1985-ben a mexikói vb-re zajló selejtezőcsoportban a holland, az osztrák, a magyar és a ciprusi válogatott szerepelt. A Mezey György vezette magyar válogatott az 5. selejtezőn, Bécsben az osztrákok 3-0-s legyőzésével biztosította helyét a világbajnokság 24-es döntőjében. Az utolsó, hollandok elleni kvalifikációs meccset Budapesten rendezték.
Ennek számunkra már nem volt tétje.
1985. május 4-én jelentette az MTI, hogy két nappal később, május 6-án nyitnak ki a Népstadion pénztárai, és kezdődik a jegyek árusítása a hollandok elleni meccsre. Külön felhívták a figyelmet, hogy egy szurkoló maximum 4 jegyet vásárolhat.
Május 6-án délelőtt kitört az őrület. A Népszabadság képe ekkor készült.
A Népszabadság sportoldalán Várnai Iván azért dühöngött, mert szerinte a magyar válogatott kiváló szereplése miatt felbukkanó jegyüzérek felvásárolták a tiketteket, amelyeket a pult alól adtak át a pénztárosok az üzéreknek. Miközben akár a Népstadion, akár a Sportpropaganda Népköztársaság úti irodája előtt hideg élelemmel több órát ácsorgó szurkolók nehezen jutottak belépőhöz.
A jegyek eladása legyen tisztességes, ne csak a bennfentesek jussanak hozzá kényelmesen"
- dörögte a lapban Várnai.
A magyar csapat az utolsó selejtezőjét 1-0-ra vesztette el a hollandok ellen. Az ünnepeli érkező tömeg csalódottan távozott, de a szurkolók egy része nem bírta elviselni a vereséget.
A toronyépület előtt lincshangulat alakult ki. Több ablakot betörtek, a feldühödött nézők Szepesi Györgyöt, az MLSZ elnökét és a csapatot szidták.
A magyar válogatott 5 győzelemmel és 1 vereséggel jutott ki az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságra.
1986. március 16-án a brazil labdarúgó-válogatott érkezett Budapestre. Talán okulva a magyar-holland meccs előtti anomáliákból, személyesen Müllner Jenő, a Népstadion és Intézményei főigazgatója tartott sajtótájékoztatót a jegyekkel kapcsolatban. A vidéki lakosoknak nem ajánlották, hogy felutazzanak Budapestre, ők a helyi Ibusz és Expressz irodákban juthattak jegyekhez. A legdrágább belépő a brazilok elleni barátságos meccsre 250 forint volt.
Március 10-én, hétfőn a szurkolók egy nap alatt az összes belépőt megvásárolták.
Március 9-én este sokan tábort vertek a kőkockák előtt, hogy biztosan jegyhez jussanak. A Népsportban Cser Kovács Gábor újságíró a vasárnap éjszakát és a hétfő hajnalt is az Ifjúság útján töltötte. Az aszfalton egy hálózsákban a debreceni Gadus István éppen aludni készült.
"Fél kilenc körül érkeztünk ide, láthatja, nem vagyunk egyedül. Előtte a Toldi moziban voltunk, megnéztük a Danton című filmet.
Hárman vagyunk, másik két társam a Zentai Jóska és a Gottfried Barna. Ők ketten most a közeli Stadion szálló bárjában melegszenek, óránként váltjuk egymást. Csak az a gond, hogy a bár hajnali 4 órakor bezár és a pénztár délelőtt 10 órakor nyit.
Nehéz hajnal elé nézünk. Hoztunk kenyeret, kolbászt, kisüstit, csak elleszünk valahogy."
Nemes Gyula büszkén mesélte, hogy fél nyolckor ő érkezett meg elsőként a pénztárakhoz. "Előtte kint voltam Ferihegyen, mert a világbajnoki ezüstérmes férfi kézilabda-válogatott hazaérkezett Svájcból, őket ünnepeltük".
Egy dörzsölt zsigulis felismerte a helyzetet. A csomagtartóból árul forralt bort - jó pénzért persze.
A Népsportos kollégák taxival visszamentek a Szikra Lapnyomdába, egy köteg másnap reggeli újsággal jöttek vissza, azt osztogatták.
Ki hallott már ilyet - Népsport és ingyen van?
Közben a Stadion szállóban óriási forgalmat bonyolít a bár. A mixer az igazgatóval tárgyal. Nagyon hideg a hajnal, be kellene engedni azokat, akik a legjobban fáznak. Csuhai István, a szálloda londinere szendvicseket és kávét vitt ki a tömegnek.
A legidősebb szurkoló, a 65 éves Simon Ferenc nem kér a bár melegéből. "Meg kell ünnepelni a Mexikóba kijutott csapatot, megérdemlik. Már a tavalyi holland meccsen ezt kellett volna tenni, de ott kikaptunk. Pocsék volt akkor a közönség."
Hajnali fél öt felé nagyobb mozgolódás támad. Ekkor érkeznek meg azok, akik az éjszakát a lakásukban töltötték. "Vigyázzatok a helyeitekre" - kiabálnak az este óta itt fagyoskodó szurkolók. A metró elindulásával érkezik az igazi tömeg. Reggel hatkor már kígyóznak a sorok.
A stadion bejáratánál Vass Sándor (az egykori kiváló kézilabdázó), igazgatási előadó állná útját a betolakodóknak. De senki sem akar bemenni. Müllner Jenő főigazgató reggel hétkor nyilatkozik.
Itt és most öt stadion is kevés lenne, azt is megtöltenék a szurkolók. Kell a jegy vidékre is, meg a szakmai célokat is ki kell elégíteni"
- mondja az igazgató.
A pénztárak tíz órakor nyitnak.
Hamar rosszkedvű lesz mindenki.
Ahogy a Népszabadság tudósításában beszámolt, a legrosszabb helyekre árulták a belépőket. "Három pénztárnál jártunk, de valamennyiben a felső karéj szélére, a 27-es szektorba árultak jegyet. Senki sem értette, mi történik." A lap munkatársa telefonon érdeklődött a Népstadion és Intézményeinél, de ott sem tudtak választ adni a kérdésekre, csak tördelték a kezüket és sajnálkoztak.
A jegyek egy óra alatt keltek el.
Akiknek van, úgy érzik, csodálatos győzelmet arattak. Akiknek nincs, azok a világ legboldogtalanabb emberei.
Hat nappal később a magyar labdarúgó-válogatott 3-0-ra legyőzte a brazilokat a barátságos meccsen, 76 ezer néző előtt. A többi már történelem. Mint ahogyan ezek a rozsdás ablakú kőkockák is azok.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg. A gondolatot az adta, hogy a budapesti vívó-vb-re igyekezve naponta sétálok el a kőkockák előtt.