Társoldalunk:

A kommunista MLSZ-vezetés ostobasága tette tönkre a Fradi KEK-döntőjét

2020.05.14. 06:30

Az 1974-75-ös szezonban senki sem gondolta volna, hogy a Ferencváros fiataljai a KEK-döntőbe jutnak. Mindezt egy olyan sorozat végén teszik, amely a mai napig felejthetetlen marad azoknak, akik átélték. Akik pedig csak olvastak ezekről a mérkőzésekről, behunyt szemmel próbálták elképzelni azt, amit a Fradi ebben a sorozatban végrehajtott. A bázeli KEK-döntőt 1975. május 14-én játszották. Ennek éppen 45 éve. Most ezt a finálét idézzük fel.

Először lássuk, hogyan jutott el a Fradi és a szovjet Dinamo Kijev a KEK-döntőig.

  • Első forduló: Ferencváros – Cardiff City (walesi) 2-0 és 4-1
  • Nyolcaddöntő: Ferencváros –Liverpool (angol) 0-0 és 1-1 (idegenben lőtt góllal továbbjutó a Fradi)
  • Negyeddöntő: Ferencváros – FF Malmő (svéd) 3-1 és 1-1
  • Elődöntő: Ferencváros – Crvena Zvezda (jugoszláv) 2-1 és 2-2

A szovjetek a következő ellenfelekkel szemben mentek tovább.

  • Első forduló: Dinamo Kijev – CSZKA Szófia (bolgár) 1-0 és 1-0
  • Nyolcaddöntő: Dinamo Kijev – Eintracht Frankfurt (nyugatnémet) 3-2 és 2-1
  • Negyedöntő: Dinamo Kijev – Bursaspor (török) 1-0 és 2-0
  • Elődöntő: Dinamo Kijev – PSV Eindhoven (holland) 3-0 és 1-2

A Fradi fináléba vezető útjáról oldalakat lehetne írni, de ennek a cikknek most nem ez a témája. Azért ne menjünk el szó nélkül a Liverpool elleni katartikus dráma mellett, ahol a Pécsről igazolt Máté János idegenben szerzett gólja is kellett a továbbjutáshoz.

Akik látták ezt a liverpooli meccset, a mai napig beszélnek Máté János gól előtti cseléről. Másnap az újságírók meg is kérdezték Mátét, mi volt ez. A játékos körül ülő csapattársak közül az egyik bedobta: ez volt a híres kengurucsel. Persze viccből mondta. A magyar sportsajtó azonban halálosan komolyan vette a tréfát, innentől erről a gólról mindig úgy írtak, hogy ezt előzte meg Máté kengurucsele.

A két döntőbe jutott csapat közül a szovjetek útja sokkal könnyebb volt. A Ferencváros belgrádi elődöntőjéről csak annyit, hogy a belgrádi stadionban 110 ezer felajzott jugoszláv néző várta a magyar együttest. A Zvezda egy kanyarral korábban a spanyol Real Madrid csapatát verte ki tizenegyesekkel, úgy, hogy a jugók a spanyol fővárosban 2-0-ra kikaptak, de a belgrádi visszavágón ugyanennyire nyertek. A tizenegyeseket pedig ők rúgták jobban. Majd a Real kiütése után jött nekik a Fradi, s az első, budapesti összecsapáson megrúgták a számukra létfontosságúnak tűnő idegenbeli gólt. A visszavágón a magyar csapat olyan érett játékkal játszott 2-2-es döntetlent, hogy a belgrádiaknak leesett az álluk. Pedig amikor a nyugatnémet bíró 1-1-es állásnál kiállította Bálint Lászlót, nagyon forró lett a talaj a fradisták lába alatt. Mindez a 71. percben történt, négy perccel később pedig már 2-1-re vezetett a házigazda, amely kiegyenlítette a Budapesten összeszedett hátrányát. Már mindenki a hosszabbításra számított, amikor Eschweiler bíró a 82. percben tizenegyest adott, mert a Nagykikindán született Kéri Mihály felvágta Máté Jánost. A büntetőnek Megyesi nagy nyugalommal futott neki és amikor 2-2 lett az állás, néma csend borult a belgrádi Maracanára (így nevezték akkoriban a Zvezda stadionját.) Bálint kiállítása azért is volt érvágás, mert mindig ő lőtte a tizenegyeseket. Ezzel az is eldőlt, hogy a kiváló futballista nem játszhatott a KEK-döntőben. A kiállítás amúgy nevetséges, jogtalan ítélet volt.

A lefújás után a Fradi játékosai sírtak a gyepen, Dalnoki Jenő edző is nehezen jutott szóhoz. A budapesti zöld-fehér csapatnak ez volt ebben a kupasorozatban a nyolcadik olyan összecsapása, amelyen nem kapott ki. Az elkeseredett és döbbent nézők narancsokkal és üvegekkel dobálták meg a magyarokat, majd a stadion különböző részein felgyújtották a padokat. Megyesi István, aki a továbbjutást eldöntő tizenegyest berúgta, azt mondta, hogy amikor Dalnoki Jenő intett neki, nagy nyugalom szállta meg. Szinte biztos volt abban, hogy nem rontja el a tizenegyest. Nem is hibázott.

Bázelben rendezték meg a KEK-döntőt 1975-benForrás: Photononstop via AFP/Photononstop/Tommaso Di Girolamo

Európa újságírói, de a magyar szaksajtó is azt emelte ki, hogy egy nagyon fiatal Ferencváros érte el a nagy bravúrt, a döntőbe jutást. A nyolc veretlenül megvívott meccs máris a szovjet Dinamo Kijev elé helyezte a magyar együttest, hiszen a kijeviek a döntőbe vezető úton egyszer kikaptak a PSV Eindhoventől.

Ezek után következett a bázeli finálé, 1975. május 14-én, szerdán.

Három éves voltam ekkor. Egy három éves kisgyerek a világ történéseiből nagyon keveset fog fel, de még kevesebbre emlékezik. Nekem viszont határozottan megvan a kép, ahogy anyám – aki amúgy nem volt nagy sportrajongó – arra készült, hogy este leül a tévé elé és megnézi a meccset. Minden bizonnyal több millióan cselekedtek így. Engem persze aludni küldtek, csak másnap reggel tudtam meg, hogy miért szomorúak a szüleim: kikapott a Fradi.

Haladjunk akkor kronológiai sorrendben.

1975. május 10. szombat

A Fradinak – négy nappal a bázeli kupadöntő előtt – Békéscsabán kellett játszania az NB I-ben. 22 ezer néző előtt a Békéscsaba Királyvári 72. percben szerzett góljával 1-0-ra legyőzte a Fradit. Arról szó sem lehetett, hogy a bázeli finálé miatt halasztásra kerüljön sor, a zöld-fehéreknek mindenképpen játszaniuk kellett. A Fradi ekkor a harmadik helyen állt a táblázaton, a Békéscsaba a kiesés elől menekült. Mindeközben az ellenfél, a Dinamo Kijev már vasárnap, egyenesen Jerevánból, különgéppel utazott el Svájcba, hogy ott készüljön a nagy döntőre. (A Fradi csak hétfőn indult Bázelbe.) Nem azt mondjuk, hogy másképp alakultak volna a dolgok, ha Dalnoki Jenő csapatának nem kell Békéscsabán játszaniuk, de abban biztosak vagyunk, hogy a bumlizás nem segített. Még akkor sem, ha a csabai mérkőzés után Dalnoki azt mondta a sportújságnak, hogy a belgrádi KEK-elődöntő után sokak formája visszaesett. A magyar edző hangsúlyozta, hogy az ellenfél gyakorlatilag a szovjet válogatott lesz. Az pedig, hogy miért kellett Békéscsabán játszani? Ez volt a Kutas István vezette MLSZ, ez volt a regula, ez volt a rend! Ott aztán senki sem lóghatott ki a sorból. Még a KEK-döntős Fradi sem. Halasztás? Arról szó sem lehetett. Rendnek, fegyelemnek kellett lennie, a Fradival sem lehetett kivételt tenni. Őrületes hülyeség, a tekintély, a parancsuralmi rendszer, egy kommunista vezette MLSZ-től. Hogy miért nem tiltakozott Dalnoki? Merte volna megtenni.

1975. május 12. hétfő

A Ferencváros reggel Budapestről Svájcba repült. A meccs iránt óriási volt a nemzetközi érdeklődés. A bázeli összecsapásra 26 ország televíziós állomása jelentkezett be. Miközben a nemzetközi újságíróhad a Kijev új csillagát, Oleg Blohint és a sikerkapitányt, Valerij Lobanovszkijt faggatta, a Népszabadság Svájcba küldött munkatársa azt írta, hogy a Fradi úgy festett, mint egy vert sereg.

Szabó a földön, a bázeli KEK-döntőben a Dinamo Kijev ellenForrás: Arcanum

Hogy ez a békéscsabai vereség miatt volt-e, vagy valami más baja volt a zöld-fehéreknek, arra nem tért ki a jelentés. A két edző megtekintette egymás tréningjét (akkor még nem volt szokás a zárt kapus edzés), miközben Dalnoki Jenő arról beszélt, hogy nem fizikai, hanem pszichikai felkészítésre lenne szükség.

Fel kell rázni a játékosokat, hogy a szerdai nap nem egyszerűen a Ferencvárosról, hanem a magyar labdarúgás helytállásáról lesz szó. A következő 48 órában ezt próbáljuk majd megértetni."

1975. május 13. kedd

Bázelt gyakorlatilag nem érdekli a döntő. Elővételben mindössze 4 ezer jegyet adtak el a 60 ezer nézőt befogadó St. Jakob Stadionba. A helyiek a PSV Eindhovent és a Real Madrid együttesét várták a döntőbe. A rendezők annak ellenére mellőznek minden propagandát, hogy a Rajna-menti városban éppen ezekben a napokban tartanak szovjet filmhetet. Harót János, a klub ügyvezető elnöke szerint a Fradi meg fogja nyerni a kupát. Közben Budapestről távirat érkezett a Hotel Európába, a Fradi szálláshelyére. Négy színész, Sinkovits Imre, Győrfy György, Szersén Gyula és Gellei Kornél írta: Drága fiúk. Fradi-szívvel küzdjetek, de már az eddigiekért is gratulálunk." Dalnoki felolvassa a csapatnak a telegramot. Közben kiderült, hogy Pusztai László lábán orbánc keletkezett, így a kiállítás miatt eltiltott Bálint László és a sérült Branikovits után újabb fontos játékos esett ki a csapatból.

Illetve, Branikovits ezt kissé másképpen látta. A FourFourTwo című lapban így nyilatkozott a sérüléséről: Dehogy voltam... (sérült), csak akkorra már kiestem a mester, Dalnoki Jenő kegyeiből, aki nagytakarításba fogott az Üllői úton. Tehetséges fiatalok előtt tárta szélesre a kaput Dalnoki Jenő, akik nem érdemtelenül húzhatták magukra a Fradi mezét. Csak az fájt, hogy én viszont esélyt sem kaptam a bizonyításra. El kellett jönnöm az FTC-től, jóllehet azt reméltem, egész pályafutásomat zöld-fehérben tölthetem."

1975. május 14. szerda

A finálé előtt néhány órával megjelenő Esti Hírlap kiküldött munkatársa azon kesereg, hogy mennyire tartalékos lesz a Fradi. Sirokmány Lajos szerint óriási dolog, hogy ez az első olyan KEK-döntő, amit két szocialista ország csapata játszik egymással, korábban ilyen nem fordult elő. Értik ugye? Nem az a lényeg, hogy a két legjobb jutott oda, hogy ebből az egyik a fiatal Fradi, hanem, hogy milyen a két állam berendezkedése. Vicces dolog ez.

20 óra 10 perc. A Kossuth rádió és a Magyar Televízió egyszerre kapcsol Bázelbe. A rádióban Novotny Zoltán, a tévében Szőnyi János közvetít. A 35 éves Novotny a Fradi döntőbe vezető útját is követte, az össszes meccset ő közvetítette. 

Novotny Zoltán emlékei
Az első fordulóban Cardiff elleni idegenbeli összecsapáson Magyarországról egyedül lehetettem ott újságíróként, a tévé azt az összecsapást sem közvetítette. A meccs után a környékbeli magyar disszidensekkel találkoztam, úgy köszöntünk el, hogy viszontlátásra, ki tudja mikor. Erre néhány héttel később Liverpoolban újra összefutottam velük. A liverpooli meccs a pályafutásom egyik csúcsa volt, a Fradi egészen elképesztő produkcióval rukkolt ki. Nagy kár, hogy idehaza azt sem láthatták, mert nem került képernyőre. A belgrádi elődöntőt úgy közvetítettem a pálya széléről, hogy mögöttem a felajzott jugoszláv drukkerek szinte önkivületben drukkoltak. A meccs végén a kispadok mellett készítettem az interjúkat, miközben naranccsal dobáltak meg bennünket. Albert el is ment az interjú közben, neki ez sok volt. S hogy miért én közvetítettem végig a Fradi útját? 1974 őszén azt találtuk ki, hogy a bajnokcsapattal a BEK-ben mindig Szepesi György megy, enyém a KEK, az UEFA Kupa-indulókat pedig Vass István Zoltán és Szűcs Ferenc viszi. Szerencsém is volt ezzel, mert a Fradi tényleg szédületesen menetelt. De - és ez nagyon fontos - akkoriban fel sem vetődött az, hogy - miközben a többi magyar csapat elbúcsúzott már - engem levegyenek a feladatról és esetleg más közvetítsen. A rádióban mindig ez volt a divat. Egyetlen kivétel akadt: az 1984-85-ös UEFA Kupa menetelés a Videotonnal. Azt a sorozatot Molnár Dániel kezdte, ő közvetítette a Dukla Praha és a Paris St. Germain elleni mérkőzéseket. Utána azonban - osztályvezetőként - úgy döntöttem, vegye ki a részét ebből mindenki. A Partizan elleni kettős meccs Török Lászlóé lett, a Zseljeznyicsar elleni elődöntő a Vass Pistáé. Én meg elvittem a döntőt és a Manchester United elleni negyeddöntőt.

Labdarúgó Kupagyőztesek Európa Kupája, döntő 1974-75
Dinamo Kijev (szovjet) – Ferencváros 3-0 (2-0)
Bázel, 18 ezer néző. Vezette: Davidson (skót)

Dinamo Kijev: Rudakov – Troskin, Fomenko, Resko, Matvijenko – Muntyan, Kolotov, Konykov, Burjak – Onyiscsenko, Blohin
Ferencváros: Géczi – Martos, Pataki, Rab, Megyesi – Juhász, Nyilasi (Onhausz), Mucha – Szabó, Máté, Magyar
Gól: Onyiscsenko (18., 40.), Blohin (67.)

A lefújás után a Fradi szurkolói „forró szeretettel" ünnepelték Bázelben a vesztes csapatot.

1975. május 15. csütörtök

Méltó kezekbe került a kupa, harsogja a Népsport főcíme. Az értékelésben erős szovjet dicséret, a Fradinak annyi jut, hogy nagy dolog, amiért eljutottak a KEK-döntőbe. A szerző kiemeli, hogy mennyire tartalékos volt a Fradi, hogy a szovjet válogatottal egyenértékű Kijev minden tekintetben jobb volt a magyaroknál.

A KEK-ezüstérmes Ferencváros csapata 1975-ben BázelbenForrás: Tempofradi

A Népszabadság is kiosztotta Dalnoki csapatát. Azt írták, hogy a belgrádi KEK-elődöntő óta a ZTE és a Békéscsaba elleni NB I-es bajnokin is az látszott, hogy mennyire nem fejlődött a társaság. Sajnos, Európa képernyőin ezúttal sem sikerült jól propagálni a magyar labdarúgást". Az Esti Hírlap kritizálta Dalnoki Jenőt, hogy a mester mennyire rossz felfogásban küldte pályára a csapatot. „A döntő unalmas volt, csak a Kijev góljai rázták fel a közönséget. Nincs más hátra, még határozottabban kell fáradozni a magyar labdarúgás újjászületésén." A legnormálisabb hangvételű cikket – mint ebben az időben oly sokszor – a Népszava hasábjain Vándor Kálmán írta. Ő is kritizált, de nem ütötte agyon a Fradit. Záró mondatát érdemes összevetni az Esti Hírlapban megjelentekkel:A Ferencváros mégiscsak eljutott Európa egyik legrangosabb tornájának a döntőjéig, s ez már messze meghaladta nemcsak a zöld-fehérek, hanem a magyar labdarúgás erejét. Győzött a jobbik csapat, ehhez csak gratulálni tudunk."

Utóhangok

  • Oleg Blohin 1975-ben elnyerte a legjobb európai játékosnak járó Aranylabdát.
  • Három nappal az elvesztett KEK-döntő után a Fradi 2-2-es döntetlent játszott az NB I-ben a bajnokaspiráns Újpesti Dózsa ellen
  • Az 1974-75-ös bajnokságban a Ferencváros az Újpesti Dózsa és a Budapesti Honvéd mögött a harmadik helyen végzett a bajnokságban. Az MLSZ azonban nem az UEFA Kupába, hanem a Közép Európa-Kupába nevezte a Fradit. Az UEFA Kupában az ezüstérmes Honvéd mellett a 6. helyezett Vasas indulhatott.
  • Dalnoki Jenő tovább folytatta munkáját a Fradiban (1978-ig ő maradt az edző), az 1975-76-os bajnokságban megszakította a Dózsa 7 éven át tartó aranyérmes sorozatát és a zöld-fehérek nyerték meg a bajnokságot.
  • Kutas István 1978 őszén fejezte be MLSZ-elnöki tevékenységét. Elnökségének utolsó válogatott mérkőzése 1978. november 15-én Frankfurtban a nyugatnémetek elleni barátságos találkozó volt, amely a 61. percben köd miatt félbeszakadt.

Ködbe veszett az a meccs és később az egész Kutas-korszak is.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.