Társoldalunk:

53 ezer magyar sírva, tombolva ünnepelte a románok elleni győzelmet

2020.05.13. 05:55

39 éve, 1981. május 13-án a Népstadionban 68 ezer néző előtt Magyarország 1-0-ra nyert Románia ellen az 1982-es spanyolországi vb-re zajló selejtezőn. Ez a győzelem a kijutás szempontjából kulcsfontosságú volt, mert az addig kiválóan szereplő román együttest vertük meg Fazekas László góljával. A közönség túláradó lelkesedését nem követte a sportsajtó: a kor lapjaiban hűvös távolságtartással konstatálták azt, hogy Mészöly Kálmán csapata megverte az ősi ellenfelet. Most ezt az összecsapást idézzük fel.

El tudnák azt képzelni, hogy egy sorsdöntőnek kikiáltott magyar-román labdarúgó vb-selejtező előtt két nappal az ország egyetlen sportnapilapja egyetlen betűt sem ír a nagy összecsapásról? Pontosabban csak annyit, hogy 15 sorban bemutatja a meccs belga játékvezetőjét (a fölötte látható cikk az utánpótlás csapatok meccséről szólt) 

A bal alsó sarokban mutatták be a magyar-román vb-selejtező játékvezetőjét. Két nappal korábban ennyit írtak a sorsdöntő meccsről. A jobb oldalon az utánpótlás Eb-selejtezőt harangozták beForrás: Origo

Akármennyire is hihetetlen ez az egész, a Népsport 1981. május 11-i számában összesen ennyivel intézték el a két nap múlva esedékes Magyarország-Románia labdarúgó világbajnoki selejtezőt. A hétfői számból az olvasók megismerhették a belga Alexis Ponnet életútját, ő fújja majd a sípot a Népstadionban – írta a lap. A magyar csapat Tatán készült, de róluk a sportújságban semmit nem írtak. A címlapon jelentést olvashattak a tamperei ökölvívó Eb-ről (nagy szovjet sikerek), a vívó országos bajnokságról (férfi tőrben bajnok Orosz Gyula), az NB II vasárnapi mérkőzéseiről. Másnap, 1981. május 12-én a Népsport nem jelent meg (keddenként nem adták ki a lapot), így csak a politikai napilapok sportrovataiból tudtuk meg, hogy a román válogatott május 11-én megérkezett Budapestre és a Margit-szigeten lévő Thermal Hotelben lakott.

Ami a szurkolókat illeti: ők hatalmas lelkesedéssel készültek a nagy összecsapásra.1981-ben Románia a „baráti" országok kötelékébe tartozott, a focidrukkerek szemében azonban a legősibb ellenségként szerepeltek a románok. Nem beszélve arról, amiről a magyar sajtó akkor egy szót sem ejtett (ejthetett): a sok tízezer erdélyi magyarnak mit jelentett egy ilyen összecsapás. Ők voltak azok, akik százával tódultak fel a Hargita-hegység egy-egy magasabb pontjára, hogy a kézzel eszkábált antennáik segítségével valahogy befogják a Kossuth rádió adását.

Bálint László (j) és a román Rodion Camataru harca a labdáért a Magyarország-Románia világbajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban 1981. május 13-ánForrás: MTI/Petrovits László

Ha a magyar labdarúgó-válogatott fontos meccset játszott, megteltek a domboldalak, az erdélyi magyarok a fűben ülve, a fák között hallgatták a meccsközvetítéseket. Most annyiban volt más a helyzetük, hogy a magyar-román meccset a román állami tévé és rádió is közvetítette. A bukaresti hatóságok a több ezer román drukker mellett pár tucat, Erdélyben élő magyar embernek is engedélyezték, hogy elutazzanak a budapesti összecsapásra. Ők persze román rendszámú autókkal érkeztek. Hogy idehaza mennyire nem tudtunk erről semmit, arra jól jellemző a következő eset: az 1-0-s magyar győzelmet követően a diadalittas magyar szurkolók a Verseny utcán végigvonulva néhány román rendszámú autót megrongáltak. Ha ismerték volna a román rendszámok betűjelzését, ha tudták volna, hogy ezek a kocsik Erdélyből érkeztek, hogy az utasok nem a románoknak drukkoltak, egészen biztosan elmarad az akció. Néhány nap múlva ez is kiderült.

Ekkor a drukkerek egy része gyűjtést indított, és a pénzt eljuttatták az erdélyieknek.

Ezekről azonban mélyen hallgattak idehaza az újságírók. Sőt, a Képes Sportban a meccs felvezetéseként a következőt lehetett olvasni. „Hogy a román csapat mennyire erős, azt megmutatta a Wembley-ben az angolok ellen. Az angolok elleni két mérkőzésen három pontot gyűjtöttek össze. Büszke lenne erre a labdarúgás őshazája, Anglia. Becsüljük meg az ellenfelet, de becsüljük meg a mi fiainkat is" – írta a lap. Ez a felütés nem volt idegen a korabeli magyar sportsajtóban. A szakírók előszeretettel hangoztatták, hogy a Népstadionban azért gyűlt össze 68 ezer néző, mert egy nagyon erős román csapat érkezett Budapestre, amely már hazai pályán legyőzte az angolokat, és Londonban sem kapott ki tőlük. Holott nem erről volt szó. Hanem arról, hogy egy magyar-román csata a végletekig feltüzelte az összes szurkolót. A két együttes 8 év szünet után találkozott egymással ismét. 1972-ben egy háromfelvonásos dráma után mi ütöttük el őket az Eb-részvételtől (az Eb-selejtezőn Budapesten 1-1, Bukarestben 2-2, majd a megismételt, harmadik meccsen, Belgrádban 2-1 ide), szóval tényleg óriási volt az érdeklődés. És – hangsúlyozom – nem Románia miatt. A románok 15 ezer jegyet igényeltek – meg is kapták, amely a Népstadion akkori befogadóképességének több mint 20 százaléka volt. Maradjunk annyiban: elég nagyvonalú volt akkoriban az MLSZ.

Labdarúgó világbajnoki selejtező, 4. csoport: Magyarország-Románia 1-0 (1-0)
Népstadion, 68 ezer néző. Vezette: Ponnet (belga)

Magyarország: Katzirz – Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. – Müller (Szántó), Nyilasi, Varga – Fazekas, Kiss L. (Bodonyi), Törőcsik.
Románia: Iordache – Negrila, Stefanescu, Tilihoi, Munteanu – Stoica, Beldeanu, Iordanescu (Raducanu), Balaci – Crisan, Camataru.
Gól: Fazekas (18.)

Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy a románok ugyanazt a játékot mutatják meg, amivel a Wembley-ben pontot szereztek az angoloktól.

A végletekig megerősített védelemmel, szinte élő falat vontak a kapujuk elé. A 18. percben azonban mégis sikerült ezt a falat feltörni, és Fazekas László megszerezte a meccs egyetlen gólját.

Martos Győző (b) és Müller Sándor (k) szerelik a román Ilie Balacit (j) a Magyarország - Románia világbajnoki selejtező labdarúgó mérkőzésen a NépstadionbanForrás: MTI/Petrovits László

Akik ott voltak a nézőtéren, tudják, micsoda eufória tört ki a lelátón. Az emberek tomboltak; voltak, akik sírtak. Nemcsak ekkor, hanem a meccs után is, amikor a Népstadion toronyépületénél ezrek álltak, hogy megérintsék a játékosokat, hogy aláírásokat kérjenek, hogy ünnepeljék a hősöket. Nézzük most a napilapok címeit a nagy meccs után!

  • Népsport: Értékes győzelem – javuló csapatjátékkal
  • Népszabadság: Nehezen kiharcolt győzelem
  • Népszava: Kemény mérkőzésen, értékes győzelem
  • Magyar Nemzet: Győzelem a világbajnoki selejtezőn
  • Magyar Hírlap: Megvan az áhított két pont
  • Esti Hírlap: Ezt a győzelmet nem lehet túlértékelni
  • Képes Sport: A győzelem volt a legfontosabb

Mit mondjunk, nem engedték el a fantáziájukat az egykori kollégák.

A Népsport címlapja a meccs másnapján, 1981. május 14-énForrás: Origo

Miközben a románok elleni meccs előtt úton-útfélen azt lehetett olvasni, hogy ez a mérkőzés sorsdöntő lesz, utána már arról szóltak az értekezések, hogy egy sorozat elején vagyunk. Ez is igaz volt, hiszen a magyar csapatnak ez volt a második összecsapása; az elsőt, a Svájc elleni idegenbelit 2-2-re hozta le Mészöly Kálmán együttese.

Az MLSZ akkori elnökének, Szepesi Györgynek a kinevezése óta ez volt az első igazán felszabadult estéje. Az elnök óriási kockázatot vállalt, amikor Kutas István lemondása után igent mondott az OTSH akkori elnökének, Buda Istvánnak, s otthagyta a Magyar Rádió bonni tudósítói állását, hogy hazajöjjön és vezesse a Magyar Labdarúgó Szövetséget.

Mészöly Kálmán szövetségi kapitány (j) a kispadon a Magyarország - Románia világbajnoki selejtező labdarúgó mérkőzésen a Népstadionban. Mellette segítője, Mezey GyörgyForrás:

A kezdeti botladozások után Mészöly Kálmán kinevezése is telitalálatnak bizonyult, mert a volt Vasas-játékos és segítője, Mezey György elképesztő lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába. Az 1980-as Európa-bajnokságról lemaradt és az 1978-as világbajnokságról három vereséggel búcsúzó magyar csapatot úgy rakták össze, hogy az a 82-es vb-re zajló selejtezősorozatban – Angliát megelőzve – csoportelsőként jutott ki Spanyolországba. A magyar-román meccs egy csodás menetelés első része volt, amelyet követett az oslói győzelem (2-1 ide, Kiss László felejthetetlen góljaival), Svájc budapesti legyőzése és minden idők leggyűlöletesebb légkörében, Bukarestben pontszerzés Románia ellen (0-0.) Az angolok oda-vissza megvertek bennünket, de ez senkit sem érdekelt, mert a norvégok elleni hazai 4-1-es diadal belépőjegyet jelentett az 1982-es spanyolországi világbajnokságra. Nem véletlen, hogy a románok elleni győzelem után a Népstadion öltözőjében Szepesi és Mészöly egymás vállán sírt. Hogy a fiatalabb generáció megértse mindezt: az MLSZ elnöke és Mészöly között különleges volt a kapcsolat. 1966-ban, amikor a Vasas játékosa felkötött kézzel játszva volt ott a brazilok elleni győztes (3-1) csapatban, Liverpoolban a világbajnokságon, Szepesi szinte sírva közvetítette a rádióban, ahogy Mészöly belövi a tizenegyest, ahogy az ő vezetésével a kiválóan játszó magyar válogatott legyőzi az akkor kétszeres világbajnokot. S talán azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy Szepesi mindig is szimpatizált az angyalföldi egylettel.

Egy pillanatra térjünk még vissza 1981. május 13-ára. A 22 órakor befejeződött meccs után több százan a Blaha Lujza térre, az EMKE aluljáróba mentek, hogy ott várják meg az éjfélt, amikor a frissen nyomott másnapi Népsport első számai az újságosokhoz érnek. „Sportfórum az EMKE aluljáróban. Egy órával a magyar-román után itt van mindenki, aki szereti a focit, meg aki lelkesedni is tud érte. A társaság ideális. Munkából jövő cigányprímástól, munkába igyekvő csövesekig. Egy piros-fehér-zöldbe öltöző fiatalember mindenkitől 1 forintot kér. A magyar-angol belépőjegyére kell neki gyűjteni. Közben rámenős tévések ipari tévéken a 6-3 és a 7-1 góljait vetítik – 1953-ból és 1954-ből. Utána meg azt kérdezgetik a tömegtől, hogy melyik csapat a jobb? Az angol, vagy a románverő?"

Hogy a csöves milyen munkába igyekezett 1981. május 13-án éjszaka, arról nem szóltak a jelentések.

 A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.