50 éve villannak a lapok, botrányos focimeccsek kellettek a bevezetésükhöz

50 éve már annak, hogy 1970 tavaszán felvillantak a figyelmezető lapok a focipályákon. A Nemzeti Sport utánajárt, hogy miért és honnan jött az ötlet, ezen kívül megtudhatjuk azt is, hogy lapszempontból melyek voltak a labdarúgás történetének legemlékezetesebb mérkőzései.

Az egész onnan indult, hogy az 1962-es világbajnokságon a Chile-Olaszország találkozó minden idők egyik legbrutálisabb összecsapását hozta. Az angol Kenneth Aston játékvezető már a nyolcadik percben kiállította az olasz Giorgio Ferrinit, majd a 41. percben Mario Davidot is leküldte a pályáról. A találkozó focimeccs helyett inkább egy csoportos MMA-harcra hasonlított – egy teljesen fölösleges labdával. Volt ott minden: földharc, utánrúgás, hátbarúgás, kiütés, verekedés a kezdőkörben – ez a mérkőzés a mai szabályokkal egészen biztosan nem menne végig.

Az olasz Giorgio Ferrini miután Kenneth Aston játékvezető (jobbra) leküldte a pályáról Forrás: AFP

Az egyik tömegjelenet után rendőröknek kellett rendet rakniuk a játéktéren, a mérkőzés végül „santiagói csataként" vonult be a történelemkönyvekbe. A találkozót végül a gusztustalanul futballozó chileiek nyerték, Kenneth Aston játékvezetőt pedig megbüntették, mert „hazavezette" a mérkőzést. Ő lett a világbajnokságok történetének első játékvezetője, akit hazaküldtek egy tornáról, bár hivatalosan beteget jelentett.

Két nappal a „santiagói csata" után a FIFA erélyesebb játékvezetői fellépést kért, és külön foglalkozott azzal, miként lehetne csökkenteni a durvaságok számát. A brutalitás a chilei vb-n olyan szintű volt, hogy az eseménnyel foglalkozó médiumok rendre rámutattak: ha minden így megy tovább, akkor az a futball-világbajnokságok alkonyát jelentheti.

Kenneth Aston 1963-ban 28 év bíráskodás után visszavonult, három év múlva pedig bekerült a FIFA játékvezetői bizottságába. Az 1966-os vb-n már bizottsági tagként látta az angol-argentin negyeddöntőt, amikor Antonio Rattín, a dél-amerikaiak csapatkapitánya addig dumált, amíg ki nem állítatta magát. Miután kitört a botrány, Aston győzte meg Rattínt a levonulásról – a többi argentint meg a mérkőzés folytatásáról.

A két botrányos mérkőzés megmutatta a labdarúgás rendszerhibáit, és elgondolkodtatta az angol játékvezetőt arról, hogy mivel lehetne jól láthatóan figyelmeztetni a focistákat, főleg ha a játékvezető és a játékosok nem beszélnek közös nyelvet.

Egy nap a Kensington High Streeten vezettem, és a közlekedési lámpa pirosra váltott. Sárga – óvatosan! Piros – állj, kiállítalak!"

– jött a futballtörténelmi ötlet.

Ashton ötletét megvették, és a tesztelést sem halogatták sokáig. Az 1970-es világbajnokságon már alkalmazták. A Népsport 1970. május 23-i számában a mexikói vb-n közreműködő magyar játékvezető, Emsberger Gyula vázolta az újítást.

„Lesz sárga és piros táblácska. A sárga a figyelmeztetés, a piros a kiállítás jelzésére szolgál. Remélem, olyanok lesznek a mérkőzések, hogy kevésszer kell elővennünk a táblácskákat a zsebünkből"

– magyarázta Emsberger, akinek végül nem kellett elővennie a táblácskákat.

Kurt Tschenscher játékvezető adta a futballtörténelem első lapját Forrás: Agęncia Estado via AFP/Estadao Conteudo

Az első sárga lapot végül a Mexikó-Szovjetunió mérkőzésen osztották ki, ahol a játékvezető három játékost írt fel, Lovcsevet, Logofetet és Penát.

„Kiegyenlített és sportszerű mérkőzést játszottunk. A mexikóiak támadtak, a kis szélsőjük hirtelen befelé tört és lőni akart. Mögötte futottam, meg kellett állítanom, finoman összekoccantottam a sarkát.

Amíg élek, nem felejtem el, hogy a nyugatnémet játékvezető, Kurt Tschenscher lapot adott nekem: ez volt pályafutásom egyetlen sárgája!"

– mondta a meccs után Jevgenyij Lovcsev, aki így futballtörténelmet írt.

A Nemzeti Sport cikkéből az is kiderül, hogy ki volt az első sárga lapos játékos Magyarországon, és megtudhatjuk melyek voltak a futballtörténelem legbotrányosabb mérkőzései.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható.