Vágólapra másolva!
A CIB Italia Olasz Focitábor nagyköveteként érkezett Budapestre Franco Baresi, világbajnok olasz labdarúgó. Az AC Milan és az olasz válogatott legendás védője sajtótájékoztató keretében válaszolt az újságírók kérdéseire. Többek között szó esett a családi klubhűségről, a három világbajnoki szereplésről, illetve arról is, hogy látja-e a pályán az utódját?

A 8-14 éves gyerekek számára júniusban immár harmadik egymást követő évben sorra kerülő olasz focitábor szervezői nem fukarkodnak, amikor egy-egy világsztárt kérnek fel, hogy legyen az egyhetes program nagykövete. Ilyen szerepben járt már Magyarországon minden idők egyik legjobb csatára, Paolo Rossi, aki nemcsak világbajnok lett 1982-ben az olasz válogatottal, de a torna gólkirályi címét is elhódította hat találattal, majd az 1990-es évek kiváló olasz támadója, Fabrizio Ravanelli, ezúttal pedig egy védőt hoztak el, méghozzá nem is akármilyet: nincs az az álomcsapat, amelyikből Franco Baresi, az AC Milan legendája kimaradna.

A tábor főszervezője, Marco Schembri (balra) és a sztárvendég, Franco Baresi (jobbra) Fotó: Polyák Attila - Origo

A halk szavú legenda 20 idényt töltött a Milanban, egyetlen más klubban sem focizott, és 15 szezonon át volt a piros-feketék kapitánya.

A klubbal és az olasz válogatottal is (szinte) minden létező trófeát megnyert,

egy korszakos csapat korszakos játékosaként hagyott fel a focival 1997-ben. Nagyságát mi sem tükrözi jobban, mint hogy a Milan visszavonultatta a 6-os számú mezét. Hasonlóra csak Nápolyban volt példa, ahol a Diego Maradona által viselt 10-es számot nem fogják többé senkinek kiosztani.

Baresi nem először járt Magyarországon, emlékei szerint legutóbb a Milan-öregfiúk csapatával, mintegy tíz évvel ezelőtt fordult meg utoljára Budapesten, és, ahogy akkor, úgy most is lenyűgözte a magyar főváros szépsége. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a magyar válogatott ellen háromszor lépett pályára, először 1989-ben egy barátságos meccsen, amit 4-0-ra nyertek az olaszok, majd az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjében, ahol Budapesten 1-1-re végeztek a csapatok, Salernóban pedig az olaszok nyertek 3-1-re.

A Baresi-mezzel gazdagodó Balogh Gábor (jobbra), a Magyar Diáksport Szövetség elnökeként vesz részt a tábor lebonyolításában Fotó: Polyák Attila - Origo

És azért a mai magyar válogatottról is tud ezt-azt.

„Az az igazság, hogy nem követem szoros figyelemmel a magyar focit, azt viszont tudom, hogy a válogatottjuknak olasz edzője van, aki kimondottan sikeres a csapattal. Szerintem nagyon jó döntés, hogy olasz edzőre bízták a válogatottat, biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan erények, stílusban, mentalitásban, amit át tud adni az olasz fociból.”

És hogy van-e olyan magyar nagyság, aki esetleg befért volna az égvilágon mindent megnyerő Milanba? Persze, hogy van!

Ő egy igazi legenda, a foci történetének valaha volt egyik legjobb játékosa, aki a világ bármelyik csapatába beférne. Nagyon sok képet, felvételt láttam, és sok történetet hallottam róla. Vannak olyan játékosok, köztük Puskás is, akik bármelyik korban és bármelyik országban megállnák a helyüket.”

Baresi csak három évvel idősebb az Olaszországban több csapatban – Bologna, Ancona – is megforduló Détári Lajosnál, akiről még vannak halvány emlékei. „Arra pontosan emlékszem, hogy jó játékos volt. A magyar foci időről időre kitermel kimagasló tehetségeket, biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben is így lesz.”

Nem egy, és nem kettő képet kellett aláírnia minden idők egyik legjobb futballistájának Fotó: Polyák Attila - Origo

Baresi a Milanóhoz közeli Bresciában született, innen került a piros-feketékhez, miután a másik milánói csapat, az Inter ifiedzői eltanácsolták a kis termetű legénykét. Bátyja, Giuseppe azonban a kék-feketéknél lett legenda, összesen 560 mérkőzésen lépett pályára. Úgy látszik, a klubhűség családi vonás Baresiéknél. És melyik csapatnak szurkol a család?

„Az nyilván szerencse dolga is, hogy egy családban két ilyen fiú is legyen, aki ilyen sokáig hűséges tud maradni a klubjához. A család kezdetben elkötelezett Milan-drukker volt, majd egy kicsit megoszlottak a nézetek, miután a bátyám az Intert választotta. És ezzel együtt azt is, hogy kevesebbet fog nyerni” – válaszolta nevetve Baresi az Origo kérdésére.

A Baresi-Baresi tengely Milánó igazi büszkesége:

Baresi összesen három világbajnokságon vett részt, és ezekről három különböző érmet vitt haza. 1982-ben mindössze 22 évesen világbajnok lett, 1990-ben hazai pályán lett bronzérmes, 1994-ben pedig az emlékezetes Los Angeles-i döntőben tizenegyesekkel kaptak ki Brazíliától. A három vébén három különböző kapitány – sorrendben Enzo Bearzot, Azeglio Vicini és Arrigo Sacchi – irányította az olasz csapatot. Nem meglepő, hogy a világbajnok csapatot tartja a legerősebbnek valamennyi közül.

„Annak a csapatnak volt egy magja, ami az akkori kiváló Juventus legjobb játékosaira épült. Nehéz az összehasonlítás, de talán a sok fiatal játékossal felálló kilencvenes csapatot tenném a második helyre, míg a '94-es amolyan keveréke volt a fiatalabb és az idősebb játékosoknak. Ráadásul ott még az amerikai klíma is rányomta a bélyegét a teljesítményünkre.

Baresi szerint a képen látható, 1982-ben vb-aranyat nyerő olasz válogatott volt a legerősebb, amelyikben megfordult Forrás: MEXSPORT/Juvagol

A kapitányok közül pedig leginkább Vicininek tartozom köszönettel, hiszen Bearzot mellett ő volt a másik, aki bízott bennem. Már akkor is épített rám, amikor a Milan még korántsem volt olyan erős, mint később.”

A '82-es vébére egyébként különösen jó szívvel gondol vissza, hiszen a sok klasszis nagyon jól fogadta őt, aki akkor a csapat zöldfülűje volt, Bearzot pedig remek, egységes csapattá gyúrta össze a klasszisokat.

Arra a kérdésre pedig, hogy az utóbbi években semmilyen nagy eredményt nem szállító csapat mikor kerül vissza újra a legjobbak közé, annyit mondott, hogy a Milan most jó kezekben van, a tulajdonosnak vannak komoly tervei, és ehhez az anyagi háttér is adott a klubnál, azaz hamarosan újra egy jó AC Milant láthatnak a szurkolók.

Az olasz foci egyes szurkolók szerint elveszíti a szépségét, ha mindenki a gólszerzésre törekszik. Hová lesznek így a régi, jó, taktikus 1-0-s meccsek, kérdezik? Mi is feltettük ezt a kérdést.

„Az, hogy a győzelem három pontot ér, automatikusan magával hozta a kényszert, hogy minél több gól szülessen. Meg kell találni az egyensúlyt támadás és védekezés között, ami azért nem lehetetlen.

Meglepő lehet, hiszen én védő voltam, de szerettem a támadófocit. Az igazi különbséget viszont az adja, hogy az adott stílushoz megvannak-e a megfelelő kvalitású játékosok. De azt nem szabad elfelejteni, hogy az emberek azért mennek ki a stadionba, hogy szórakozzanak, hogy olyan játékosokat lássanak, akik érzelmeket tudnak kiváltani belőlük.”

Franco Baresi talán a következő Franco Baresit keresi a távolban Fotó: Polyák Attila - Origo

Ilyen volt Franco Baresi, aki nem a hangjával, hanem az elegáns, sallangmentes játékával váltotta ki a szurkolók csodálatát. Kérdés, hogy látja-e az utódját, aki ugyanolyan védő lehet, mint ő?

„Nem” – mondta tömören és őszintén, nagy nevetést kiváltva a körülötte ülőkből. Amikor azt kérdezték tőle, hogy ki volt a két legjobb, akivel együtt játszhatott, ugyancsak nem sokat habozott:

A CIB Italia Olasz Focitábort 2019. június 17-23. között rendezik meg Budapesten. Az ingyenes kiválasztón fiúk és lányok, igazolt és nem igazolt gyerekek egyaránt részt vehetnek. A gyakorlásokat olasz utánpótlásedzők fogják irányítani, és ahogy eddig, úgy idén is érkezik egy sztárjátékos a gyerekekhez. Az ötödik nap végén az edzők kiválasztják a három, szerintük legtehetségesebb gyerkőcöt, akik ezután az olasz válogatott covercianói edzőtáborában mutathatják meg tudásukat, és egy Serie A-mérkőzést is megtekinthetnek élőben.