Társoldalunk:

Szeretni nem kell, de gyűlölni is fölösleges a szlovák focióriást

2019.02.16. 06:56

Guzmics Richárd pár napja aláírta új szerződését a Slovan Bratislava csapatához. Szlovákia legpatinásabb klubja több mindenben is első, gazdag történelmében több magyar vonatkozású epizódot is felfedezhetünk. A legtöbben azonban egy 1992-es Ferencváros elleni kupameccs óta emlékeznek rájuk és átkozzák a nevüket, holott a klubnak vajmi kevés köze volt az európai kupasorozatok egyik legocsmányabb estéjén történtekhez. Szombaton 16 órától pedig DAC-Slovan rangadót rendeznek a Csallóközben!

„Nagyon boldog vagyok, hogy a legeredményesebb szlovák klub játékosa lehetek. Azért jöttem ide, hogy hozzásegítsem a Slovant a céljai eléréséhez" – mondta Guzmics Richárd a szerződése aláírásakor Pozsonyban.

A célok pedig adottak, a Slovannál pedig egyenesen állandóak: hagyományaiból fakadóan ez csak a 2014 óta kergetett bajnoki cím megszerzése lehet.

Mintha viccnek indult volna, pedig...

Az 1. CsSK Bratislava (Csehszlovák Sport Klub Bratislava) nevű egyesületet, talán csak figyelmetlenségből, vagy jobb híján 1919. április 1-jén alapították a pozsonyi Pannonia kávéházban, ami már meglehetősen mulatságosnak tűnik. Az viszont jó hetven évvel később is aktuális volt, hogy a klub első elnöke Richard Brunner rendőrkapitány volt.

A Slovan 1946-ig néhány év kivételével csak a szlovák nemzeti bajnokságban volt volt érdekelt, miután az 1918-ban megalakult Csehszlováki bajnokságában csak a jóval erősebb, az 1920-as évektől az európai élvonalba tartozó cseh csapatok indulhattak. 1936 és 1939 között aztán a Slovan egyedül képviselte a szlovák futballt a csehszlovák ligában, de az ország német megszállása, és az önálló államként elismert Szlovákia kikiáltásával gyorsan vissza is tért a szlovák bajnokság keretei közé, amelyet az 1940-től a 1944. szeptemberi felfüggesztéséig egy szezon kivételével minden idényben meg is nyert.

A második világháborút felvezető sötét évek egyik szomorú története a csapat nagyszerű magyar edzőjével esett meg. Braun József, az MTK-val nyolcszoros bajnok, kétszeres kupagyőztes, 27-szeres magyar válogatott szélsője az 1920-as évek sztárokban bővelkedő magyar focijának egyik legkiválóbb játékosa visszavonulása után, 1938-ban lett a Slovan edzője, de Csehszlovákia náci megszállása után el kellett hagynia az országot, és soha többet nem edzősködhetett.

Hazatért, de itthon is ugyanaz várt rá: a harmadik zsidótörvény elfogadása után nem sokkal munkaszolgálatra vitték, ahol 1943-ban meghalt.

De kanyarodjunk vissza a Slovanhoz! A klub 1940 szeptemberében költözött abba a Téglagyári Stadionba, ahol aztán egészen 2009-ig játszotta a meccseit. A folyamatosan átépített létesítményt az 1960-as évekre 50 ezresre bővítették, és Szlovákia 1993. január 1-i kikiáltása után értelemszerűen a válogatott otthona is lett. A Slovan 1940. október 27-én a Hertha Berlin ellen játszotta itt első nemzetközi meccsét, és a második világháború után is itt indult újra az élet: a Ferencváros elleni párharc volt a klub első nemzetközi meccse.

A második világháború után nevet váltott a csapat, a szláv, így a csehszlovák nacionalizmus (hangozzék is ez bármilyen bizarrul) melegágyaként is működő Sokol (jelentése Sólyom) mozgalom zászlóshajójaként felvette a szocialista régió kedvenc táskarádiójának nevét. Talán ez tett jót a klubnak, mert 1949 és 1955 között négyszer is csehszlovák bajnokok lettek, a hatvanas évekre fordulva pedig jöttek a kupasikerek, 1962-ben, 1963-ban és 1968-ban is kupagyőztesek lettek, a chilei világbajnokságon (1962) ezüstérmes csehszlovák csapatba pedig két játékost, a kapus Villiam Schrojfot és a védő Ján Popluhárt is ők adták.

Barca-verés 1969-ben:

Ennél sokkal nagyobb szenzáció volt, hogy a '68-as kupasiker akkora lendületet adott a csapatnak, hogy meg sem állt a KEK (Kupagyőztesek Európa-kupája) döntőjéig, ahol 3-2-re legyőzték a Barcelonát,  út közben kiejtve a jugoszláv FK Bort, a portugál FC Portót, az olasz Torinót és a skót Dunfermline-t is.

Ezek után nem csoda, hogy az 1970-es világbajnokságon már hét Slovan-játékos volt a csehszlovák keretben, míg az 1976-ban megnyert Európa-bajnokságon hatan képviselték a pozsonyi csapatot.

Hat szlovák focista ünnepelte Antonín Panenka legendás gólját:

Az 1975 és 1992 közötti bő másfél szűkös évtizedben csupán egy kupagyőzelem (1982) jutott nekik. 1992. december 31-én nyolc bajnoki címmel és öt kupagyőzelemmel így is a legeredményesebb szlovák csapatként köszöntek el Csehszlovákiától, hogy megkezdjék uralmukat Szlovákiában.

Az elválást azonban megelőzte egy Slovan–Ferencváros Bajnokcsapatok Európa-kupája-párharc, ami az európai labdarúgás egyik legsötétebb napjaként marad emlékezetes.  A Pozsonyba utazó magyar szurkolókat folyamatos atrocitások érték, elsősorban a szlovák rohamrendőrök, kommandósok részéről, akik számos esetben indokolatlanul keményen léptek fel, úgy a stadionban, mint azon kívül. Számos sérültje maradt a rendőri brutalitásnak, a Slovan neve pedig szitokszó lett, holott nem az ő szurkolóik miatt gumibotozták végig a kommandósok a fradistákat.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a Slovan-tábor arra kapható része nagyon is fogékony volt a 90-es évek Vladimir Meciar vezette Szlovákiájában gerjesztett magyarellenes indulataira. A pozsonyi ultrák mindig kaphatóak voltak a magyargyalázásra, legyen szó a mieink elleni két 1999-es Eb-selejtezőről, vagy az elmúlt évtizedben egyre jobb eredményeket elérő, magyar kötődését nyíltan vállaló dunaszerdahelyi DAC elleni mérkőzésekről. Utóbbi meccsek még ma is minden esetben a nemzetiségi szembenállásról szólnak.

Hangulat egy DAC–Slovan meccsen:

Ettől függetlenül, és attól, hogy 2014 óta nem tudott bajnoki címet nyerni, a Slovan még nagy klub, szép új stadionnal és komoly célokkal. Ráadásul tényleg itt van a szomszédban, azaz azoknak a magyar futballistáknak, akik nem akarnak messze kerülni a családjuktól, vagy éppen szeretnének a mindenkori szövetségi kapitány látómezejében maradni,  a Slovan egy nagyon is érthető választás. Ahogy szlovákiai magyaroktól – Saláta Kornél, Hornyák Zsolt –, úgy magyar válogatott játékosoktól sem ördögtől való gondolat felhúzni a Slovan mezét. Így tett már az 1920-as években a hatszoros magyar válogatott (igaz, zsolnai születésű) Priboj István, később pedig a Barcelonában legendává váló Kubala László is.

Az elmúlt években pedig Priskin Tamás és Holman Dávid erősítette a csapatot, utóbbi ma is ott játszik, így Guzmics Richárd nem marad magyar szó nélkül az öltözőben. Bár ott, ahol holland, albán, szerb, horvát, szlovén, montenegrói és nigériai légiós is játszik, leginkább az angol lehet a közvetítő nyelv.

A Slovan 18 forduló után nyolc ponttal vezet a DAC előtt a tabellán, így könnyen lehet, hogy idén tavasszal Guzmics Richárd szlovák bajnokként ünnepelhet.

A szlovák élvonal, azaz a Fortuna Liga rangadóján szombaton 16 órától a listavezető Slovan Bratislavát fogadja a második helyen feszítő DAC a dunaszerdahelyi MOL Arénában, várhatóan 12 ezer hazai néző előtt. A mérkőzésről helyszíni riportban számolunk be.