Vágólapra másolva!
Egervári Sándor korábbi szövetségi kapitány tavaly augusztusban agyvérzést kapott, nyugalma érdekében háttérbe vonult, pomázi otthonában erősödik.

A 68 éves sportember először a szülővárosáról, Pomázról beszélt az nso.hu-nak.

„Ezer szállal kötődöm ehhez a helyhez. Itt nőttem fel, ide fűznek a gyökereim, a szeretteim, a gyerekeim, a munkám. Elveszített szüleim és feleségem a futballpálya mögött, a temetőben pihennek. A szülői ház valamikor ötven méterre feküdt a pályától. Sötétedésig játszottunk a régi libalegelőn, amely szó szerint libalegelő volt,

– kezdte Egervári Sándor a lapnak.

Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya Forrás: AFP/Daniel Mihailescu

A tavaly augusztusban elszenvedett agyvérzés óta az újrakezdés, az újratanulás áldozatot kívánó feladatai határozzák meg az életét.

„Életem mérkőzését játszom most. Nehéz mérkőzés. Küzdelmes időszakon vagyok túl, fizikailag és érzelmileg is.

Folyamatosan haladok előre, kis lépésekkel. A hitem megvan arra, hogy visszataláljak a régi életemhez. Tisztában vagyok azzal, hogy ugyanolyan sohasem lesz már. Nem vezetek többé autót például, rá leszek kényszerülve mások segítségére. De azért ki tudom verekedni magam abból az apátiából, amellyel az első hónapokban küzdöttem” – mondta a korábbi szövetségi kapitány.

„Az agyvérzés a bal oldalamat teljesen lebénította

– rögzíti a történtekkel szembenéző ember higgadtságával. – A különböző izomcsoportokat külön-külön kellett és kell beindítani. Az első eredmény az volt, hogy a bal láb nagyobb izmait sikerült megmozdítani. Szakemberek szerint hosszú idő, rengeteg munka, gyógytorna áll még előttem. Az első fél éven jutottam túl, nem vagyok elégedetlen. Szeretnék újra két lábbal közlekedni. Először azt kellett elérni, hogy az ágyból ki tudjak ülni a kerekesszékbe. A következő, hogy sétabottal megtanuljak két lábbal haladni. Ma már tíz métert bot és egyéb segítség nélkül is meg tudok tenni. Minden héten fejlődök valamennyit. Az otthoni légkör csodálatosan épít. Háromszor körbejárom botra támaszkodva a házamat, kiülök a napra a barátaimmal beszélgetni – ezek jelentenek örömöt” – tette hozzá a szakember, aki elárulta, hogy a szerettei adnak erőt, nagyon sokat tettek érte.

Egervári Sándor élete meccsét játssza Forrás: MTI/Illyés Tibor

„Megérdemlik, hogy minél kevesebb terhet jelentsek számukra. A szomszédban élő lányom, három unokám, a fiam, a barátok, a régi játékosok mind itt vannak körülöttem. Különösen

sikerült jó közösségeket építenem, ezekre az értékekre lehet alapozni. Hiszen megtapasztaltam, csak az az ember kap, aki adott is. Sokat köszönhetek a sportnak, a futballnak, amely kitartást nevelt belém, megtanított becsülni a munkát, az áldozatot, ami a mostani életemben különösen fontos. Céltudatossá tett, segít, kijelöli, hová kell eljutnom” – jelentette ki Egervári Sándor.