100 órás repülés: a Vasas kiugrott San Franciscóba és legyőzte a Fulhamet

- csapatkép
Budapest, 1966. március 27. Vasas-Csepel NB I-es labdarúgó mérkőzés a Fáy utcai sporttelepen 2:0. A képen: a Vasas csapata. MTI Fotó: Kovács Gyula
Vágólapra másolva!
Vasas-Fulham 2-0. Egy barátságos mérkőzés, amelynek nem sok sort szentelt a magyar sportsajtó 1967-ben. A meccset 1967. április 26-án játszották le. Ez volt San Franciscóban az ottani stadion avatómérkőzése. Ha viszont azt mondom, hogy a Vasas-játékosok egy megnyert válogatott meccs és egy szintén győztes NB I-es találkozó között „ugrottak ki" az amerikai városba, mindjárt érdekesebb a sztori. Szóval, ne kattintsanak tovább, maradjanak, higgyék el, megéri.

Az 1966-os angliai labdarúgó-világbajnokság volt az első olyan Mundial, amelyet az Egyesült Államokban élőben közvetítettek a tévék. (Ha valaki látta ott a liverpooli magyar-brazilt nem kellett sokáig gondolkodnia, miért a Vasast kérjék fel a San Franciscóban felépített stadion avatójára. Ahogy Mathesz Imre, Mészöly Kálmán és Farkas János ott játszott, az a Farkas-gól, amelyet mintha zsinóron húztak volna Gilmar hálójába, szóval, nem volt mese.)

A vb végén az amerikai üzletemberek osztottak, szoroztak és arra jutottak, hogy a futballt (a soccert) érdemes lenne elkezdeni népszerűsíteni az országban.

Ehhez az kellett, hogy a világ akkori legjobb csapatait bemutató mérkőzésekre magukhoz édesgessék. 1966 őszén a brazil Santos (Pelé csapata) és a portugál Benfica játszott ilyen bemutató meccset New Yorkban. Mindkét együttesnek 20-20 ezer dollárt adtak, miközben Pelé és Eusebio egymás ellen játszott. 45 ezer néző látta mindezt. Azt nem állítjuk, hogy valamennyien értették, mi zajlott a pályán, de ez mindegy is volt. A nagy közönségsiker azt eredményezte, hogy újabb és újabb klubok érkeztek a tengerentúlra.

Közben az amerikai bajnokság is elindult

és volt olyan bajnoki meccs, amelyet 35 ezer néző tekintett meg. Így jött létre Oaklandban a helyi üzletemberek által szervezett stadionavató a Vasas és a Fulham együttese között.

Azt hiszem, az 1966-os NB I-es bajnoki aranyérem, de még a vb-n mutatott nagyszerű játék is kevés lett volna a meghívóhoz. Sokat nyomott azonban a latba, hogy

a Vasas egészen elképesztő játékkal nyerte meg az 1967-es Hexagonal Kupát Santiagóban.

Ott olyan együttesek indultak, mint a Colo-Colo, a Penarol és a Santos. Az első meccs végeredményét sokan el sem akarták hinni: Vasas-Colo-Colo 9-3. A Pelével felálló Santos ellen – 85 ezer néző előtt – 2-2 lett a végeredmény, a Vasas 0-2-ről egyenlített. Végül az angyalföldi együttes lett a torna győztese, a gólkirály meg Farkas János.

A Vasas 1967-ben megnyerte a Hexagonal Kupát Chilében. A képen balról jobbra Berendi Pál, Farkas János és Mészöly Kálmán Forrás: Labdarúgás/Arcanum

Nagy örömmel töltött el mindenkit, hogy az MLSZ végül nem rendelte haza a piros-kékeket Dél-Amerikából. A szövetség ugyanis mindenáron ragaszkodott ahhoz, hogy a március 5-i bajnoki rajtra a Vasasnak itthon kell lennie. Végül a Népszava hasábjain Vándor Kálmán erélyes cikkben szólította fel az MLSZ-t, hogy térjen már észhez a testület.

A Vasas így 1967. március 3-án ért haza, de két nappal később, Dunaújvárosban már az NB I-ben kellett fellépnie.

Na most, képzelhetik, milyen hatást váltott ki, hogy a Dunaújváros 15 ezer néző előtt 1-0-ra legyőzte a Hexagonal Kupát megnyerő angyalföldieket. Azt a Vasast, amely az 1966-os bajnokságot veretlenül nyerte meg.

Ennyi kitérő után térjünk most vissza 1967 áprilisába. Időrendi sorrendben haladunk, mert a történet nem ott kezdődik, hogy a Vasas és a Fulham játékosai felsorakoznak Oaklandban a stadionavatón. Ez a sztori kicsit korábban indul.

1967. április 23., vasárnap. A magyar labdarúgó-válogatott 30 ezer néző előtt barátságos mérkőzésen 1-0-ra győz a Népstadionban Jugoszlávia ellen. A meccs egyetlen gólját Bene Ferenc lőtte szabadrúgásból. Illovszky Rudolf szövetségi kapitány a kezdőbe négy Vasas-játékost tesz. Mészöly Kálmánt, Ihász Kálmánt, Molnár Dezsőt és Farkas Jánost.

Farkas János (balra) és Puskás Lajos, a Vasas gólszerzői Szepesi György sportriporterrel Forrás: MTI/Pálfai Gábor

Ezen az összecsapáson nem csak az akkor még a DVTK-ban védő Tamás Gyula mutatkozott be a válogatottban, hanem a Fradi játékosa, Szűcs Lajos is. A szaksajtó kielégítő játékról írt, meg azt hangsúlyozták, hogy ezzel a győzelemmel visszavágtunk az egy évvel ezelőtt Zágrábban elszenvedett 2-0-s vereségért.

A mérkőzés után a Vasas játékosoknak csak arra volt idejük, hogy hazaugorjanak, összecsomagoljanak,

majd másnap hajnalban a Fáy utcai sporttelepen ültek be a Ferihegyre menő autóbuszba.

1967. április 24. hétfő – április 25. kedd. A Vasas csapata Budapestről elindult San Franciscóba. Az indulásról a délután megjelenő Esti Hírlap számolt be elsőként. Csordás Lajos vezető edző az indulás előtt hangsúlyozta, hogy a két együttes először találkozik egymással. A hétfői indulást megelőzően Csordás hangsúlyozta, hogy a szerdai összecsapást követően a Vasas azonnal hazaindul.

– mondta az edző. Kollégája, a Fulham mestere Londonban annyit mondott: „Tisztes vereségre számítunk a magyar bajnokcsapat ellen."

Az utazásról még érdemes két mondatot szólni. A 15 Vasas-játékos és az edzői stáb a következő útvonalon repült.

  • Budapest-Frankfurt (átszállás)
  • Frankfurt-London (átszállás)
  • London-New York (átszállás)
  • New York-Los Angeles (átszállás)
  • Los Angeles-San Francisco.

1967. április 25. kedd. A Vasas némi késéssel érkezett meg San Franciscóba. A repülőtéren óriási tömeg fogadta Mészölyéket – jelentette az Esti Hírlap.

A Vasas-Fulham meccsre készített műsorfüzet Forrás: Arcanum

A reptérről az oaklandi szállodába több mint két órát buszoztak a magyarok. A meccset egy vadonatúj rögbipályán rendezik meg magyar idő szerint 1967. április 26-án, csütörtökön hajnali 5 órai kezdettel. Sem tévé, sem rádióközvetítés nem volt erről idehaza.

1967. április 26. szerda.
Vasas – Fulham (angol) 2-0 (1-0)
Oakland, 15 ezer néző. Vezette: Carlos Ubleta (amerikai)
Vasas: Kenderesi – Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász, Mathesz, Fister, Molnár, Puskás L., Farkas J., Korsós.
Fulham: Macedo – Nichols, Callaghan, Conway, Dempsey, Robson, Earle, Haynes, Browns, Clarke, Barrett.
Gól: Mészöly (44.), Farkas J. (65.)

Két nevet említsünk meg a Fulham csapatából.

Bobby Robson minden idők egyik legnagyobb alakja volt az angol labdarúgásnak. Johnny Haynes pedig három világbajnokságon vett részt (1954, 58, 62.)

A beszámolók szerint a kezdeti nagy Fulham-rohamok hamar elültek, a Vasas 30. perctől kezdve vette át az irányítást. A magyar játékosokon nem látszott a 9 órás időeltolódás okozta probléma. Esti mérkőzés volt, egyenként hívták ki (számozás szerint) a labdarúgókat, és a sötétben vakító fény zúdult a kiszólítottra. Csak amikor már mindenki kint volt, akkor kapcsolták fel a nagy reflektorokat.

Képtávírón érkezett fotó a Vasas-Fulham meccsről.A sötét mezes Puskás Lajos húz el az egyik angol játékos mellett Forrás: Arcanum

A jelentések hangsúlyozták, hogy az amerikai bíró amolyan rögbi-stílusban vezette a meccset, rengeteg szabálytalanságot nézett el. A játékosok számára egészen furcsa lehetett, hogy a helyi szpíker menet közben magyarázta el a nézőknek a szabályokat. A késő esti összecsapás után a két csapat közösen vacsorázott, majd a magyarokat hajnalban autóbusz vitte a repülőtérre.

1967. április 27. csütörtök – április 28. péntek. A Vasas ugyanazon az útvonalon, amelyen San Franciscóba utazott, hazarepült Budapestre. Ferihegyre pénteken este érkezett meg a csapat.

A Magyar Nemzet hangsúlyozta, hogy az együttes több mint 100 órát töltött a levegőben.

A Vasas elnöke, Várfi Ferenc az érkezés után azt hangsúlyozta, hogy minden szempontból megérte az utazás és ez a remek propaganda-mérkőzés. A játékosok nem mehettek haza, azonnal a Fáy utcai sporttelepre indultak.

1967. április 29. szombat. Csordás Lajos két edzést vezényel a labdarúgóknak. A Vasas a DVTK ellen készül, amely ebben a bajnokságban még nem szenvedett vereséget.

Közben Miskolcról olyan hírek érkeztek, hogy a DVTK szurkolói az összes jegyet megvették,

így telt ház, 28 ezer néző előtt léphet pályára a Vasas.

1967. április 30., vasárnap.
Gólparádé Diósgyőrben: DVTK-Vasas 2-4 (1-2)
Miskolc, 28 ezer néző. Vezette: Vízhányó.

Óriási meccset vívott egymással a két csapat. Ruttkai góljával már az 1. percben vezetett a DVTK. Innentől kezdve indult be a Vasas-henger, a piros-kékek sorozatban négy gólt lőttek és eldöntötték a két pont sorsát.

A Vasas, amely 100 órát repült azért, hogy legyőzze a Fulhamet Forrás: MTI/Kovács Gyula

A Vasas ekkor a második helyen állt, a bajnokságot az akkor veretlen Ferencváros vezette. A miskolci összecsapás után a szaksajtó a következő kritikával illette a Vasast:

Nekik legyen mondva. A miskolci túra után Csordás edző végre hazaengedte a játékosait, akik ekkor már egy hete nem jártak otthon. De – adta ki a figyelmeztetést Csordás – senki se hajoljon el, mert szerdán, 1967. május 3-án újabb bajnoki következik a Pécs ellen.

Azt a meccset is megnyerte a Vasas. 1-0-ra a Fáy utcában. A bajnokságban azonban az év végére még a dobogóról is lecsúszott az angyalföldi együttes; a negyedik helyen végeztek, mert megelőzte őket a bajnok Ferencváros, a második Újpest és a harmadik Győr is.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.