé meglepő, bár a klub történetében csupán kétszer fordult elő, hogy sorozatban hat győztes mérkőzéssel nyitott az alakulat:
az 1978/79-es, valamint az 1990/91-es kiírásban.
Az abszolút rekord az utóbbi szezonhoz fűződik, akkor az első nyolc meccsüket nyerték meg a legendás Sir Kenny Dalglish irányította vörösmezesek.
Előzetesen a szakírók és az angol foci szerelmesei is a Poolban látták a címvédő ManCity idei elsőszámú kihívóját, főként az előző évad meggyőző játéka és a BL-döntő után. Bár a sikerek értékéből semmit nem von le, a sorsolása is kedvező volt a Klopp-legényeknek, a West Ham, a Crystal Palace, a Brighton, a Leicester és a Southampton ellen borítékolható volt a három pont, a Tottenham idegenbeli legyőzése viszont nagy fegyvertény.
Ami a Chelsea-t illeti, a nyáron történt edzőváltás után alighanem minden londoni szimpatizáns aláírta volna, hogy
hat forduló után öt győzelem, egy döntetlen és 16 pont álljon a csapat neve mellett,
de főként a mutatott játék az, ami bizakodásra adhat okot a fővárosban. Maurizio Sarri elképzeléseit ugyanis rekordidő alatt sajátították el a játékosok, akik láthatóan minden pályán töltött percet élveznek, ami korábban nem feltétlenül volt így. Egy győztes rangadón már a kékek is túlvannak, otthon verték az Arsenalt, a West Ham elleni 0-0-t leszámítva pedig a Huddersfield, a Newcastle, a Bournemouth és a Cardiff volt kénytelen meghajolni a Chelsea előtt.
A futball egyik legnagyobb közhelyét nyáron véresen komolyan vették a csapatok, igaz, más-más megfontolásból. Bár Klopp bizonygatta, hogy nem elégedetlenség miatt keres Karius helyére új embert, a német főleg a Bajnokok Ligája fináléjában bemutatott bénázása után alighanem maga sem hitte, hogy elsőszámú kapus maradhat Liverpoolban. Courtois ezzel szemben úton-útfélen hangoztatta, hogy mennyire hiányzik neki Spanyolország és a kislánya, ezért szeretne Madridba igazolni, így senkit nem ért váratlanul a távozása.
Előbb a Liverpool rengette meg az átigazolási piacot, hiszen
rekordösszeget fizetett a Romának Alissonért (62,5 millió eurót), a brazil azonban egy hónapig sem birtokolhatta a világ legdrágább kapusa címet, Kepa Arrizabalaga ugyanis 80 millió euróért
tette át a székhelyét Bilbaóból Londonba.
Az eddigi meccsek alapján bebizonyosodott, Alisson tökéletesen illik Klopp gépezetébe, bátran hátra merik passzolni hozzá a társak a labdát, és sokszor ő indítja el a liverpooliak támadását. Igaz, hajmeresztő dolgokra is képes, ilyen volt például, amit a Brighton ellen Knockaerttal szemben megengedett magának:
A Leicester ellen viszont ráfázott a könnyelműségére, nagy szerencséje, hogy a Pool ennek ellenére hozta a meccset.
A másik oldalon Kepa tehetsége szintén megkérdőjelezhetetlen, ám az érte kifizetett összeg inkább a jövőnek szólt, a vezetők alighanem a spanyollal képzelik el az elkövetkezendő 8-10 év Chelsea-jét. Bizonyítani egy-két védést leszámítva még nem igazán volt lehetősége, az új játékrendszer és a labdabirtoklásra épülő taktika miatt ugyanis kevés helyzetet tudtak kidolgozni a riválisok a kapuja előtt, azoknál viszont a védelmi hibák miatt kiszolgáltatott helyzetbe került.
Összességében tehát egyelőre Alisson felé billen a mérleg nyelve, 0-1!
A mai modern futball alapkövetelménye, hogy a (szélső)védők a hátul ellátott feladataikon túl az előrejátékot is segítsék, a Chelsea és a Liverpool pedig élharcosnak számít ezen a téren. A hazaiaknál
Marcos Alonso és Azpilicueta elfutásai és veszélyes beadásai remek alternatívát jelentenek támadásépítésben.
Előbbi 1 gólnál, 2 gólpassznál, és 2 kiharcolt büntetőnél jár, de utóbbi is kiosztott már egy asszisztot. Belül viszont a Rüdiger-David Luiz páros zavarba hozható, és leginkább ezen a csapatrészen kell még Sarrinak dolgoznia, hogy megteremtse az összhangot.
Vendégoldalon sincs ok a panaszra, a 19 éves Alexander-Arnold az angol futball egyik legnagyobb reménysége, aki szintén nagyszerűen lép be a támadásokba, akárcsak Andrew Robertson a túloldalon. Középen a Virgil van Dijk - Joe Gomez / Joël Matip tengely biztosabbnak tűnik, így ebben az összevetésben is a Liverpoolt érezzük erősebbnek. 0-2!
A középpályára a kapusposzthoz hasonlóan mindkét csapathoz érkeztek új emberek, akik ráadásul azonnal felvették a PL ritmusát.
Bár sokan kételkedtek, liverpooli oldalon egyelőre maradéktalanul rászolgált Steven Gerrard legendás 8-as mezére Naby Keita,
aki elnyűhetetlenül robotol a két tizenhatos között, rengetegszer lép be a játékba, és mind a támadásokból, mind a védekezésből kiveszi a részét. Bár Wijnaldum és Millner is minőséget képvisel, főként megalkuvást nem tűrő harciasságukkal, ebben a csapatrészben még sincs esélyük a Chelsea ellen.
Merthogy a kékeknél a jelenkor egyik, ha nem a legjobb védekező középpályása, az újdonsült világbajnok N'Golo Kanté mellé érkezett még egy remek labdaszerző játékos, a vb-ezüstérmes Mateo Kovacics.
Mégsem ő lett a jolly joker, hanem Sarri nagy kedvence, Jorginho,
akit a Napoliból sikerült magával hoznia. Az olasz(-brazil) minden várakozást felülmúlt eddigi játékával, nincs olyan támadás, ami ne rajta futna keresztül. Sorra dönti a rekordokat, legutóbb a West Ham ellen például 180 passzkísérlete volt, 15 éve nem volt hasonlóra példa.
Ezek után aligha kérdés, hogy a középpályán szépít a Chelsea, 1-2.
Noha énekelni alighanem senki sem fog, és Hugh Jackman sem valószínű, hogy feltűnik a pályán, bőven lesz olyan, aki ámulatba ejtheti a nézőket.
Leginkább a nyáron a Real Madrid által ostromolt két klasszistól, Eden Hazard-tól és Mohamed Szalahtól várható a szemfényvesztés.
A belga öt gólnál és két gólpassznál jár, ha jó napot fog ki, nincs ember a földön, aki megállítaná. Vasárnap a West Hamnek viszont sikerült, ez pedig a Chelsea játékán is látszott, hiányzott a kreativitás és az átütőerő. Az előző szezon legjobbjának választott egyiptomi is lőtt már hármat idén, ettől függetlenül messze van tavaszi formájától, mind a játéka, mind a helyzetkihasználása erről árulkodik.
A liverpooli trió másik két tagja, Roberto Firmino és Sadio Mané szintén kellemetlen perceket okozhat majd a hazai védelemnek, de Willian, vagy éppen Pedro ördöngös cseleit ismerve a vendég hátvédek figyelme sem lankadhat. Egy klasszikus befejező csatár azért hiányzik a Chelsea-ből - bár Giroud elképesztően érzi egymást Hazard-ral, de már túl van a zeniten, Álvaro Morata pedig képtelen az egyenletes, jó teljesítményre. Más-más stílust képvisel a két támadószekció, mi nem is tennénk különbséget a kettő között, így ezt az összevetést döntetlennek ítéljük, 2-3.
A Liverpool tehát - ha csak egy hajszállal is - egyelőre jobbnak tűnik,
ezt támasztja alá Maurizio Sarri nyilatkozata is.
Mi még nem vagyunk a Liverpool szintjén, de ez nem is várható, hiszen ők negyedik éve dolgoznak közösen az edzőjükkel. Előttünk járnak, nagyjából egy évre van szükségünk, hogy utolérjük őket.
Nagyon nehéz meccsre számítok szombaton, mindenképpen ki kell javítanunk a West Ham elleni hibákat. Hátul jobban kell koncentrálnunk, elöl pedig gyorsítani kell a játékot, akkor lehet esélyünk."
Érdekesség, és alighanem semmi jelentősége nem lesz a szombati bajnoki szempontjából, de
szerdán este a Ligakupában is összecsap egymással a két csapat, akkor az Anfiled Roadon.
Biztosra vehető, hogy a két menedzser a tartalékoknak szavaz majd bizalmat azon a találkozón, lelkileg mégis fontos lehet, hogy melyik B-csapat vívja majd ki a továbbjutást.
Szombaton tehát a Stamfrod Bridge-ről jön a Premier League idei első igazi szuperrangadója, az összecsapás 18.30-kor kezdődik.