Ceausescu miatt nem verték szét az UEFA-kupában csodát tévő egyetemistákat
A labdarúgó UEFA-kupa 1982-83-as kiírásában egy román egyetemi csapat, az Universitatea Craiova csodát tett azzal, hogy az elődöntőbe jutott. Az olasz Fiorentina, a francia Bordeaux és a nyugatnémet Kaiserslautern is fejet hajtott az egyetemisták előtt. A Craiova sem előtte, sem azóta nem ért el ekkora futballsikert. Romániában a nyolcvanas évek sötét időszakában a Steaua és a Dinamo Bukarest volt a futball-mindenhatóság jelképe, a kis vidéki egyetemi együttest csak azért hagyták életben, mert az ország diktátora, Nicolae Ceausescu is Olténiából származott. Az ő sztorijuk, az Universitatea Craiova története következik most.
(A szerző, Farkas Norbert, a Spíler TV munkatársa. Erdélyben, Szászrégenben született, 1972-ben. Tizenegy éves volt, amikor a Craiova 1983-ban UEFA-kupa elődöntőt játszott.)
Rádióközvetítés
„Kedves hallgatóim, Craiován nagy dolgok történnek, kapcsolunk is a helyszínre, a közvetítő riporter Sebastian Domozina."
„Gól! Góól! Góóól! Fantasztikus! Fantasztikus! Fantasztikus! Fantasztikus! Hallatlan!
Az Universitatea Craiova, a jobbhátvéd Negrila góljával 1-0-ra legyőzte az UEFA-kupában a nyugatnémet Kaiserslauternt, és a román klubcsapatok közül elsőként bejutott egy európai kupa elődöntőjébe."
1983. március 16.
„Szöglethez jutottunk, körbenéztem, és én lepődtem meg elsőként azon, hogy nem áll mellettem senki - mesélte évekkel később a Craiova csatára, Sorin Cirtu. - Azon a meccsen a 75. percben, csereként léptem pályára - folytatta. - Mondom Negrilának: te, Negoro - minthogy így becéztük -, cseréljünk helyet, lehet, hogy neked több szerencséd lesz! Talán bevered.
A szögletnél nekem kellett volna a hosszú saroknál helyezkednem, de
a helycsere után én mentem a tizenhatos elé a lepattanóra, ő pedig a hosszú felé vette az irányt, és amikor hozzá került a labda, annak rendje és módja szerint beverte a kapuba.
Most mondjam azt, hogy éreztük egymást? Nem esik nehezemre. Egymás gondolataiba is beleláttunk – így emlékezett a korábbi hatszoros válogatott támadó.
Nem csoda, ez a csapat az év 365 napjából 250-et töltött edzőtáborban.
Ezzel a góllal a craiovai egyetemisták történelmet írtak, pedig két héttel korábban, a párharc első felvonásának 40. percében, amikor az Európa-bajnok és akkor még csak egyszeres világbajnoki ezüstérmes Hans-Peter Briegel duplájával, illetve Irimescu öngóljával már háromgólos előnyt szerzett a szintén világklasszis Klaus Allofsot és 1990-ben, a nyugatnémeteknek a harmadik világbajnoki címet szállító Andreas Brehmét is a soraiban tudó Kaiserslautern, olybá tűnt, az európai álom ezúttal is a negyeddöntőben ér véget.
Egy idénnyel korábban, a BEK-ben egy másik nyugatnémet csapat, a Bayern München parancsolt megálljt a dél-romániai egyetemistáknak.
UEFA Kupa 1982/83
1. forduló: Craiova - Fiorentina (olasz) 3-1, 0-1. Tj: 3-2-vel a Craiova2. forduló: Shamrock Rovers (ír) - Craiova 0-2, 0-3. Tj: 5-0-lal a Craiova
Nyolcaddöntő: Bordeaux (francia) - Craiova 1-0, 0-2 (h.u.). Tj: 2-1-el a Craiova
Negyeddöntő: Kaiserslautern (nyugatnémet) - Craiova 3-2, 0-1. Tj: 3-3-al, idegenben lőtt gólokkal a Craiova
Elődöntő: Benfica (portugál) - Craiova 0-0, 1-1. Tj: idegenben lőtt gólokkal a Benfica.
Geolgau és Ticleanu azonban tett róla, hogy a visszavágón a kék-fehéreknek az egygólos győzelem is elegendő legyen a továbblépéséhez, hiszen a németországi meccsen a Craiova kétszer is betalált.
Szerencse, hogy Ceausescu Olténiából származott
Craiován tudatosan építkeztek, ám azt már nem tudhatták, hogy az az út, amelyen elindultak, hová vezethet. Abban az időben pláne nehéz volt konkrét célokat megjelölni, hiszen nemhogy a nemzetközi trendeket nem ismerték, de még ugyanabban a bajnokságban játszó csapatok képességeivel sem nagyon voltak tisztában az érintettek,
egyébként is, a meccsek egy része nem a pályán dőlt el.
Persze, voltak feltörekvő edzők, mint például az akkori fiatal szövetségi kapitány, a korábbi kiváló játékos, Mircea Lucescu, aki kihasználva a Külkereskedelmi Főiskolán kötött barátságokat - a szerencsésebbek külföldi képviseletekre kerültek -, teherszállító repülőgépeken, sokszor ruhák vagy alkatrészek között utazott külföldre, hogy feltérképezzen egy-egy ellenfelet. Ilyenkor megváltotta a belépőjét, beült a drukkerek közé, és jegyzetelt.
1976-ban az egyik legnagyobb román szaktekintély, Constantin Teasca vette át a craiovai együttest, aki annak ellenére, hogy csak egy évet maradt az egyetemistáknál, egy olyan koncepciót fektetett le, amiről az utódok is úgy gondolták, hogy nem érdemes változtatni rajta. A korábbi szövetségi kapitány nagy előszeretettel adott lehetőséget a fiataloknak, amire néhány évvel később Ion Oblemenco még rá is tett egy lapáttal. A formálódó, egyre magabiztosabb és sikeres gárdával párhuzamosan a szurkolótábor is erősödött, és már
nem csupán Olt megyében szurkoltak a Craiovának, hanem országszerte is egyre többen választották az Universitateát második csapatuknak.
A vidék, amely elutasító volt a kor két agyondédelgetett bukaresti csapatával, a katonaság szimbólumával, a Steauával és a Belügyminisztérium gyermekével, a Dinamóval, „craiovista" lett. A Craiova néhány év leforgása alatt társadalmi jelenséggé érlelődött, és meggyőződésem, hogy
csak azért maradhatott népszerű, mert a román diktátor, Nicolae Ceausescu is Olténiából származott.
Más régióból származó együttes aligha futott volna be ekkora karriert, és kúszott volna fel ilyen magasra a népszerűségi skálán.
A játékosok, akik többnyire a környékről származtak, nem azért küzdöttek, hogy felfigyeljen rájuk a két nagy, sőt mi több, egyáltalán nem állt szándékukban a fővárosba költözni. Ez egy cseppet sem motiválta őket, az már annál inkább, hogy a klub olyan lehetőséget kínált nekik, ami abban az időben aranyat ért: egyetemi diplomát.
„Erőszakkal senkit nem tudtak elvinni innen - mondta a már emlegetett Cirtu.
Ha szétszednek minket, aligha lehettünk volna sikeresek. Hűségesek voltunk ehhez a csapathoz."
1983-ban, a Kárpátok Maradonáját, Gheorghe Hagit is „felvették" a craiovai egyetemre, de tanulmányait nem kezdhette el, mert a felső vezetés Constantáról a Sportul Studentesc csapatához rendelte.
Egy magyar, aki szembeszállt Negrilával
Monoki Mihály, a kiváló kommentátor és műsorvezető, Monoki Lehel édesapja az 1982-1983-as szezonban a marosvásárhelyi ASA csapatát erősítette. Abban az idényben Bölöni László mellett 22-szer kapott lehetőséget a pálya közepén, és háromszor játszhatott a Craiova ellen, hiszen a két csapat a kupában is összetalálkozott egymással.
„Kezdő voltam, minden meccsen jól ment a játék, aztán jött a craiovai fellépés – meséli a korábbi labdarúgó. – A bal oldalon játszottam, és elkezdtem húzogatni Negrila mellett, aki a védelem jobb oldalán szerepelt.
Kőkemény bekk volt, a régi fajtából. Ahogy mondani szokás, vagy a labda, vagy a baba típusú hátvéd. Figyelmeztetett, hogy másnapos, és ne nagyon ficánkoljak, mert úgy felrúg, mint a bolondgombát.
És egyébként is, erdélyikém - mondta felháborodva -, téged nem tájékoztattak arról, hogy ezt a meccset nekünk kell megnyernünk? Annak idején így mentek a dolgok" - mondta Monoki, aki nem értette, mert fiatal játékosként sok mindenbe nem avatták be.
Egy adott pillanatban rávezettem a labdát, ő pedig páros lábbal úgy belém szállt, hogy egy darabig gipszben kellett közlekednem. Engem hordágyon vittek le, ő, ha jól emlékszem, még sárgát sem kapott."
A szászrégeni születésű Monokinak a marosvásárhelyi meccsről is vannak emlékei. „Hétközi meccs volt.
A craiovaiak már hétfőn megérkeztek, mert jelenésük volt a bőrgyárban, ahol mindenki megkapta a maga bundáját, bőrből. Ugye, érti, miről beszélek.
Egy góllal nekünk kellett nyernünk. Nyertünk is 1-0-ra!" - idézte fel az akkor történteket a román utánpótlás-válogatott korábbi csapatkapitánya.
Monoki, aki 1975-ben Nagyváradon a magyar válogatott ellen is pályára lépett, a saját bőrén tapasztalta meg az akkori igazságtalanságokat, de azt is, hogy a Craiova más szintet képviselt a futballpályán.
„Korszerű futballt játszottak. Hátulról, lapos passzokkal hozták fel a labdát, és sokszor középen, ami annak idején szentségtörésnek számított. Tudták, hogy mit miért csinálnak, nem rugdosták a labdát összevissza, de annak a csapatnak nem ez volt a legfőbb erénye.
Ezek a srácok barátok voltak, a szó legszorosabb értelmében egy nyelvet beszéltek, többnyire helyiek voltak, igazi közösséget alkottak.
Az edző, Constantin Otet mellett sem mennék el szó nélkül, aki mind a 22 játékosával elhitette, hogy fontos eleme a csapatnak, úgyhogy annak a Craiovának nem 11, hanem 22 kezdője volt." (A nagy UEFA-kupa menetelésben Otet 16 játékost használt.)
Pizzára bordeaux-it
Az 1982-1983-as kiírásban az UEFA-kupa első körében a Craiova az olasz Fiorentinával akaszkodott össze, amelyet néhány évvel korábban már kivert a nemzetközi színpadon. Persze, ez nem azt jelentette, hogy
a két argentin világbajnokkal, Passarellával és Bertonival, valamint a friss olasz világbajnokokkal, Antognonival, Gallival, Massaróval és Grazianival
a soraiban a lilák megijedtek volna. Sőt, nagyon is elszántak voltak, de búcsúra kényszerültek. Craiovában 3-1-re kaptak ki, a firenzei visszavágón viszont kevés volt nekik az 1-0-s siker.
Az összesítésben 3-2-re megnyert párharc után, a második körben a Craiova két meccsen öt gólt rúgott az ír Shamrock Roversnek, hogy aztán nekilásson a
Giresse-szel, Tiganával és Lacombe-bal felálló Bordeaux-nak.
Franciaországban, csakúgy, mint a Central Stadionban, Craiován a rendes játékidőben 1-0-s végeredmény született. A továbbjutás kérdését Geolgau döntötte el a hosszabbítás 11. percében.
A craiovai U készülhetett a Kaiserslautern elleni negyeddöntőre, és amikor ezen is túl volt,
a Benficával találta magát szemben
a döntőbe kerülésért. Az első meccsen Lisszabonban nem született gól, így hát a Craiovát már csak egyetlen találat választotta el az Anderlecht elleni finálétól.
1983: a fordulat éve a román futballban
A Benfica elleni visszavágóra április 20-án került sor, ám
négy nappal korábban, április 16-án a román válogatott történetének egyik legfontosabb meccsét vívta Bukarestben a világbajnoki címvédő olasz válogatott ellen,
Zoffal a kapuban, Gentilével, Collovatival, Scireával, Cabrininivel, Marinival, Tardellivel, Antognonival, Dossenával, Contival, Rossival, Bettegával, Altobellivel a mezőnyben.
A Lucescu irányította román válogatottban hat játékos, Costica Stefanescu, Nicolae Ungureanu, Ilie Balaci, Ion Geolgau, Sorin Cirtu és Rodion Camataru képviselte a Craiovát, de akár nyolcan is lehettek volna a kezdő tizenegyben, ha Lung nem dől ki egy betegség miatt, és Ticleanut nem állítják ki Firenzében a gól nélküli meccsen.
A mérkőzést 80 ezer néző előtt, egy csodálatos szabadrúgás góllal a Marosvásárhelyen futballozó Bölöni László döntötte el, aki a 60. meccsén a válogatottban tizenötödször volt eredményes.
Bölöni sosem tartotta magát hősnek, nem ünnepeltette magát,
a meccs után, még mielőtt hazautazott volna Marosvásárhelyre, beült egy barátjához, és olvasott.
„Katonacsapatként sok pénzünk nem volt a kasszában, így az idegenbeli meccseink előtt szinte mindig valamelyik kaszárnyában aludtunk, mert az nem került semmibe - meséli Monoki Mihály. -
Bölöni Laci népszerűsége az egekben volt, mihelyt megérkeztünk valahová, a konyhás nénik is kijöttek, hogy megnézzék, ki az a Bölöni. Mindenki meg akarta érinteni.
A román válogatott története során először és utoljára győzött le világbajnoki címvédőt.
„A román futballista, aki addig lehorgasztott fejjel közlekedett, az olaszok legyőzése után emelt fővel ment ki minden meccsre" - nyilatkozta évekkel később Bölöni, aki 108-szor játszott a román válogatottban. A szereplési rekordját Gheorghe Hagi döntötte meg, aki az 1982-1983-as szezonban, a Farul Constanta játékosaként debütált az élvonalban és a válogatottban.
Egy lerobbant busz és kiesés a Benfica ellen
A román-olasz után a Craiova szakvezetője, Constantin Otet és segítője, Nicolae Ivan úgy döntött, hogy a játékosok maradjanak Bukarestben, vacsorázzanak egy jót, pihenjenek és csak másnap reggel induljanak haza. Az utolsó pillanatban azonban meggondolták magukat, így még aznap este buszra szálltak, és Craiova felé vették az irányt.
A busz azonban félúton lerobbant, így a játékosok étlen-szomjan, fáradtan, órákon át vesztegeltek a hideg járgányon,
ám még a Benfica elleni meccs reggelén sem pihenhettek, mert azzal voltak elfoglalva, hogy egy-egy jó pont vagy osztályzat reményében eljuttassák a meccsbelépőket a tanáraiknak az egyetemen.
A Benfica elleni visszavágóra délután 16.00-kor került sor. Balaci, az egyetemen kószálva megígérte a csoporttársainak, hogy gólt fog szerezni.
Így is történt, az egykori klasszis, minden idők egyik legjobb román futballistája már a 16. percben gólt rúgott szabadrúgásból, ám az álom rémálommá vált, amikor Filipovics a második félidő elején kiegyenlített.
Zoli, az Oltyán
Krizsán Zoltán volt a Craiova egyik meghatározó alakja.
A román sajtó Crisanra keresztelte, ami ellen a csapat legendás hetese nem tiltakozhatott, de magyarságára mindig büszke volt.
A társai imádták, Balaci testvérként tekintett rá. Ő volt a szurkolók egyik nagy kedvence, nem véletlen, hogy megkapta a „Zoli, az Oltyán" becenevet.
Krizsán Zoltán 1955. május 3-án született Nagyváradon, majd Nagybányán cseperedett futballistává. 1974-ben debütált az akkor még Stiinta Craiovában. Az élvonalban 304 meccsen 50-szer volt eredményes, a válogatottban 46-szor lépett pályára, és
az egyik legszebb gólját Vicente del Bosquét kicselezve, a Santiago Bernabéu-stadionban érte el a spanyol válogatott elleni Eb-selejtezőn.
A Craiovával kétszer nyert bajnokságot és négyszer hódította el a kupát. 18 évesen az anyanyelvén és a románon kívül folyékonyan beszélt angolul és olaszul. A korábbi csapattársai azt mesélték, hogy minden egyes alkalommal egy könyvvel jelent meg, és ha kellett, a makroökonómiáról, de ha úgy adódott, akkor a világ vízkészletéről tartott előadást. Pályafutása befejeztével edzősködött, kevés sikerrel.
Nagy dohányos volt, és ebbe betegedett bele.
Ahányszor bevitték kezelésre, annyiszor szökött meg a kórházból. Életéről két könyv is megjelent Romániában.
„Zoli annyira intelligens ember volt - mondta róla Balaci -, hogy a halálára csak egy magyarázatot találok: nem akart élni."
Öngyilkosság, infarktus - az elátkozott Craiova
A Craiova vezetőedzője, Constantin Otet súlyos betegségben halt meg1999. február 19-én. 59 éves volt.
Ion Oblemencót, aki letette a sikercsapat alapjait egy szívinfarktus vitte el 1996. szeptember 1-jén, amikor éppen Marokkóban dolgozott a Hassania Agadir együttesénél. A kispadon lett rosszul, az életét már nem tudták megmenteni. 50 évet élt.
2003. október 14-én, 48 évesen érte a halál a csapat legendás magyar hetesét, Krizsán Zoltánt, aki magányosan és szegényen halt meg. Tuberkulózisban szenvedett.
2013. augusztus 20-án érkezett a hír, hogy öngyilkos lett a nagy Craiova csapatkapitánya, Costica Stefanescu. Rákos volt, és bánatában levetette magát a craiovai katonai kórház egyik erkélyéről.
A klub akkori elnöke, Corneliu Stroe, a sikerkovács, 2014. április 2-án halt meg. 70 évet élt.
2018. március 25-én jelentették be, hogy hosszú betegség után meghalt a csapat korábbi hátvédje, Nicolae Tilihoi.
2018. augusztus 8-án, életének 75. évében halt meg a csapat korábbi játékosa, legendája, Nicolae Ivan, aki az 1982-1983-as szezonban Otet mellett másodedzőként dolgozott.
2018. október 11-én agyvérzésben halt meg minden idők egyik, ha nem a legjobb román játékosa, a Craiova csillaga, a „Szőke Csoda", Ilie Balaci. 62 éves volt.
2014. január 8-án a Craiova és a válogatott korábbi sztárkapusát, Silviu Lungot vétkesnek találták egy halálos kimenetelű közlekedési balesetben. 1 év 4 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Nicolae Ungureanu súlyos bőrbetegségben szenved, Aurica Beldeanu Balaci temetésén lett rosszul, kórházba kellett szállítani, ahol agyműtét várt rá.
Universitate Craiova dícsőséglista
Négyszeres bajnok: 1974, 1980, 1981, 1991Ötszörös ezüstérmes: 1973, 1982, 1983, 1994, 1995
Hétszeres bronzérmes: 1967, 1975, 1977, 1984, 1986, 1990, 1993
Hatszoros kupagyőztes: 1977, 1978, 1981, 1983, 1991, 1993
Tizennégyszer szerepelt az UEFA-kupában, az 1982-1983-as szezonban az elődöntőig menetelt.
Négyszer indult a BEK-ben, ahol a legjobb eredményét az 1981-1982-es szezonban mutatta fel, amikor a negyeddöntő résztvevője lehetett.
Craiovai legek
- Az egyetlen román csapat, amely 11 egymást követő szezonban érdekelt volt a nemzetközi színpadon.
- Az első román együttes, amely elődöntőt játszott a nemzetközi porondon.
- Az első, amely kivert egy angol csapatot (Leeds, 1979).
- Az első, amely búcsúra kényszerített egy nyugatnémet (Kaiserslautern, 1983) és egy spanyol csapatot (Betis, 1984).
- Az első csapat, amely kétszer vert ki olasz (Fiorentina, 1973 és 1982) és szintén kétszer francia csapatot (Bordeaux, 1982 és Monaco, 1985).
Rádióközvetítés
„Kedves hallgatóim, Crisan lő. Zoli, kapufaaaa! Kapufaaa! Bento nem érte volna el, nem érte volna el! Ájjj! Az álom véget ért! Ha bemegy, a Craiova ott van a döntőben."
Krizsán (Crisan) Zoltán és Bento már nincs köztünk, a nagy Craiova emléke is tovaszállt. Ez volt a Craiova Maxima meséje.
origo.hu
Rendkívüli hírt jelentett be a Fradi Dejan Sztankovicsról
borsonline.hu
Next Top Model Hungary: Bikinis fotóval jelentette be, babát vár
borsonline.hu
Csobot Adél és Istenes Bence a poklok poklát járja meg - külföldön érte őket utol a szerencsétlenség
mandiner.hu
Elhunyt a Harry Potter-filmek sztárja
ripost.hu
Váratlan fordulat Dárdaiéknál, óriási bejelentést tett a Hertha
hirtv.hu
Magyar Péter barátnőjének elszólása miatt vizsgálatot indít a Szuverenitásvédelmi Hivatal
borsonline.hu
Házasság első látásra Csabi: Még egy peteérést bevárok
mindmegette.hu
Hétvégi ebédötletek sertéscombból: íme a 12 legszaftosabb étel a család asztalára
she.life.hu
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Remegve menekült a kérdések elől Magyar Péter - videó
origo.hu
