Vágólapra másolva!
Ha azt halljuk, alkohol és futball, valamiért automatikusan a britek jutnak eszünkbe. Ez nem véletlen, nem is előítélet, egyszerű tény. Ahogy az is, hogy az ital és a futballista szavakról rögtön George Best vagy Paul Gascoigne neve ugrik be. Az Egyesült Királyságban külön közösségbe sorolják azokat a focistákat, akik negatív életvitelükről (is) híresek, övék a Hall of Shame, vagyis a Gyalázatosak csarnoka. Arra voltunk kíváncsiak, miért fordul elő, hogy visszavonulásuk után vagy akár még aktív karrierjük alatt alkoholhoz nyúlnak a sztárfocisták. Nyomozásunk alatt véletlenül egy olyan addiktológiai szakértővel is találkoztunk, aki személyesen ismerte George Bestet.

„Egy életciklusváltás, az életfeladatok változása mindig krízis, még ha normatív krízis is. A sportkarrierről általában előre tudható, hogy egyszer véget fog érni, mégis rosszul érintheti az adott sportolót, amikor ez bekövetkezik.

- ez hivatástól függetlenül, általánosságban igaz mindenkire - kezdi Gubucz-Pálfalvi Sejla, addiktológiai konzultáns, aki nemcsak szakmájából adódóan ismeri például a legendás George Bestet és az ő tragédiáját, hanem személyesen is volt szerencséje az egykori focibálványhoz.

„George Best Surrey-ben élt, abba a kocsmába járt, ahol én dolgoztam annak idején pultosként, amikor kriminológiai tanulmányaimat folytattam,

még bőven az addiktológiai pályafutásom előtt. Mondhatom, hogy rendszeresen kiszolgáltam őt, sajnos testközelből láthattam, ahogy a májátültetése után is tovább ivott, ahogy küzdött a démonaival. Nem voltunk barátok, nem napi rendszerességel járt a pubba, de azt lehetett látni rajta, hogy nem a mértéktelen ivók közé tartozott.

Playboy volt a javából Forrás: Getty Images/Roger Jackson

Egy-két pohár bor után hazament, hogy a máját károsító mennyiséget hol itta meg, azt nem tudom. Mindig nagyon kedves és tisztelettudó volt, ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy

a kedvesség, a sikeresség, az értelmi kompetenciák, a jóság nincsenek összefüggésben azzal, hogy az ember ebben a betegségben szenved.

Mert George Best egyértelműen beteg ember volt, valószínűleg nem tudott élni a segítséggel – emlékszik vissza Gubucz-Pálfalvi Sejla, addiktológiai konzultáns.

Hiába tartották még életében zseninek, George Best mégsem tudta kezelni a sikerrel járó nyomást, emiatt még aktív éveiben, a Manchester Unitednél töltött időszak alatt alkoholista lett. A szakértő szerint a karrier közben kialakuló addikciónak két oka lehet.

Az egyik, hogy az adott sportoló életének más területein lehetnek egyéb krízisek,

a másik, hogy a sportkarrierrel járó sikert, ismertséget, nyomást, az ettől való szorongást vagy feszültséget alkohollal vagy más szerekkel tudják csak oldani" - magyarázza a szakértő.

2001-ben, négy évvel halála előtt a Simply Red nevű zenekar énekesével, Mick Hucknellel Forrás: Getty Images/Dave Hogan

George Best élete kívülről csillogónak és irigylésre méltónak látszott, ő volt a futballvilág modern értelemben vett első playboya, és igyekezett is ennek megfelelő életvitelt folytatni. De bármennyire is nagy ásznak számított,

a futball csúcsát jelentő Európa- vagy világbajnokságra sosem jutott el az északír válogatottal, könnyen lehet, hogy az is egy feldolgozhatatlan tény volt számára. 1982-ben az északír válogatott ugyan kijutott a spanyolországi vb-re, de Best akkor már nem volt olyan állapotban, hogy Billy Bingham szövetségi kapitány elvigye őt a világbajnokságra.

Ugyanakkor - a Pálfalvi Addiktológiai Centrum vezetője szerint - az ok-okozati összefüggést nagyon óvatosan kell keresni, mert olyan más okok is vezethetnek az alkoholfüggőséghez, amiket a közvélemény nem láthat, esetleg lehet valami olyan esemény, ami utolsó cseppnek számít a pohárban.

Nem tudott megállni

George Best esetében köztudott volt, hogy többször is próbált megszabadulni romboló szenvedélyétől. Különböző módszereket próbált ki, de környezete beszámolói szerint előfordult, hogy hiába várták pokoli kínok, mégis rendszeresen ráivott a testébe beültetett szerre, de olyan is akadt, hogy nagy nehezen kiharcolt féléves józanságát egy hatalmas berúgással ünnepelte meg. És - ahogy már korábban írtuk - májátültetése után is rendszeresen nyúlt a pohárhoz. Az addiktológiai konzultáns szerint mindez csak kívülről tűnik illogikusnak.

George Best májátültetése után sem állt le az ivással. Ez a kép a halálos ágyán készült Forrás: News Group Newspapers

"A függőség egyik jellemzője, hogy bár tudom, hogy negatív hatással van rám és a környezetemre, ezzel együtt mégis csinálom, miközben nem akarom.

Kívülről látva józanul gondolkodunk, de a függő embernek sok esetben torzul a gondolkodása, a saját valósága teljesen más, amiben rendkívül erős a tagadás.

Így fordulhat elő, hogy hat hónapnyi józanságot megünnepel egy ivással, amit nem függőként nagyon nehéz megérteni" - magyarázza Gubucz-Pálfalvi Sejla. George Best 2002-es májátültetése után is az alkohol rabja maradt, 2005-ben, 59 évesen halt meg.

Aki még visszajöhet

Csúnyán elveszett az ital örvényében egy másik brit csillag, Paul Gascoigne is. Az angol válogatott egykori kulcsfigurája alkoholizmusa révén hosszú ideig adta a témát a brit és talán az egész világ pletykalapjainak.

Legnagyobb rajongói szerint ő az utolsó angol, aki tudott focizni Forrás: AFP/UK Out

A párhuzam George Best és Paul Gascoigne élete között szemmel látható, mindketten rendszeres balhékkal toldották meg fantasztikus focitudásukat. Gascoigne-ról például a Newcastle United egykori elnöke, Stan Seymour azt mondta,

Gascoigne kora kamaszkora óta szoros kapcsolatban volt az alkohollal, ami tragikus sorsállomásait ismerve talán nem is annyira meglepő: tizenévesen elvesztette két legjobb barátját, egyiküket szeme láttára gázolta halálra egy autó. Karrierjét a Newcastle United-tól a Tottenham Hotspuron és a Lazión át a Glasgow Rangersig kisebb-nagyobb balhék kísérték, a skót klubnál azonban már egyre komolyabb gondjai akadtak az alkohollal.

A Celtic elleni egyik meccsen furulyázást mutogatva cukkolta az ellenfél szurkolóit, emiatt még az IRA is halálosan megfenyegette.

Pályafutása ekkor indult meg a lejtőn. Visszatért még ugyan Skóciából Angliába, de mikor a második szezont kezdte volna a Middlesbrough játékosaként, egyik barátja halálra itta magát, ami teljesen összetörte.

Paul Gascoigne élete legsötétebb szakaszában Forrás: Twitter

Hasonló tragédiák kísérték végig az életét, egy fiatal unokaöccse is meghalt 2016-ban, talán tényleg nem véletlen, hogy saját élete is tele van mélypontokkal. Többször próbálkozott megszabadulni a függőségétől - sikertelenül. Rengeteg összetűzése volt klubvezetéssel, ellenfelekkel, rendőrséggel is, az angol közvélemény mindezek ellenére még mindig szívén viseli a sorsát. Idén januárban egy bírósági eljárásban felmentették, nem találták bűnösnek szexuális zaklatás vádjában, amiért korábban megcsókolt egy nőt a vonaton. A The Telegraph képein meglehetősen ápoltnak tűnik, arról viszont nincs hír, hogy napjainkban épp milyen a viszonya az alkohollal.

Tőlük egy kicsit minden jópofa

De vajon miért számít gyakorinak az alkoholfüggőség a focisták között? "Mert látszólag azonnali megoldást hoz, és mivel addiktív szer, könnyen hozzá lehet szokni. A felsőbb társadalmi rétegekbe tartozók többet isznak, aki pedig többet iszik, az nagyobb eséllyel lesz függő.

a menedzser általában próbálja fedezni, vagy eltussolni az ilyen eseteket, nehogy tönkremenjen a sportoló karrierje. Ki kell mondanunk, hogy

a státuszuknál fogva sokkal több minden megengedett nekik, a közvélemény egyszerűen toleránsabb velük.

És fontos megjegyeznünk azt is, hogy azért, mert valaki sikeres, mert jó abban, amit csinál, nem biztos, hogy az élet minden területén jól funkcionál. Nem biztos, hogy védve van a függőségtől, sőt, lehet, hogy még veszélyeztetettebb is, a már fent említett nyomás és elvárások miatt" - hangsúlyozza szakértőnk.

George Bestet sosem kerülte el a balhé, vagy ő nem kerülte el azt. A képen épp ittas vezetésért tartóztatják le. Newspapers/Getty Images) Forrás: Getty Images/Express Newspapers

És valóban, hiába a rengeteg botrány, a nézők és a szurkolók valahogy mindig elintézték egy mosollyal, egy legyintéssel az újabb és újabb botlásokat. Ami egy hétköznapi embertől talán visszataszító, de mindenképp elítélendő cselekedetnek számítana, az mondjuk egy George Besttől jópofa zsiványság. Mint például mocsok részegen besétálni a BBC egyik talkshow-jába 1990-ben, és élő adásban azt mondani a műsorvezetőnek, hogy

„Terry, szeretek dugni.”

Gascoigne-nak is bőven voltak ehhez hasonló vállalhatatlanságai, mikor a válogatott meccsen a himnusz alatt a kamerába nyújtotta a nyelvét, vagy amikor arra kérték, hogy üdvözölje a norvég tévénézőket, ő annyit mondott,

"B****a meg, Norvégia!"

Durva bunkóságok, amik mégis valamilyen huncut csínynek tűnnek csak a néző szemében, aki még a sokadik ilyennél is megbocsátón ráncolja csak a homlokát, és elmorog egy "csirkefogók"-at összeszorított fogai között.

A szakértő által említetetteket - a focistákra helyezett nyomásról - a FIFPro néhány évvel ezelőtti felmérése is megerősítette. Kiderült, hogy a futballisták nagy része depressziós, mert nem tudják elviselni a hivatásukkal járó terheket. A kapott eredmények alapján sok játékos nem képes elviselni a rá rótt terhet: az aktív futballisták között négyből egy zaklatott vagy küzd önmagával, míg a visszavonult játékosoknál ez az eredmény rosszabb, náluk háromból egy szenved hasonló tünetektől - áll az elemzésben.

A kiégés, a szorongás és a depresszió mellett háromból egy megkérdezett bevallotta, hogy alkoholista.

Aki abbahagyta

Nem fogott ki azonban mindenkin a jó öreg, karcos gin. Gascoigne kortársa, Tony Adams is megjárta a poklot, de mégis sikerült teljesen megszabadulnia az italtól. Saját bevallása szerint az első addikciója a futball volt.

"Távol tartott a gondolatoktól és az érzésektől, pont úgy, ahogy később az alkohol tette"

- beszélt őszintén a The Big Issue-nak adott interjújában. „Shandyvel kezdtem (sör és üdítő keveréke - a szerk.), de utáltam az ízét.

Ma már tudom, többet nyerhettünk volna az Arsenallal, ha józan vagyok.

Hajszálon múlt, hogy nem tragédiával ért véget az élete Forrás: AFP/Gerry Penny

Az első feleségemet úgy ismertem meg, hogy az alkoholproblémáim miatt nem voltam ott a '90-es világbajnokságon, helyette egy bárban ücsörögtem. Aztán a '96-os Eb előtt nem akartam inni. Rengeteg problémám volt, a feleségem drogfüggősége mindenen túltett, ez nagyobb bajnak számított, mint az én piálásom, a január az ő kezelésével, ápolásával telt. Februárban megsérültem. Márciusban az anyósom elvitte tőlem a gyerekeket, én pedig készen álltam rá, hogy a válogatott kapitánya legyek. Majd a torna után nem maradt semmi, ami miatt józan lehettem volna. De szerencsére az ital helyett a kezelést választottam, és sosem felejtem el a pillanatot, amikor beléptem az első AA (anonim alkoholisták - a szerk.) győlésére. Ott kezdett el kiegyenesedni minden.

Néhány héttel később a csapattársaimnak és az egész világnak be tudtam vallani, hogy alkoholfüggő vagyok, és ez valami fantasztikusan felszabadító érzés volt"

- vallott őszintén élete borzalmas szakaszáról Tony Adams. Aktív pályafutása 2002-ben ért véget, azóta azzal foglalkozik, hogy hasonlóan függő labdarúgók rehabilitációját segíti. És persze, a másik függőségével: a futballal. 2017-ben a La Ligában szereplő Granada FC edzője lett.

A Granada FC Real Madrid elleni meccse előtt, 2017 májusában Forrás: AFP/Sergio Camacho

Hogy az új generáció tagjai mennyire veszik majd könnyebben az akadályokat, vagy mennyivel bátrabban kérnek segítséget, mint ahogy tették azt a nagy elődök, nem tudni. Az elrettentő példák azonban talán idejében észhez téríthetik azokat, akiknek szükségük van erre. Rio Ferdinand például felesége halála után kezdett el inni, de nem jutott el arra a szintre, ahonnan már nincs visszaút. Elmondása szerint barátai és gyerekei segítettek neki megállni a lejtőn. Wayne Rooney is húzogatja az oroszlán bajszát: 2017-ben ittas vezetés miatt tartóztatták le, tavaly decemberben pedig Washingtonban rúgott be kegyetlenül, ráadásul nyilvános helyen, majd káromkodott is, ahogy azt ilyenkor "illik".

Ne halj meg úgy, mint én! - George Best utolsó üzenete a halálos ágyáról Forrás: Reddit

George Best maga kérte, hogy halálos ágyán kép készüljön róla, és közöljék utolsó üzenetével együtt, ami így szólt: „Ne halj meg úgy, mint én!”

Hogy egy ilyen üzenet elrettentő ereje mennyire működik, az a Pálfalvi Addiktológiai Centrum vezetője szerint nem egyértelmű, de biztosan kézzelfoghatóvá teszi a legnagyobb sztárok esendőségét és halandóságát is.