A világfutball örök vesztese - Lúzerkusennek csúfolták a Bayert

Zinedine Zidane varázslatos megmozdulása, amellyel a labdarúgás történelmének egyik legszebb gólját szerezte. Szinte mindenkinek ez jut eszébe a Bajnokok Ligája 2002-es döntőjéről. És talán még a csereként pályára lépő Iker Casillas parádézása ugorhat be. Ám emlékszik még valaki a vesztesek elkeseredett, reményvesztett, kétségbeesett arcára? Amint képtelenek felfogni a tényt: hiába játszottak jobban a mérkőzés nagy részében, mégis a Real Madrid sztárjainak ünneplését nézhetik. Nekik ismét csak az ezüstérmet akasztják a nyakukba. 11 napon belül már harmadszor.

Ekkor kapta a Bayer 04 Leverkusen csapata a Vizekusen, a Neverkusen és a Lúzerkusen gúnyneveket. Nemhogy

a Bundesligában nem szerzett soha aranyérmet a csapat, de az 1903 óta létező német bajnokságot sem nyerte meg soha.

Lehetősége pedig volt elég, hiszen a klubot 1904-ben alapították. 29 csapat mondhatja el magáról, hogy német focibajnok volt, többek között a már régen elfeledett Viktoria Berlin, Holstein Kiel, Phönix Karlsruhe, vagy az osztrák Rapid Wien. A Leverkusen azonban nem.

2002-ben valami egészen megdöbbentő dolgot produkálhattak volna. Ugyanis az első csapat lehetett volna, mely úgy nyeri meg a Bajnokok Ligáját, hogy még soha nem nyerte meg hazája bajnokságát. Ám Zidane földöntúli mozdulata miatt a galaktikusok örülhettek.

Pedig a Köln melletti kis település nagy gyógyszergyárának csapata olyan játékosállománnyal rendelkezett akkor, amellyel a világon talán csak a Real Madrid.

A kapuban Butt, a védelemben Novotny, Ramelow, Lucio, a középpályán Ballack, Zé Roberto, Schneider, Bastürk, elöl Neuville, Kirsten, Berbatov és Brdaric.

Ráadásul olyan szezonja volt a csapatnak, amilyenről minden focista csak álmodozhat. Kilenc hónapon keresztül. Aztán jött 11 olyan nap, mely után talán azt mondja egy játékos: bárcsak soha ne lettem volna sportoló.

A Bajnokok Ligája döntő az út vége volt. Egy hosszú, fárasztó és roppant érdekes út vége. Amely hat évvel korábban, 1996-ban kezdődött.

Akkor került a csapat élére az ambiciózus, mindenki szerint fantasztikus jövő előtt álló, 42 éves vezetőedző, Christoph Daum.

Vele együtt érkezett a védelembe Jens Nowotny, a középpályára Carsten Ramelow, valamint megjelentek a Kovac-testvérek. Korábban már itt volt Paulo Sergio és Ulf Kirsten.

Christoph Daummal (bal oldalon) minden jól alakult, aztán fény derült az edző sötét titkára. Forrás: welt.de

Az új edzővel rögtön

addigi történelme legnagyobb bajnoki sikerét érte el a csapat: 1997 tavaszán második lett.

Ugyan csak két ponttal gyűjtött kevesebbet a bajnoknál, de komoly esélye nem volt a győzelemre. Egész szezonban üldözte a Bayern Münchent, de gyakorlatilag végig a hátát nézte. Két évvel később megszerezte történelme második bajnoki ezüstjét, ekkor is a Bayern mögött, de ekkor 15 ponttal kevesebbet gyűjtve.

Ezek inkább megszerzett ezüstök voltak, mintsem elbukott aranyak.

Aztán eljött az 1999-2000-es bajnokság! És annak is a végjátéka. Már a szezon közben is nyelték a keserű pirulákat a gyógyszergyári csapat szurkolói.

A Leverkusen a Bajnokok Ligájában annyi pontot szerzett a csoportban, mint a második helyezett Dinamo Kijev, de az egymás elleni eredmények az ukránoknak kedveztek. Az UEFA Kupában folytathatta, de ott meg az idegenben szerzett kevesebb gólja miatt esett ki az Udinesével szemben.

A Német Kupából pedig a Mannheim otthonában – hosszabbítás után. De legalább a bajnokságban magabiztosan menetelt a történelmi első aranyérem felé.

A 30. forduló után három ponttal vezetett a Bayern előtt és következő három meccsét is megnyerte. Úgy utazhatott a zárófordulóban az Unterhaching otthonába, hogy már egy szerzett ponttal is bajnok. A hazai csapatnak nem kellett a pont, egyetlen motivációja az volt az önbecsülésén kívül, hogy Unterhaching München külvárosa.

Így ha játékosai nem tesznek meg mindent a győzelem érdekében a közeli Bayern szurkolói esetleg ezt számon kérhetik rajtuk.

Ezen túlmenően a Bundesligában illik minden mérkőzésen maximális erőbedobással küzdeni. Így tettek a 'Haching játékosai is

és elképesztő mérkőzésen legyőzték a bajnokesélyest.

A Leverkusen (és az egész német foci) szupersztárja, Michael Ballack öngólt rúgott, majd az egyenlítésért őrülten rohamozó Bayer 04 kapujába még Oberleitner is betalált.

Azonos pontszámmal végzett a két bajnokesélyes, de a müncheninek héttel jobb volt a gólkülönbsége. Ez döntött.

A Salátástál külvárosba szállított eredeti példányát át kellett gyorsan vinni az Olimpiai Stadionba.

Az Unterhaching játékosai pedig természetesen megtudták, hogy hol buliznak a bajnokcsapat játékosai, és éjfélkor ők is megjelentek ott, tudatván az ünneplőkkel, hogy nélkülük az ezüstéremmel búslakodnának. Természetesen hajnalban a 'Haching játékosok fogyasztását voltak, akik állták. Majd

néhány napon belül elárasztották Münchent azok a sálak, melyek egyik felén pirossal az szerepelt: „német bajnok: Bayern München", a másik felén kékkel: „német bajnokcsináló: Unterhaching".

Ennél balszerencsésebb egy csapat nem lehet! – vélték a Bayer Leverkusen szurkolói 2000-ben. Aztán hamarosan rájöttek, hogy lehet. Ugyanis a három ezüstérmet szerző

csapat csodaedzőjéről, Daumról néhány hónap múlva kiderült, hogy kábítószert fogyaszt, mi több, kereskedik is vele.

Azonnal lapátra került, de a két beugró tréner Rudi Völler és Berti Vogts elnavigálta a csapatot a Bajnokok Ligájába. Ott már Klaus Toppmöller vezette a társaságot és 2002 áprilisának végéig csupa móka és kacagás volt minden a Bayer gyógyszergyár csapatánál.

Klaus Toppmöller irányításával is sikeres volt a csapat. Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Franz-Peter Tschauner

A 24. fordulóban állt az élre a Leverkusen a Bundesligában és az utolsó előtti játéknapig ott is trónolt. Amikor már csak három mérkőzés volt hátra, vagyis 9 pontot lehetett szerezni, 5 ponttal előzte meg a második helyezettet.

Ám amikor már talán hűtötték a pezsgőt a szurkolók, hogy lemossák az örök vesztes feliratot csapatukról, akkor a Leverkusen kikapott otthon a Brementől 2-1-re (Lisztes Krisztián lőtte az első gólt), majd Nürnbergben 1-0-ra.

Az üldöző Dortmund 2-1-re verte a Kölnt, 4-3-ra nyert Hamburgban. Így csinált a gyógyszergyári alakulat két mérkőzés alatt 5 pontos előnyből 1 pontos hátrányt. És a BVB azzal célba is ért. Hat év alatt negyedszer kaptak a Leverkusen játékosai bajnoki ezüstérmet.

Egy héttel később, május 11-én pedig a Német Kupa döntő után kupaezüstöt. A Schalke elleni fináléban ugyan a vezetést a Leverkusen szerezte meg, de a végén a gelsenkircheniek nyertek 4-2-re.

Ezzel a mázsás teherrel kellett négy nappal később, május 15-én pályára lépni a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligája döntőjében. Azt követően meg átvehették a játékosok a BL-ezüstöt is.

A csapatból többen a nyári világbajnokságon is gyarapították az éremgyűjteményüket. Öten természetesen ezüstéremmel.

Négyen kulcsemberei voltak a német válogatottnak, közülük hárman, Carsten Ramelow, Bernd Schneider és Oliver Neuville a döntőben is a kezdőcsapat tagja volt. Michael Ballack csak azért nem, mert az elődöntőben megkapta második sárga lapját.

Az ő esete is hozzájárult ahhoz a szabálymódosításhoz, hogy napjainkban két sárga lap miatt döntőt már nem kell kihagynia senkinek.

Neki akkor kellett. Hans-Jörg Butt kapus pedig Oli Kahn tartalékja volt.

Michael Ballack a 2002/2003-as szezont már nem a Leverkusenben, hanem a nagy rivális Bayern Münchenben kezdte. Forrás: AFP/Francois Guillot

Két leverkuseni focista viszont a világbajnokságon nem fürdött az ezüstesőben.

A török Bastürk bronzérmet, a brazil Lucio viszont aranyérmet vihetett haza.

Ám utóbbi azt Ballacknak már nem tudta megmutatni Leverkusenben, ugyanis a német ezüstfiú az új szezont már a Bayern Münchennél kezdte. Az ő távozásával vette kezdetét az ezüstcsapat széthullása.

A Bajnokok Ligája döntő után egy évvel a Bayer 04 Leverkusen a 15. helyen végezve éppen csak bent maradt a Bundesligában.