Társoldalunk:

Nem nótára gyújt rá Sarri, ha a Juventus bajnok lesz

2019.08.24. 12:56

Ha valaki azt hiszi, hogy Antonio Conte visszatérése, pláne az Interhez, feje tetejére állítja az olasz focit és átírja az erőviszonyokat, az hatalmasat téved. Idén is mi leszünk a bajnokok, a többieknek meg jó szórakozást kívánunk a legjobb vesztes pozíciójáért. A tabella közepe annyira érdekel, mint a cigi ára, az alja meg még annyira sem. Buongiorno, Maurizio Sarri vagyok, most éppen a Juventus edzője.

Cikkünk részben fikció, az olasz bajnokság 2019-20-as idényének beharangozója.

Cazzo... hol a cigim? Na, azért! Végre itthon, talán végre nyugtom lesz, és nem azt fogják az edzőpálya körüli csalitosban lapuló úgynevezett újságírók – közönséges paparazzók, ahogy azt a drága Federico óta tudjuk – találgatni, hogy egy nap hány cigit szívok el. Mi közük hozzá? Na, ugye. Szóval, újra itthon, ahol értelmes, legalábbis az angliaiaknál értelmesebb újságok, értelmes dolgokat írnak. Meglátják a taktikai finomságokat, amelyekkel pályára küldöm a csapatomat, és nem győznek majd dicsérni. Akkor is, ha a Gazzetta és a Tutto Sport szerkesztőségében, Milánóban meg Torinóban biztos vannak páran, akik csak egy nápolyi (déli!) jöttmentet látnak bennem, de szerintem azt senki nem vitatja, hogy a Napolival azért megmutattam, mitől döglik a légy. Két második és egy harmadik hely nem rossz ajánlólevél, ahogy talán az sem, hogy ez lesz a harmincadik idényem egy futballcsapat kispadján. Tessék? Hogy gratulálnak? Grazie mille! 

A nagy légydöglesztőForrás: AFP/Jonathan Nackstrand

Most már azt sem mondhatják, hogy nem dugtam ki a lábam az olasz csizmából. Pont annyit dolgoztam külföldön, amit egy rendes, pályája csúcsán lévő olasz edzőnek illik, egy szezont. Az viszont nem sikerült rosszul. Szerintem. Nyavalyás holdkórosok mondják csak azt, hogy bárkinek lett volna esélye a tavalyi Manchester City–Liverpool kettőssel szemben. A Ligakupa-döntő 11-esekkel való elvesztése helyett bőven vigasztal a megnyert Európa-liga, és BL-indulást érő harmadik hely a bajnokságban. Fejlődött az angolom, a Kepa-ügy meg túl lett dimenzionálva, nem azért jöttem el Londonból.

De, tudják mit? Most már tök mindegy, hogy miért jöttem vissza Olaszországba. Most már csak az fontos, hogy Európa egyik legjobb csapatát a hagyományaihoz hűen újra, sorozatban kilencedik szezonjában is bajnoki címre vezessem. Mert itt, a Juventusnál csak akkor sikeres egy szezon, ha bajnokságot nyersz, minden más csak ráadás. A feltételek adottak, pénz van, szakmai tudás van (hogyne lenne, mikor itt vagyok), és a keret is kezd kedvemre való lenni.

Először is végeztem egy alapos nagytakarítást, tudják, olyat, mint amikor az ember beköltözik egy új lakásba. Oké, tisztasági festést nem vállaltam az Allianzban, de egy csomó kacattól megszabadultam, összesen 17 játékosnak mutattam meg (eddig), hogy merre van a kijárat a klubházból. Ráadásul, akiért illik, azért még pénzt is kaptunk, nem is keveset: Sturaróért 16, Auderóért 19,5, Spinazzoláért 29, a kis Moise Keanért 32, Joao Cancelóért meg egyenesen 66 millió euró folyt be a kasszába. Nem mondom, lehet, hogy utóbbi kettő még hiányozni fog, de szerintem megleszünk nélkülük, és egyébként is koncentráljunk arra, amink van. Mert azt hiszem, hogy nem vásároltunk rosszul. Vásároltunk, mi?

Hehehe... Mondjuk inkább, hogy megszereztük, hiszen a Juventus eddig is a legnagyobb mestere volt annak, hogy ingyen szerezzen meg világklasszis giocatorékat, ez pedig nem változik azzal, hogy új seriff jött a városba.

Visszatért hozzánk Buffon, aki az én filozófiámat vallja, azaz egy év vidéken, untig elég... Öreg ember nem gyorsvonat, de a rutinja és a tekintélye még sokat segíthet Perinnek és Szczesnynek. Ingyen jött Aaron Ramsey, de, ha meg mer sérülni az első bajnokin, istenemre Cardiffig zavarom! Ugyancsak ajándékba kaptuk Párizsból Adrien Rabiot-t.

Jó vétel volt, nem igaz?

Szerencsétlen bolondok, annyira elveszi az eszüket ez a Neymarral forgatott szappanopera, hogy ingyen elengednek egy ilyen príma játékost. Luca Pellegrini, Cristian Romero, Demiral és Danilo sem volt ingyen, Matthijs De Ligtért meg annyit fizettünk az Ajaxnak, ami egy Fiat Puntóban alig férne el, de legalább nem a Barcelonába ment. Okos gyerek ez máris látszik, remélem, a pályán is ilyen jó döntéseket hoz majd. 

Persze, még sok minden változhat, lenne már szeptember 2., aztán minden nyugodjon le a... Neymar Torinóban? 100 millió euróért meg Dybaláért cserébe? Ugye, ez csak egy vicc? De akkor miért nem nevetek? Pedig tök jó humorom van, esküszöm. Mandzukic megy? Pogba jön? Vannak még kérdőjelek, de ez már csak így szokott lenni, amíg nyitva van a transfer window – ahogy az angol mondja. Capisci?

Végre eljön aztán ez nap is, augusztus 24-én Parmában elkezdődik a bajnokság, Gigi rögtön egy hazai meccsel kezdhet idegenben, én meg csak remélem, meggyógyulok a nyavalyámból. Biztos még Londonban szedtem össze valamit... úgyhogy ugrik az első két meccs, de csak adja a RAI. A második körben jöhet a tánc: 31-én a Napoli lép fel Torinóban, meglátjuk, Carlito idén mire megy a fiúkkal. Sokat nem változott a keretük, arra viszont kíváncsi leszek, hogy bejön-e a Manolasz–Diawara csere az AS Romával. Pedig még azt is sikerült elérni, hogy beengedjenek a Juve stadionjába a meccs napján, már cselhez sem kell folyamodnom, pedig Fortunato Cerlino barátom biztosan szívesen eljátszotta volna a szerepemet.

Hová parancsolja a székét, Don Pietro?Forrás: AFP, Origo

Egy darabig majd biztos tartják velünk a lépést megint, de ezúttal inkább az Interre kell figyelni, és nem csak azért, mert úgy bűvészkednek az igazolásokkal, mint Rodolfo. Ezt a fiatal román kapus gyereket, Ionut Radut tavaly kölcsönadták a Genoának, amelyik idén nyáron 8 millió euróért megvette, majd 12-ért eladta – az Internek. Hogy aztán visszakapják kölcsönbe... Hülye legyek, ha értem mögötte a logikát, de, hát az Interről beszélünk. Mondjuk, azt mondják, jó a srác, tavaly 34 bajnokin állt a Genoa kapujában, ami 21 évesen, külföldiként nem rossz mutató, és a fene sem fogja bánni, ha végre nem Samir Handanoviccsal kell farkasszemet nézniük a csatárainknak.

Torinóig hallatszik, ha Conte kiengedi a hangját a San SiróbanForrás: Imaginechina/Stringer - Imaginechina/Stringer

Na, mindegy, a lényeg, hogy Conte jött (vagy ment, nézőpont kérdése), a kínaiak meg megtalálták a széf kulcsát, így aztán könnyű szívvel csengettek ki 25 millió eurót egy ismeretlen osztrákért egy német kis csapatnak. Meg másik 75 milliót egy nagyon is ismert belga csatárért a Manchester Unitednek. Az ingyen megszerzett Godínért meg jár a pacsi, látszik a Juvénál eltöltött három szezon. Megszabadult majd' két csapatra való nehezéktől, akik közül csak Miranda (a főszponzor kínai csapatának is kellett adni valamit), Nainggolan és Perisic számít komoly(abb) veszteségnek.

Milánó másik felén nem ilyen fényes a helyzet, valahogy az istennek sem akarnak ott összeállni a dolgok. Pedig a keret jó, pénz is van, másként nem tudtak volna idén nyáron is elverni több mint 100 millió eurót (és nem is rosszul, a Franck Kessié, Theo Hernández, Rafael Leao trió egészen használhatónak látszik), de a szurkolóknál kiverte biztosítékot Cutrone elengedése, és, ha az idei szezonban megint csak az Európa-liga lesz a tét, azt nem fogják jó néven venni a drukkereik.

Pokoli vége lesz, ha felmérgelik az AC Milan drukkereitForrás: NurPhoto/Giuseppe Cottini/NurPhoto/Giuseppe Cottini

Az új edző, Marco Giampaolo eddig hosszabb időt csak a Sampdoria kispadján töltött el, ott viszont nem ugyanazok a célok, mint a Milannál.

Az AS Roma idén is biztos, hogy megcélozza a dobogót, amire alkalmasnak is tűnik a keret, még úgy is, hogy Nzonzi, Manolasz, Pellegrini és El Shaarawy is kiürítette a szekrényét, nem beszélve Daniele De Rossiról, aki nem csak nekem fog hiányozni a Serie A-ból...

Meg kell még szoknunk a látványt:

Az Európa-liga nem fog olyan terhelést jelenteni, mint a BL szokott, több erejük marad a bajnokságra, újra összejöhet akár a dobogó is.

A másik római csapatnak, a Laziónak idén nem lesz gondja Európára, van nekik bajuk enélkül is. Jól jönne egy kis tőke, hogy (szó szerint) szegény Simone Inzaghi tudjon igazolni, különben a végén még el kell adnia Milinkovics-Szavicsot. Habár a klub híresen jó balkáni kapcsolatainak köszönhetően állítólag már le is vadászták a belgrádi Partizan legnagyobb tehetségét, Sztrahinja Pavlovicsot, és akár még Fernando Llorrente is náluk köthet ki – méghozzá ingyen.

Kíváncsian várom, hogy a tavalyi közönségkedvenc Atalanta mire megy a bajnokság plusz Bajnokok Ligája kettős terheléssel, szerintem a világ nyolcadik csodája lenne, ha idén is oda érnének az első négybe.

Vajon idén is lesz mit ünnepelni Bergamóban?Forrás: AFP/Miguel Medina

Azok után meg pláne, hogy a fél Serie A-t ők látták el a nyáron új játékosokkal. Mondjuk vettek is minden csapatrészbe, és Skretel ugyan egy kicsit már öregecske, de a bajnokságot már jól ismerő kolumbiai Muriel jó fogás lesz, ahogy Pasalic meghosszabbított kölcsönvétele is nyerő ötletnek tűnik.

Ami a mezőny közepét és végét illeti, arról már kifejtettem a véleményemet, sok szót nem érdemes rájuk vesztegetni, a Torinóval, a genovai duóval, illetve a Fiorentinával kezdődik majd, aztán a Cagliarival, a Sassuolóval, a Bolognával, a SPAL-lal és az Udinesével folytatódik, a kiesés elől meg futhat majd a Parma, a Hellas, a Lecce és a Brescia. Félre ne értsenek, én szurkolok nagyon az új fiúknak, hiszen a Lecce mégiscsak a dél-olasz régiót erősíti, a Brescia meg Balotelli szerződtetésével meghúzta a váratlant. Nem egy Hagi a srác, de azért majd figyelünk rá.

A kép 2015. április 4-én készült az Empoli-Juventus meccsen. Sarri ekkor az Empoli edzője volt, minden más amúgy változatlanForrás: AFP/Marco Bertorello

Akkor szombaton kezdünk, én itt leszek, ígérem, gyógyultan! Hová tettem a cigimet...?

A Serie A 1. fordulójának műsora:

Parma-Juventus
Fiorentina-Napoli
Udinese-Milan
Roma-Genoa
Cagliari-Brescia
Sampdoria-Lazio
SPAL-Atalanta
Torino-Sassulo
Verona-Bologna
Inter-Lecce