Vágólapra másolva!
Miközben a kerítés mögött épül az új Puskás Ferenc Stadion, az Ifjúság útján még megvannak a régi Népstadion pénztárablakai. Ezekben a kőkuckóban egykor emberek ültek, a szurkolók számára egy-egy nagy meccs előtt ők voltak az Istenek, náluk voltak a jegytömbök. A drukkerek meg - ha kellett - sátort bontottak a betonon, itt éjszakáztak, hogy amikor reggel kinyit a pénztár, megvehessék a jegyeket. Sok ilyen meccs volt. 1985-ben és 1986-ban kettő is.

1985

1985-ben a mexikói vb-re zajló selejtezőcsoportban a holland, az osztrák, a magyar és a ciprusi válogatott szerepelt. A Mezey György vezette magyar válogatott az 5. selejtezőn, Bécsben az osztrákok 3-0-s legyőzésével biztosította helyét a világbajnokság 24-es döntőjében. Az utolsó, hollandok elleni kvalifikációs meccset Budapesten rendezték.

Ennek számunkra már nem volt tétje.

1985. május 4-én jelentette az MTI, hogy két nappal később, május 6-án nyitnak ki a Népstadion pénztárai, és kezdődik a jegyek árusítása a hollandok elleni meccsre. Külön felhívták a figyelmet, hogy egy szurkoló maximum 4 jegyet vásárolhat.

Május 6-án délelőtt kitört az őrület. A Népszabadság képe ekkor készült.

1985. május 6. A Népstadionnál megkezdődött a jegyek árusítása a magyar-holland vb-selejtezőre Forrás: Arcanum

A Népszabadság sportoldalán Várnai Iván azért dühöngött, mert szerinte a magyar válogatott kiváló szereplése miatt felbukkanó jegyüzérek felvásárolták a tiketteket, amelyeket a pult alól adtak át a pénztárosok az üzéreknek. Miközben akár a Népstadion, akár a Sportpropaganda Népköztársaság úti irodája előtt hideg élelemmel több órát ácsorgó szurkolók nehezen jutottak belépőhöz.

- dörögte a lapban Várnai.

A magyar csapat az utolsó selejtezőjét 1-0-ra vesztette el a hollandok ellen. Az ünnepeli érkező tömeg csalódottan távozott, de a szurkolók egy része nem bírta elviselni a vereséget.

A toronyépület előtt lincshangulat alakult ki. Több ablakot betörtek, a feldühödött nézők Szepesi Györgyöt, az MLSZ elnökét és a csapatot szidták.

A magyar válogatott 5 győzelemmel és 1 vereséggel jutott ki az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságra.

1986

1986. március 16-án a brazil labdarúgó-válogatott érkezett Budapestre. Talán okulva a magyar-holland meccs előtti anomáliákból, személyesen Müllner Jenő, a Népstadion és Intézményei főigazgatója tartott sajtótájékoztatót a jegyekkel kapcsolatban. A vidéki lakosoknak nem ajánlották, hogy felutazzanak Budapestre, ők a helyi Ibusz és Expressz irodákban juthattak jegyekhez. A legdrágább belépő a brazilok elleni barátságos meccsre 250 forint volt.

Március 10-én, hétfőn a szurkolók egy nap alatt az összes belépőt megvásárolták.

Március 9-én este sokan tábort vertek a kőkockák előtt, hogy biztosan jegyhez jussanak. A Népsportban Cser Kovács Gábor újságíró a vasárnap éjszakát és a hétfő hajnalt is az Ifjúság útján töltötte. Az aszfalton egy hálózsákban a debreceni Gadus István éppen aludni készült.

"Fél kilenc körül érkeztünk ide, láthatja, nem vagyunk egyedül. Előtte a Toldi moziban voltunk, megnéztük a Danton című filmet.

Nehéz hajnal elé nézünk. Hoztunk kenyeret, kolbászt, kisüstit, csak elleszünk valahogy."

A kőkocka, amely előtt 1986-ban hálózsákban aludtak az emberek Forrás: Lantos Gábor

Nemes Gyula büszkén mesélte, hogy fél nyolckor ő érkezett meg elsőként a pénztárakhoz. "Előtte kint voltam Ferihegyen, mert a világbajnoki ezüstérmes férfi kézilabda-válogatott hazaérkezett Svájcból, őket ünnepeltük".

Egy dörzsölt zsigulis felismerte a helyzetet. A csomagtartóból árul forralt bort - jó pénzért persze.

A Népsportos kollégák taxival visszamentek a Szikra Lapnyomdába, egy köteg másnap reggeli újsággal jöttek vissza, azt osztogatták.

Ki hallott már ilyet - Népsport és ingyen van?

Közben a Stadion szállóban óriási forgalmat bonyolít a bár. A mixer az igazgatóval tárgyal. Nagyon hideg a hajnal, be kellene engedni azokat, akik a legjobban fáznak. Csuhai István, a szálloda londinere szendvicseket és kávét vitt ki a tömegnek.

A legidősebb szurkoló, a 65 éves Simon Ferenc nem kér a bár melegéből. "Meg kell ünnepelni a Mexikóba kijutott csapatot, megérdemlik. Már a tavalyi holland meccsen ezt kellett volna tenni, de ott kikaptunk. Pocsék volt akkor a közönség."

Életkép a Népstadion pénztárainál 1986. március 10-én reggel, hat nappal a magyar-brazil meccs előtt Forrás: Arcanum

Hajnali fél öt felé nagyobb mozgolódás támad. Ekkor érkeznek meg azok, akik az éjszakát a lakásukban töltötték. "Vigyázzatok a helyeitekre" - kiabálnak az este óta itt fagyoskodó szurkolók. A metró elindulásával érkezik az igazi tömeg. Reggel hatkor már kígyóznak a sorok.

A stadion bejáratánál Vass Sándor (az egykori kiváló kézilabdázó), igazgatási előadó állná útját a betolakodóknak. De senki sem akar bemenni. Müllner Jenő főigazgató reggel hétkor nyilatkozik.

- mondja az igazgató.

A pénztárak tíz órakor nyitnak.

Hamar rosszkedvű lesz mindenki.

Ahogy a Népszabadság tudósításában beszámolt, a legrosszabb helyekre árulták a belépőket. "Három pénztárnál jártunk, de valamennyiben a felső karéj szélére, a 27-es szektorba árultak jegyet. Senki sem értette, mi történik." A lap munkatársa telefonon érdeklődött a Népstadion és Intézményeinél, de ott sem tudtak választ adni a kérdésekre, csak tördelték a kezüket és sajnálkoztak.

Magyarország-Brazília válogatott labdarúgó-mérkőzés a Népstadionban: 3-0 Archív felvételünkön Kiprich József tör kapura Edson és Oscar között Forrás: MTI/Németh Ferenc

A jegyek egy óra alatt keltek el.

Akiknek van, úgy érzik, csodálatos győzelmet arattak. Akiknek nincs, azok a világ legboldogtalanabb emberei.

Hat nappal később a magyar labdarúgó-válogatott 3-0-ra legyőzte a brazilokat a barátságos meccsen, 76 ezer néző előtt. A többi már történelem. Mint ahogyan ezek a rozsdás ablakú kőkockák is azok.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg. A gondolatot az adta, hogy a budapesti vívó-vb-re igyekezve naponta sétálok el a kőkockák előtt.