Bár az Eb-nyitómeccsén óriási meglepetésre a görögök 2-1-re megverték Luiz Felipe Scolari együttesét,
az oroszok és a spanyolok ellen javítottak a hazaiak (2-0-s és 1-0-s győzelemmel), így végül megnyerték az A-jelű négyest.
A nyolc között a franciák mögött második angolok vártak a hazai alakulatra, amelyben a rutinos futballisták, mint Nuno Gomes, Rui Costa, vagy éppen a csapatkapitány, Luis Figo mellett már a világ egyik legnagyobb tehetségének kikiáltott Cristiano Ronaldo is helyet kapott.
Anglia valahol saját magának "köszönhette", hogy a házigazdával kellett meccselnie a nyolc között, hiszen a csoportgyőzelemről döntő mérkőzésen, a franciák ellen 1-0-s vezetésénél Beckham révén büntetőt hibáztak a szigetországiak, amely csúnyán megbosszulta magát.
Zinédine Zidane ugyanis a 91. percben előbb egyenlített, a 93.-ban (!) pedig megnyerte a meccset
a Portugáliába Európa-bajnoki címvédőként érkező együttesnek. Ettől függetlenül félnivalója nem volt a háromoroszlánosoknak, amelynek kezdője így is tele volt sztárokkal, elég csak Beckham, Gerrard, Lampard, Scholes, vagy éppen Wayne Ronney nevét említeni.
Portugália szempontjából rémálomszerűen indult a találkozó:
a 3. percben James óriási kirúgását Costinha érthetetlen módon hátrafelé csúsztatta, az ajándéklbadát pedig Owen köszönte szépen, és elegáns mozdulattal a kilépő Ricardo fölött a kapuba kanalazta.
A hazaiak a 9. percben veszélyeztettek először, a távoli bombáiról híres Maniche jó 25 méterről kínálta meg James-et, aki bravúrral szögletre tolta a balfelsőbe tartó labdát. Nem sokkal később Nuno Valente húzott el a bal oldalon, és bár beadása pontos volt, Nuno Gomes a hosszú sarok mellé csúsztatott.
Anglia a 29. percben aztán elveszítette egyik legjobbját:
Wayne Ronney-t bokasérülés miatt le kellett cserélni,
Darius Vassell váltotta. Az Aston Villa akkori támadója minőségben más szintet képviselt, így Owen eléggé magára maradt, a portugál védők gyűrűjében pedig nem is igazán adódott komoly ziccere Sven-Göran Eriksson csapatának a folytatásban.
Igaz, a hazaiaknak sem, a távoli lövéseket és beadásokat vagy David James, vagy a dolgát nagyszerűen végző Terry-Campbell belsőhátvéd páros hatástalanította. A 75. percben aztán egy emberként horkant fel a portugál közönség, Scolari ugyanis hidegvérrel lekapta a pályáról Figót, ez pedig nem igazán tetszett a liszaboni Estádio da Luz közönségének. A 83. percben azonban minden meg lett bocsájtva:
Simao Sabrosa élesen betekert labdájára ugyanis éppen a Figo helyére becserélt Hélder Postiga érkezett remekül, és egyenlített.
A hajrában már a biztonságra törekedtek a csapatok, így jöhetett a 2x15 perces hosszabbítás, amelynek első fele eseménytelenül telt. Nem úgy a második! A szintén csereként pályára lépő Rui Costa a 110. percben úgy tűnt, eldönti a továbbjutást:
a középpályás egy ritmusváltás után megindult az ellenfél térfelén, lerázta magáról Phil Neville-t, majd 20 méterről a kapuba bombázott.
Anglia azonban nem hagyta magát, és a torna egyik legjobb játékosa, a később az álomcsapatba is bekerülő F
rank Lampard góljával a 115. percben egyenlített,
így a tizenegyespárbajra maradt a döntés.
A múltbéli tapasztalatok alapján ez nem jelentett sok jót az angoloknak, akik világversenyeken ezt megelőzően ötből mindössze egyszer, az 1996-os Eb-n a spaonyolok elleni negyeddöntőn nyerték meg az orosz rulettet. Ez is tragikusan indult, a már említett, franciák elleni csoportmeccsen hibázó Beckham rögtön az első büntetőt az égbe lőtte.
Szerencséjére nem rajta ment el a dolog, a hosszabbítás portugál hőse,
Rui Costa ugyanis szintén hibázott,
és mivel Deco, Simao, Ronaldo és Maniche, valamint Owen, Lampard, Terry és Hargreaves értékesítette a maga tizenegyesét, jöhetett a hirtelen halál. Postiga és Ashley Cole magabiztos volt, a hetedik körben viszont eljött a portugál kapus, Ricardo ideje:
rendhagyó módon, kesztyűjét levéve előbb hárította Vassell lövését, majd maga állt oda a sorsdöntő büntetőhöz, és mattolta David James-et, elődöntőbe lőve ezzel a házigazdákat.
Anglia továbbra sem tudta átlépni saját árnyékát, amely ezzel a generációval később sem sikerült, pedig a keret alapján aligha hitte volna bárki, hogy legalább egy döntőt nem játszik majd valamelyik nagy tornán ez az alakulat.
Portugália–Anglia 2–2 (1-1), tizenegyesekkel 6-5
Lisszabon, Estádio da Luz, 65 000 néző. Vezette: Urs Meier (svájci)
Portugália: Ricardo - Miguel (Rui Costa, 79.), Ricardo Carvalho, Jorge Andrade, Nuno Valente - Costinha (Simao Sabrosa, 63.), Maniche - Figo (Hélder Postiga, 75.), Deco, Cristiano Ronaldo - Nuno Gomes. Szövetségi kapitány: Luiz Felipe Scolari.
Anglia: James - G. Neville, Terry, Campbell, A. Cole - Beckham, Lampard, Gerrard (Hargreaves, 81.), Scholes (P. Neville, 57.) - Owen, Rooney (Vassell, 27.). Szövetségi kapitány: Sven-Göran Eriksson.
Gólszerzők: Hélder Postiga (83.), Rui Costa (110.), ill. Owen (3.), Lampard (115.)
Sárga lap: Costinha (56.), Deco (85.), Ricardo Carvalho (119.), ill. Gerrard (37.), G. Neville (45.), P. Neville (92.)
A csapatkapitány, Luis Figo nehezményezte a szövetségi kapitány azon döntését, hogy lecserélte őt a 75. percben, nem is ült le a kispadra, hanem az öltözőből nézte végig a találkozót.
Mindig a pályán szeretek lenni. A szakvezető döntött úgy, hogy le kell mennem, de a legfontosabb, hogy igazságos módon jutottunk tovább. Én az öltözőben szenvedtem, több emberrel egyetemben, és mondhatom, legalább olyan nehéz pillanatokat éltem át, mint a pályán maradók" - reagált tömören a klasszis az esetre."
Luiz Felipe Scolari természetesen megkönnyebbülten nyilatkozott a mérkőzést követő sajtótájékoztatón.
"Minden portugál negyvenezer angollal ért fel, azzal, ahogyan ma és a torna alatt eddig mindig kiállt a csapat mellett. Köszönöm, Portugália!"
Az angol újságírók arról faggatták, vajon csak a szerencsének volt-e köszönhető a továbbjutás, amelyre a szakember cinikus választ adott.
Van, aki még nincs tisztában vele, hogy én nem dolgozom, csak ott pattogok a pálya szélén. Igen, kizárólag a szerencsének köszönhetem, hogy így bejöttek a cseréim. És persze csakis szerencsével nyertem eddig tizenhat trófeát...
Ettől függetlenül szeretném még megköszönni a brazíliai lvata városának, illetve a Jubilo Ivata együttesének azt a rengeteg üzenetet és nyilvános támogatást, amellyel elhalmoztak az elmúlt napokban. Szintén hálás vagyok Kuvait népének, a náluk eltöltött három évem során rengeteg barátot szereztem ott, akik most velem ünneplik a sikert.
Végül, de nem utolsósorban brazil honfitársaimnak szeretnék köszönetét mondani, mert tudom, hogy velem és a testvéri portugál néppel együtt ünneplik most ezt a győzelmet."
A portugálok az elődöntőben 2-1-el Hollandia ellen is tovább jutottak,
a fináléban azonban a görögök másodszor is túljártak a házigazda eszén,
és a mai napig az Európa-bajnokságok történetének legnagyobb meglepetését okozták bravúrgyőzelmükkel.