Társoldalunk:

Szögesdrót a kaktuszon: hogyan nyerjünk BEK-et győztes tavaszi meccs nélkül?

2019.03.31. 12:58

Ha visszagondolva úgy érzik, hogy a 120 perc rettenetes, gól nélküli kínlódás után tizenegyesekkel eldőlő AC Milan–Juventus meccs volt minden idők legrosszabb BL-, illetve BEK-döntője (2003), akkor most kapaszkodjanak meg, mert itt van a PSV Eindhoven, amelyik szakmányban szállította az ilyen meccseket az 1987-88-as BEK-kiírásban – egészen a végső győzelemig. Mindezt úgy, hogy kíméletlen gólgépként dübörgött végig a csapat a holland bajnokságon. De a Bajnokcsapatok Európa Kupájában olyanok voltak, mint a szögesdrót a kaktuszon - értelmezhetetlenek.

Ha csak a szikár tényeket nézzük, akkor ezért az eredménysorért nemhogy BEK-győzelem nem járna, de ki kellene őket zárni, akkor majd megtanulnák, hogy kell játszani a bajnokok között! Tehát a PSV a következő sormintát produkálta: 9 mérkőzésen 3 győzelem, 1 vereség és 5 döntetlen. Az öt ikszet pedig, ami biztos, hogy párját ritkító futballtörténelmi bravúr, az utolsó öt meccsen sikerült összehozni. 

Akkoriban persze még minden más volt! Hogy jobb volt-e, azt mindenki döntse el maga, de tény, hogy a bajnokcsapatok versengésében csak bajnokok indulhattak, ráadásul akkor még csak 32-en sorakoztak fel a rajtnál, miután csupán harminchárom tagszervezete volt az európai szövetségnek (UEFA). Wales és Liechtenstein azonban nem képviselte magát a 87-88-as kiírásban, így a létszám két portugál csapattal, a Benficával, és az eggyel korábbi kiírást megnyerő FC Portóval vált teljessé. Az angol klubok az 1985-ös Heysel-tragédia után ötéves eltiltásukat töltötték, ezúttal az Everton sínylette meg a Brüsszelben történteket.

Régi idők BL-je: a BEK 1987-88-as kiírása első fordulójának párosításaForrás: Wikipedia

Magyarországot az MTK VM képviselte, amelyik az első körben 4-2-es összesítéssel maradt alul a később az elődöntőig jutó Steaua Bukaresttel szemben. A sorozat későbbi sztárcsapatai közül az AC Milan éppen elkezdte építeni világhódító csapatát, a Manchester United kispadján pedig éppen csak megmelegedett egy Alex Ferguson nevű skót fickó (a Chelsea a 87-88-as szezonban esett ki az angol élvonalból, a Manchester City pedig középcsapat volt – a másodosztályban). A Bayern ugyan 1982-ben és 1987-ben is döntőt játszott, mégsem számított rettegett ellenfélnek.

Hollandiát az 1986-87-es idény bajnoki címét begyűjtő PSV Eindhoven képviselte, ahol a nyár végére elcsitulni látszottak az előző hónapokban kitört vihar felkorbácsolta hullámok. Az 1985-ben kinevezett, és a későbbiekben mindent vivő PSV alapjait lerakó Hans Kraay sportigazgató ugyanis összetűzésbe keveredett a csapat egyik sztárjával, bizonyos Ruud Gullittal.

Itt látszólag még jóban volt egymással Gullit és Kraay:

Akit egyébként Kraay vitt Eindhovenbe, olyan további sztárok mellett, mint Gerald Vanenburg, a dán Sören Lerby, vagy a belga Eric Gerets. A csapat már velük gyűjtötte be az 1986-os bajnoki címet és kupagyőzelmet, a következő idényben pedig lendületből összejött a duplázás. Igaz, hogy az említett összeszólalkozás miatt Gullitnak mennie kellett, 17 millió guldenért, mai értéken 7,7 millió euróért engedték el az AC Milanhoz – akkor ez bizony világrekord volt.Kraay is jobbnak látta továbbállni, a helyére pedig a 41 éves másodedző, Guus Hiddink ült le. Azon a nyáron még Ronald Koeman is piros-fehérbe öltözött.

Ronald Koeman jó szokásához híven gólra vált egy tizenegyest: itt éppen az 1988-as Eb elődöntőjében az NSZK ellenForrás: DPA/AFP/Staff

A lényeg, hogy a PSV megváltotta a belépőjét a BEK-be, Európa pedig felkészült a holland totális futball második kiadására, egy nagyszabású eindhoveni tűzijátékra! A várakozásokat fűtötte, hogy a PSV brutális támadójátékkal húzta be a '87-es bajnoki címet: egy híján száz gólt lőttek, és csak 21-et kaptak, amihez képest még a második helyezett Ajax 92-30-as gólkülönbsége is smafu volt. A cikkünk tárgyát képező 1987-88-as szezonban pedig még ezen is messze túltett a csapat: a szezon végén 34 meccsből 27-et nyerve és csak kettőt elveszítve, az Ajaxot kilenc ponttal megelőzve nyerték a bajnokságot,

egészen káprázatos 117-28-as(!) gólkülönbséggel. Öt bajnoki meccsen rúgtak hat gólt, de a Dordrecht 7, míg az ADO Den Haag és az Utrecht 9 góllal a zsákban indulhatott haza Eindhovenből. A szezon végén a PSV csatára, a 29 gólos Wim Kieft lett a gólkirály.

Na, ez volt az, amiből az ég adta egy világon semmi nem látszott a BEK-ben! Az első körben a nem éppen veretes ellenfélnek nevezhető Galatasarayt otthon még 3-0-ra verték, de idegenben már kikaptak 2-0-ra. Viszont ez volt a sorozat utolsó olyan mérkőzése, ahol egynél több gólt kapott a PSV. A második fordulóban az 1985-ben még KEK-döntőt játszó Rapid Wien volt a rivális, őket Bécsben 2-1-re, otthon pedig 2-0-ra verték. Azon a három meccsen, amelyiken gólt szereztek kivétel nélkül eredményes volt Hans Gillhaus, egyike annak a három játékosnak – Wim Kieft és Sören Lerby mellett –, akit Gullit árából vett a PSV. Három találatával ő lett a klub házi gólkirálya a BEK-ben.

Nem volt ő rossz gyerek: Hans Gillhaus (pirosban):

Kevesen gondolták, hogy ez volt nemcsak az utolsó olyan meccs a sorozatban, amikor egynél több gólt szerzett a PSV, de a csapat utolsó győzelme is. Mert a negyeddöntőtől jött a bemutató „Hogy nyerjünk BEK-et győztes meccs nélkül?" címmel. Hans Gillhaus a negyeddöntőben is hallatott magáról, igaz, nem a gólszerzésből vette ki a részét: a válogatott szélső, aki ott volt a holland csapattal az 1990-es vébén, addig rugdalta a Girondins Bordeaux sztárját, a francia válogatott csillagát, Jean Tiganát, amíg a csodálatos irányító a végén már járni is alig tudott, és a 75. percben sántikálva cserét nem kért.

Ha szeret unatkozni... (Tigana 1:27:51-nél adja fel):

A PSV 1-1, 0-0-val idegenben lőtt góllal továbbjutott, Gillhaust pedig eltiltották, az elődöntő első mérkőzését kellett kihagynia.

Ahol a PSV azzal a Real Madriddal találkozott, amelyiknél 1966 óta vártak az újabb BEK-győzelemre, 1981 óta pedig legalább az újabb döntőre (akkor 1-0-ra kikaptak a Liverpooltól a fináléban). Buyo, Camacho, Tendillo, Chendo, Sanchís, Martín Vázquez, Jankovic, Gordillo, Michel, Butragueno, Hugo Sánchez (cserék: Llorrente, Gallego) összeállításban fogadta a Real a Bernabéuban a hollandokat, ám, aki a 6. percben, Hugo Sánchez gólja után elkezdte tervezni a stuttgarti utat a döntő napjára, annak bő tíz perccel később az arcára fagyott a mosoly, amikor Edward Linskens kiegyenlített.

Idegenben jó az x: Real Madrid–PSV 1-1:

A PSV-nek ez tökéletes volt, szépen kivéreztették a foci nevű játékot, ahogy a visszavágón sem zavartatták magukat, nekik tökéletesen megfelelt a 0-0 – ott voltak vele a döntőben.

Az továbbra is rejtély, hogy lehetett ezzel a csapattal ilyen meccseket játszani. A PSV gerincét azok a focisták adták, akik az 1988 nyarán Európa-bajnokságot nyerő holland válogatottét is: Van Breukelen a kapuban, Van Arle, Koeman, Vanenburg, Kieft, kiegészülve Geretscel és a dán különítménnyel, Lerbyvel, Heintzével, Nielsennel és Arnesennel. De 37 évesen még ott volt a csapatban Willy van der Kerkhof is, aki az 1974-ben és 1978-ban vb-ezüstérmes holland válogatott egyik csillaga volt. Az Eredivisieben hetente rendeztek vérfürdőt, Európában pedig – még hazai pályán is – olyan szemfájdító célfutballt mutattak be, hogy ma is sírni lenne kedvünk.

A PSV összes gólja a BEK-menetelés során: ismétlésekkel együtt is belefér két és fél percbe:

A döntőben aztán megkapták tökéletes párjukat, a portugál Benficát.Házat, kocsit fel lehetett tenni a 0-0-ra. A PSV a döntőig vezető úton nyolc meccsen öt gólt kapott, négyszer viszont egyet sem, addig a portugálok hét meccs után (az első forduló visszavágója elmaradt, miután az UEFA kizárta a Partizani Tiranát, mert az első meccsen négy játékost is kiállítottak az albán bajnoktól) 9-1-es gólkülönbséggel jutott be a döntőbe. A fantasztikus Steaua Hagival, Popescuval, Bálinttal, Lacatussal, Stoicával, Iovannal, Belodedicivel az elődöntőben két meccsen egyetlen gólt sem tudott nekik rúgni.

A döntő aztán be is váltotta a legrosszabb rémálmokat: előre vágott hosszú labdák, zömében céltalan középre ívelések, egymás módszeres levadászása a középpályán, értékelhető helyzet a láthatáron is alig.

Egy feledhető BEK-döntő:

Az igazság az, valljuk be, hogy a két, a közönséget egyformán halálos unalomba hajszolni igyekvő csapat közül a PSV állt közelebb a győzelemhez, nekik két „komoly" lehetőségük is volt a tizenhatoson belül a 120 perc során. Mindkét csapat a biztos védekezést erőltette, pedig, ahogy a hollandoknál, úgy a portugáloknál is volt jó csatár: Ruí Aguas, aki a lisszaboni klub színeiben 173 bajnokin 77 gólig jutott. Nem mellékesen pedig a Benfica történetének Eusebio mögött a második legeredményesebb csatárának, José Aguasnak a fia (ma a Zöld-foki-szigetek válogatottjának szövetségi kapitánya). A Benfica 11 emberrel védekezett, a PSV pedig nem akart vagy mert kockáztatni, így a meccs végül totális unalomba fulladt. A tizenegyeseket legalább rendesen rúgták, tucatnyi lövőből csak egy hibázott (Antonió Veloso), és a hatodik pár után győztest lehetett hirdetni: 6-5-re nyert a PSV Eindhoven, amely így triplázással zárta története legjobb idényét. 

A végén csak ez számított: a PSV triplázó csapata 1988-banForrás: GamingZion

Hogy ez mekkora szó, azt jól mutatja, hogy az európai klubfutballban a PSV-n kívül mindössze hat csapat tudta ezt megcsinálni, a Celtic (1967), Ajax (1972), Manchester United (1999), Internazionale (2010), Bayern München (2013), és az egyetlen duplázó, az FC Barcelona (2009 és 2015). A válogatottba meghívott, fentebb említett öt eindhoveni játékos pedig még egy Európa-bajnoki címet is hozzátehetett a gyűjteményhez a nyár folyamán.

Guus Hiddink két évvel később, 1990-ben hagyta el a PSV-t, hogy megkezdje azóta is tartó világjáró turnéját, mely során irányította a Valenciát, a Betist, a Chelsea-t és az Anzsi Mahacskalát, Kijuttatta a 2006-os vébére az ausztrál válogatottat, a 2008-as Eb-re az oroszt, Dél-Koreával pedig a negyedik helyen zárt a 2002-es vébén. Kétszer ült a holland válogatott kispadján, és velük is van egy vb 4. helye, 1998-ból.

A döntő, 1988. május 25.
Stuttgart, Neckarstadion, v.: Luigi Agnolin (olasz)
PSV Eindhoven–Benfica 0-0 (tizenegyesekkel 6-5)
PSV Eindhoven: Van Breukelen, Gerets, Nielsen, Koeman, Heintze, Van Aerie, Vanenburg, Linskens, Lerby , Kieft, Gillhaus (Janssen 107.)
(11-es rúgók:: Koeman, Kieft, Nielsen, Vanenburg, Lerby, Janssen
Benfica: Silvino, Veloso, Mozer, Dito, Alvaro, Elzo, Pacheco, Sheu, Chiquinho, Magnus son (Hajiri 112.), Rui Aguas (Vando 57.)
(11-es rúgók: Elzo, Dito, Hajiri, Pacheco, Mozer, Veloso (kihagyta)