Társoldalunk:

A futball sztárklubjai nem kockáztatnak, inkább kifizetik a százmilliókat

2019.01.17. 05:55

Manapság a klubok irreálisan nagy pénzeket képesek kifizetni a legmagasabb szinten még nem bizonyított játékosokért is. Egyes csapatok erre direkt rá is játszanak, összegyűjtik a fiatal és névtelen focistákat, akiknek folyamatos játéklehetőséget biztosítanak, majd a piaci helyzetet kihasználva a valódi értékük többszöröséért adják őket tovább. Sorozatunk harmadik, befejező részében azt vizsgáljuk meg, hogy hogyan dolgoznak a legjobb szakemberek, akik több százmillió eurót keresnek a saját csapatuknak kizárólag játékoseladásból. Végül az is kiderül, hogy miért ugrik meg hirtelen a játékosok ára közvetlenül a vb vagy az Eb után.

Vannak csapatok, amelyek státuszukból kifolyólag esélytelenek nagy trófeák megnyerésére, ezért a sportszakmai sikerek helyett az üzletet helyezik előtérbe. Ilyen például a Borussia Dortmund, a Monaco és a Sevilla. A Sevilla korábbi sportigazgatója, Ramón Rodriguez Verdejo, ismertebb nevén Monchi mindenki másnál jobban tudja, hogy hogyan kell az olcsón megszerzett árut túlárazva továbbadni a tehetős, és a piaci helyzet megváltozása miatt egyre többet költő sztárkluboknak.

Ki az a Monchi?

Monchi 29 évig szolgálta a Sevillát. Többnyire csere volt, de így a kispadon ülve közelről figyelhette Carlos Bilardo (1992-93) és Luis Aragonés (1993-95) munkáját. Mellettük megtanulta, hogy hogyan kell felépíteni egy klubot a semmiből, pénz nélkül. Amikor 2000-ben kinevezték sportigazgatónak, a Sevilla a másodosztályban szerepelt. Monchi két célt tűzött ki maga elé: a klub utánpótlás-nevelésének fejlesztését és a játékosmegfigyelői hálózat kiépítését.

Monchi több mint 200 játékost igazolt a SevillánakForrás: AFP/Cristina Quicler

Amikor Maradona Sevillában futballozott, nem tudott úgy végigmenni az utcán, hogy ne rohanják le az emberek. Inkább felkelt kora reggel, csakhogy nyugodtan járhasson egyet. Monchi, aki gyakran nem tudott aludni, csatlakozott hozzá, így lettek közeli barátok. Emberként 10/10-es volt, játékosként ugyanezen a skálán 20-as" - mondta Monchi. Egy nap Maradona felfigyelt Monchi karórájára. „Elegáns" – mondta. Monchi csak nevetett. Másolat volt, egy Rolex, amit a Ramblason vásárolt (Barcelona egyik forgalmas utcája, a turisták kedvelt úti célja). Néhány nappal később Maradona egy ajándékdobozt adott neki. Egy eredeti Rolex volt benne. Metaforikusan ez a történet jellemzi a legjobban Monchi igazoláspolitikáját:az olcsó, értéktelennek tűnő dologból végül kincs lesz.A Palop – Alves, Fazio, Cáceres, Adriano – Rakitic, Baptista, Keita, Poulsen – Luís Fabiano, Bacca tizenegy talán a legerősebb, ami a Monchi által igazolt játékosokból összeállítható. Ma már egyikőjük sincs a csapatnál, de az összesen 25 millió euróért szerződtetett 11 játékos 170 millióért távozott. És akkor még ott vannak a saját nevelésű futballisták: Ramos, Jesús Navas, Moreno, Luis Alberto vagy Reyes, akiknek az eladásából közel 100 millió folyt be a kasszába. Monchi a 17 éves sportigazgatói munkássága alatt több mint 300 millió euróért adott el játékosokat, ebből 200 millió tiszta profit.

Hogyan dolgozik a világ legjobb sportigazgatója?

Monchi szerint három pillére van a sikernek: a széleskörű mintavételen alapuló adatgyűjtés, azok rendszerezése és értékelése, valamint a kiválasztott játékosok meggyőzése és megszerzése. Tizenhat ember figyel egy adott bajnokságot. Az első öt hónapban meccseket nézünk, anélkül, hogy pontosan tudnánk, mit keresünk. Csak adatokat gyűjtünk – kezdte Monchi. – Havonta összeállítunk egy ideális tizenegyet minden bajnokságból. Decemberben kezdjük el figyelni a játékosokat, különböző kontextusokban: otthon, idegenben és a nemzetközi kupameccseken, hogy minél átfogóbb profilt készíthessünk róluk."

Monchi munka közbenForrás: AFP/Cristina Quicler

Monchi telefonján egy színkódokkal ellátott táblázat mutatja a játékosokat. Az adatbázis 250 potenciális jelöltet tartalmaz, minden posztról.

Az edző azt mondja: szükségem van egy balhátvédre, aki átlagban 11 kilométert fut, 800 métert képes sprintelni és mindkét lábát tudja használni. Az adatbázis kidob tíz nevet, akikre mindez igaz". A következő lépés a tárgyalás, amihez ismerni kell a piacot és az alternatív lehetőségeket, de legfőképp realistának kell lenni.

Ha egy játékos azzal kezdi, hogy a Chelsea is meg akarja őt szerezni, akkor nincs miről beszélnünk. Ha azonban a Swansea vagy a Tottenham érdeklődik iránta, akkor megkezdjük a tárgyalást – magyarázta a részleteteket Monchi. – Ilyenkor el kell neki adnom a várost, a klubot. Egy komoly klub annyit fizet, amennyit megígér. Ez egyébként triviálisnak hangzik, pedig nem az."

Monchi úgy érzi, hogy felelősséggel tartozik az új játékosok iránt.

Néha meg tudnak lepni az emberek. Konoplyanka egy hónap után ki akart ugrani az erkélyről. Amikor pedig leigazoltuk Krychowiakot, arra gondoltam: mihez kezd egy lengyel Sevillában?" Krychowiak két év alatt a spanyol bajnokság egyik legjobb védekező középpályásává nőtte ki magát, majd a mindössze 800 ezer euróért szerződtetett lengyel 2016 nyarán 26 millióért távozott a Paris Saint-Germainhez.

Monchi több mint 200 játékost igazolt, de egyik sem volt brit. Rosszak lennének? „Nem – mondta nevetve. 

Egy játékos meggyőzése összetett dolog, amiben szakmai, szociális és anyagi aspektusok is szerepet játszanak. Anyagilag pedig szinte lehetetlen versenyezni az angolokkal." Monchi szerint viszont ennek is megvan az előnye.

A Bajnokok Ligájában nagyot menetelő AS Monaco is óriási pénzeket szakított játékoseladásokbólForrás: AFP/Pascal Guyot

„Az angol klubok rengeteg játékost vesznek, de végtére is, csak tizenegyen játszhatnak. Mi ezt kihasználjuk.

Sturridge, Firmino vagy Coutinho nem fog idejönni Liverpoolból, de ha valaki nem kap állandó lehetőséget, a mi ajtónk nyitva áll." A létszámfelettivé vált Aspas és N'Zonzi is így került Angliából Sevillába. „Mindezek ellenére az angol klubok a legjobb ügyfelek" – mondta Monchi. Medel, Moreno, Jesús Navas, Reyes és Negredo is a Premier League-ért hagyta el a Sevillát, amely összesen 76 millió eurót kapott értük.

Az angolok kiváló munkát végeznek a játékosmegfigyelés területén, de az adatokat nem használják fel. Miért? Mert van pénzük." Az angoloknak nem éri meg kockázatot vállalni. Ők nem fogják felfedezni Keitát az UEFA-kupáról épp hogy csak lemaradt Lens-ból (2007).Megvárják, amíg Monchi felfedezi, majd tőle megvásárolják kész játékosként.És talán ez jellemzi a legjobban az átigazolási piac működését. A Sevillához hasonló csapatok ingyen, vagy relatív olcsón megszerzik a játékosokat, akiket aztán túlárazva adnak el a sztárkluboknak.

De hogy ne csak a Sevillával példálózzunk, az elmúlt két évben a Monaco 530 millió eurót keresett játékoseladásokból, a Dortmund pedig összesen 233 millióért adta el az Aubameyang, Dembélé, Pulisic hármast.

Az ügynökök szerepe
Tinédzser korban már nem elég az ösztönös tehetség, az elhivatottság, az áldozatvállalás és a munkához való hozzáállás alakítja a játékos karrierjét. Fontos, hogy milyen környezetben dolgozik, milyen taktikai felkészítést kap az akadémián (vagy a klubjában), és hogy milyen versenykörnyezetben szerepel hétről hétre. Ilyenkor a játékosügynökök felelőssége is megnő, mert nem a legnagyobb presztízsű, vagy a legtöbb pénzt kínáló csapatot kell megtalálnia, hanem azt, amely a legnagyobb fejlődési lehetőséget garantálja. Sok esetben azonban a pénzt és a népszerűséget előtérbe helyező haszonleső ügynökök felelőtlen döntése miatt a játékos karrierje is rámehet a klubváltásra.

Pillanatsztárok

Nem is vásárolhatnának meg egy játékost rosszabbkor, mint a nyári időszakban, közvetlenül valamely nagy tornán mutatott kiváló teljesítmény után. Mindenki látta a parádézását – ugyanakkor kimerült, és vélhetően a sikerrel is némileg jóllakott. Ahogy Sir Alex Ferguson is beismerte visszavonulása után: „Mindig igyekeztem óvakodni attól, hogy nagy versenyeken mutatott teljesítményük alapján vásároljak játékosokat.

Az 1996-os Eb után még nem így voltam, meg is vettük Jordi Cruyffot és Karel Poborskyt. Mindketten fantasztikusan alakítottak a tornán, nálunk azonban már nem tudták ezt a teljesítmény nyújtani. Nem azt mondom, hogy rossz vételek lettek volna, mindenesetre előfordul, hogy egy játékos teljesen felszívja magát egy vb vagy Eb idejére, de aztán alaposan visszaesik."

James Rodríguez a pillanatsztárság klasszikus példájaForrás: NurPhoto/Oscar Gonzalez/NurPhoto/Oscar Gonzalez

Ráadásul, ha egy játékost pusztán egy nagy tornán mutatott teljesítménye alapján vásárolnak meg, akkor kevés mérkőzés alapján ítélnek. Ott volt például a dán John „Faxe" Jensen esete, akit az Arsenal 1992 júliusában vásárolt meg. Egy hónappal korábban bombasztikus távoli gólt szerzett Németország ellen az Európa-bajnokság döntőjében. Az Arsenal akkori edzője, George Graham úgy mutatta be őt a brit médiának, mint egy gólképes középpályást. Csakhogy valójában nem volt az. A németek elleni gól egyszeri eset volt csupán, Jensen éveken át képtelen volt betalálni.

Egy játékos megítélésekor hajlamosak vagyunk aránytalanul nagy súlyt helyezni a legutóbbi alakítására; csakhogy az, amit legutóbb mutatott, és amit a jövőben fog, nem feltétlenül ugyanaz" - idéz a Fociológia Michael Lewis – Moneyball: The Art of Winning an Unfair Game című, valós történeten alapuló könyvéből. Az eset az úgynevezett „heurisztikus döntés" jelenségét példázza: minél hozzáférhetőbb az emlékezetben egy információ, annál nagyobb hatást gyakorol a döntéseinkre, még akkor is, ha ez az információ netán merőben lényegtelen. A közelmúltból James Rodríguez a klasszikus példa, akit a 2014-es brazíliai vb-n nyújtott teljesítménye után (gólkirály lett) 80 millió euróért igazolt le a Real Madrid. James soha még csak megközelíteni sem tudta Ángel Di María teljesítményét – akit miatta adtak el -, de belengte őt az újdonság varázsa.

A holland Ruud Gullit átugorja a dán John Jensent, akit egyetlen gólja miatt vett meg az Arsenal 1992-benForrás: AFP/Patrick Hertzog

Összegezve tehát: a fociban elsősorban az üzletet látó csapatok felkutatják a fiatal és olcsó játékosokat, felépítik őket, majd a piaci helyzethez igazítva a vételárat, továbbadják őket. A legrosszabb időpont pedig játékosvásárlás szempontjából, közvetlenül a vb vagy az Eb utáni időszak, amikor néhány jó mérkőzés miatt mindenki ugrik egy 20-30 milliós kategóriát. Ezek az átigazolások egyébként általában marketingérdekekből születnek.