Társoldalunk:

Futballedzőként óriásit bukott a 90-es évek német aranycsapata

2020.02.20. 10:58

Mióta létezik labdarúgás, azóta tudjuk, hogy nem feltétlenül a legjobb játékosokból lesznek a legjobb edzők. De lehetnek. Ahogy lettek remek játékosokból sikertelen trénerek is. Valamint komoly játékoskarrier nélkül is születtek edzőóriások. Remélem, nem olyan zavaros ez az eszmefuttatás, mint amilyen zavaros Jürgen Klinsmann-nak a játékospályafutása utáni munkássága. Most éppen a német fővárosban produkált megmagyarázhatatlan dolgokat. Jött, látott, majd hirtelen távozott.

Már a Hertha kispadján eltöltött első percei bizonyították, hogy valami nincs rendben az egykoron zseniális csatárnál. És ez nem utólagos okoskodás, mert az Origón ez úgy jelent meg, hogy miközben operatőrök tucatja készített felvételt róla a padon, ő idétlen vigyorral előszedte mobiltelefonját, és lefotózta a médiamunkásokat." Furcsa figura. Az volt német kapitányként is, amikor internetes edzőnek nevezte a média. Az volt Bayern-edzőként is, amikor szakrális tárgyaktól várta a plusz energiát a jól kidolgozott taktika helyett. Ezt követően megbukott amerikai kapitányként is, de a Hertha bízott benne. November végén. Alig több mint két hónappal ezelőtt. Aztán a csapat 9 mérkőzésen szerzett vele 12 pontotA játéka viszont kilátástalan volt. Minősíthetetlen, hogy a Schalke ellen nem sikerült kapura lőni játékosainak. Lehet, hogy csatárnak kellett volna hozni a világbajnok klasszist?

Jürgen Klinsmann, aki a Hertha edzőjeként is megbukottForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Andreas Gora

Furcsa, ami Berlinben a legnagyobb focicsapat körül zajlik. Az a minimum, hogy a Hertha szurkolói többet érdemelnének. Még akkor is, ha a multikulturális városban tényleg van mivel eltölteni a szabadidejüket az embereknek. Míg Gelsenkirchenben gyakorlatilag semmi nincs a focicsapaton kívül, addig Berlinben huszadrangú dolog a Bundesliga. Mert ha nem lenne az, szóba sem kerülhetett volna Klinsmann szerződtetése.

De Klinsmann-nak minek kellett ez a berlini kaland? Neki nem kenyérre kell az így keresett pénz. Senki nem lát a volt csatár fejébe. Az mindenesetre gondolkodásra késztetheti őt, hogy a 30 évvel ezelőtt vele világbajnoki címet szerző játékosok közül nemhogy maradandót nem alkotott, de még csak hosszabb időt sem töltött senki az edzői pályán. Pedig az 1990 nyarán a világbajnoki arannyal ünneplő keret tagjai jelenleg a legjobb edzői korban vannak. Pedig az alapcsapatban gyakorlatilag minden poszton korszakos zsenik szerepeltek. Akik vagy meg sem próbálták átadni a tudásukat a mögöttük jövőknek, vagy gyorsan rájöttek, hogy alkalmatlanok arra a munkára. A 22 világbajnok közül soha nem foglalkozott az edzői szakmával a két kapus, Bodo Illgner és Raimond Aumann, továbbá Thomas Berthold, Karl-Heinz Riedle, Frank Mill, Uwe Bein, Paul Steiner és Hans Pflügler.

Akikből edzők lettek, azok közül az akkori csapatkapitány, Lothar Matthäus munkásságát ismerjük legjobban, hiszen dolgozott magyar szövetségi kapitányként. Azt inkább hagyjuk, milyen sikerrel. Ért el közepes eredményeket a Partizan Belgraddal és a Rapid Wiennel, de az ő szintjén ez nem teljesítmény. Volt annyi esze, hogy nem erőltette ezeket a feladatokat, elég jól eltengeti a napjait az egykori sikereire alapozva.

Lothar Matthäus (jobbra) és hű fegyverhordozója, Pellady Péter menedzser. A magyar válogatottnál sem értek el áttöréstForrás: AFP/Attila Kisbenedek

A vb-döntő egyetlen góljának szerzője, Andy Brehme még ekkora sikereket sem ért el. Igaz, ő legalább a Bundesligában dolgozhatott. Nem is kezdett rosszul a Kaiserslauternnél, ám a második ottani évére elfogyott a lendülete. Azt követően rövid ideig a másodosztályban próbálkozott, majd másodedzőként, ám aztán hagyta az egészet.

A leghosszabb edzői karriert Klaus Augenthaler, a középhátvéd mondhatja magáénak. Ő visszavonulása után tudatosan készült erre a pályára. Korosztályos csapatoktól indulva építette fel magát, a kor meghatározó edzőinek segítségével. Mégsem vitte túl sokra. Rossz nyelvek szerint a sísport megszállottjaként csak olyan városokban volt hajlandó dolgozni, ahonnan látszott az Alpok, és munka után egy órán belül már sícipőt húzhatott. Erre öregebb korában rácáfolt, mert Leverkusenbe és Wolfsburgba is elszerződött, de a hozzá méltó sikerek mindenütt elkerülték. Brehme-hez hasonlóan unalmas, célfutballt játszó csapatokat küldött pályára. Úgy tűnt el a német fociból, hogy senkinek nem tűnt fel.

A '90-es vb-n még csak tartalék, de a '96-os Eb-n már hőssé előlépő kapus, Andy Köpke a válogatott kapusedzője, és ezt a feladatot a Herthánál is betöltötte a néhány hetes Klinsmann-érában. Aztán visszatérhetett a posztra Petry Zsolt.

A játékosként mindent megnyerő, kőkemény hátvéd, Jürgen Kohler néhány meccsen volt proficsapatnál edző, azóta csak hobbigárdákat irányít. A pengés Pierre Littbarski Japánban, Ausztráliában és Liechtensteinben edzegetett csapatokat, a mélynövésű irányítózseni, Thomas Hässler meg Nigériában és Iránban. Guido Buchwald Japánban próbálkozott a tréneri szakmával, majd hazatérve inkább a nyugodtabb sportvezetői széket választotta. Stefan Reuter eleve a sportvezetői tisztséget preferálta a kispad helyett.

Edzőként messze a legtöbbre a megfelelő papírokkal nem rendelkező Rudi Völler vitte. A 2002-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett minden idők talán legrosszabb német válogatottjával, és a Bayer Leverkusennél is sikereket ért el beugróként.

Az 1990-ben aranyérmes német válogatott tagjai edzőként szinte semmire sem vittékForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Frank Kleefeldt

De az ő tréneri karrierje is csak 2-3 év volt, viszont már több mint 10 éve sikeres sportigazgatója a gyógyszergyár klubjának. Válogatottbeli csatártársával, Klinsmann-nal ellentétben nem kockáztatott hosszabb ideig a kispadon.

Német sokadosztályú kluboknál szórakozgatott Olaf Thon, Günter Hermann és a cinikus labdazsonglőr, Andy Möller. Utóbbi hazánkban is ténykedett, Bernd Storck segítője volt a válogatottnál, amikor a legutóbbi Európa-bajnokságon szerepeltünk. Az tény, hogy tudja, mit kell tudnia egy labdarúgónak. Ezt természetesen Jürgen Klinsmann is tudja. Ám félő, hogy addig fogja rugdosni saját szobrának a talapzatát, míg a végén rádől.

Vagy lehet, hogy már régen rá is dőlt.