Társoldalunk:

Gyereke halála után az öngyilkosságba menekült a németek kapusa

2019.11.10. 06:33

Egy tehetséges labdarúgó, aki a világ egyik legerősebb bajnokságában sztár volt. Egy fiatalember, akinek a lelkében dúló viharokról szinte senki semmit nem tudott. És egy végzetes pillanat, mely 10 évvel ezelőtt az egész sportvilágot sokkolta: Robert Enke pályafutása csúcsán vonat elé ugrott, öngyilkos lett.

Robert Enke a Hannover és a német válogatott egykori kapusa rossz helyen született, de jókor. Jénában, NDK állampolgárként látta meg a napvilágot, 1977-ben. Születése idejéből kiderül, hogy csak a gyerekkorát kellett diktatúrában töltenie. Amikor kezdett komollyá válni pályafutása már az egyesített Németország polgárának vallhatta magát. Így 18 éves korában már költözés nélkül is Bundesliga2-es kapus lehetett. Viszont Jénában komoly karrierben nem reménykedhetett, ezt bizonyítja, hogy a hőálló üvegedényeiről híres városka csapata azóta sem szerepelt a legmagasabb osztályban. Ellenben tehetséges szülöttje 21 évesen már elsőszámú kapus volt a Borussia Mönchengladbachban.

Robert Enke 2009-ben a német válogatott mezébenForrás: AFP/John Macdougall

Addig csupa jó döntések jellemezték életét. Először 22 évesen hibázott, amikor elhagyta Németországot. A Barcelonánál és a Fenerbahcénél sem tudott meghatározó játékos lenni. A Benficánál töltött 3 szezonja viszont már ismét sikertörténet volt, és nem panaszkodhat a Tenerifén töltött időszakra sem. 27 évesen tért vissza Németországba, de nem tette magasra a lécet, mert a Hannovert választotta. Igaz, egy jó kapusnak gyenge csapatban könnyebb bizonyítani, hiszen ott van dolga rendesen. A válogatott kapusedzője, a pályafutását többnyire szintén rossz csapatban töltő Andy Köpke fel is figyelt rá. A pályán minden működött. Csakhogy közben borzalmas tragédia történt a magánéletében. Lánya, Lara súlyos szívelégtelenséggel született meg 2004-ben. A csöppségnek nem volt esélye az életben maradásra. Szegény édesapja napról napra úgy készült, hétről hétre úgy teljesített, hogy tudta, a leggondosabb kezelések ellenére is el fogja veszíteni imádott kislányát. Az addigi sikeres élete a létező legkilátástalanabb sötétségbe csapott át. És nem tudott elbújni, nem tudott elmenekülni a sorsa elől. Lara kétévesen halt meg.

Robert Enke. A német válogatott kapusa, aki az öngyilkosságba menekültForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Felix Heyder

A németországi világbajnokság után néhány héttel. Enke összezuhant, de mégis ment tovább. Lánya halála után hat nappal ott állt a Hannover kapujában a Leverkusen elleni bajnoki mérkőzésen. Pszichológushoz járt, megszállottként edzett, meccseket játszott. Lara nevét a jobb kezére tetováltatta. Vett egy hatalmas farmot, és kevés szabadidejében nyolc kutyája és lovai társaságában próbált valahogy talpon maradni. Alapítvány hozott létre beteg gyerekek gyógykezelésére. Ezen kívül havonta komolyabb összegekkel támogatott egy szívkórházat. Nagyon sokan nagyon sokat köszönhetnek neki. Csak az ő élete siklott ki végérvényesen. Pedig pályafutása egyre feljebb és feljebb ívelt. A 2006-os világbajnokság után Oliver Kahn elköszönt a nemzeti csapattól, csak a tőle nyolc évvel idősebb Jens Lehmann maradt előtte a válogatottnál.

Robert Enke véd egy Németország-Belgium mérkőzésenForrás: AFP/Torsten Silz

A szövetségi kapitány, Joachim Löw ekkor úgy jellemezte, hogy Enke ideális kapus, akinek remek reflexei vannak, jól fut ki és nagyon bátor. Hosszútávon számított rá. A 2008-as Európa-bajnokság után ő lett Németország elsőszámú kapusa. Igaz azt mindenki érezte, hogy ő más, mint az elődei. A német válogatottnál előtte évtizedeken át nagyon markáns személyiségek kapták az egyes mezt. Nagyszájúak, erőszakosak, rettenthetetlenek. Elég csak Sepp Maier, Toni Schumacher, Oli Kahn vagy a Jens Lehmann nevét említeni. Enke soha nem volt ilyen, Lara elvesztése után pedig még inkább bezárkózott. Mégis, a 2010-es világbajnoki selejtezőket ő kezdte elsőszámú kapusként. Ám ott volt a nyakán két zseniális és nagyon fiatal vetélytárs, René Adler és Manuer Neuer.

Nem tudni, hogy az ő megjelenésük hogyan befolyásolta a labilis Enkét. Mindenesetre magánéletében komoly döntést hozott feleségével, Teresával, akivel a jénai sportgimnázium óta együtt voltak jóban-rosszban.

Hannoverben utcát neveztek el rólaForrás: AFP/Michaela Loewa

Örökbe fogadtak egy öt hónapos kislányt, Leilát. Szerettei és orvosai ekkor talán úgy érezték, hogy valamilyen szinten megnyugodhat a lelke. Ez újabb problémát okozott neki. Félt, hogy kitudódik lelki labilitása, emiatt elvehetik tőle a kis Leilát, esetleg a válogatottból is kikerülhet, talán még a pályafutását is be kell fejeznie 32 évesen.

Gondjai ellenére a 2009-10-es szezon felkészülését becsülettel végigcsinálta. Ám annak a szezonnak a kezdetén rejtélyes betegség támadta meg. Hat mérkőzést ki kellett hagynia. Nem hozták nyilvánosságra hiányzása pontos okát, de állítólag összefüggésben volt a korábban diagnosztizált mániákus depresszióval. Folyamatosan rettegett. 2009. október 31-én a 11. fordulóban visszatért. Kölnben nyert a csapata úgy, hogy gólt sem kapott.

Az Elefántcsontpart elleni barátságos meccsen Enke meze a német kispadonForrás: ddp images/AFP/Lennart Preiss

A 12. játéknapon a Hamburg elleni találkozóra is ő vezette ki a Hannovert csapatkapitányként. A mérkőzésen igazi vezéregyéniség volt, fantasztikus védéseket mutatott be. Ahogy megszokták tőle a szurkolók. Újra a régi —gondolta mindenki. Ismét válogatott formában parádézott. Valószínűleg ő védte volna a válogatott kapuját a 2010-es és talán a 2014-es világbajnokságon is. De Enke másképpen döntött.

A Hannover-Hamburg mérkőzés után lezuhanyozott, felöltözött, hazament. Az estét a családjával töltötte. Majd a következő nap összepakolta a cuccait, elköszönt szeretteitől, hiszen a német válogatott edzőtáborában várták. Hiába várták. Nem odament. Az összes iratát összeszedte, hogy egyértelmű legyen az azonosítása, és egy búcsúlevél kíséretében egy vasúti sín mellett a kocsijában hagyta. Az autót bezárta, és a Bréma-Hannover intercity elé ugrott.

Az egész sportvilág döbbenten vette tudomásul Enke döntésétForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Peter Steffen

10 éve már, hogy Robert Enke saját elhatározásából véget vetett életének. Az eset másnapján felesége, valamint kezelőorvosa is a nyilvánosság elé állt. Teresa asszony elmondta, hogy már 2003 óta depressziós volt, a betegségének akadtak súlyosabb és enyhébb szakaszai. Állandó félelmei voltak, képtelen volt elviselni a kudarcot. Először a rosszul sikerült katalán és a török légiós évek alatt jelentkeztek ezek a tünetek nála. Kezelőorvosa Valentin Markser azt mondta, hogy ő folyamatos kórházi kezelést javasolt neki, de ezt Enke mindig elutasította. Utalt arra is, hogy a korábbi években többször is felmerült az öngyilkosság veszélye, de szerencsére mindig sikerült túltennie magát azokon a nehéz időszakokon. Megemlítette, hogy a búcsúlevelében bocsánatot kért a tettéért szeretteitől és orvosaitól. A válogatott menedzsere, Oliver Bierhoff döbbenten jegyezte meg, hogy számukra egyetlen jel sem utalt arra, hogy ilyen tragédia bekövetkezhet. Mindig pozitív kisugárzású, erős egyéniségnek gondolták.

Robert Enke koporsóját a hannoveri stadionban a pálya közepén helyezték el. A játékostársakkal, ellenfelekkel, szurkolókkal teli arénában állva, vastapssal búcsúztak az ország egyik legnépszerűbb sportolójától. Kislánya, Lara mellé temették.

Koporsóját Hannoverbe, a futballstadionba vittékForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Friso Gentsch

Az arra a hétre tervezett Chile elleni barátságos mérkőzést Németország lemondta. Néhány nappal később viszont az Elefántcsontpart elleni találkozót megrendezték. Azon a találkozón védte először hazai környezetben a német válogatott Enke által üresen hagyott kapuját Manuel Neuer. Azóta is Neuer a német válogatott elsőszámú kapusa.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!