Társoldalunk:

Neymar átigazolási díja mutatja meg a világfutball brutalitását

2019.01.16. 06:01

Hol siklott ki az a vonat, amely egy ideig normális pályán haladt? Az utasok – a világ legjobb labdarúgói – eszement átigazolási pénzekért kezdtek klubokat váltani. Ezt elemeztük előző cikkünkben. Az átigazolási piac irányíthatatlanná vált folyamata Angliában kezdődött, ahol a különböző iparágak szakemberei felismerték, hogy a futball óriási biznisz. A klubok bevételei hirtelen növekedésnek indultak, amellyel párhuzamosan nőtt a játékosok átigazolási díja és a fizetése is. Mára ott tartunk, hogy már egy százmillió eurós összegre sem kapjuk fel a fejünket. Szabados Gábor sportközgazdásszal beszélgettünk arról, hogy honnan hova jutottunk, és legfőképp miért.

Szabados Gábor sportközgazdász szerint az egész folyamat fő katalizátora a Premier League 1992-es megalapítása volt. 

Ez az úgynevezett sportgazdasági forradalom teljesen átformálta a futballt. Hihetetlen módon megnövekedett a klubok bevétele; egyrészt televíziós szerződéseket kötöttek, másrészt a stadionkatasztrófák után stadionrekonstrukciós program indult, sokkal jobb létesítmények jöttek létre állami támogatásból.Több lett a néző, több lett a közvetítés, nagyobb lett a szponzoráció. Most főleg az angol futballról beszélünk, de ezek a változások szépen leszivárogtak mindenhová".

Pogbáért 105 milliót fizetett a Manchester United 2016-banForrás: AFP/Paul Ellis

A folyamat hatására a futballklubok bevétele egyre nőtt, aminek a játékosok lettek a legnagyobb nyertesei. Szabados Gábor sportközgazdász: „A klubok annyi pénzt költenek el a játékosokra, amennyit csak tudnak. Egy fillérrel sem kevesebbet.

A bevételek átfolynak rajtuk, és egyből a játékosokhoz kerülnek. Ugyanez a jelenség igaz az átigazolási díjakra is." A lényeg tehát, hogy a 90-es évektől kezdődően, ahogy nőtt a klubok bevétele, úgy kezdtek el nőniaz átigazolási díjak és a fizetések is.

Szabados Gábor sportközgazdász: „Pogba például másfélszer annyiba került, mint Zidane,

de nem azért, mert annyival jobb játékos, hanem mert menet közben ennyit fejlődött a piac. Ez egy folyamatosan felfelé ívelő görbe, és ez a trend egyelőre nem akar megállni. Lehet, hogy a növekedés üteme lassul, de folyamatos lesz. Egy visszaesés volt, amikor a kétezres évek elején a rengeteg televíziós jogot birtokló Kirch-csoport csődbe ment. A Real Madrid emiatt vehette meg nevetségesen olcsón, 37 millió euróért Beckhamet a Manchester Unitedtől (csak összehasonlításképp: Figóért 60 milliót, Zidane-ért 77-et fizetett Florentino Pérez elnök – a szerk.). Ekkor azt gondolhattuk, hogy ez majd racionálja a piacot, de ez nem történt meg, ugyanaz kezdődött elölről".

Figo, Ronaldo vagy Zidane átigazolási díja ma már aprópénznek számítForrás: AFP/Javier Soriano

Később a 2008-as gazdasági válságot meg sem érezte a futball, sőt, egy évvel később a Real 94 millió eurót fizetett Cristiano Ronaldóért. A piac elkezdett elitalizálódni, míg korábban a kisebb klubok is képesek voltak világrekordnak számító összegeket adni egy játékosokért (például a Betis Denilsonért), ma már csak néhány klub tudja ezt megcélozni. Ezeket a rekordpénzeket azonban muszáj a helyükön kezelni.

Szabados Gábor sportközgazdász: „Nem játékosok adás-vételében kell gondolkodni, hanem egy folyamatban. Persze vannak lélektani határok, amelyek beleívódnak az emberek agyába, mint például Ronaldo vagy Neymar leigazolása, de ezek inkább pszichikailag fontosak, nem a gazdasági fejlődés szempontjából."

A Neymar-transzfer abban a tekintetben kivételnek számít, hogy nem egy klasszikus kereslet-kínálat helyzetből született, egyszerűen csak jött valaki, aki kifizette a szerződésben foglalt kivásárlási árat. Az ő leigazolása egy erőfitogtatás volt a Paris Saint-Germain részéről, nem befolyásolta jelentősen a piacot, hogy mennyit fizetnek az adott játékosért, azt egy alku fogja eldönteni.

Szabados Gábor sportközgazdász: "Ha az eladó anyagilag bajban van, akkor a vevő lejjebb tudja nyomni az árat.

De ha a vevő mondjuk a Real Madrid vagy a Manchester United, akkor az eladó nyilván többet fog kérni. Klasszikus példa erre Andy Carroll esete. A Liverpool az átigazolási időszak utolsó napján adta el Fernando Torrest a Chelsea-nek 59 millió euróért. A Newcastle tudta, hogy a Liverpoolnak sürgősen csatár kell, és hogy van pénze, ezért túlárazva adta el neki 41 millióért."

Jelenleg Neymar tartja a világrekordot 222 millió euróvalForrás: AFP/Franck Fife

Az, hogy a közeljövőben megdőlhet-e a jelenlegi 222 millió eurós csúcs, nem a klubokon múlik, mert biztosan lenne, aki kifizetne ennél nagyobb összeget is, csakhogy nincs kiért.Szabados Gábor sportközgazdász: „Neymar esetében nem arról volt szó, hogy tíz- vagy húszmillióval átugrottuk a határt, hanem a duplája lett az addigi világrekordnak (amit Pogba tartott 105 millió euróval – a szerk.).

Ez egy brutális dolog. Úgy gondolom, hogy ez most egy jó ideig nem fog megdőlni. De ezek után már nem lehet azt mondani, hogy soha. Van egy pre-Neymar és egy post-Neymar korszak, innentől kezdve bármit el lehet képzelni. Az egyetlen kötött dolog az, hogy kiért fizetnének ennyit. Akárkiért nem fognak. Jelen pillanatban nagyon kevés futballista van, aki megdöntheti Neymar rekordját. Nyilván maga Neymar, Mbappé vagy esetleg Messi – bár őt aligha adja el a Barcelona.

Ez szűkíti le az esélyeket, nem az, hogy van-e csapat, amelyik tudna ennyit fizetni. Mert van."

A Fociológia című könyv szerint egyes igazolásokat (ilyen volt Ronaldo, Bale vagy Neymar) „marketingajándékként" kell értelmezni, amely a szurkolóknak, a helyi médiának és a szponzoroknak szól. A sztárklubok így próbálják mindenki tudtára adni, hogy »ők a legnagyobbak«. Valójában viszont ez nem sokat számít a játékos beárazásában, a pályán nyújtott teljesítmény a lényeg. 

Szabados Gábor sportközgazdász: „Ez olyan 80-20 százalék. Talán Beckham volt az egyetlen, akinél lement 70-30-ra. Alapvetően mindig a szakmai érték a meghatározó, de a marketingérték nagyon erős plusz lehet annál, akinél ez értelmezhető. Különösebben nem is kell magyarázni, hogy egy ilyen játékos esetében mennyivel több mezt el lehet adni, vagy mennyivel jobb szponzori szerződéseket lehet kötni."

Nem hozzák vissza az árukat másnapra
A szurkolók legnagyobb demagóg tévedése, hogy a sztárjátékosok kizárólag mezeladásokból visszahozzák az árukat. A szurkolók egységnyi mezt vesznek minden szezonban, nem lesznek hirtelen háromszor annyian. Az eladott mezszám nagyjából ugyanannyi, ami változik, hogy kinek a nevével adják el. De a klubok ebből nem sok pénzt látnak, hiszen a sportszergyártók azért fizetnek nekik rengeteget, hogy a mezeladásból befolyt összeg nagy része náluk kössön ki. A sportszergyártó azért a jogért fizet, hogy a saját üzletláncában árulhassa a klub arculati elemeivel ellátott hivatalos mezeket. A klub kap ezért x millió eurót egy meghatározott időszakban, a sportszergyártó pedig elteszi a dupláját-tripláját ugyanennyi idő alatt.
Jól hangzik, de Ronaldo nem hozta be másnapra az árát mezeladásokbólForrás: AFP/Isabella Bonotto

Nagy pénz, nagy foci

A Deloitte éves bevételi listáján mindig a Real Madrid, a Manchester United, a Barcelona és a Bayern München áll az első négy helyen, ez pedig visszaköszön a pályán is. 2008 óta csak két olyan év volt, amikor nem e közül a négy csapat közül nyerte meg valamelyik a Bajnokok Ligáját; 2009-ben az Inter és 2012-ben a Chelsea (de akkor is mindkettejüknek a Bayernt kellett legyőznie a döntőben). 

Szabados Gábor sportközgazdász: „Akár financiálisan, akár sportszakmailag nézzük, az elmúlt tíz évben ők négyen domináltak. A Manchester Unitednél látunk egy kis visszaesést Ferguson visszavonulása óta, de ez egy átmeneti időszak. Nem jó döntéseket hoztak, sem játékosok, sem edzők terén, de azokkal az anyagi lehetőségekkel, amik nekik vannak, vissza fognak találni a szűk elithez. Ide rendkívül nehéz betörni, gyakorlatilag, akinek most van esélye, az a Manchetser City, a Paris Saint-Germain és a Juventus, de utóbbi kettőnek megvan az a hátránya, hogy egy könnyen nyerhető bajnokságból jön. Az öt topligán belül az angol, a spanyol és a német egyértelműen elszakadt az olasztól és a franciától. Az, hogy nem játszanak sűrűn komoly tétmeccset, visszaüt a Bajnokok Ligájában – holott a játékoskeretük alkalmassá tenné őket a BL megnyerésére" – mondja Szabados Gábor arra a felvetésre, hogy a sztárklubok egyre nagyobb bevételei (és így a játékosokra fordított egyre nagyobb pénzmennyiség) csak tovább mélyítik a szakadékot az elit és a többiek között.

A harmadik részben azt nézzük meg, hogy milyen szakmai munka folyik azoknál a csapatoknál, amelyek a legtöbb pénzt kaszálják az átigazolási piacon.