A győri focicsodának Eusebio vetett véget

Néhány nappal ezelőtt megemlékeztünk az Újpesti Dózsa 1974-es BEK-elődöntőjéről, amelyet a Bayern München ellen vívott a lila-fehér csapat. Következzen egy ennél is nagyobb bravúr visszaidézése. Az, amikor a Győri Vasas ETO a BEK-ben a legjobb négy közé jutott.

A Győri Vasas ETO labdarúgócsapata első magyar bajnoki címét egy nagyon furcsa bajnokság végén szerezte. A mai szabályokat ismerők számára érthetetlen módon. Ez egy félszezonos bajnokság volt, ugyanis a következő néhány idényt úgy rendezték, hogy tavaszi szezonnal kezdődött és őszi szezonnal zárult. Így 1963 őszén 13 fordulós küzdelem után hirdettek végső sorrendet, és így alakult az élcsoport:

1,	Győri Vasas ETO	13	6	5	2	20:7	17 pont
2.	Budapesti Honvéd SE	13	7	3	3	30:12	17 pont
3	Ferencvárosi TC	13	7	3	3	33:18	17 pont

A magyarázat ott keresendő, hogy a szerzett és kapott gólok között nem kivonás, hanem osztás jel szerepel. Így a három azonos ponttal végzett csapat között nem a gólkülönbség (nem is a több győzelem) hanem a gólarány döntött. Így szerezte története első bajnoki címét a Győr. Mivel a következő bajnokság győztese csak 1964 végén vált ismertté, a Győr indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupája 1964-65-ös kiírásában.

„Azokban az időkben óriási lemaradásban voltak a vidéki csapatok a pestiekkel szemben.

A mi akkori győzelmünk forradalmi jelentőségű volt. Vidékről a válogatottba is nagyon nehéz volt bekerülni. Az aranyérmünk után is sokan mondták, biztos, hogy csúnyán leégünk majd a kupában"

– mondta az akkori csapat tagja, Szániel János évtizedekkel később.

Az akkori BEK lebonyolítása köszönőviszonyban sem volt a mai Bajnokok Ligája rendszerével. Az kevésbé meglepő (1997-ig így volt), hogy csak a nemzeti bajnokságok aranyérmesei vehettek részt benne. Ám miközben manapság az 55 UEFA tagállamból (Liechtenstein kivételével) 54-ben van nemzeti bajnokság, addig 1964-ben csak 30 országos pontvadászat volt kontinensünkön. Ezek aranyérmeseit párokra osztották, és a 15 párharc győztese került a legjobb 16 közé, ahová mérkőzés nélkül jutott a címvédő Internazionale.

Ezen első kör is produkált néhány furcsaságot mai ésszel gondolkozva. Ugyanis ha a két találkozó összesített gólkülönbsége döntetlen volt, akkor harmadik mérkőzés döntött a továbbjutásról, nem az idegenben szerzett több találat.

Így jutott tovább a skót Rangers a jugoszláv Crvena Zvezdával szemben, de ha akkor már létezett volna a később bevezetésre került szabály, akkor is a skót csapat ment volna tovább. A lengyel Gornik Zabrze viszont átkozhatta, hogy még ekkor nem volt ilyen regula, mert idegenben lőtt góllal kiverte volna a Dukla Prahát, viszont a harmadik mérkőzés után a csehszlovák csapat örülhetett. Méghozzá egy 0-0-s találkozót követően, ugyanis a szabályok értelmében az ilyen esetben döntő pénzfeldobás neki kedvezett. Pénzfeldobás után jutott a legjobb 16 közé az Anderlecht is a Bolognával szemben, de ebben a párharcban ez csak plusz izgalmakat hozott, mert a mai szabályok szerint már két találkozó után örülhettek volna a belgák.

A Győr nagyon nehéz ellenfelet kapott indulásként, a keletnémet Chemie Leipziget. Ennek a csapatnak egyébként semmi köze nincs ahhoz a lipcsei társulathoz, mely a BL idei kiírásában sikerrel vette nyolcaddöntőt. Az biztos, hogy a Győrnek az NDK bajnokság azon csapatával kellett megküzdenie, amely (hozzá hasonlóan) esélyesebb gárdák előtt nyerte meg hazája bajnokságát. És ugyan a DDR Oberliga nyomába sem léphetett a Bundesligának, azért a párharcnak nem a magyar társaság volt az esélyese.

50 évvel később a csapat egyik kulcsjátékosa, a legendás Palotai Károly így emlékezett arra a két találkozóra: „A lipcsei mérkőzésre a szurkolóink különvonattal kísértek el minket. Igazán kitettek magukért. Pedig talán ők sem gondolták, hogy nyerhetünk ott. Jelenlétükkel óriási erőt adtak nekünk, és a pokoli hangulat ellenére sikerült 2-0-ra győznünk.

A győri visszavágón már az elején fejeltem egy gólt, és a 18 ezer fanatikus szurkoló előtt nagyon beindult a csapat. A hajrában már 4-0-ra is vezettünk. Igaz a végén kaptunk kettőt, de akkorra a továbbjutás már régen eldőlt."

A legjobb nyolc közé jutásért a Győr a bolgár Lokomotív Szófiával került szembe. Az a párharc óriási gólparádét hozott. Ami azért különösen érdekes, hiszen a már korábban említett szabály, vagyis a gólarány (és nem a gólkülönbség) fontossága miatt akkoriban a sok szerzett gólnál lényegesen fontosabb volt a kevés kapott. De a Győr a keletnémetek elleni mérkőzések után a bolgárok ellen is bizonyította, hogy gólképes csapat. Ez persze nem csoda, hiszen azon túl, hogy remek támadókkal rendelkezett edzőként minden idők egyik legjobb magyar csatára, Hidegkuti Nándor irányította. A magyarországi mérkőzés nyolc gólt hozott, szerencsére ebből ötöt a győri játékosok szereztek. De az 5-3-al még egyáltalán nem volt meg a továbbjutás.

A győrieket rengetegen leírták a sorozat előtt Forrás: Magyar Futballarchívum

Szófiában, 35 ezer néző előtt a hazaiak már a szünet előtt ledolgozták a hátrányukat és 3-1-re vezettek. Mint már szóba került akkor még nem döntött az idegenben szerzett több gól, vagyis egy esetleges kétgólos hazai siker harmadik mérkőzést jelentett volna. Amire nyilván egyik csapat játékosai sem vágytak. Úgyhogy ha lehet még tovább fokozták a tempót a folytatásban. Előbb a Győr csökkentette a hátrányát, majd a bolgárok ismét kétgólossá tették a különbséget. Az őrült hajrára így emlékezett évtizedekkel később Palotai Károly:

„A hazaiak elképesztő nyomás alá helyeztek minket, mindenáron háromgólossá akarták növelni a különbséget, hogy ne legyen harmadik mérkőzés.

Három perc volt hátra, amikor a félpályánál hozzám került a labda. Láttam, hogy Keglovich Laci startra készen vár, és óriási szabad terület volt előtte. Sikerült hosszú labdával kiugratnom őt, szinte megfagyott a levegő a stadionban, amikor egyedül vezette rá a labdát a kapusra. Belőtte, így továbbjutottunk.

Ezzel a sikerrel kissé törlesztettünk a bolgároknak a sok nehézségért, amit át kellett élnünk ott. Szörnyű volt a szállásunk, alig tudtunk aludni, a kaja ehetetlen volt, nem voltak valami jó házigazdák.

Ez a 8-7-es párharc annak a körnek messze a leggólgazdagabb összecsapása volt. Egyébként a két pénzfeldobás után idejutó gárda itt esett ki, és a legjobb nyolc között olyan mezőny jött össze, mely hat tagja ellen ma sem emelne senki kifogást, ha tavasszal szerepelne egy nemzetközi kupában: Real Madrid, Liverpool, Inter, Benfica, Rangers, Köln. A Győri Vasas ETO mellett csak a holland Door Wilskracht Sterk neve hangzik idegenül a mai nemzetközi foci rajongói számára.

Szerencsére a magyar bajnok ezt a hollandot kapta a korábban felsorolt bombaerős csapatok helyett az elődöntőbe jutásért vívott párharcban. Bár a holland futballt már akkor sem lehetett lenézni. A vetélytárs kapuját pl. az a Jan Jongbloed védte, aki a '74-es és a '78-as világbajnokságon is az ezüstérmes válogatott elsőszámú kapusa volt. Ő volt az, aki a németországi vb-n a tudásán kívül azzal is kitűnt, hogy kapusként nem fekete (hanem világossárga) mezben lépett pályára, 8-as számmal a hátán. Az első mérkőzésen, Amszterdamban 1-1-et játszottak a csapatok.

„Az idegenbeli 1-1 után megnyílt az út az elődöntő felé. De tudtuk, hogy nem lesz könnyű továbbjutni. Sokáig 0-0 volt az állás, ami az akkori szabályok szerint harmadik mérkőzést jelentett volna. Szerencsére a hajrában egy beívelés után Povázsai Laci gólt szerzett, és ezzel lezárta párharcot. A mérkőzés utáni perceket pedig nem lehet elfelejteni.

A közönség beözönlött a pályára ünnepelni minket, akkor még ezt nem tiltották. Miért is tiltották volna, hisz nem akartak ők senkit sem bántani, nem kellett félni senkinek. Felejthetetlen ünneplésben részesítettek minket"

– emlékezett az elődöntőbe jutásra Palotai Károly.

A Győr mellett a Benfica, az Inter és a Kölnt pénzfeldobás után kiejtő Liverpool jutott a legjobb négy közé. A legvérmesebb reményeket is túlteljesítő magyar csapatra itt már csak jutalomjáték várhatott. Az Eusebióval, Augustóval felálló Benfica lett az ellenfél. Akárcsak 1958-ban a Vasas, majd később 1974-ben az Újpesti Dózsa, a Győr is a Népstadionban rendezte BEK-elődöntőjét.

Ha az Újpest esetében gondot okozott a megszokott helyszín lecserélése, akkor ez hatványozottan igaz volt a vidéki csapatra. Utólag úgy vélték a játékosok, hogy ha Győrben lett volna a hazai találkozó, talán nem kapnak ki az akkori futballvilág egyik legjobbjától.

Így a Népstadionban 1-0-ra nyert a Benfica. Természetesen Lisszabonban sem feltartott kézzel lépett pályára a Győr, 0-0-nál két lehetősége is volt eltüntetni a hazai pályán összeszedett hátrányt. Ám a helyzetek kimaradtak a világklasszisok pedig egy félidő alatt szétszedték a magyar bajnokot: Eusebio és Torres 2-2 góljával 4-0 lett a vége.

Így ünnepelték a győri játékosokat a DWS Amsterdam ellni siker után Forrás: Magyar Fotóarchívum

A Benfica az Interrel vívta a döntőt és a milánói San Siróban rendezett találkozót az otthon játszó csapat nyerte 1-0-ra. A Győr a mai napig további három alkalommal szerzett jogot, hogy a BEK/BL-be nevezzen. 1982-ben az első körben esett ki a Standard Liege-el szemben 5-3-as összesítéssel, 1983-ban egy fordulóval később a Dinamo Minszk ellenében 9-4-es összesítéssel, míg 2013-ban a selejtező első párharcában a Maccabi Tel-Aviv ellen 4-1-es összesítéssel. És az minden magyar sportrajongó számára ismert, hogy jelenleg a másodosztályban szerepel.