Sokkot okozott Németországban a tragikus Bajnokok Ligája-szereplés

Elképzelés és lelkesedés nélkül szenvedő játékosok a gyepen, döbbenten és értetlenül pislogó drukkerek a nézőtéren, csalódott és reményüket vesztett rajongók a televíziók előtt. A német futball hívei sokkos állapotban vannak napok óta. Történelmi szégyen, amit a germán csapatok idén produkáltak a Bajnokok Ligájában tavasszal.

A tény: nem lesz német csapat a legjobb nyolc között a csúcsligában. Ez sem mindennapos dolog.

Legutóbb 13 éve, 2006-ban fordult elő.

Legtovább akkor a Bayern jutott, 1-1, 1-4-gyel búcsúzott a Milannal szemben. Ebben az évezredben még kétszer fordult elő, hogy németek nélkül rendezték a negyeddöntőket. 2004-ben a Stuttgart harcolt legtovább, a Chelsea 0-0, 0-1-gyel állította meg a 16 között. Egy évvel korábban pedig a Leverkusen és a Dortmund búcsúzott a második csoportkört követően (ami a legjobb 16-ot jelentette akkortájt), de még március 19-én versenyben volt a két Ruhr-vidéki alakulat. Ekkor kezdődött az átalakítás Németországban, amit a 2000-es Eb-szégyen indukált.

Megváltoztatták az utánpótlás-nevelés és -versenyeztetés rendszerét, de túl nagy űr nem alakult ki a metamorfózis ideje alatt. Az évezred többi BL-szereplése miatt meg végképp nem kell szégyenkezniük a német szurkolóknak. Amióta kettessel kezdődik az évet jelző számjegy, a Bayern kétszer nyert Bajnokok Ligáját, további két alkalommal a döntőben bukott el, ötször az elődöntőben és szintén ötször a negyeddöntőben fejezte be a szereplését.

Vagyis az idei kiírást is számítva 20 lehetőségből 14-szer ott volt a kontinens legjobb 8 társasága között.

Rajta kívül 2002-ben a Leverkusen, 2013-ban pedig a Dortmund döntőt játszott, 2011-ben a Schalke az elődöntőig jutott.

Ezen eredmények árnyékában kicsit fájó az idei vergődés. Ez a válogatott történelmi mélypontra zuhanása után néhány hónappal történt. Így együtt ez már sok. Sőt, sokk. A 2000-es Eb után a vészharangok hangjai mellett azért győzelmi dalok is szóltak. Hiszen két évvel később (igaz bődületes szerencsével) ezüstérmet szerzett a válogatott a világbajnokságon, és a 2001-es és 2002-es BL-fináléban is láthattunk germán hadat. Idén nemhogy döntőre, de negyeddöntőre sem volt reális esély.

A Dortmund két vereséggel, 0-4-es gólkülönbséggel búcsúzott, a Schalke szintén két vereséggel és 2-10-es, míg a nemzet büszkesége, a Bayern 1 pontot szerezve, 1-3-as gólkülönbséggel.

A három kiesés közül még talán a Dortmundé vállalható úgy-ahogy. A Tottenham nem jobb csapat, és a sárga-fekete alakulat az első mérkőzésen sokáig biztatóan is teljesített. Ha esetleg 0-1-gyel utazik haza, akkor sem lett volna könnyű helyzetben, de a 0-3 a reménytelen kategóriába taszította a továbbjutásról szőtt álmokat. Az a londoni hajrá eldöntött mindent. Esélytelen volt a visszavágón a BVB, igazából a pályán lévők és a pálya mellett állók sem hittek a fordításban.

A dortmundi szurkolók még hittek a csodában Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Bernd Thissen

Azért egy győzelem (de legalább egy pontszerzés) összejöhetett volna a csodálatos dortmundi közönség előtt. Ráadásul az egykori iparvidék csapata nagyon rossz időben találkozott az angolokkal, nagyon mély gödörből nézegetett éppen kifelé. A bajnokságban óriási előnyét leadta, sőt a visszavágó előtt már a vezető helyét is átadta a Bayernnek.

Ám ne feledjük: a formaidőzítés is olyan dolog, ami az edzői szakma mesterfogásai közé tartozik.

Mindenki pontosan tudja, hogy ősszel meccseket lehet nyerni számolatlanul, ám a címeket tavasszal osztják.

A Schalke kiesésére kár a megalázó, vállalhatatlan, szégyenteljes jelzőket pazarolni, mert a 180 perc önmagáért beszélt. Fényévre van egymástól a két csapat. Még akkor is, ha a Manchester City edzője, Pep Guardiola éppen az előbb említett dologban bukik el öt éve folyamatosan. Mármint a legjobb forma tavaszra való időzítésében. A gelsenkircheni társaság viszont ilyen szempontból az egész szezonban egyenletesen teljesít.

Egyenletesen pocsékul.

És ha egy Guardiolának nem jön össze egy ideje a formaidőzítés, miért pont egy Tedescónak sikerülne ez? Mert ki is ez a Tedesco? – kérdezhetik sokan még a labdarúgást közepes szinten követők közül is.

Minden fent van a táblán a Manchester City stadionjában Forrás: AFP/Paul Ellis

Amit érdemes róla tudni: az előző szezonban az ezüstéremig vezette a Schalkét a Bundesligában. Idén meg ugyanitt a kiesés szélére. De az első meccsen nem kis lehetőségeket kapott csapata a nagy MC ellen. Két tizenegyes-góllal vezetett otthon, őrült fanatikus szurkolói előtt a világ egyik legkorszerűbb stadionjában. És emberelőnyben játszhatott. Egy döntetlent talán illett volna kihozni ebből a lehetőségből! A 3-2-es hazai vereség után már nyilván a százalékosan addig is alig kifejezhető esély a nullához tendált. Még egy rutinosabb edzőnek is gondot okozott volna a visszavágó taktikájának kidolgozása. Mert ha egy romboló, ellenszenves, undok játékkal megússza egy 0-2-vel, akkor utólag azt mondja mindenki: ez a minimális különbség, ami a két csapat szintje között érzékelhető. Ha felvállal egy szimpatikus, nyílt játékot, abban meg benne van a súlyos vereség lehetősége. A vereség nem lett súlyos.

Katasztrofális lett. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy mi a jobb: kiesni a csoportkörben (illetve „átesni" az Európa-ligába) 8-9 ponttal, vagy megkapni ezt a 10-est 180 perc alatt.

A Schalke eljutott ameddig eljuthatott, ott volt a kontinens legjobb 16 csapata között. Számára itt már nem volt legyőzhető ellenfél.

A Bayern számára volt. Illetve lett volna. Nem volt szerencséje a sorsolásnál, de az ő szintjén a Liverpool sem megoldhatatlan feladat. A két mérkőzést látva viszont az volt. A Schalkéval ellentétben egy pillanatig sem állt továbbjutásra. Idegenben volt reménykedő pozícióban, aztán reményteljesben, a két meccs között magabiztosban, majd otthon előbb bizakodóban, aztán csalódottban, végül teljesen kilátástalanban.

Ez utóbbi fog megmaradni az emberek emlékezetében.

Meg az, hogy Neuer megint feleslegesen rohangált ki a kapujából, Rafinha-ra komoly feladatot nem lehet bízni, Alaba évek óta nem tudja betölteni a balhátvéd posztot, James a tét alatt összecsuklik, Lewandowski alibizik és a Ribéry-függőség már-már beteges évek óta. Ha csak egy mondatot kellene mondani erről a párharcról, azt már a sorsolás pillanatában is el lehetett mondani. Akkor még jövő időben, most a párharc után múltban: a két edző közötti különbség döntött.

Kingsley Coman, a Bayern játékosa a földön. Mindent elmond az arckifejezése Forrás: NurPhoto/Ahmad Mora/NurPhoto/Ahmad Mora

És ebben nagy szerepe van a Bayern-vezérkarnak, de utóbbi hibáztatható a keret összeállításáért is, amellyel nem volt esély BL-t nyerni. Sem Neuer-kapusnak, sem Lewandowski-csatárnak nincs alternatívája. Előbbi még érthető, hisz két szuperkapust a világ egyetlen klubja sem alkalmaz. Ezért ha baj van az elsőszámú kapussal, akkor nagy a baj. Ezt a Bayern-szurkolók tavaly a Real ellen tapasztalták. Viszont egyetlen nemzetközi szintet elérő csatárral nehéz nagyot álmodni. És akkor olyan „finomságok" szóba sem kerültek, hogy az egész keretben három szélsőhátvéd található, közülük a legjobb (aki nem is biztos, hogy ezen a poszton a legjobb!) Kimmich nem játszhatott eltiltás miatt. A legutóbbi komoly sikerek idején a szűrőduó Schweinsteiger és Kroos volt, és ez adott stabilitást a csapatnak, míg Martinez és Thiago erre alkalmatlan. A támadó szekcióban pedig ezzel a Ribéry-Robben mítosszal kell leszámolni. Robben nincs és nem is lesz (pedig amikor volt az sokat lendített a csapaton),

Ribéry pedig a BL-diadal óta (hat éve) öncélú, öntörvényű és megbízhatatlan.

Az ő pótlásuk nehéz lesz, és jelenleg úgy tűnik, majdnem nulláról kell ezt a csapatot újraépíteni. És nem Renato Sanchesekkel, Woo-yeong Jeongokkal, Alphonso Daviesekkel. És vélhetően nem is Niko Kovaccsal.

James Rodriguez, a Bayern játékosa. Maradtak a könnyek Forrás: AFP/Guenter Schiffmann

Ami még igazán reménytelen volt a Bayern-Liverpool visszavágón, az a német csapat játékosainak testbeszéde. Láttuk ezt a vb-n is az ország színe-javától, és láttuk ezt az elmúlt napokban a zsoldosokkal megerősített, de német lakcímmel rendelkező csapatoktól is. Se tűz, se hit.

2005-ben a Chelsea otthon 4-2-re verte a bajorokat, és Münchenben is 2-1-re vezetett, hamar eldöntve ezzel a továbbjutást. Még a 90. percben is 2-1 volt az angoloknak. A vége viszont 3-2-es Bayern-győzelem, mert a reménytelen helyzetben is harcoló csapat Guerrero és Mehmet Scholl góljaival legalább a meccset megnyerte. Azért a küzdőszellemért lehetett lelkesedni. Kahn, Schweinsteiger, Ballack, Makaay, Pizarro volt többek között a csapatban. Meg Robert Kovac a jelenlegi másodedző.

Most annak a lelkesedésnek a halovány utánzata sem volt látható senkin.

Mindenki várta a meccs végét, hogy végre eltűnhessen. Hasonlóan szörnyű látvány volt, hogy a 80. perc körül a reményüket vesztett nézők elindultak hazafelé, és mire elhangzott a hármas sípszó már több tízezren hiányoztak a helyükről. Abban a stadionban, ahol idén tavaszt megelőzően

legutóbb 2007 januárjában (12 éve) egy Bayern-Bochum találkozón nem volt telt ház.

Aztán idén tavasszal már a bajnokin is látszódtak üres székek, ez a mostani Liverpool elleni hajrá pedig a mélypont volt ebből az aspektusból is.

A maradj talpon játékot az Eintracht Frankfurt nyerte meg Németországban Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Arne Dedert

A rekordbajnok, mint a német labdarúgás zászlóshajója, léket kapott, és ettől az egész flotta recseg-ropog. Amikor a nyáron végignéztük a nemzetközi kupákba nevezett német csapatok listáját: Bayern, Schalke, Hoffenheim, Dortmund, Leverkusen, Leipzig, Frankfurt kíváncsi lennék rá, hogy vajon ki mondta azt, hogy az utóbbi marad legtovább versenyben?

A Frankfurt előtt le a kalappal.

Elveszítve edzőjét, aki a hazai kupagyőzelemig vezette tavaly tavasszal, talpon maradt, és idén ő menti meg Németországot a még nagyobb kudarctól. Öröm volt nézni csütörtökön az Eintrachtot Milánóban, Szellemes, gyors, ötletes játékot produkált a gárda, és az Inter szerencsés volt, hogy hazai pályán megúszta nagyobb verés nélkül.

Azt persze mindenki tudja Németországban, hogy nagyon nagy a baj, ha a Frankfurt Európa-liga részsikerének kell ernyőt tartani az ország focija fölé a csapkodó villámok, metsző szélvihar és jeges eső közepette.