Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Tallinnból.
Hosszas és mélyreható számolgatásokba nem érdemes belemenni, maradjunk annyiban, hogy
Marco Rossi csapatának a hátralévő három Nemzetek Ligája-mérkőzését meg kell nyernie.
A hétfői Tallinnban esedékes találkozó után novemberben Budapesten fogadjuk az észteket és a finneket. Ha mindhárom meccsen a magyarok győznek, akkor 12 ponttal zárhatják a csoportot.
Nekünk az lenne a legjobb, ha a görög-finn és a finn-görög meccs is döntetlen lenne, mert ebben az esetben (feltételezve, hogy Görögország legyőzi az észteket) a két rivális 11-11 ponttal fejezné be a csoportküzdelmeket.
Létezik egy olyan variáció is, hogy három csapat (a magyar, a finn és a görög) egyaránt 12-12-12 ponttal zár,
ebben a hármas körbeverésben pedig az egymás elleni eredmények számítanának. Ennyire messzire azonban tényleg nem érdemes előre menni.
Az észtek amúgy soha nem tartoztak Európa kiemelkedő csapatai közé. Sem világ, sem Európa-bajnokságon nem jártak (a Baltikumból amúgy egyedül a lettek mutathatnak fel egy Eb-szereplést 2004-ben, Portugáliában.) A legutóbbi vb-selejtező sorozatban - miközben Belgiumban nyolcat kaptak a későbbi vb-bronzérmes belgáktól -
hazai pályán legyőzték Ciprust,
idegenben döntetlent értek el Görögországban.
Észtországnak masszív, kellemetlen, ugyanakkor nem túl ügyes csapata van, és a szerencsével sem állnak nagy barátságban.
A Nemzetek Ligája első három meccsét egyaránt 1-0-ra vesztették el.
Pénteken a finnek úgy nyertek itt, hogy Pukki a 91. percben szerezte a győztes gólt.
Marco Rossi szövetségi kapitány regnálása óta mindössze 14 napot dolgozott együtt a magyar válogatottal. Ez nem valami speciális, a mieinket sújtó átok, a versenynaptár egész egyszerűen nem enged ennél többet a nemzeti csapatok számára. Az olasz szakember nem véletlenül mondja el mindig, hogy kevés az idő, ugyanakkor
egyszer sem veti fel, hogy mi lett volna, ha Bernd Storck leváltása után ő, és nem a belga Georges Leekens kapja meg a kapitányi tisztséget.
Rossi ebből a szempontból tényleg nagyon sportszerű, nem mutogat hátra, nem hivatkozik arra a kukába ment nyolc hónapra, amely a Leekens-éra alatt elveszett. Pedig ez most tényleg nagyon hiányzik nekünk. Rossinak egyből tétmeccsen, a finnek ellen 1-0-ra elvesztett tamperei összecsapáson kellett bemutatkoznia, három mérkőzésen van túl.
Ebből egyszer tényleg
nagyszerű játékkal 2-1-re vertük a görögöket.
Athénban hiába játszott jobban és szemre is tetszetősebben a magyar csapat, mégis 1-0-s vereséget szenvedett. Bár a papírforma alapján Észtországban egyértelműen a magyar válogatott az esélyes, az eredménykényszer óriási úr, és súlyos béklyót tehet a lábakra. Éppen ezért senki se várja ma azt, hogy a magyar csapat látványos gurigázással, gólokkal tömi ki az észteket. Magam borzalmasan nehéz és szenvedős meccset várok, de azt talán leírhatom, hogy
a mieink győzelmén kívül nem tudok más eredményt elképzelni.
Akkor sem, ha a magyar csapat védelme angolul beszél - ezt már vasárnap árulta el Bese Barnabás. Minderre azért van szükség, mert a csapatba érkező
Willi Orbánnal Shakespeare nyelvén tudnak a játékosok kommunikálni.
Ez nem biztos, hogy a lehető legkönnyebb dolog, de a nemzetközi futballban egyáltalán nem szokatlan. A játékosok sem panaszkodnak emiatt, sokkal inkább örülnek annak, hogy egy olyan klasszis csatlakozott hozzájuk, aki nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő képességű futballista. Marco Rossi szövetségi kapitány szerint annak ellenére nagy nyomás lesz a magyar védőkön, hogy az ellenfél eddig nem szerzett pontot a Nemzetek Ligájában.
Ami a támadószekciót illeti, ott is akad némi restancia. A csapatkapitány, Szalai Ádám hat meccs óta nem lőtt gólt, a személyével kapcsolatban
újra erősödnek azok a hangok, amelyek a 2016-os Európa-bajnokság előtt szinte kikiabálták volna az együttesből Szalait.
Marco Rossi ezeket a szirénhangokat nem veszi tudomásul, de azt elismeri, hogy a kritikák egyre erősebbek. Ugyanakkor senki sem várhatja el az olasz szakembertől, hogy kitegye a csapatból az általa kapitánynak kinevezett játékost. Viszont az is látható, hogy Szalai a klubcsapatában, a német Hoffenheimben rendre jobb produkcióval rukkol elő, mint a magyar válogatottban.
Viszont azt sem lehet elhallgatni, hogy a magyar csapat kezd visszatalálni arra az útra, amely a 2016-os franciaországi labdarúgó Eb-re vezetett.
A Rossi-éra alatt megszűnt az "amerre állok, arra rúgom a labdát" védekezés - ezt felváltotta egy ennél sokkal kulturáltabb, sok mozgásra és pontos labdakihozatalokra épített játék.
Ne feledjük el, hogy ennek a visszaépítése borzalmasan nehéz feladat. Dárdai Pál, majd Bernd Stock olyan játékosokkal - Király Gábor, Juhász Roland, Gera Zoltán - dolgozott együtt, akik több tucat meccset húztak le a válogatottban. Nélkülük a helyes út megtalálása sokkal bonyolultabb dolog annál, hogy Rossin máris számon kérjük ennek az elmaradását. De ez talán még mindig könnyebb feladat, mint az "elöljáték" harmonikussá tétele, hiszen - ha a csapatrészeket külön-külön vizsgáljuk - ott van a nagyobb deficit.
A magyar válogatott még Észtországban sem fog két támadóval - Szalai, Németh Krisztián - játszani.
Annak ellenére sem, hogy Athénban ez volt a felállás, csak akkor a görögök már 1-0-ra vezettek. Itt jön be az, hogy Rossinak nagyon kevés ideje volt a felkészülésre, az, hogy a mieink szinte soha nem játszottak két csatárral, hogy ezt nem volt idő begyakorolni. Jelzem, hogy a német, vagy a spanyol válogatott sem alkalmazza ezt a felállást, az más kérdés, hogy náluk a középpályáról olyan támogatást kapnak a támadók, amiről mi csak álmodozhatunk. Úgyhogy ezt aztán végképp felesleges lenne a magyar szövetségi kapitányon számon kérni.
Rossi nem tudott mit kezdeni azzal a felvetéssel sem, hogy
a válogatott "engedje el" a Nemzetek Ligája hátralévő három meccsét, és azokat a 2019 márciusában kezdődő Eb-selejtezőkre való felkészülésre használja fel.
Az első látásra tetszetős gondolattal csak az a baj, hogy a 2018. december 2-i Eb-selejtezők sorsolásakor figyelembe veszik a Nemzetek Ligájában való szereplést is. Mondanunk sem kell, mennyire kerülnénk nehéz helyzetbe, ha Magyarországot a negyedik kalapból húznák ki - még a harmadikba való besorolás is összehozhat nekünk olyan csoportot, amelyből első ránézésre lehetetlennek tűnik a továbbjutás.
Az Eb-selejtezőkön csak a csoportok első két helyezettjei mehetnek a 2020-as Európa-bajnokságra, amelynek négy mérkőzését Budapesten rendezik meg. Természetesen óriási dolog lenne, ha az újjáépülő Puskás Stadionban a magyar csapat játszhatna két csoportmérkőzést. Ezért kell már most, a Nemzetek Ligájában harcolnunk, és ezért nem engedhetjük meg magunknak egyetlen mérkőzés feladását sem.
A magyar labdarúgó-válogatott várható összeállítása az MTI szerint: Gulácsi Péter - Lovrencsics Gergő, Willi Orbán, Kádár Tamás, Bese Barnabás - Nagy Ádám, Pátkai Máté - Gyurcsó Ádám, Kovács István, Sallai Roland - Szalai Ádám