Miniszterelnöki eskü helyett a tévén focimeccset nézett Silvio Berlusconi

A szaksajtó minden idők legnagyszerűbb döntőjének, álomfinálénak nevezte az 1994-es labdarúgó BL-döntőt, amelyet Athénban az AC Milan és a Barcelona játszott egymással. Tény, hogy abban a szezonban az olasz és a spanyol csapat messze kiemelkedett a mezőnyből. Tény, hogy a meccs előtt mindenki nagyon szoros összecsapásban reménykedett. Ebből aztán nem lett semmi: a Milan gyakorlatilag elsöpörte a katalánokat.

Magyarországon soha nem látott, pontosabban hallott sportközvetítéssel lepte meg a nézőket Athénból az MTV.

Korábban nem volt arra példa, hogy egy futballmeccset két riporter közvetítsen, mégpedig úgy, hogy az egyik az első, a másik a második félidőt.

Ebben a BL-szezonban hallhatták a nézők először Hajdú B. Istvánt és Faragó Richardot, a tévé vezetése pedig úgy döntött, hogy mind a két fiatalnak lehetőséget ad. Így került sor erre a valóban rendhagyó közvetítésre.

Miguel Angel Nadal (jobbra) és Paolo Maldini csatája az 1994-es BL-döntőben, Athénban Forrás: AFP/Mladen Antonov

Ami az előzményeket illeti: a görög fővárosban két dologhoz nem lehetett hozzájutni: belépőjegyhez és szállodai szobához. Athént szinte megszállták a katalán és az olasz szurkolók. Dream Team itt, Dream Team ott – harsogták a világlapok, és ebben semmiféle túlzás nem volt. Miközben a Milan stílusa – az edző, Fabio Capello irányításával – kissé átalakult. Ahogy az olasz sajtó némi iróniával fejtegette:

„A Milan nem szórakoztat, csak nyer."

Ha tudták volna a kollégák, hogy a döntőben mi következik, aligha írják le ezt a mondatot. Ha megnézzük az olaszok útját a döntőig, rögtön megértjük a kissé fanyalgónak tetsző kijelentést.

Első forduló: Milan – Aarau (svájci) 1-0 és 0-0
Második forduló: Milan – FC Koppenhága (dán) 6-0 és 1-0
Csoportkör: Milan – Anderlecht (belga) 0-0 és 0-0, Milan-Porto (portugál) 3-0 és 0-0, Milan-Werder Bremen (német) 2-1 és 1-1.
Elődöntő: Milan-Monaco (francia) 3-0

Akárhogy számoljuk, a

11 lejátszott BL-meccsükből négy végződött gól nélküli döntetlennel, további kettő pedig 1-0-s győzelemmel.

A biztonságos szupervédekezés, amelyet Capello megteremtett, egészen elképesztően működött az olaszoknál.

Ezzel szemben a Johann Cruyff vezette Barcelonát úgy tartották számon, mint azt az együttest, amely Európa legparádésabb támadófutballját mutatja be. A holland edző egészen másképpen vélekedett a játékról, mint az olasz. Cruyffnak a gólözön volt a mindene, Capellónak a gólnélküliség. Nyugodtan mondhatjuk, hogy két teljesen eltérő filozófia csapott össze Athénban. Lássuk most a Barcelona útját a döntőig.

Első forduló: Barcelona – Dinamo Kijev 1-3 és 4-1 (ez azért meleg volt...)
Második forduló: Dinamo Kijev – Austria Wien (osztrák) 3-0 és 1-2
Csoportkör: Barcelona – Galatasaray (török) 3-0 és 0-0, Barcelona – Monaco 1-0 és 2-0, Barcelona-Szpartak Moszkva 2-2 és 5-1.
Elődöntő: Barcelona – Porto (portugál) 3-0

Bármennyire hihetetlen,

1994-ig a Barcelona mindössze egyetlen alkalommal tudta megnyerni a Bajnokcsapatok Európa Kupáját:

az 1992-es londoni döntőben egy sovány 1-0-s győzelem az olasz Sampdoria ellen – ez jelentette akkor a földöntúli boldogságot a katalánoknak. A Milan Athénba négyszeres BEK-győztesként érkezett, de mindenki tudta: ez csak játék a számokkal.

Még egy dolog miatt volt különleges ez a BL-döntő. Az UEFA az utolsó pillanatban kénytelen volt lecserélni a bírót. Eredetileg a holland John Blankenstein vezette volna a meccset, de ő már el sem utazhatott Athénba. Amikor kiderült a bíróküldés,

az AC Milan ultrái halálosan megfenyegették a bírót.

Az olasz klub szurkolói úgy vélték, hogy a holland játékvezető azért fúj majd a Barcelonának, mert annak kispadján holland edző, Johann Cruyff ül, és a csapatban ott játszik Ronald Koeman is. Hosszas hezitálás után az UEFA úgy döntött, hogy egy angol bíró lesz jó ide, így kapta meg a nagy meccset Philip Don.

Labdarúgó Bajnokok Ligája döntő, 1994. május 18.
AC Milan –FC Barcelona 4-0 (2-0)
Athén, 90 ezer néző. Vezette: Don (angol)

Milan: Rossi – Tassotti, Maldini (Nava), F. Galli, Panucci – Desailly – Boban, Albertini, Donadoni – Szavicsevics, Massaro
Barcelona: Zubizarreta – Ferrer, R. Koeman, Nadal – Guardiola – Beguiristain (Eusebio), Bakero, Amor, Sergi (Kike Estebaranz) – Sztojcskov, Romário
Gól: Massaro (22., 45.) , Szavicsevics (47.), Desailly (67.)

Mi történhetett Athénban az addig szuperfutballt játszó Barcelonával? Hiszen a beharangozóban semmi másról nem lehetett olvasni, csak arról, hogyan szedi atomjaira a káprázatos katalán támadósor a masszív olasz védelmet. Mindebből semmi sem valósult meg.

A Milan nagyjából úgy intézte el ellenfelét, mint 1989-ben a Steaua Bukarestet a BEK-döntőben. Ja, akkor is 4-0 volt a végeredmény.

Az AC Milan elnöke, Silvio Berlusconi nem lehetett ott Athénban, éppen Rómában volt dolga, mert az olasz szenátus az ország miniszterelnökének választotta. Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy ő lesz az olasz kormányfő, Berlusconi kirohant a teremből, és azt kiabálta. "Hol egy tévé?" Csapata akkor döntötte el az athéni finálét, mert Szavicsevics épp ebben a pillanatban rúgta be a harmadikat.

Ruud Gullit (balra) és Daniele Massaro. Utóbbi két gólt szerzett a Barcelona elleni BL-döntőben Forrás: AFP/Filippo Monteforte

Erre sokan számítottak. Arra azonban senki sem, hogy a Milan lesöpri neves ellenfelét.

Egész Itália boldogságban úszott.

A tekintélyes La Gazetta Dello Sport 6 oldalon át tudósított a görög fővárosból. Azt írták, hogy ez a győzelem egybe kovácsolta Itáliát. Megemlítették, hogy még Berlusconi politikai ellenfelei is a miniszterelnököt ölelgették, midőn kiderült, hogy a BL-serleg Milánóba kerül. Miközben az itáliai újságírók kissé kajánul arra emlékeztettek: Berlusconi Capellóról úgy vélekedett, hogy ő egy „lassú víz partot mos" edző, akinek nem annyira fekszenek a kupaküzdelmek.

Az AC Milan elnöke, Silvio Berlusconi nem lehetett ott Athénban - éppen miniszterelnöknek választották Forrás: AFP/Patrick Hertzog

A RAI olasz állami tévé Athénba kiküldött riportere azt mondta, hogy a Barcelona játékának színvonala alig érte el az olasz területi bajnokságban futballozó, amatőr csapatok játékszintjét.

Az akaraterő és a koncentráció diadala volt ez a mérkőzés. Minden úgy történt, ahogyan előre elterveztem. A fiúk minden tekintetben betartották a taktikai utasításokat és rendkívüli állóképességről tettek tanúbizonyságot"

– nyilatkozta a meccs után Fabio Capello. Majd közölte: a 4-0 ellenére még mindig a Barcelonát tartja Európa legjobb klubcsapatának. Szerencsétlen spanyolokat ez aligha érdekelte.

Olasz örömünnep Athénban - a Milan ötödik alkalommal nyerte meg a legrangosabb európai klubtrófeát Forrás: AFP

A futball reneszánszát bemutató Barcelona megszeppent iskoláscsapatként asszisztált a Milan tökéletes játékához – ezt már a spanyol lapok írták a döntőt követően.

A Milan állva hagyott bennünket. Ők egy 200 km/h-s sebességgel robogó versenyautóban ültek, mi egy 80-nal poroszkáló csotrogányban autóztunk utánuk" –

jelentette ki Johann Cruyff. A holland szakember azt is elmondta, hogy nem a vereség ténye a kellemetlen, hanem az, hogy a csodacsapatnak kikiáltott együttese így lebőgött az egész világ előtt. (A meccset 138 ország tévéállomása közvetítette élőben.)

Az Athénba érkezett mintegy 17 ezer katalán drukker a meccs végén elénekelte a Barcelona himnuszát és megtapsolta az olasz ellenfelet. Az idilli állapot eddig tartott.

A csalódott Barca-drukkerek a meccs után azokon az utazási irodákon töltötték ki dühüket, amelyek megszervezték az athéni kirándulást.

A meccs előtt még senki sem foglalkozott a minősíthetetlen színvonalú szállásokkal, a tömött chartergépekkel. A vereség után ez valahogy rögtön fontos lett minden spanyolnak.

Az AC Milan a korszak meghatározó csapata lett.

Egy évvel később az olaszok újra BL-döntőt játszhattak, ellenfelük a holland Ajax volt Bécsben. Mészárlásról szó sem volt már akkor. Sőt, a 85. percben beállt egy fiatal, 19 éves, akkor ismeretlen cserejátékos, Patrick Klujvert. Az ő góljával nyert az Ajax, letaszítva Capello együttesét a trónról.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.