Társoldalunk:

Hamvaimat a MÁV Előre stadion kezdőkörében szórjátok szét

2020.05.10. 06:10

38 évvel ezelőtt,1982. május 10-én halt meg Szűcs Ferenc, a Magyar Rádió népszerű és legendás sportriportere. Novotny Zoltán most rá emlékezik.

Életének utolsó 10-12 évében elválaszthatatlanok voltunk egymástól. Mindennapjainkhoz hozzátartozott a közös ebéd pontban déli 12 órakor a Budapesti Spartacus éttermében a Szentkirályi utcában, ahol a Magyar Olimpiai Bizottságot is megalapították 1895-ben. Persze nemcsak ketten alkottuk az asztaltársaságot, hanem többen – így Ulbrich András, B.Tóth László, Vass István Zoltán, sportolók, színészek és sokan mások. Greguss Zoltán, Tordy Géza, Lukács Sándor a színészek közül, Sidó Ferenc, Jónyer István, a kosárlabdázó Kiss Lenke a sportolók közül meg birkózók, cselgáncsozók, röplabdások. Bekéredzkedett közénk Vili bácsi, a Rókus-kápolna plébánosa is, és ki ne hagyjam Rolly bácsit, az egykor kosárlabda, lovaspóló és jéglabda válogatott Károlyi Józsefet. A nap fénypontja volt az az egy-másfél óra. Lapszemle és élménybeszámoló, könyvismertetés és pletykarovat, gasztronómia, mese és ugratás. Az asztalfőn Feri ült, ő volt középpontban. A legritkább esetben maradt el négyünk-ötünk közül valaki.

Szűcs Ferenc, a Magyar Rádió legendás sportriportere 1979-ben a Rádióújság felvételénForrás: MTVA

Szűcs Ferenc a Pedagógiai Főiskola elvégzése után a Szabad Néphez került gyakornoknak. Igen kedvetlenül téblábolt ott, s ezt a főszerkesztő, Betlen Oszkár is észrevette. Megkérdezte, mi a baj? Feri közölte, hogy ő rádióriporter, s azon belül is sportriporter szeretne lenni. A nagytekintélyű Betlen nosza átküldte őt a Bródy Sándor utcába, ahol a Személyzeti Osztályon előadta, hogy ő Szepesi Györgyhöz szeretne kerülni. Nem tudta, hogy a kor kifürkészhetetlen szervezései szerint Szepesi az Ipari rovatot vezette akkor, így aztán mehetett a kohó kokillái mellé, a bányák tárnáiba, aknáiba, jobb esetben budapesti szövetkezetekbe - termelési riportokat készíteni. No de végül minden kiegyenesedett, sportriporter lett.

Ez utóbbiról persze egészen másképp írt 25 évvel később: „Érettségi után Budapestre, főiskolára kerültem. Természetesen tagja lettem a főiskolai labdarúgó válogatottnak. A főiskolai bajnokság döntőjét Pécsett játszottuk a szegedi Pedagógiai Főiskolával. 0-0-s mérkőzésállásnál 11-eshez jutottunk...A találkozóból három perc volt hátra. Az edzőnk bekiabált, hogy a 11-est én rúgom. Nekifutottam, és vagy fél méterrel a bal sarok mellé bombáztam. Csapatunk teljesen összetört, az ellenfél ellentámadása gólt hozott, s kikaptunk 1:0-ra. Mikor hazautaztunk Budapestre, elmeséltem a történteket a következőképpen: - Kihagytunk egy 11-est és a fiúk elveszítették a mérkőzést. Így lettem sportriporter."

Horváth József, az Újpesti Dózsa védője (balra) és Szűcs Ferenc, a Magyar Rádió riportereForrás: MTVA - RTV Újság

Feri székesfehérvári volt. A MÁV Előre túlzás nélkül neki köszönheti, hogy bekerült az NB I-be. Egy élő rádióműsorban nekiszegezte a kérdést az MLSZ elnökének: Igaz-e, hogy nem enged egy városból két első osztályú csapatot szerepelni az első osztályban. Mivel az elnök nagy nyilvánosság előtt nem mondhatott igent, a kis vasutascsapat felkerült a legjobbak közé, s három évig ott is ragadt. Jártunk is a MÁV Előre-bálokra rendületlenül. B.Tóth egyszer igazoltan hiányzott, akkor született a lánya, akinek ez alkalomból második keresztnévül a MÁV Előrét adtuk. Szűcs a Takarodó utcához, a MÁV Előréhez ezer szállal kötődött, futballozott ott a kölyök-, majd az ifjúsági csapatban is. Árgus szemekkel figyelte az akkori helyi nagyságok: Szeles Balázs, Dombóvári, Bódi, Császár és a többiek számára varázslatos játékát.

Már rádiósként sokszor vetélkedett a bemondó Csók Pállal. Egymásnak tették fel a sporttárgyú kérdéseket. Egyszer Ferit már nagyon bosszantotta, hogy Csók mindig jó választ ad, ezért kirukkolt az adu ásszal: Ki volt Szeles Balázs? Csók Pali gondolkodott, felállt, járkált, pedig tudom, itt van a nyelvemen,...aztán megadta magát. Szűcs diadalittasan nevetett: Hát a MÁV Előre szertárosa. Évekkel, talán évtizeddel is későbben Nyári Totó Kupa meccseket közvetítettünk éppen, amikor Vass Pista élő adásban valahonnan a Balaton-felvidékről megkérdezte, na, ki áll mellettem, Szeles Balázs. Hosszú idő után a két Takarodó utcai így jött össze az éterben ország-világ hallatára.

Persze a másik fehérvári csapatért is dobogott a szíve. Közvetítette kupamérkőzésüket Nápolyból is, Magdeburgból is, Karsai volt a kedvenc játékosa (megjegyzem Salamon Bélának is, amikor Karsai még a Hungária körúton rúgta ifiként a labdát), élete végéig haragudott Kutas Istvánra meg Müncz György játékvezetőre, hogy a Fradi elleni 1-1-el, Májer kiállításával nem engedték, hogy a Vidi bajnok legyen. Egyszer vágyálmaként azt is leírta: látja, amint a Videoton új stadionjában a Real Madriddal európai kupadöntőt játszik. Halála után három évvel ez be is következett. A régi stadionban.

Fejes Gábor (balra), Kovács József (jobbra) és középen a riporter, Szűcs FerencForrás: MTVA - RTV Újság

Mivel ő maga is focizott, a labdarúgást szerette a legjobban. De élvezettel közvetítette a vízilabda és kézilabda mérkőzéseket is. Az egyéni sportágak közül az ökölvívásban volt otthon, s nem állt hadilábon az öttusával sem. Lelkesen és szakszerűen követte Farkas négy gólját '66 végén a franciák ellen. Ő állt a pálya szélén '81-ben a románok és angolok elleni VB-selejtezőkön, amikor csoportelsőként jutottunk ki a spanyolországi világbajnokságra. Négy évvel korábban egy gólt hagyott nekem a második félidőre a bolíviaiak elleni 6:0-ás pótselejtezőn, az első 45 percben ötöt ő harsogott világgá. A Sporting Lisszabon – MTK Kupagyőztesek Európa Kupa döntőben 3:3 után ő küldte aludni az egész országot nem számítva a hosszabbításra. Az már más lapra tartozik, hogy a kétszer tizenöt perc ráadás után is maradt a döntetlen, két nap múlva pedig a megismételt mérkőzésen a portugálok egy gólos győzelme.

Belgrádban egy Partizán-Vasas Közép-Európa Kupa mérkőzésen nem vette észre, hogy Sárosit kiállították. Egy ideig azt hitte, vicc az egész, amikor pedig kiderült, hogy igaz, sokáig emésztette magát. Attól kezdve, ahányszor Vasas-mérkőzést közvetített, Sárosi mindig odament hozzá és közölte: „Ferikém, ha kiállítanak, szólok."

Nincs szándékomban teljes leltárt készíteni, de nem hallgathatom el, hogy Szűcs Ferenc közvetítette Csjef Sándor ökölvívó Európa-bajnoki győzelmét, a férfi vízilabdázók jönköppingi sikerét úgy, hogy egy pókcsípés miatt lázas volt, az öttusacsapat moszkvai és budapesti aranynak remélt ezüstérmét és a női kézilabda válogatott világbajnoki harmadik helyét Csehszlovákiából. Feri a VB második szakaszára utazott Pozsonyba, ahol találkozott a Karlovy Varyból érkezett Gulyás Lászlóval és Serényi Péterrel. Elegánsan meghívta szállodájába vacsorára a két fiatalabb kollégát. Amikor a számlát hozták, kiderült, hogy az egész napidíja elúszott. Rezzenéstelen, úgynevezett pókerarccal fizetett. De gyorsan kiderült, hogy a magyar sportújságírók között van szolidaritás. A hátralévő egy hét alatt a két fiatal etette Szűcsöt szerényebb körülmények között.

A hetvenes években telente olasz totómérkőzésekre jártunk. Egyikünk közvetített, másikunk pedig hallgatta az olasz rádió adását és annak alapján mondta be a többi mérkőzés alakulását, majd a végeredményeket. Ferivel Milánóban olyan filmeket néztünk meg, amelyeket Magyarországon nem vetítettek. Torinóban azon a téren, ahol Kossuth Lajos éveket-évtizedeket élt emigrációban, figyeltük a bocciát játszókat. Rómában a spanyol lépcső tetején, Veronában az amfiteátrum legfelső sorában süttettük arcunkat a januári nappal. Genovában felkutattuk Sárosi Györgyöt. Egyszer úgy adódott, hogy december 24-én kellett hazajönnünk, repülő nem lévén, vonattal. A szentestét a kihalt Bécsben töltöttük. Áldott Karácsonyt kívánva jelképesen megajándékoztuk egymást. Feri nagy dohányos lévén, kapott tőlem egy doboz Peter Stuyvesant cigarettát, ő pedig átnyújtott nekem egy Amanda Lear kazettát. A mély hangú énekesnő dalait előszeretettel játszotta le A vasárnap sportja című műsorban. Egyébként is ő volt az első, aki a sportműsorokban szívesen adott elválasztó elemként, de fő szereplőként is muzsikát.

A sportolókat nagyon szerette. Jóbaráti viszonyt ápolt Ihász Kálmánnal, a Vasas válogatott balhátvédjével, Konrád Ferenccel, az olimpiai bajnok vízilabdázóval, a veszprémi kézilabdás lányok Tóth-Harsányi Borbálával az élen szívesen látott vendégek voltak a lakásán. Zsolt István, a kacifántos labdarúgó játékvezető kevesekkel volt tegező viszonyban, Szűcs Ferivel igen.

Feri tudósításai objektív hangvételűek, korrektek voltak. Négy olimpián járt. Tokióból Török Ferenc, a férfi párbajtőrcsapat és Kozma István győzelmét közvetítette, Münchenből Gedó Györgyét. Montreálban és Moszkvában elmaradtak az aranyak, de Kanadából beszámolhatott a női kézilabdázók bronzérméről és ő közvetítette a magyar-olasz 6-5-öt, amelyen a világ legjobb vízilabdázója, Faragó Tamás 4 gólt dobott. A hatos döntőben mindenki mindenkivel játszott, s az olaszok látszottak a legnagyobb vetélytársnak. A montreáli metró-megállók neveit évek múlva is fújtuk a Berry-streettől a Dorchesterig, a szállásunktól a rádióközpontig. A szovjet fővárosban az öttusázók egyéniben és csapatban is a második helyen végeztek, kedvenc ökölvívói közül pedig Lévai és Váradi is harmadik lett.

Közvetíthetett volna Moszkvából is magyar olimpiai aranyat, hiszen az úszásra ő volt beosztva. De a 200 méteres hátúszás döntője előtt azt mondta főnökünknek, Roska Miklósnak, közvetítsen a végig mellette segítő, a holt időket történetekkel, adatokkal kitöltő Peterdi. Pali élete az úszás, minden a kisujjában van. Így aztán Wladár Sándor első, Verrasztó Zoltán második helyét az a Peterdi izgulta végig, aki 1947-től külsőzött a Magyar Rádió sportszerkesztőségében, mondta jegyzeteit, tudósításait, híreit, huszonöt év elteltével kisebb közvetítésekhez is jutott, harminchárom év után pedig olimpiai aranyhoz.

'82 tavaszán Szűcs Feri hétről-hétre rosszabbul lett. A gyomrára panaszkodott. Orvoshoz nem volt hajlandó menni, mondván gimnáziumi osztályából a legszerényebb képességűből lett orvos. Nem bízott a gyógyítókban. A Spartacus szakácsai mindent megpróbáltak, minden kívánságát lesték, de csak rakoncátlankodott az a gyomor. Ulbrich Andrissal, B.Tóth Lacival győzködtük, ha így megy tovább „elpatkolsz, orvoshoz kell menni"! Mosolyogva mondta erre: „Ha meghalok, a sóstói temetőbe temessetek!" „Téged, aki MÁV Előre játékos voltál? – kérdeztem. Igazatok van. Hamvasszatok el és szórjatok szét a Takarodó úton a kezdőkörben, hadd játszanak rajtam az ifisták!" Később kijelentette: „Jól kiszúrok veletek. Meleg lesz, amikor meghalok. Te, Zoli izzadva búcsúztatsz majd fekete öltönyben, Andris elkésik majd, mert mond még egy főcímet a filmgyárban, Laci meg iszik egy sört az egészségemre."

Szűcs Ferenc, a Magyar Rádió riportere a pálya széléről közvetíti a Pécsi Dózsa - Dorogi Bányász NB I-es labdarúgó mérkőzést 1956 április 7-énForrás: MTI/Bojár Sándor

Április végén a Körkapcsolásban még leközvetítette az Üllői útról a bajnoki címet eldöntő Győri ETO – Ferencváros 4:3-at, május elsején rosszul lett, gyomorfekéllyel megoperálták, a kórházban lemondta a spanyolországi labdarúgó világbajnokságon való részvételét, május tizedikén meghalt. Ötven évesen. Magyarországon. Gyomorfekélyben. A sóstói temetőben a MÁV Előre játékosai vitték a koporsóját. Egyenességére, igazságérzetére, jellemére utalva Toldit idéztem: mi haszna ha, simább, ha jól megfaragják, nehezebb eltörni a faragatlan fát". Izzadva, fekete öltönyben mondtam a búcsúztatóját, Ulbrich egy filmgyári főcím miatt az utolsó pillanatban érkezett, B.Tóth megivott egy sört.

Novotny Zoltán