A Bayern kidobott botrányhőse, akinek egy magyar edző volt a kedvence

Két világbajnoki döntőben szerzett gólt, BEK-győztes, világbajnok, Európa-bajnok, ötszörös Bundesliga-bajnok, kétszeres spanyol bajnok. Irigylésre méltó címek és egyiket sem tiltott szerencsejátékon nyerte. Ám szélsőséges nézetei miatt már játékos korában is persona non grata volt a Bayernnél, és most, öregkorában a díszpáholyból is kitiltották a bajor sztárklubnál. Annál a klubnál, ahol ifjúkori barátja, Uli Hoeness az elnök.

Soha nem volt olyan ember, aki irányítani tudta volna Paul Breitnert. Először saját apja bukott meg vele szemben pedagógiai nevelőmunkájával. Duplán is. Mint édesapa, és mint a Freilassing ifi csapatának edzője. Majd miután kirepült a „Fater" védőszárnyai alól, az egész világot provokálta. Már a megjelenésével is.

A hetvenes évek megszokott Bundesliga-frizurája helyett ő „Angeladavis-es" lázadó költeményt hordott a fején.

Politikai nézetei pedig végképp elfogadhatatlanok voltak Nyugat-Németországban. Breitner nyíltan hangoztatta kommunista elveit, ráadásul nem csak a német Karl Marx utópisztikus agyrémeit, hanem Mao Ce-tung gyakorlatban megvalósított rémtetteit is dicsőitette.

"Fiatalság, bolondság" - lehetne mondani erre a szokott közhelyet, de Breitner folyamatos provokálásai rendre kiverték a biztosítékot a környezetében. Főleg a konzervatív bajoroknál. Mert a fizető néző csak a pályán nyújtott zseniális mozdulatait látta, meg esetleg egy róla szóló cikkben olvashatta kézlegyintéssel elintézhető gondolatait, ám csapattársainak, főnökeinek együtt kellett lenni vele a nap sok-sok órájában. Ráadásul a Bayernt akkor egy olyan elnök vezette - Wilhelm Neudecker -, aki annyira gyűlölte a kommunizmust, hogy a kelet-német Dynamo Dresden elleni BEK-meccs alkalmából egyetlen éjszakát sem töltött a csapat az NDK-ban.

Meccs előtt érkeztek, a lefújás után azonnal távoztak.

Elképzelhető, milyen jókat beszélgethetett politikáról Neudecker és Breitner. Ám a Bayern az egyre nélkülözhetetlenebb Breitnerrel a soraiban egymás után aratta történelmi sikereit. Az igazán nagyot 1974-ben a BEK-diadallal, miután a Breitnert is soraiban tudó sztárcsapat az elődöntőben búcsúztatta az Újpesti Dózsát.

Egykoron jó barátok voltak. Uli Hoeness (balra) és Paul Breitner Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Istvan Bajzat

Pályafutásának kezdeti korszakában egy másik mérföldkő is kapcsolódik a Népstadionhoz (a Dózsa is itt játszotta a Bayern elleni meccsét ), ugyanis nemzeti arénánkban volt először eredményes válogatott mezben. Aztán 1972-ben Európa-bajnok, 1974-ben világbajnok lett. Természetesen az ő remek teljesítménye is kellett mindkét cím elnyeréséhez.

Pedig a vb nyitómeccse előtt már összepakolt és elindult haza, mert kevesellte a világbajnoki címért beígért prémiumot,

de csapattársai még a szoba küszöbén „becsúszva szerelték." Másnap ő lőtte a németek egyetlen gólját Chile ellen. Majd a döntőben ő egyenlített 1-0-s holland vezetésnél. A győzelmi bankettre viszont nem ment el, mert az aranyérmes játékosok hölgy hozzátartozói nem kaptak meghívást a hivatalos bankettre. Csapattársai többségét is magával csábította egy müncheni diszkóba „privát ünneplésre". Ott hirtelen felindulásból le is mondta a válogatottságot, igaz ezzel nem volt egyedül, hasonlóan tett Gerd Müller is.

A lengyelek elleni vb-elődöntő után az 1974-es világbajnokságon Paul Breitner és Franz Beckenbauer Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Manfred Rehm

Breitner számára forróvá vált a talaj a válogatottnál és a Bayernnél is. Mindezek mellett még a hajviseletét is állandóan támadta a nem éppen sűrű lobonccal élő szövetségi kapitány, Helmut Schön. Játsszunk el a gondolattal: nyilván szívesen látta volna a „komcsit" a Carl Zeiss Motors Jena vagy a Wismut Aue, esetleg a keletnémet rendőrség emblematikus csapata, a Dynamo Berlin, de Breitner lázadó volt, nem hülye. Valószínűleg arról azért hallott, hogy szép-szép távolról lelkesedni bizonyos tanokért, de más ezen tanok által irányított társadalmakban élni állandó megfigyelés alatt, útlevél és emberi jogok nélkül.

Így aztán nem lett belőle a „labdarúgás deanreed"-je.

Akiknek nem ugrik be a sármos színész, Dean Reed neve, azoknak annyit, hogy ő az Egyesült Államokat hagyta ott az NDK kedvéért és lett a „látszat jóléttel kecsegtető kapitalizmustól megcsömörlött felvilágosult ember" mutogatásra alkalmas példánya a kommunizmusban. Kapott is egy főszerepet Gojko Mitic oldalán egy NDK indiánfilmben.

Az Egyesült Államokból az NDK-ba disszidált Dean Reed (balra) és az ukrán (akkor szovjet) énekes, Nyikolaj Kondratyuk a Szovjetunióban pihen Forrás: Sputnik/RIA Novosti/N. Seluchenko

A maoista Paul ilyen magasságokba nem kívánkozott így elszerződött a kor egyik legnagyobb csapatától, a Bayerntől a kor (minden kor) másik nagy csapatához a Realhoz. Ott talán jobban tolerálták hóbortjait, de az is lehet, hogy „auslander"-ként jobban meghúzta magát.

Itt is eredményes és sikeres volt, talán a nyelvi nehézségek miatt kevesebb balhé kísérte madridi éveit.

De úgy tűnik hiányzott neki az otthoni puskaporos levegő, így hamarosan vissza is tért hazájába. Természetesen a jól ismert (és jól fizető) nyugati térfélre.

Az 1974-es világbajnokságon Paul Breitner is az aranyérmes csapat tagja volt Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Werner Baum

Amikor Franz Beckenbauer távozott Münchenből és a fiatalon visszavonult ex-játékostárs-barát, Uli Hoeness lett a sportigazgató, Breitner újra a Bayernbe igazolt. És ugyan a hetvenes évek közepéhez hasonló képességű csapat nem jött már Münchenben össze (azóta sem) azért 1982-ben BEK-döntős lett régi-új klubjával és a válogatottal is finálét vívott a világbajnokságon.

A nemzeti csapatba szinte szó szerint visszakönyörögték a még ekkor is remekül teljesítő balhés sztárt.

A Bayernnél meg szokásos lehengerlő (ne használjunk más, erősebb jelzőt) stílusával átvette a Beckenbauer által eldobott karmesteri pálcát. A pletykák szerint neki köszönhető, hogy Csernai Pál irányíthatta (egyebek mellett az említett 82-es BEK-döntőben is) a klubot. Állítólag a taktikába, a csapat összeállításba is belekotyogott (hogy megint csak enyhe kifejezést vegyünk elő), sajnos ennek igazságtartamát már nem kérdezhetjük meg a legilletékesebbtől, Csernai Páltól.

Paul Breitnertől meg nem mer ilyeneket senki sem kérdezni. Mert ugyan az évek múlnak, a szénakazal méretű barna hajkölteményből mára szolid, fehér emlék maradt, de a lázadó vér nem nyugszik. 2011-ben az általa szervezett és működtetett Bayern öregfiúk csapat európai haknija egyik állomásaként Győrbe is ellátogatott. Mikor a sajtótájékoztató elején a program moderátora bemutatta, mint a két játékos egyikét, aki két VB-döntőben is gólt szerzett, rögtön elkérte a mikrofont és közölte, hogy ez így nem pontos, mert négy ilyen focista van. Német precizitás vagy a fiatalkori kekeckedés tovább folytatása? Ami biztos: az új győri stadionban úgy harcolt, küzdött és reklamált folyamatosan mintha világbajnoki fináléban lenne, holott ekkor már elmúlt 60 éves. A szünetben közölte a levonuló vezetőbíróval,

hogyha te kijössz a második félidőre, akkor én nem jövök".

A meccs utáni interjúkban is puffogott egy sort a játékvezetésről, de nem felejtette el megemlíteni, hogy Csernai Pált milyen nagyra tartja. Szeretett edzője temetésére is eljött.

Paul Breitner (balra) és Csernai Pál. A világbajnok német sztár a magyar edző temetésére is eljött Forrás: Origo

Paul Breitner ilyen fickó. Soha nem fog beállni a sorba. Illetve, az éppen aktuális Bayern bajnoki cím ünneplésekor be szokott állni. Arrafelé az a szokás, hogy a salátástálért induló játékosok a régi nagy sztárok sorfala mellett vonulnak be a pályára. Ez így volt még idén májusban is, de lehet, hogy ebben a sorfalban Breitnert többet nem látjuk. Mert továbbra sem bír magával. Ez mostanában azokra a pillanatokra vonatkozik, amikor mikrofont dugnak az orra elé, vagy diktafonnal közelednek hozzá. És ez gyakori eset.

A német sajtó imádja, mert mindig van egy-két pikírt megjegyzése.

Ami itt-ott (mindenütt) továbbra is kiveri a biztosítékot. Ez történt néhány napja is, kritizált mindenkit a csapat idei szereplése miatt. Ennek eredményeként a régi jó barát, a ma már elnök Hoeness közölte vele: a továbbiakban nem kívánja látni a meccseken a díszpáholyban. Erre ő úgy replikázott: én sem az ott üldögélőket. Nyilván ettől a kitiltástól Breitner még remekül alszik, sőt talán van annyi félretett pénze is, hogy vegyen egy belépőjegyet, ha kíváncsi a maiak aktuális produkciójára.

Paul Breitner egy 2008-ban készített fényképen Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Tobias Hase

Nem lesz kíváncsi. A helyszínen biztos nem. Ellenben lesz véleménye és mindig lesz olyan fórum, ahol ezt ki is fejtheti. A világ labdarúgásának egyik legszínesebb egyénisége csak 67 éves, még sok izgalmas dologgal fogja megörvendeztetni a rá kíváncsiakat.

Sajnos, már évtizedek óta nem a pályán.