Egy ősfradista, aki az edzője miatt a rivális Újpesti Dózsához igazolt

Azt a hetvenes-nyolcvanas évek „szigorú" magyar sportszakírói sem vitatták, hogy a magyar labdarúgás akkori két legnagyobb tehetsége a fradista Ebedli Zoltán és az újpesti Törőcsik András volt. A két futballista sorsa sokszor futott azonos pályán, miközben a közönség imádta őket, a sportvezetés nem tudott velük mit kezdeni. Az 1984-85-ös bajnokságban Ebedli Zoltán a Fradi legnagyobb riválisánál, az Újpesti Dózsában játszott egy szezont. Ehhez barátja, Törőcsik András segítette hozzá. A két zseni összesen négy alkalommal játszott együtt a magyar válogatottban. Korrajz a magyar labdarúgás két zseniális képességű játékosáról.

Egy sporthír. Népszabadság, 1984. augusztus 18. szombat. „Megállapodott egymással az FTC és az Újpesti Dózsa. Ebedli Zoltán, a zöld-fehérek korábbi, tizenkétszeres válogatott labdarúgója tegnaptól az Újpesti Dózsa játékosa lett."

A korabeli sportsajtó nagyjából ezzel az egy mondattal intézte el, hogy a Ferencváros egyik zsenijét Vincze Géza edző átadólistára tette.

Mivel Ebedlinek esze ágában sem volt abbahagynia a futballt, úgy döntött, hogy a zöld-fehér klub legnagyobb riválisához, az Újpesti Dózsához igazol. Fricskaként, Vincze Géza orra alá dörgöléseként – ma már teljesen mindegy. Ebedli Zoltán egy idényt töltött el a Megyeri úton, majd Vincze Géza kirúgása után, Dalnoki Jenő hívására 1985 nyarán visszatért az Üllői útra. Csakhogy az 1984-85-ös idényben sem maradt el a Fradi és az Újpest egymás elleni mérkőzése az NB I-ben.

Ebedli Zoltán (j4, Ferencváros) fejesét az utolsó pillanatban elvetődve, a gólvonalon védi Hegedűs Péter, a Haladás VSE kapusa Forrás: MTI/Németh Ferenc

„Akarsz játszani?" – kérdezte meg a Dózsa edzője, Temesvári Miklós Ebedlit 1984. október 27-én szombaton reggel.

Jegyzőkönyv

1984. október 27. szombat.
Ferencváros-Újpesti Dózsa 0-2 (0-1)
Népstadion, 25.000 néző, vezette: Büki (Bay, Drigán)
Ferencváros: Zsiborás - Szántó, Rab, Jancsika, Keller - Takács, Rubold, Pogány - Kvaszta, Répási, Zsivótzky. Edző: Vincze Géza.
Újpesti Dózsa: Szendrei - Herédi, Sarlós, Kardos, Szabó - Ebedli, Kovács E, Steidl - Kerekes, Törőcsik, Kiss. Edző: Temesvári Miklós.
Gól: Ebedli 15., Kerekes 63. perc.

A Fradi-tábor előtt ünnepelte a Dózsa gólját

Ebedlinek eszébe sem jutott, hogy nemet mondjon, hiszen nagyon régóta erre a napra készült. Hogy megmutassa az őt kiebrudaló Vincze Gézának, kár volt lemondani róla. A Népstadionban ezen a napon játszották a Ferencváros-Újpesti Dózsa bajnoki mérkőzést. 25 ezer néző gyűlt össze a rangadóra, már a kezdés előtt zengett az áruló, áruló –

a zöld-fehér drukkerhad egyszerűen nem tudta elképzelni azt, amely néhány pillanat múlva bekövetkezett: egy ősfradista, Ebedli Zoltán lila-fehérben lép pályára a Ferencváros ellen.

A 15. perc pedig Ebedli számára a katarzist, a Fradinak és közönségének a poklot hozta el: Steidl a bal szélen kapott egy nagyszerű átadást.

A Népsport jelenti 1984. október 28-án Forrás: Arcanum

A tizenhatos sarkáról laposan középre adott. A beadás elcsúszott a berobbanó Kerekes György előtt, de az érkező Ebedli hat méterről a háló bal oldalába helyezett. Majd Ebedli fogta magát és a Fradi-tábor elé rohant ünnepelni a Dózsa vezető gólját. (Tessék emlékezni, amikor Huszti Szabolcs csendes magányában örült annak, hogy a Vidi színeiben gólt rúgott a Fradinak.)

Kerekes György és Ebedli Zoltán egy évvel korábban még a Ferencváros játékosa volt.

A 63. percben Kerekes lőtte a Dózsa második gólját, kész, vége, 2-0-ra nyert az Újpest, Vincze Géza megsemmisült, a fradisták őrjöngve vették tudomásul, ahogy Ebedli éppen előttük rázta magát és ünnepelte gólját.

A Népsport helyszíni tudósításában Kiss László egy kukkot nem szólt arról a drámáról, amely a szeme előtt zajlott, a Népszabadság az első tizenöt percet rettenetes hangulatúnak minősítette, mert a fradisták egyszerűen nem bírták elviselni a lila-fehér mezes Ebedli Zoltán látványát.

Még a Magyar Rádió riportere, Novotny Zoltán volt a legbátrabb. Ő a rangadó után a Képes Sportban így írt. „A nagy szám azonban mégiscsak Ebedli! Ez a páratlan tehetségével rosszul sáfárkodó játékos, akinek még a pelenkája is zöld-fehér volt, akinek pókerarcáról ritkán volt leolvasható bánat vagy öröm, most is hűvösen nyilatkozott.

Pásztor József (b) a Rába ETO védője magasra emelt lábbal, szabálytalanul állítja meg Ebedli Zoltánt, a Ferencváros csatárát a Ferencváros-Rába ETO labdarúgó-mérkőzésen, az Üllői úti stadionban Forrás: MTI/Németh Ferenc

Nem érzett semmi különöset, hogy volt csapata ellen lépett pályára.

Ebedli olyan ragyogót produkált, mint az elmúlt öt évben egyszer sem. A mezőny legjobbjaként száguldozta be a pályát, osztogatta jobbnál jobb labdáit, berobbanva lőtte a lélektanilag nagyon fontos első gólt. Törőcsikkel pedig olyan párt alkotott, akik miatt érdemes labdarúgópályákra járni.

A Fradi-közönség áruló kórusa és még becsúszó szerelést is felvonultató játéka maga volt a katarzis, a nézőtéren (beleértve a kispadot és a díszpáholyt is) bekövetkező megrendült, emelkedett állapot."

"Lehet, hogy furcsa amit mondok, de életem egyik legboldogabb pillanata volt amikor betaláltam szegény Zsiborás Gabi hálójába" – mondta Ebedli Zoltán 2002-ben a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatában.

Félre ne értse senki, a Fradit mindig is imádtam, az a mámor akkor Vincze Gézának szólt. Róla a mai napig nehezen tudok indulatok nélkül beszélni, kicsinált, csaknem tönkretett. Miatta jöttem el a Ferencvárosból, és bizony rajta álltam bosszút, amikor gólt lőttem ott, a Népstadionban.

Vincze Gézát nem érdekelte, hogy az egész életemet a Fradiban töltöttem, neki nem volt szüksége Ebedlire és még néhányunkra, nála Pölöskei Gábor meg Koch Róbert volt a sztár, majdnem ki is esett a csapat akkor az ő irányításával. Azt sem felejtem el, ahogy a Ferencváros elleni meccsünk előtt Temesvári Miklós, az Újpest edzője megkérdezte tőlem: vállalom-e a játékot? Én meg csak néztem rá csodálkozva, hogy mester, hát miért ne vállalnám el, az a dolgom, hogy játsszak. Mindegy, hogy az emberen zöld-fehér, vagy lila-fehér mez van, nem igaz?"

Mindaz, ami történt, semmi meglepetést nem hordozott magában. Ebedli – és legjobb barátja, az újpesti Törőcsik András – zseni volt.

Az akkori rendszer pedig nem szerette a zseniket.

Főleg azokat nem, akik önmagukkal teljesen tisztában voltak, és akik – ezt se hallgassuk el – kihasználták azt, hogy a tehetségük révén sok mindent megengedhettek maguknak. Ebedli Zoltán és Törőcsik András pontosan ilyen emberek voltak. Viszont – tehettek ők bármit – a közönség imádta mindkettőjüket. Mégpedig azért, mert tudtak futballozni.

Kutas István kiutálta a válogatottból Ebedlit

Jellemző, hogy az Ebedli-Törőcsik páros a magyar válogatottban összesen négy olyan meccsen szerepelt, amelyiken mindketten felvehették a címeres mezt.

• 1976. október 13. Bécs: Ausztria-Magyarország 2-4 (barátságos)
• 1977. február 9. Lima: Peru-Magyarország 3-2 (barátságos)
• 1977. február 22. Puebla: Mexikó-Magyarország 1-1 (barátságos)
• 1977. február 27. Buenos Aires: Argentína-Magyarország 5-1 (barátságos)

Slussz. Ebedli összesen 12 alkalommal lehetett válogatott.

A bécsi 4-2-es magyar győzelem főszereplői a Népsport 1976. október 15-i kiadásában Forrás: Arcanum

Baróti Lajos szövetségi kapitány alapemberként számolt vele az 1978-as argentínai világbajnokságon (nem véletlen, hogy Ebedli a 78-as vb előtti felkészülési mérkőzéseken ott volt a nemzeti együttesben).

Az MLSZ akkori elnöke, a zsenigyűlölő Kutas István azonban ki nem állhatta Ebedlit (meg Nyilasit és Törőcsiket), a három közül Ebedlit lehetett a legkönnyebben taccsra tenni.

A bal felső sarokban az MLSZ elnöke, Kutas István, aki ki nem állhatta a zseniket Forrás: Centerhalf.blog.hu

Az már más kérdés, hogy Baróti Lajos miért ment bele ebbe, valószínűleg nem volt más választása. Nyilasi és Törőcsik kipiszkálása nem sikerült a vb-csapatból, az más kérdés, hogy az argentinok elleni első meccsen mindkettejüket kiállította a portugál Garrido. Ennek a történetét korábban már megírtuk, de érdemes újra elolvasni.

Nyilasit és Törőcsiket is bűnözőként kezelte a korabeli magyar sportsajtó

Negyven évvel ezelőtt, az 1978-as argentínai labdarúgó-világbajnokságon a magyar válogatott a házigazda és a későbbi világbajnok ellen játszotta első mérkőzését. A már akkor sok sebből vérző csapatunk a tatabányai Csapó Károly góljával a vezetést is megszerezte, de az argentin együttes és a portugál játékvezető, Antonio Jose da Silva Garrido közösen összehozta a hazaiak győzelmét.

Ebedli Zoltánt nagyon megviselte, hogy nem mehetett az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. Olyan ütés volt ez számára, amelyet – ha bevallja, ha nem – a mai napig nem tudott feldolgozni. A hivatalos indoklás persze megjelent a Labdarúgás című szaklap 1984 novemberi számában.

Úgy szólt, hogy Baróti Lajos szakmai elképzelésébe nem fért bele az Ebedli-Törőcsik kettős válogatottbeli közös szerepeltetése azok után, hogy Maradona bemutatkozó mérkőzésén az argentinok 5-1-re verték el a magyarokat.

Ma már tudjuk, hogy ennek a vereségnek semmi köze nem volt a döntéshez, amelyet nem Baróti, hanem Kutas István hozott meg. A Barótit váltó Lakat Károly még kétszer (a csehszlovákok elleni nyíregyházi és az osztrákok elleni bécsi barátságos meccsen) betette a nemzeti csapatba Ebedlit, de később csak 1983-ban a görögök ellen hazai pályán 3-2-re elvesztett Eb-selejtezőn húzhatta magára a címeres mezt. Azután soha többet.

Baróti Lajos, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya szívesen vitte volna Ebedlit az 1978-as világbajnokságra Forrás: MTI/Lajos György

Hívta a Nyíregyháza, de az Újpestet választotta

1984-ben, amikor Vincze Géza kitett a csapatból, a Nyíregyháza szeretett volna leigazolni, elképesztő pénzt ajánlottak, de nem akartam Budapestről elmenni. Az Újpesti Dózsa is hívott, ők nem fizettek annyit, de ezzel a fővárosban tudtam maradni, ez volt a legfontosabb.

Tudtam, hogy Vincze Géza nem lesz sokáig a Fradi edzője. Ő abba bukott bele, hogy Dalnoki Jenőt akarta utánozni. Dalnoki 1975-ben felhozta az első csapatba a fiatalokat, egészen a KEK-döntőig mentünk akkor. Vincze Géza azt hitte, hogy ugyanezt meg tudja csinálni. Nem sikerült neki, megbukott, én meg az első adandó alkalommal mentem vissza a Fradiba, mert Dalnoki hívott, hogy kezdjük újra a dolgot" – mondta a klubváltásról és a Dózsában eltöltött egy évről Ebedli Zoltán. Azt is hozzátette, hogy akkoriban messze nem volt ennyire ellenséges a hangulat a két csapat szurkolótábora között. Ma már egy ilyen átigazolás szinte elképzelhetetlen lenne, de 1984-ben még más idők voltak.

Dalnoki Jenő, aki 1985-ben visszahozta Ebedlit a Fradiba Forrás: Fradi.hu

Tegyük azt is hozzá, hogy

34 évvel ezelőtt nem volt olyan szakíró, aki szembe mert volna menni Vincze Géza döntésével.

A Bicskei Bertalan vezette ifjúsági labdarúgó-válogatott ebben az évben nyerte meg a Szovjetunióban rendezett korosztályos Európa-bajnokságot. A Fradi ennek a csapatnak a kulcsembereit – Haáz Ferencet, Zsinka Jánost, Pintér Attilát, Keller Józsefet – leigazolta, Vincze Géza pedig joggal hitt abban, hogy a fiatalok ugyanúgy szárnyalnak majd, mint Dalnoki Jenő 1975-ös Fradija. Vincze tehát kockázatmentesen tehette ki a csapatból Ebedlit. Ugyan, ki lett volna akkor, aki le meri írni azt, hogy a 31 éves, tehetségét ezerszer eltékozló sztár jelenti a jövőt, nem az aranyérmes ifisták. Ráadásul az 1983-84-es szezonban a Fradi a 12. helyen végzett. A majdnem kiesés okozta sokk miatt igazából senki sem foglalkozott Ebedli sorsával. A közönség imádta őt, neki talán még a 12. helyezést is elnézték volna, de Vincze Géza másképpen gondolta.

Törőcsik András (fehérben) sokat tett Ebedli Zoltán újpesti igazolása érdekében Forrás: MTI/Németh Ferenc

Ebedli Zoltán Újpestre igazolása érdekében Törőcsik András nagyon sok követ megmozgatott.

Abban még a rendszer által kordában tartott és megregulázott szaksajtó is egyetértett, hogy ez a páros az akkori magyar labdarúgás két legnagyobb tehetsége volt. A Baróti Lajos által a 78-as vb-csapatba az Ebedli helyére tett Pintér Sándor képességeit össze nem lehetett hasonlítani a Fradiban 562 (!) bajnoki meccset lejátszó Ebedliével.

Egy Zsiguli és egy OTP-öröklakás a vagyon

A nagy páros sok balhéban benne volt, közös interjút ritkán adtak. 1984-ben azonban kapóra jött, hogy egy csapatban játszanak, így a Labdarúgás című folyóiratban szokatlanul terjedelmes írásban foglalkoztak velük.

Ebedli nős, van egy ötéves kislánya, Anita és egy kilenc hónapos kisfia, Zoli. Budaörsön lakik egy 1+2 félszobás OTP-öröklakásban, autója, nyaralója nincsen. Nemrégiben Törőcsik is megnősült, ő Budán él feleségével egy másfél szobás szolgálati lakásban. Van egy Zsigulija, semmi több.

Egy évtized leforgása alatt ennyit lehetett összefutballozni?

Elfolyt a kezeim között a pénz – mondta erre Ebedli. Soha nem voltam irigy, sokba került az élet. Meg aztán nem is kerestem soha annyit, amennyit a szurkolók feltételeztek.

Ebedli Zoltán és Törőcsik András, a Labdarúgás 1984 novemberi lapszámában Forrás: Arcanum

A két vb-selejtező, az 1978-as és 1982-es sorozatban jól kerestünk – felelte Törőcsik.

Nem vagyok szegény, anyagi gondjaim sincsenek, de nem sikerült vagyont gyűjtenem. Ilyen vagyok, a spórolás soha nem tartozott az erényeim közé, szerettem baráti társaságban jól érezni magam.

Tanúk voltak egymás esküvőjén. Sokat jártak együtt. Nemcsak vendéglőkbe, hanem máshová is. Volt-e valamilyen haszna ennek a barátkozásnak?

Ezen így még nem gondolkoztam – mondta Ebedli. Jól éreztük magunkat egymás társaságában. Ennyi volt ez, nem több."

A visszavágó

1985. május 18-án a Népstadionban 20.000 néző előtt a Ferencváros visszavágott az őszi vereségért az Újpestnek, mert Szabadi góljával 1-0-ra nyert. A meccsen a sportlap Ebedli Zoltánnak 4-es osztályzatot adott, Törőcsiket Jaczina Róbert játékvezető a 72. percben kiállította.

Ez történt velük

Törőcsik András 1989. március 25-én a Verebes József vezette MTK-VM csapatában Tatabányán játszotta utolsó NB I-es mérkőzését. A tatabányai Udvardi Endre előbb a 17. percben terítette le Törőcsiket, majd két perccel később szándékosan lerúgta az MTK-ban utolsó virágzását élő játékost.

Törőcsik lába eltört, soha többet nem lépett pályára bajnoki mérkőzésen.

A tatabányai meccset vezető Kovács I. László szerint semmi olyan nem történt, amely miatt Udvardit ki kellett volna állítania.

Vincze Géza 13 hónapon át volt a Ferencváros edzője. Az 1984-85-ös bajnokságban a 18. fordulót követően a Fradi a 14. helyre csúszott vissza az NB I-ben, amikor a klub vezetősége felállította őt a kispadról. Helyére a bajnokság végéig Sárosi László került, akit az 1985-86-os idényben a klub legendája Dalnoki Jenő követett.

Dalnoki az 1985. augusztus 10-én Győrben 26.000 néző előtt lejátszott Rába ETO-Ferencváros NB I-es mérkőzésen azonnal a kezdőcsapatba tette Ebedlit, aki az ötcsillagosra értékelt mérkőzésen a Fradi első gólját lőtte.

A mérkőzést 5-4-re a Ferencváros nyerte meg.

Détári Lajos (b, Bp. Honvéd) és Ebedli Zoltán (k, Ferencváros) rajtolnak egy előreadásra a Ferencváros-Bp. Honvéd NB I-es labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban Forrás: MTI/Németh Ferenc

1988. július 30-án, szombaton a Ferencváros elköszönt Ebedli Zoltántól. A svéd FF Malmö elleni barátságos búcsúmeccs előtt ő és másik négy búcsúzó társa egy-egy színes televíziót kapott. Ebedli Zoltán 8000 néző vastapsa közepette vonul le a pályáról az első negyedóra végén. A svéd Jönsson a 35. percben gólt lő, a Malmö 1-0-ra nyer.

Ebedli Zoltán soha többet nem lépett pályára a Ferencváros színeiben.

Dalnoki Jenő sem volt már ekkor a Fradi edzője. Őt akkor állították fel a kispadról, amikor 1987. október 18-án a Zalaegerszeg 3-1-re nyert az Üllői úton. Dalnoki Jenőnek ez volt az utolsó mérkőzése edzőként a Ferencváros kispadján.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.