Társoldalunk:

Tényleg örök vesztesek, vagy csak nem látványos, amit csinálnak?

2019.02.24. 15:54

A Tottenham évek óta majdnem csapatnak számít. Majdnem meglett az angol bajnoki cím. Majdnem megelőztük az Arsenalt. Majdnem továbbjutottunk a Bajnokok Ligájában. A londoniakat sokan nem veszik komolyan, egyesek lúzereknek csúfolják őket, pedig az eredményeken túl az egyik legsikeresebb gazdasági vállalatként működnek a futballban. Ugyanakkor pont ez az, ami miatt behatároltak a lehetőségeik. Amíg a közvetlen riválisok a világ összes pénzét elköltik, hogy jobbnál jobb játékosokat és edzőket igazoljanak, addig ők a hosszú távú szakmai építkezésben hisznek – csakhogy ma már nem erre adják a trófeákat.

A tavalyi Bajnokok Ligája-szezon nyolcaddöntőjében a Tottenham minden tekintetben lefocizta a már akkor is Európa egyik legjobb csapatának számító Juventust, de a párharc angliai visszavágójának második félidejében, amikor a Tottenham összesítésben 3-2-re vezetett, és gyakorlatilag biztos volt, hogy továbbjut, Paulo Dybala és Gonzalo Higuaín góljával168 másodperc alatt fordított a Juventus.Ha van mintapéldája a semmiből lőtt góloknak, akkor Dybaláé és Higuaíné az volt, mivel a torinóaiknak addig kaput eltaláló lövésük sem volt a meccsen. „Tudtuk, hogy jó csapat a Tottenham, de tudtuk azt is, hogy minden meccsen kapnak gólt. Az első félidő után is nyugodtak maradtunk, tudtuk, hogy lesz esélyünk gólt szerezni. Ma megmutattuk, hogy egy ilyen párharcban a tapasztalat és a rutin számít" – mondta Giorgio Chiellini, a Juventus védője.

Gyerekek, ez a TottenhamForrás: Twitter

A meccs után természetesen az egész sportsajtó a Tottenhamen röhögött, és a párharc szállóigéjévé vált a kissé lekezelő mondat, hogy „Lads, it's Tottenham", azaz „Gyerekek, ez a Tottenham", ami Massimiliano Allegri vezetőedző vigyorgó fejével csak még inkább visszaadja, hogy a Tottenhamet évek óta lúzercsapatnak tartják, ahol az jelenti a legnagyobb sikert, ha a szezon végén megelőzik a városi rivális Arsenalt a táblázaton.

Rosszul indult a Spurs elüzletiesedése

Az 1882-ben alapított Tottenham a 20. század első felében ért el sikereket Angliában, viszont a Premier League 1992-es megalakulása óta, vagyis amióta évről évre egyre jelentősebb pénzmennyiség áramlik a ligába a televíziós szerződéseknek köszönhetően, csak egy Ligakupa-sikert tud felmutatni – pedig jut nekik is a zsírosbödönből bőven.

Amikor egy üzletember a focivilágra tekint, megrökönyödik, látván, mennyire nem üzleti alapokon működnek a klubok. Így hát bármelyikük kerül is vezetői pozícióba, rögtön megígéri, hogy a továbbiakban „mint üzletet" fogja vinni az adott klubot. A vagyonát a számítógépiparban megalapozó Alan Sugar 1991-ben lett a Tottenham elnöke.Minden igyekezetével azon volt, hogy a Spurs működését a valós lehetőségekhez igazítsa.Miután a Newcastle 1996-ban 23 millió dollárért megvette Alan Shearert, Sugar azt mondta: „Pofozgatom magam, de csak nem tudom elhinni." Többé-kevésbé mindvégig hű maradt az elveihez, tízéves elnöksége alatt a Spurs a reális lehetőségeihez szabva működött. Csakhogy a szurkolók gyűlölték ezt. A Spurs abban az évtizedben mindössze egy Ligakupát tudott nyerni, és többnyire a Premier League középmezőnyében tanyázott, messze lemaradva szomszédjától, az Arsenaltól. És még túlságosan sok pénzt se szerzett mindeközben. Sugar első hat évében nagyjábólévi 3 millió dollár profitot hajtott,ami túl azon, hogy csupán a fele az Arsenal hasznának, egy ilyen méretű cég esetében önmagában sem túl nagy teljesítmény. A Sugar-féle Spurs tehát mind a pályán, mind a pályán kívül csalódást okozott. Ez az eset jól illusztrál egy bizonyos paradoxont is: ha egy üzletember mint üzleti vállalkozást próbál vinni egy klubot, annak olykor nemcsak a foci látja kárát, de végül maga az üzlet is.

Damian Comolli (jobbra) hozta a csapathoz Luka Modricot, többek közöttForrás: AFP/Ian Kington

Vagy mégsem?

Lehet ezt jól is csinálni. A futballra is nagy hatással volt A Pénzcsináló (eredeti címe: Moneyball) Bennett Miller 2011-ben bemutatott filmje, ami Michael Lewis 2003-as, valós történeten alapuló sikerkönyve (Moneyball: The Art of Winning an Unfair Game) alapján készült. A történet az Oakland Athletics baseballcsapat és a csapatfőnök, Billy Beane meghökkentő sikerét követi nyomon: hogyan lehet a nagycsapatok költségvetésének töredékéből, a hagyományos módszereket félredobva,statisztikai alapokon nyugvó csapatot építeni,amely minden addigi rekordot megdöntve beírja magát a sporttörténelembe győzelmi sorozatával? Beane legközelebbi barátja a labdarúgás világában Damien Comolli, Arséne Wenger egyik korábbi asszisztense volt. Tinédzserként Comolli Észak-Kaliforniában élt egy évig, itt vált szenvedélyévé a baseball, és itt vált a Pénzcsináló tökéletes célpontjává is. Amikor 2005-ben kinevezték a Tottenham labdarúgó-igazgatójának, az első dolga az volt, hogy statisztikai módszerekkel vizsgálja meg a klub korábbi és jövőbeni igazolásait. A történetben nem az az igazán meglepő, hogy megtörtént, hanem az, hogy csak ilyen későn. Londont már sokkal korábban elárasztották a profi adatelemzők, és minden magára valamit is adó cég statisztikai és piaci adatok garmadáját elemezte számítógépekkel és emberekkel egyaránt. Csak a futballklubok maradtak le a versenyben.

Daniel Levy, a Tottenham tulajdonosaForrás: DPPI/Joe Toth

Comolli három éve, amit a Spursnél töltött, világosan megmutatta azt is, milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki részt akar venni az adatforradalomban. Kezdjük azzal, hogy a brit futball mindig is gyanakvással tekintett a művelt, iskolázott emberekre. A tipikus menedzserek a volt játékosok közül kerültek ki, akik már 16 évesen otthagyták az iskolát, a csapatot pedig úgy vezették, mintegy diktátor, ráadásul a megérzéseikben bíztak a számok helyett.Az üzleti életben ez biztosan nem így lenne: rögtön lecserélnék egy tanult, diplomás alkalmazottra, aki ért a számítógéphez is. A futballban azonban nagyon sok olyan menedzser van, akinek nem a győzelem a legfontosabb, hanem hogy minél inkább elszigetelje a konkurenciát a klubvezetőktől, minden érdemet magának követeljen, és úgy beássa magát a klub szívébe, hogy hatalmi pozíciójából és busás fizetéséből ki se lehessen robbantani.

A vaskalaposok ennek ellenére aggódnak, Comolli is örökös szélmalomharcot vívott a Spursnél a holland Martin Jol vezetőedzővel, annak ellenére, hogy elképesztő játékosokat szemelt ki a Tottenhamnek: Luka Modricot, Dimitar Berbatovot és egy tizenhét éves balhátvédet a Southamptonból, Gareth Bale-t. Persze nem minden javaslata jött be: a számok nem garantálják a sikert, csaknövelik a valószínűségét, hogy megtalálod a megfelelő játékost.Összességében Comolli azonban nagyszerűen teljesített, ennek ellenére kierőszakolták a távozását. A vaskalaposok túl erősek voltak.

Mauricio Pochettino az egyik legfelkapottabb edző jelenleg EurópábanForrás: AFP/Ben Stansall

Egy elnök, aki sokkal több annál

Comolli már a Daniel Levy-féle rendszerben került a klubhoz, aki 2001 óta a Tottenham tulajdonosa, és aki racionális és stratégiai döntések sorát meghozva emelte a csapatot a Premier League élmezőnyébe, emellett pedig olyan kulcsfontosságú vállalati partnereket szerzett a klubnak, mint a Nike és az AIA. Szakmailag a legjobb döntése az argentin Mauricio Pochettino kinevezése volt, aki azon túl, hogy egyre jobb eredményeket ér el, mégvalódi, könnyen beazonosítható karaktert is adott a csapatnak.

Az üzletember Levy nemcsak a Tottenham, de a liga életében is fontos szerepet játszik, részben neki is köszönhető például, hogy a Premier League-ben most már sokkal szigorúbban ellenőrzik a klubokat, hogy azok hosszú távon fenntarthassák a pénzügyi stabilitást. Abban is benne volt a keze, hogy 2010-től a csapatoknak 25 fős keretet kell nevezniük a bajnoki szezonra, amelybe nem számítanak bele az 1988 után születettek, valamint, hogy a keretbenlegalább nyolc angol nevelésű játékosnak helyet kell kapnia.Ez utóbbi annyit jelent, hogy a labdarúgónak 21 éves kora előtt legalább 36 hónapot az FA égisze alá tartozó klubnál kellett töltenie. A szabálymódosítás célja az utánpótlás-nevelés fejlesztése és bátorítása volt, ami anyagi szempontból is segíti a klubokat, hiszen a kevesebb szerződtetett játékos kevesebb bérköltséget is jelent.

A Tottenham lefocizta a Dortmundot a BL-nyolcaddöntő első meccsénForrás: NurPhoto/Alex Nicodim/NurPhoto/Alex Nicodim

Levy vezetésével indult el a Tottenham új stadionjának a felépítése is, amelyet minden eddiginél modernebbre terveztek, és amelynek költsége a csapat átigazolási piacon végzett munkájára is hatással van: miközben a közvetlen riválisok fontszázmilliókat költöttek tavaly nyáron, a Tottenham egy fillért nem adott ki. És itt vissza is érkeztünk oda, amit már fentebb említettünk: a Tottenham egy jól működő gazdasági társaság, amely évről évre remekül szerepel a Premier League-ben, és most már a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában is rendszeresen felbukkan, de a (pénzügyi) korlátok miattképtelen felvenni a versenyt a minden évben a bajnoki címet ostromló szupergazdag klubokkal.Ezt viszont – az Arsenalhoz hasonlóan – maximum a szurkolók bánják, a klubvezetés tökéletesen megelégszik azzal, ha az év végi költségvetés pluszt mutat.