Kilenc pont előny a Bundesligában a második helyezettel szemben, csoportgyőzelem a Bajnokok Ligájában az Atlético Madrid, a Bruges és a Monaco előtt, és tagság legjobb 16 között a Német Kupában. Így állt a Borussia Dortmund 2018. december 17-én.
2019. február 9-én délután öt órakor is még 7 pont előnye volt a második előtt a bajnokságban.
De addigra már gyülekeztek a viharfelhők Dortmund felett. A sárga-feketék négy nappal korábban kiestek a Német Kupából, pedig hazai pályán fogadhatták a Brement. Mégsem bírtak vendégükkel, a 120 perces maratont követően pedig elpártolt tőlük a szerencse a tizenegyespárbaj során. Ezzel az aprócska teherrel (de a 7 pontos bajnoki előny okozta magabiztossággal) várták a Hoffenheimet azon a szombat délután, február 9-én. A 74. percig úgy ment minden, mint az ősszel, 3-0-ra vezetett a Dortmund.
Ekkor történt valami. A hoffenheimi Kaderabek és Belfodil arcképét kölcsönözve jelent meg a végzet. Utóbbi kétszer, előbbi egyszer talált be Bürki kapujába. Így a biztos három pont helyett csak egy maradt a csapatnál. Aztán négy nap múlva a tragikus sorozat Londonban érkezett következő állomásához. Az ősszel gyönyörűen megalapozott BL-várról 90 perc alatt kiderült, hogy
homokvár, légvár, kártyavár. Tottenham-Dortmund 3-0. Nyolc nap alatt szétesett minden.
A Bajnokok Ligája-kudarc után a hazai pontvadászat eredményei így alakultak: Nürnbergben 0-0, a Leverkusen ellen 3-2-es győzelem, majd Augsburgban 2-1-es vereség. Így tűnt el a 7 pontos előny 12 nap alatt. A hétvégén a Bayern pontszámban utolérte a Borussiát, és ha a rutinos müncheniek gyengélkedő ellenfelet éreznek, azt kegyetlenül elsöprik. Kedden a Tottenham elleni hazai 0-1-gyel befejeződött az idei BL-kaland, de sem a sebek nyalogatására, sem a dolgok újratervezésére nincs idő. Mert hétvégén száguld tovább a Bundesliga-Intercity-Expressz! Most már a címvédő, rekordbajnok van lényegesen kedvezőbb pozícióban.
Az első, azaz a törvényszerűség. Mert a Dortmund őszi szárnyalása során messze erőn felül teljesített. Nem egyszer a komoly energiabefektetéshez szerencsefaktor is társult. Három és fél hónapon keresztül minden szinten szinte minden sikerült. Óriási közhellyel élve az alumíniumról „a labdák befelé pattantak, nem kifelé”, a cserék (leginkább Paco Alcaser) mindig eredményesen léptek pályára, a hajrákban az ellenfelek bizonytalanná váltak.
Ennyi pozitív esemény csúcspontján a BL csoportmeccsén 4-0-ra lemosta a csapat a kontinens egyik védekező (futballölő?) géniuszát, az Atlético Madridot.
Ám amikor lassan mindenki (köztük Lucien Favre edző is) elhitte, hogy a dortmundi élelmiszeripari zsenik a babból is húst varázsolnak, akkor jött egy szerény kis szomszéd, és tudatosította vele, hogy ez koránt sincs így.
Düsseldorfban kikapott a BVB a karácsony előtti héten.
Ez volt a bajnokságban az első veresége. Így lett csak hat pont előnye a téli szünetre. Ahol nyilván becsülettel dolgoztak a játékosok és szakvezetők, de vajon gondolkoztak-e azon, hogy miért is jött össze ez a nagy(nak tűnő) előny? Mert ehhez a saját jó teljesítményen túl kellett a nagy (örök) vetélytárs Bayern botladozása. Nézzük csak a 2018 őszén 36 pontot gyűjtő Bayern 17 forduló alatt szerzett pontjait az elmúlt hat évből (amikor a bajnoki aranyat is megszerezte a rekordbajnok):
Ha ebben a bajnokságban is ezekhez hasonló pontmennyiséget focizik össze a müncheni sztárcsapat, akkor nem beszéltünk volna dortmundi csodáról. Mert a BVB 42 pontot gyűjtött 17 forduló alatt. Ez a Bayern pontszámával összehasonlítva lett nagyon jó. Meg a korábbi években az őszi idényben összeszedett Dortmund-pontmennyiségekkel összevetve:
Egyébként a 2018-as 13 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség statisztika sem annyira bombajó. Ahhoz viszont elég jó, hogy a sok fiatal játékosból álló Borussia megrettenjen és megremegjen a nagy lehetőségtől. Reus messze nem egy Michael Zorc- vagy Weidenfeller-szintű csapatkapitány, és
Favre sem Hitzfeld-, Sammer- vagy Klopp-szintű edző.
Vagyis nehezebben kezelték a szokatlan szituációt, mint kezelték a korábbi idők rutinosabb, dörzsöltebb dortmundi sportemberei. Reus ráadásul ismét megsérült tavaszra. Hiába teljesített Reus távollétében Götze olyan jól, mint nagyon régen, az örökké peches fazonszabászt nem sikerült pótolni.
A kapuban Bürki személyében remek sportoló áll, de nem egy minden téren stabilitást adó „legyőzhetetlen” egyéniség. Favre-nek sincs olyan taktikai repertoárja, mellyel hétről hétre (sőt, adott meccsen belül percről percre) meg tudná újítani csapatát, és gyorsan kirángatná egy esetleges gödörből.
Ő egyszer már nagyon „összecsinálta magát” Bundesliga-edzőként, amikor történelmet írhatott volna.
A 2008-09-es pontvadászatban a Hertha edzőjeként 10 fordulóval a zárás előtt (vagyis pont ott, ahol az idei szezon is tart!) 4 ponttal vezette a tabellát a második helyezett előtt, de megmagyarázhatatlan húzásokkal úgy elrontotta a hajrát, hogy végül Dárdai Pálék a negyedik helyre zuhantak, 6 ponttal gyűjtve kevesebbet, mint a bajnok. Akkor nem merte felvállalni a megalkuvást nem ismerő támadójátékot, pedig a világklasszis Voronyin mellett volt egy abban az évben élete legjobb formájában játszó Pantelicse. Azóta dolgozott Németországban másik csapatnál, a Borussia Mönchengladbachnál is, noha egyszer az ősz, egyszer az egész szezon legjobbjának választották a Kicker nevű szaklapnál, nem biztos, hogy kihozta a maximumot abból a csapatból. Favre jó edző, rutinos edző, de erősen kétséges, hogy ezt a jelenlegi szituációt tudja-e kezelni.
A mentalitásáról pedig sokat elárul, hogy a Tottenham ellen 0-3-ról induló visszavágó előtt azt mondta: eszünkbe se jusson az őszi Atlético elleni 4-0-s diadalt emlegetni. Azt hiszem, nemcsak a mindig kritikus Lothar Matthäusnál, hanem sok focirajongónál kiverte a biztosítékot ez a kijelentés.
Aki így tudja „tüzelni” játékosait egy nehéz, de nem reménytelen helyzetből indított csata előtt, az hiába rakja tele csapatát elvileg támadáshoz értő focistákkal.
Mert „darabra” megvolt a dortmundi támadógépezet a BL-nyolcaddöntő visszavágóján, de érezhető volt, hogy ebből nem lehet továbbjutás. A végén tisztes helytállás sem lett. Mert az összesített 0-4 két, elvileg azonos képességű csapat összecsapásán minimum kínos.
Ami biztos: a Dortmundnak már csak a német bajnokságra kell koncentrálnia. Arra is csak 10 mérkőzés erejéig.
Ha minden mérkőzését megnyeri, akkor bajnok lesz.
Ám az elméleti 10 győzelemhez diadalmaskodni kellene április 6-án Münchenben. Ott, ahol már fenik ellene a kést. A Bayern most még három fronton harcol, de neki ez a természetes. Mondhatni, ezt szereti. És ami a legszomorúbb a BVB számára, hogy a Bayern kezd összeállni. Úgy tűnik, hogy amit két világsztár edző, Ancelotti és Guardiola nem tudott megvalósítani Münchenben, az a kevésbé rutinos Kovacnak sikerülhet. Február és május közé időzíteni a csúcsformát. Ráadásul a bajoroknak még tartalékaik is vannak, hisz az „örök sérültek”, Robben és Ribéry akár relatíve pihenten és éhesen lehetnek ott a tavasz további mérkőzésein. Lewandowski lassan kezdi érteni, mit vár tőle edzője, Martinez rég nem tapasztalt jó formában van, és Goretzka, valamint Gnabry kezd ráérezni, mit jelent a német rekordbajnoknál játszani. És érdekes lehet Lőw keddi döntésének – miszerint Boatenget, Hummelst és Thomas Müllert ezentúl nem hívja a válogatottba – Bayernre gyakorolt hatása is.
Nem valószínű, hogy ettől a három világbajnok felvágja az ereit, inkább sokszoros erővel küzdenek majd klubcsapatukban, hogy bebizonyítsák a kapitány tévedését.
Innen szép nyerni – gondolhatták egy hónappal ezelőtt a Bayern München hívei. Ma ugyanezt gondolják a Borussia Dortmund szurkolói. Mert jelenleg a pontegyenlőség ellenére már ugyanúgy minden a bajorok mellett szól, ahogy minden mellettük szólt a szezon kezdetekor. Kivéve a labdarúgás örök kiszámíthatatlanságát.