Társoldalunk:

Egy hétgólos futballkrimi, amelynek végén a vesztes is boldog volt

2020.06.26. 07:59

A labdarúgó Európa-bajnokságok tíz legemlékezetesebb mérkőzése közül lehetetlen kihagyni 2000-es torna Jugoszlávia – Spanyolország csoportmérkőzését. Az Eb-k történetének egyik leggólgazdagabb mérkőzésén mindkét csapat számára a továbbjutás volt a tét, amit ennél fordulatosabb és szórakoztatóbb formában aligha tudtak volna kiharcolni. Hét gólt, egy piros lapot és 97 perc színtiszta focit láthattak a szurkolók Bruges-ben, valamint a tévék előtt.

A Belgium és Hollandia által megrendezett, első közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságról sok jót el lehet, hiszen bőven voltak emlékezetes események a tornán, legyen szó az 1996 után ismét aranygóllal véget ért döntőről, a németek és az angolok rossz szerepléséről (egyik csapat sem jutott tovább az A csoportból, ahol Portugália és Románia örülhetett), vagy éppen a nagyszerű egyéni teljesítményekről. Azonban mindezek előtt a gólokat kell, hogy említsük, hiszen a focit gólra játsszák, ebben pedig a 2000-es Eb felülmúlhatatlan: a meccsenkénti 2,74-es gólátlag egyedülálló a tornák történetében.

A gólesőből pedig oroszlánrészt vállalt a jugoszláv válogatott, amelyikre minden körülmények között lehetett számítani, legyen szó lőtt vagy kapott gólokról: a torna 31 meccsén összesen 85 gól született, ebből 21 a jugók négy mérkőzésén jött össze, amiért nem lehetünk elég hálásak Vujadin Boskov csapatának.

Volt egy-két világsztárjelölt ebben a jugoszláv csapatban:

A C csoportban 2000. június 21-én rendezték az utolsó fordulót, amikor is Bruges-ben Jugoszlávia–Spanyolország, Arnhemben pedig Szlovénia–Norvégia mérkőzésre sorakoztak fel a csapatok. Két forduló után így nézett ki a tabella:

1.Jugoszlávia 4 pont (4-3)
2.Norvégia 3 pont (1-1)
3.Spanyolország 3 pont (2-2)
4.Szlovénia 1 pont (4-5)

A nyitó fordulóban a minden tornára végső esélyesként érkező (majd csalódottan távozó) spanyolok 1-0-ra kikaptak a norvégoktól, míg a délszláv rangadón a jugók 0-3-ról tápászkodtak fel, és szerezték meg az egyik pontot, úgy, hogy mindhárom góljukat emberhátrányban lőtték. Hát, persze, hogy mindenki egyből megkedvelte őket! A második fordulóban a spanyolok 2-1-re verték Szlovéniát, míg a jugoszlávok 1-0-ra a norvégokat, ezt a találkozót is emberhátrányban befejezve.

Ez viszont az jelentette, hogy az utolsó fordulóban, amikor már elbúcsúztunk az angoloktól és a németektől (A csoport), valamint a belgáktól és a svédektől (B csoport), még mind a négy csapat továbbjuthatott és ki is eshetett. Igaz, hogy a jugóknak ehhez egy kiadós vereség, míg a szlovénoknak egy viszonylag nagyobb arányú győzelem kellett volna, mindenesetre ez is benne volt a pakliban. Viszont, ha Arnhemben döntetlen születik, akkor bármilyen spanyol győzelem jugó-spanyol továbbjutást eredményez (miután a norvégok 4 pontja kevés lenne a jugoszlávokkal szemben az egymás elleni 0-1 miatt).

Jó mérkőzésre volt kilátás, amit az előzetesen kiírt beosztás helyett nem az osztrák Günther Benkö dirigált, a Nemzeti Sport másnapi tudósítása szerint ő „a díszpáholyban élt társasági életet", hanem a francia Gilles Veissiére. Benőknek három nappal korábban be kellett ugrania a dán Kim Milton-Nielsen helyett, hogy levezesse a belga-török mérkőzést.

Euro 2000, C csoport, 3. forduló
Bruges, Jan Breydel Stadion, 26 ezer néző (v.: Gilles Veissiére, francia)
Jugoszlávia–Spanyolország 3-4 (1-1)
Jugoszlávia: Kralj – Komljenovics, Mihajlovics, Djukics, Djorovics (J. Sztankovics 12.) – Jokanovics, Sztojkovics (Szaveljics 68.), Jugovics (Govedarica 46.), Drulovics – Mijatovics, Milosevics
Spanyolország: Canizares – Michel Salgado (Munitis 46.), Abelardo, Paco (Urzaiz 64.), Sergi – Mendieta, Guardiola, Ivan Helguera, Fran (Etxeberria 23.) – Raúl, Alfonso
Gólszerzők: Milosevics 30., Govedarica 50., Komljenovics 75., ill. Alfonso 38., 90+5., Munitis 51., Mendieta 90+4.
Piros lap: Jokanovics 63.

A mérkőzés jóformán az első perctől pontosan azt hozta, amit várni lehetett, nagy iram, helyzetek mindkét oldalon, jobbára spanyol mezőnyfölény, életveszélyes jugoszláv ellentámadások. A drámai elemek már a 12. percben elkezdtek sorjázni, amikor a mégsérülő Djorovics helyére Jovan Sztankovicsnak kellett beállnia. Ugyanez a spanyoloknál is megtörtént, ott Fran helyett kellett Etxeberriának pályára lépnie mintegy tíz perccel később. Fél órát kellett várni az első gólra, az ekkoriban éppen a Real Zaragozában remeklő Szavo Milosvics fejelt kapuba, aki öt góljával, holtversenyben a holland Patrick Kluiverttel a torna társgólkirálya lett.

Nyolc perccel később jött a egyenlítés, a Betisből éppen a Barcelonába tartó Alfonso volt eredményes.

A félidőben mindkét találkozó döntetlenre állt (Arnhemben 0-0 volt a táblán), ami jugoszláv és norvég továbbjutást, egyúttal spanyol és szlovén kiesést jelentett. De hol volt még a vége!

Fordulást követően ugyanis irgalmatlan módon felpörögtek az események. Az 50. percben újra vezetést szereztek a jugók, amire egy perccel később már jött is a spanyol válasz. A 63. percben Jokanovics rúgta fel sárga lapot érően Munitist, amiért megkapta a második sárgát, egyúttal a pirosat is. A jugoszlávok így történelmet írtak: nem volt még egy csapat sem az Eb-ken, amelyikből mindhárom csoportmeccsen kiállítottak volna valakit (a szlovénok ellen Szinisa Mihajlovicsot, a norvégok ellen pedig Mateja Kezsmant, ezúttal pedig Jokanovicsot).

A szlovének ellen azonban láttuk, hogy a jugóknak milyen mentális erőt ad, ha emberhátrányba kerülnek, ami ezúttal is így volt: a 75. percben Szlobodan Komljenovics révén harmadszor is megszerezték a vezetést, a spanyolok pedig továbbra is kiesésre álltak, miután Arnhemben a felek ragaszkodtak a 0-0-hoz.

A sport egyik legnagyobb, egyúttal az egyik leginkább cáfolhatatlan közhelye, hogy a meccsnek (küzdelemnek, versenynek stb.) akkor van vége, amikor a bíró lefújja a találkozót.

Alfonso Pérez talán maga sem gondolta az Eb előtt, hogy két góljával a torna legeredményesebb spanyol góllövője leszForrás: AFP/Christophe Simon

Nos, ezt a tételt Bruges-ben sem cáfolták meg. A spanyolok őrült hajrát nyitottak, a harmadik jugoszláv gól óta három csatárral támadtak (Raúl és Alfonso mellett Urzaiz is a pályán volt már), a középpályáról a veterán Pep Guardiola, valamint a talán a pályafutása csúcsán lévő Gaizka Mendieta megállás nélkül tömte jobbnál jobb labdákkal a támadókat. Azonban a PSV kapusa, Ivica Kralj mindent védett.

Egészen a ráadás 4. percéig, amikor Veissiére könnyű síppal befújt (Abelardo rogyott össze Drulovics mellett) egy büntetőt a spanyoloknak, amit Mendieta hidegvérrel be is lőtt. Egy perccel később pedig Alfonso Pérez Munoz megszerezte karrierje 11., egyben utolsó, és feltehetően legszebb, valamint legfontosabb gólját – 4-3 Spanyolország javára a 90+5. percben.

A jugoszláv csapat tagjai a fejüket fogják, mert, ha a norvégok gólt találnak lőni Arnhemben, akkor ők jutnak tovább, a jugók pedig mehetnek haza. Erre azonban nem került sor, Graham Poll 0-0-s állásnál fújt háromszor a sípjába, így a Bruges-ben már a pályát a nézőtértől elválasztó kerítés tetején tornázó jugoszláv drukkereknek nem volt okuk elkezdeni randalírozni, hiszen csapatuk a csoport második helyén továbbjutott a negyeddöntőbe.

Én lélekben már elővettem a bőröndömet és elkezdtem csomagolni, aztán egyszer csak a negyeddöntőben találtuk magunkat – mondta a találkozó után a meccs legjobbjának választott spanyol középpályás, Josep Guardiola. – Ez a mérkőzés bebizonyította, milyen kevés választja el a diadalt a teljes csődtől: néha egyetlen perc alatt hatalmasat fordulhatnak az események."

A spanyolok szövetségi kapitányát, José Antonio Camachót azonban még egy ilyen, szó szerint az utolsó pillanatig izgalmas mérkőzés sem tudta különösebben izgalomban hozni:

"Tudtam, hogy nyerni fogunk, mert az első perctől kezdve a győzelemért játszottunk" – fogalmazott tömören és világosan a lefújás után.

José Antonio Camacho a legendás világos kék ingei egyikébenForrás: AFP/Olivier Morin

De pontosan ugyanígy tett Vujadin Boskov, a jugó kapitány is:

Én már a lefújás előtt tudtam, hogy a norvég–szlovén meccs null-nullra végződött, így teljesen nyugodt voltam. Azon a ponton mi már nem eshettünk ki.Ismét bebizonyítottuk, hogy milyen erős csapat a miénk: emberhátrányban játszva is egyenrangú ellenfelei voltunk a spanyoloknak, sőt, a kilencvenharmadik percben még vezettünk ellenük. "

A találkozó másnapján a jugoszláv sajtó az "egyenlőtlen feltételek mellett" kivívott negyeddöntőnek örült, miközben Veissiére játékvezető felelősségét feszegették a meccs alakulását illetően. 

"A francia bíró a jugoszlávok ellen vezette a mérkőzést, de elsősorban a norvégokat sújtotta azzal, hogy tizenegyest ítélt, és addig hosszabbított, és addig hosszabbított, amíg a spanyolok ki nem harcolták a továbbjutást" – írta a Politika című napilap. Kollégáik, a Glas Javnosti szerkesztőségében nem voltak ilyen óvatosak: "Bűntény, megtorlás nélkül" címmel jelent meg cikkük a meccs másnapján.

Az egyenes kieséses szakasz első párharca aztán egyik csapatnak sem hozott szerencsét. A spanyolok 2-1-re kikaptak a későbbi győztes franciáktól. A jugók elleni csoportmeccs hőse, Alfonso utoljára lépett pályára a válogatottban ezen a meccsen, ma az ő nevét viseli az élvonalbeli Getafe stadionja (ebben a madridi városrészben született a csatár). A jugoszlávok pedig az első három meccsen összehozott 14 góljukhoz (7-7 rúgott és kapott), hozzácsaptak még hetet: a mesterhármast szerző Patrick Kluivert vezette holland válogatott 6-1-re verte őket, így ért véget számukra a 2000-es Eb-kaland.

Cikkünk az Arcanum Digitális Tudománytár archívumának felhasználásával készült.