Társoldalunk:

A részeges brazil Bayern-focista, aki magára gyújtotta a házát

2019.09.21. 06:57

Szinte hihetetlen, de a világ egyik legjobb futballcsapatának menedzsmentje is mellé tud nyúlni, ha brazil játékosok szerződtetéséről van szó. A Bayern München példája a bizonyság arra, hogy nem mind arany, ami brazil. Hát még akkor, ha az illető részeges és magára gyújtja a házát.

Az 57. Bundesliga szezonban Philippe Coutinho személyében bemutatkozott a Bayern München tizenharmadik brazil játékosa. Csak a tizenharmadik? Létezik, hogy az 50 éve folyamatosan a világ élvonalába tartozó klub csak ennyi játékost foglalkoztatott abból az országból, melyről azt tartjuk, hogy ott teremnek a legjobb focisták?

Philippe Coutinho megkapta Arjen Robben mezszámátForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Peter Kneffel

Létezik. Ez a tény három dologgal magyarázható. Az első, hogy a kilencvenes évek elejéig egy csapatban egyszerre csak három külföldi lehetett pályán. A második, hogy a hagyományos brazil és a német futballkultúra olyan messze volt (van) egymástól, mint München Riótól. És az elmúlt száz évben ez a két különböző stílus folyamatosan a világ legjobbja között volt. Vagyis egy pengés brazil focistát is szinte lehetetlen lett volna integrálni a mindig az erőre és a szédítő sebességre építő német fociba. A harmadik pedig, hogy a hetvenes, nyolcvanas években az otthon játszókból álló német válogatott eredményesebben szerepelt a világbajnokságokon, mint a brazil.

A nyolcvanas évek előtt még nem volt ennyire evidens, mint ma, hogy egy kiemelkedő tudású dél-amerikai focistának feltétlenül Európában kell játszania. A kapuk ekkor, vagyis 1980 után nyíltak ki szélesre. De nem Németország irányába. Erre rá is fizetett a brazil válogatott. Három egymást követő vb-n olyan csúnya bukást soha nem produkált, mint az 1982-esen, az 1986-oson és az 1990-esen. Miközben ezen a három tornán Németország mindig döntőt játszott. Senki nem merte kimondani, de ekkor a német foci előtte járt a brazilnak. A '82-es világbajnokságon Brazília még látványos futballt mutatott be, a '86-oson már kevésbé szórakoztatót (bár a francia-brazil negyeddöntő a vb egyik legjobb meccse volt), míg a '90-es nyolcaddöntős bukást már egy hagyományos stílusának búcsút intő társaság produkálta.  Kétségtelen, hogy új színt hoztak az európai klubok életébe a brazil vendégjátékosok, de hazamenve honfitársaikkal már nem tudták azt a stílust és eredményességet hozni, amit elődeik évtizedeken át. Ám Európában ekkor már megérte jó brazilt szerződtetni. Az 1990-es világbajnoki győzelem után a németek is kinyitották kapuikat a brazilok előtt.

A Bayernben az első brazil focista egy Bernardo Fernandes da Silva nevű futballista volt. 1991. augusztus 3-án, 26 évesen mutatkozott be a Bremen elleni nyitófordulóban. A 75. percben az 1-0-ra vezető Bayernbe érkezett Ziege helyére, de még csak fel sem fogta, hogy történelmet írt és már gólt is kapott vele csapata. Wynton Rufer (Új-Zéland) alakította ki az 1-1-es végeredményt, így elmondható, hogy a brazil úttörő első Bundesliga-fellépése nem hozott komoly sikert. És ennél csak rosszabbak mondhatóak el róla a folytatásban. Legközelebb a 6. játéknapon küldte őt be Jupp Heynckes , ekkor otthon kapott ki a Bayern a Bochumtól. Majd részese lehetett a 8. fordulóban a Kaiserslautern elleni 1-0-ás győzelemnek, majd a kilencedikben a hamburgi vereségnek. Ennyi volt a Bundesliga-pályafutása annak a Bernardónak, aki 1989-ben öt alkalommal szerepelt a brazil válogatottban. A szezon végén hazamenekült Brazíliába, otthon összesen hét klubban szerepelt.

A vele egykorú és vele egyszerre, 1991 nyarán érkező Mazinho Oliviera valamivel komolyabb pályafutást hozott össze Németországban. Igaz, később mutatkozott be, de sikeresebben. A 3. fordulóban, 1991. augusztus 14-én Düsseldorfban a 68. percben érkezett Strunz helyére, és a 89. percben megszerezte első Bundesliga-gólját, mely a találkozó egyetlen találata volt. Egy héttel később a Schalke ellen már a kezdőcsapatban találta magát.

Mazinho Oliviera itt az Arisz Szaloniki edzőjekéntForrás: AFP/ImageForum/Sakis Mitrolidis

Az 1991-92-es bajnokságban alapemberré nőtte ki magát, 28 találkozón 8 gólt szerzett. Pedig sok ideje nem volt a német csapat játékosaival készülni, mert a bajnokságot megelőzően tagja volt a Copa Americát nyerő brazil válogatottnak. Úgy tűnt, vele nagyot húzott a Bayern. De nem. A rá következő szezonban már csak a meccsek felén játszott, és csak háromszor volt eredményes. Az ezt követő két bajnokságban pedig összesen 4 meccsen lépett pályára, így négy év alatt összesen 49 meccsig jutott Bayern-mezben.

Bernardóval és Mazinhóval ellentétben a harmadik müncheni brazil, Jorginho már igazi sztár volt. Leigazolásával nem is vállalt nagy rizikót a Bayern, hisz ő 1989 és 1992 között már a Bundesligában játszott, a Leverkusenben. Összesen 64-szeres válogatott, szerepelt az 1990-es és az 1994-es világbajnokságon.

Jorginho a Bayern mezében ollóz a PSG ellen az 1994-es Bajnokok Ligája-mérkőzésenForrás: AFP/Gerard Julien

A Bayern játékosaként lett világbajnok, az 1994-es döntőben a kezdőcsapatban volt. Pechére olyan korban játszott a Bayernben, amikor a csapat nem tartozott a világ szűken vett elitjébe, így az igazán maradandó európai sikerek elkerülték.

Bezzeg nem kerülték el a klubsikerek Paulo Sergiót és Elbert. Mindketten tagjai voltak a Bayern Bajnokok Ligáját nyerő csapatának 2001-ben. Közülük talán Giovane Elber hagyott mélyebb nyomot a szurkolókban, őt beválasztották a huszadik századi Bayern-álomcsapatba is. Bár az ő helye a leginkább megkérdőjelezhető a tizenegyből, de tény, hogy hat év alatt sokat tett a csapatért. Elég csak azt említeni, hogy 2003-ban Bundesliga-gólkirály lett. Nem feltétlenül a legfontosabb mérkőzéseken vette hátára a csapatot, de volt a támadószekcióban két igazi német erényekkel rendelkező társa, Carsten Jancker és Alexander Zickler.

A brazil Elber, a Bayern játékosa, itt és most nem a futballpályánForrás: Origo

Ők hárman jól elosztották egymás között a fontos meccseken való gólszerzést. Amikor Elber a BL-elődöntőben néhány nappal térdműtéte után eredményes volt, látványosan megcsókolta műtött testrészét, üzenve ezzel a Bayern csodaorvosának. A stuttgarti mágikus háromszögből kicsippentett Elber 2003-ban a Lyonhoz ment levezetni, és amikor néhány héttel távozása után, BL-mérkőzésen gólt lőtt a Bayernnek, kicsordultak a könnyei.

A 2001-es BL-győztes csapat másik brazil tagja Paulo Sergio volt. Ő kevesebb időt, mindössze három évet játszott Münchenben. Papíron talán jobb focista volt Elbernél, de ezt nem feltétlenül bizonyította Münchenben. Jorginhóhoz hasonlóan ő is Leverkusenben kezdte németországi pályafutását, ott váltották egymást. És kis fáziskéséssel Münchenben is. Amit viszont együtt csináltak: mindketten tagjai voltak az 1994-ben világbajnoki címet nyerő brazil csapatnak. A Bayern-szurkolók emlékezete igazságtalan: mindenkinek elsőre a Bajnokok Ligája döntő tizenegyespárbaja ugrik be. Ő volt az első müncheni rugó és hibázott.

A hatodik brazil, Ze Roberto is Leverkusenben kezdte Bundesliga-pályafutását, és őt sem tudta megtartani a kiscsapat. Bár akkor nem lehetett kiscsapatnak nevezni a Bayer04-et, hiszen Ze Roberto folyamatosan bajnokesélyes együttesben focizott és 2002-ben Bajnokok Ligája-döntőt vívott a Real Madriddal. Ze Roberto akkor a vesztes oldalon állt, de korábban már nyert BL-t, pont a Reallal. Igaz, csak percek jutottak neki abban a sorozatban, de a titulus így is jár neki. A Bayernnél töltött hét éve során ezt nem tudta megismételni, de négyszeres bajnok lett, és Bayern-játékosként szerepelt a németországi világbajnokságon. Korábban meg Real-focistaként vb-ezüstérmes is volt és kétszer nyert Copa Americát.

A brazil Ze Roberto négyszeres bajnokként köszönt el a müncheni együttestőlForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Stefan Puchner

Ze Roberto a hét évből ötöt együtt játszott honfitársával, Lucióval. Ő volt az utolsó igazi brazil világsztár a német rekordbajnoknál. Nyilván felesleges is mondani, hogy a Leverkusenből vásárolta a Bayern. Azt pedig nehéz megítélni, hogy hol ért pályafutása csúcsára, de biztos, hogy nem Münchenben 2004 és 2009 között. Ugyanis leverkuseni játékosként játszott BL-döntőt és nyert világbajnoki címet. A németek elleni 2002-es döntőn végig pályán volt. Akárcsak a 2010-es BL-döntőben, ahol ott volt a Bayern is, csak éppen Lucio a győztes csapat, az Inter mezét viselte. Egyébként három európai csapatával 85 Bajnokok Ligája-találkozón játszott, és 104-szeres válogatott.

Lucio óta nem volt komoly brazil sztárja a Bayernnek. Breno hivatalosan négy szezont töltött Münchenben, ennyi idő alatt volt sérült, kegyvesztett, kölcsönadott és börtönlakó. 29 Bundesliga1-es mérkőzésen lépett pályára, azok egy részén Nürnberg-mezben. Nem túl dicsőséges németországi pályafutásához méltó volt a távozása is. A bérelt lakása teraszán tök részegen olyan grillpartit csapott, hogy a leégette a házat.

A brazil Breno Bayern-futballistaként gyújtotta magára a házátForrás: AFP/Tobias Hase

Így a börtönben fejezte be áldatlan tevékenységét. A Bayern-vezetők kapcsolatainak köszönhetően a rá szabott kényszermunka egy részét a Sabenerstrassen, a klub központjában tölthette. Breno egyetlen megmozdulása nem vette el a kedvét a vezérkarnak, hogy újabb brazilokkal próbálkozzon.

Így került Münchenbe Luiz Gustavo, aki 10 évnyi németországi ténykedését nagyjából igazságosan osztotta el három csapat, a Hoffenheim, a Bayern és a Wolfsburg között. Ő nem a privát életben volt időzített bomba, hanem a pályán, bár ez is okozott gondot edzőinek, csapattársainak. Viszont, ha ment neki a játék, fontos fogaskerék volt a gépezetben. Így lehetett részese a 2013-as legendás triplázásnak. Abból a hőstettből két másik brazil is kivette a részét. Dante, a középhátvéd volt a fontosabb láncszem. Aki Mönchengladbachban kezdte Bundesliga karrierjét, és a játékon kívül is igyekezett felhívni magára a figyelmet. Amikor a Gladbach Dante utolsó pillanatban szerzett góljával bent maradt az első osztályban, a brazil azonnal kopaszra borotváltatta a fejét.

A brazil Dante ünnepli a Bayern München 2013-as BL-győzelmét LondonbanForrás: AFP/ADRIAN DENNIS/Adrian Dennis

A Bayernnel elért BL-győzelem alkalmával ezt már nem tehette meg, mert a felesége egy újabb ilyen akció esetére komoly szankciókat helyezett kilátásba. Sajnos az éneklést nem tiltotta meg neki, így Dante (aki nem lehetett ott személyesen a Marienplatzon a triplázás ünneplésén) a kivetítőfal segítségével, szörnyű nyekergéssel köszöntötte a szurkolókat. Egy évvel később viszont a pályán nyújtott vállalhatatlan produkciót, de ennek minden német örült. Ugyanis ő irányította (volna) a brazil védelmet a Németország elleni vb-elődöntőben. A végeredményre mindenki emlékszik: 7-1 Németország javára.

Amikor Dante ment, akkor jött Douglas Costa Donyeckből. Két évet töltött Münchenben, nem tudta elfogadni, hogy nincs bérelt helye a Robbery által uralt támadószekcióban. De azt sem tudta elfogadtatni teljesítményével, hogy állandóan játszania kellene. Pont 50 meccse volt a Bundesligában, ezeken 8 gólt szerzett. Mivel a Juventusba távozott, a Bajnokok Ligája meccseinek száma ma már jócskán meghaladja a Bundesliga meccseiét (69) és mivel még aktív ez a szám nőhet is.

A sor végén a 12. játékos, a tizenkettedik brazil Münchenben. Aki nyolc ott töltött éve során is többnyire tizenkettedik játékos volt. Ő Rafinha. Hálátlan poszton szerepelt, szélsőhátvédként. És amíg ott volt, mindkét oldalon világklasszis játszott ezen a poszton. Baloldalon Alaba, jobboldalon eleinte Lahm, aztán Kimmich. Meg sem tudta őket közelíteni tudásban, ám ha bármelyikük nem állt rendelkezésre, a brazilra mindig lehetett számítani.

Franck Ribery (balra) és Rafinha ünnepel a Bayer Leverkusen elleni 2018-as bajnoki mérkőzésenForrás: AFP/Sascha Schuermann

Igaz alacsonyabb szinten, mint az említettekre. Nyolc év epizódszerep jutalma hét bajnoki aranyérem lett. Ezzel ő ezen a téren a Bundesliga-történelem legeredményesebb brazilja. Rafinha májusban távozott, a Bayern történelmének 13. brazilja, Coutinho augusztusban érkezett. Azt majd csak néhány év múlva tudjuk megmondani, hogy ez a sokakat vonzó, de talán még többeket riasztó szám vajon sikert hozott-e neki, vagy bukást.