Vágólapra másolva!
Ahogy a gelsenkircheni szurkolók ünnepelték az UEFA-kupa győzelmet, úgy Németországban csak a Ruhr-vidéken lakók tudnak lelkesedni focicsapatért. Egy bányásztelepülés nehéz életet élő polgárai a hetedik mennyországban érezték magukat 1997-ben, amikor a Schalke egy máig emlékezetes tizenegyespárbaj után hazavitte Milánóból a 15 kilós ezüstserleget. Természetesen kijutott az ünneplésből a szakmai munkát sikeresen irányító, Huub Stevensnek is, akit később az évezred Schalke-edzőjének választottak a királykékek szurkolói. Vajon ki gondolt akkor arra, hogy a csapat a legnagyobb sikerét hozó szezonját nem is Stevensszel kezdte?

Jörg Berger volt az, aki felkészítette a csapatot, és az első 8 fordulóban irányította is. Ő ült a kispadon, amikor az együttes a holland Roda ellen elkezdte a kupagyőzelemig tartó menetelést az UEFA-kupában. Ekkor a játékosok nyomására a klubvezetés megvált tőle. „Több időt tölt a szaunában, mint a pálya mellett" - szólt a játékosok egyik bölcs, hatásos érve ellene. Berger angolos hidegvérrel távozott pályafutása egyik legnagyobb sikerének helyszínéről, de aki azt gondolja, hogy ennél megrázóbb dolog nem történt vele életében, az téved.

Jörg Berger élete igazán regénybe illő,

és földi pályafutása utolsó éveiben ő maga volt, aki papírra is vetette azt. 64 éves korában jelentette meg Az én két félidőm című művét, amelyben két teljesen különböző részre osztotta az életét, hiszen az első 34 évét a Német Demokratikus Köztársaságban töltötte, a második részét pedig a szövetségiben.

1997-ben a Schalke 04 megnyerte az UEFA-kupát. Már nem Jörg Bergerrel a kispadon Forrás: AFP

Amilyen vérzivataros időben született, olyan viharos volt az egész élete. Jörg Berger a második világháború idején látta meg a napvilágot egy lengyel kisvárosban, de Szászországban nőtt fel, amely akkor a NDK része volt. Ígéretesen induló futballista pályafutása hamar zátonyra futott egy gyógyíthatatlan sérülés miatt. Így lett a csatárból már 26 évesen edző. Először volt klubja, a Lokomotív Leipzig (amely nem jogelődje a ma a Bundesliga első osztályában szereplő lipcsei csapatnak) fiataljaival foglakozott, majd 29 évesen vezetőedző lett Halléban. 31 évesen már a korosztályos válogatottnál dolgozott. Amikor 33 évesen megkapta az U21-es válogatottat, mindenki biztos volt benne, hogy ő lesz Georg Buschner utóda, aki akár évtizedeken át irányíthatja az NDK nemzeti csapatát. Csak ő nem vágyott erre a megtiszteltetésre.

Ő komoly edzői sikereit nem az ország szögesdróttal, műszaki zárral körbevett keleti felében képzelte el.

De az említett akadályokon egy madár sem juthatott át könnyen, nemhogy az ország legtehetségesebb labdarúgóedzője. Azt a kérdést teljesen felesleges lett volna feltenni az elvtársaknak, hogy mit szólnának, ha ő az ország nyugati felén dolgozna, mert ezt egy mérnöknek, esztergályosnak vagy utcaseprőnek sem engedélyezték akkoriban. Úgyhogy Berger életveszélyes tervet eszelt ki.

Hohenschöenhausen, a Stasi központja Berlinben Forrás: AFP/John Macdougall

Amikor 1979-ben az NDK U21-es válogatottjának szövetségi edzőjeként Szabadkán játszott barátságos mérkőzést,

hajnali háromkor kiszökött a szállodából, és egy éjszakai vonattal elment Belgrádba.

Már nyitáskor beosont az NSZK belgrádi nagykövetségére, ahol segítséget kért terve megvalósításához. A megdöbbent tisztviselő természetesen hallott róla, és próbált segíteni neki. Csakhogy a Jugoszláv Szocialista Köztársaság aláírta az NDK-val azt a megállapodást, amit a többi szocialista ország is. Aki NDK-útlevéllel lépett be az ország területére, az más ország okmányával nem hagyhatta el azt. Ez a törvény akadályozta meg évtizedeken át, hogy a Balatonra érkező keletnémetek nyugatnémet papírokkal távozhassanak.

Vagyis Jörg Berger névre kiállított NSZK-útlevéllel Berger nem távozhatott volna a belgrádi reptérről,

de közúton sem lett volna esélye, hiszen a kelet-német válogatottal Szabadkán tartózkodó fogdmegek reggel már nemcsak magukat mozgósították, hanem emlékeztették a jugoszláv hatóságokat is a fent említett törvény betartására.

Az Eintracht Frankfurt edzője, Jörg Berger és mellette Pisont István, aki 1998-ban az Eintracht játékosa volt Forrás: DPA/AFP/Katja Lenz

Így az NSZK követségén Gerd Penzel névre állították ki Berger úti okmányát. Egy belgrádi ismerőstől kölcsönkért, minden gyanú felett álló kocsival vitték ki a pályaudvarra, és kapott egy jegyet a Frankfurtba tartó vonatra. Az osztrák határig nem is történt semmi gond, a jugoszláv határőr sem foglalkozott különösebben a Penzel nevű nyugatnémet utassal.

Ám a futballrajongó osztrák határőr felismerte! Nézte az okmányt, benne a képet, nézte az utast, minden stimmelt, csak a dokumentumba írt név nem.

Udvariasan elnézést kért, mondta, hamarosan visszajön, és magával vitte az útlevelet. A 34 éves edző előtt lepergett élete filmje. Tudta, ha leszállítják a vonatról, minimum öt évet kap az NDK-ban disszidálási kísérlet miatt, majd szabadulása után nemhogy külföldre nem jut el soha többé, de a számára majd kijelölendő lakhelye focipályájára se. Hajnali kelés, irány a gyár, ott sepregetheti egész nap az udvart, majd beoszthatja 400-500 keletnémet márkás fizetését, hogy hó végére is maradjon. Élete leghosszabb öt perce volt ott, az üres vasúti kupéban. Majd jött a határőrség parancsnoka, kezében a Penzel névre kiállított útlevéllel, és a következő szavakkal adta neki vissza:

Jörg Berger (balra) és a német szövetségi kapitány, Joachim Löw találkozása 2008-ban a labdarúgó Európa-bajnokságon Forrás: AFP/Oliver Lang

Új hazájában hősként fogadták, míg elhagyott országában elsőszámú közellenség lett. Mivel kiváló szakember volt, azonnal kapott munkát, a Darmstadtnál kezdte nyugatnémet edzői pályáját. A Lipcsében szerzett diplomájához különbözeti vizsgákat kellett tennie a világhírű kölni főiskolán, ezért az edzésvezetések mellett folyamatosan ingázott a két város között. Humorosan azt mondta arról az időszakról, hogy három munkája volt egyszerre: tanuló, edző és gépkocsivezető. A szabad világban kiteljesedett, laza volt, könnyed, szórakoztató, de a munkában nem ismert pardont. Így sikeres is lett. Ám továbbra is nyughatatlan. 30 év alatt 16 helyen dolgozott.

A zaklatott élete nem csak az állandó klubcserékben nyilvánult meg. Ugyanis a kommunizmus kísértete folyamatosan megjelent életében. Nehéz bizonyítani, hogy a Stasi hosszú és így messze érő keze benne volt vagy sem, de tény, hogy

egyszer 160 km/órás sebességnél romlott el a kocsija az autópályán.

1986-tól folyamatos végtagfájdalmak kínozták, egyre gyengébb és gyengébb lett, de az orvosok semmi konkrét okot nem találtak a bajára. Négy évig szenvedett ezzel, mire végre kiderítette egy professzor, hogy

arzén és más méreg került egy ideje folyamatosan a szervezetébe.

Az állandó baljós árnyaktól végül az NDK és a Stasi eltűnése szabadította meg őt.

Edzői pályafutása csúcsára is az újraegyesülés után jutott. 1990-ben a Frankfurttal, 1996-ban a Schalkéval szerzett bronzérmet a Bundesligában. Azzal a harmadik hellyel kvalifikálta magát a királykék gárda az UEFA-kupába, amit 1997-ben megnyert. A mai napig utolsó német csapatként.

Jörg Berger 2004-ben Forrás: AFP/Michael Kappeler

A furcsa gelsenkircheni távozása után már soha többé nem került nagy csapathoz. Leginkább tűzoltó feladatokat kapott, ha egy csapat bajban volt március-áprilisban, a vezetők előszeretettel tárcsázták Berger számát. Többnyire rövid távon tudott segíteni, de

2004-ben az Alemannia Aachent bevitte a Német Kupa döntőjébe.

Ám akkor már nagyon beteg volt. Évekig harcolt a rákkal, mindig optimistán emlegetve edzőként használt mondatát, miszerint „harcolok, és véghezviszem, amit akarok", de 2010-ben, 66 évesen ezt a végső harcot elvesztette.