Mielőtt rátérnénk a július 1-jén, a Lille-ben álló Pierre-Mauroy Stadionban lejátszott mérkőzésre, vessünk egy pillantást a két csapat útjára a negyeddöntőig.
Belgiumot az Eb előtt sokan afféle titkos favoritként emlegették, méghozzá jogosan, elég csak pár nevet említeni magyarázatként: Eden Hazard, Kevin de Bruyne, Romelu Lukaku, Toby Alderweireld, vagy éppen Thibaut Courtois a kapuban.
Ennek ellenére rögtön a csoport rangadóját elvesztették Antonio Conte olasz válogatottjával szemben (0-2), Írország (3-0), valamint Svédország (1-0) ellen azonban sikerült javítani, így második helyen lépett tovább Marc Wilmots együttese. A nyolcaddöntőben jött a magyar csapat elleni mérkőzés, amelyen pechünkre szinte minden szupersztár a legjobb teljesítményével rukkolt elő.
Főként Király Gábor bravúrjain múlt, hogy a 78. percig csak 1-0 volt az állás,
az utolsó negyedórában azonban a lendületes támadók átrohantak az elfáradó védelmen, így 4-0 lett a vége.
Walestől alighanem még saját szurkolói sem vártak csodát,
az már a kijutással megtörtént, hiszen a sárkányok történetük során először szerepeltek Európa-bajnokságon.
És bár Gareth Bale személyében a szigetországiak csapatában is volt egy világsztár, az "Egy fecske nem csinál nyarat" tézis, valamint a csoportellenfelek, Anglia, Oroszország és Szlovákia alapján már a négyesből való továbbjutás is jó eredménynek számított volna. Ehhez képest a szlovákok elleni 2-1-es győzelem a nyitányon meghozta az alaphangot, amelyet az angoloktól elszenvedett ugyanilyen különbségű vereség sem vett el. Főleg, hogy az oroszok elleni utolsó meccset meggyőző játékkal és 3-0-s győzelemmel zárták, és mivel a szlovák-angol meccs gól nélküli döntetlennel zárult,
Chris Coleman válogatottja nagy meglepetésre megnyerte a csoportot.
A 16 között Észak-Írország következett, az esélyes szerep azonban nem állt jól a walesieknek, szenvedtek a meccs nagy részében, ám végül egy öngólnak köszönhetően kiizzadták a továbbjutást.
A negyeddöntőnek természetesen Belgium volt az esélyese, még akkor is, ha Wilmotsnak a védelem összeállítása komoly fejtörést okozott:
Thomas Vermalenre eltiltás, Jan Vertonghenre sérülés miatt nem számíthatott a szövetségi kapitány.
Végül Jason Denayer és Jordan Lukaku került be a kezdőbe - nem árulunk el nagy titkot, nem tudták pótolni a két hiányzót. Érdekesség, hogy a két csapat ugyanabban a selejtezőcsoportban szerepelt és jutott ki az Eb-re a kvalifikáció során, ami azonban ennél is meglepőbb, hogy
Wales veretlen maradt:
a brüsszeli 0-0 után Cardiffban Bale góljával 1-0-ra a szigetországiak nyertek.
A mérkőzést Hazardék kezdték jobban, az első negyedórában kis túlzással a félpályán sem engedték át a walesieket. Ami azonban ennél is fontosabb volt:
Radja Nainggolan bődületes bombagóljával már a 13. percben megszerezték a vezetést.
Lille határhoz való közelsége miatt a lelátón óriási fölényben voltak a belgák, a korai gól után pedig alighanem mindenki arra számított, hogy a pályán sem lesz ez másként. Ennél nagyobbat viszont nem is tévedhettünk volna! A britek ugyanis egyre bátrabban kezdtek futballozni, és két nagy helyzet követően a harmadikból az egyenlítés is összejött:
Ramsey szöglete után a Vermalent helyettesítő Denayer maradt le a csapatkapitány Ashley Williamsről, aki védhetetlenül fejelt Courtois kapujába.
A találat érezhetően feltüzelte a walesieket, a belgák pedig nem tudtak mit kezdeni a lendületbe jövő ellenféllel, ráadásul Hazard és De Bruyne is gyengén játszott, ez pedig egyszerre túl soknak bizonyult.
Már a szünetig átvehette volna a vezetést Coleman csapata, ami azonban késik, nem múlik: az 55. percben Ramsey kapott remek labdát Bale-től a jobb oldalon, majd az alapvonal közeléből centerezett.
A kapunak háttal álló Hal Robson-Kanu pedig előbb lekezelte, majd remek csellel három belga védőt becsapva kapura fordult, és ballal, 10 méterről élete gólját szerezte.
Hátrányban némi életjelet mutattak a belgák, de semmi nem akart nekik összejönni, főleg Lukaku szenvedett, de a többi sztár is csődöt mondott.
A kegyelemdöfést aztán a 86. percben Sam Vokes adta meg,
aki Gunter jobbról érkező nagyszerű beadását csúsztatta a tehetetlen Courtois mellett a hosszú sarokba.
A harmadik gól szerzője így nyilatkozott a mérkőzés után. "Hogy ez így elég pazar év? Valóban. A Burnleyvel feljutottunk a Premier League-be, a válogatottal elődöntősök vagyunk az Eb-n, tényleg hihetetlen. A mester majd eldönti, hogy Hal Robson-Kanu vagy én játszom-e, Hal azért elképesztő gólt rúgott. Pepéék ellen nyilvánvalóan legalább ilyen nehéz lesz elöl, de elemezzük a portugálok játékát is.
A csapatszellem vitt eddig is bennünket előre, ezután is az marad a legfőbb fegyverünk. Bizonyára sokan várják majd a Gareth Bale-Cristiano Ronaldo csatát, én csak azt tudom mondani, örülök, hogy a csapattársa lehetek egy olyan fantasztikus futballistának, mint amilyen Gareth."
A győztes szövetségi kapitány, Chris Coleman nem győzte dicsérni saját csapatát a meccset követő sajtótájékoztatón.
"Mindig is hittem abban, hogy a futball e szintjén is sikeresek lehetünk, tudtam, van olyan jó a csapat, hogy bárki ellen képes jól teljesíteni.
A találkozó előtt is azt mondtam,
nem azért vagyunk itt, hogy csak élvezzük a helyzetet, hanem hogy felvegyük a kesztyűt, bárki is dobja elénk.
Amikor olyan nagyszerű válogatottal meccselsz, mint Belgium, az utolsó, amit akarsz, hogy tíz-tizenöt perc után hátrányba kerülj. Aztán a félelmeinket legyőzve elkezdtük uralni a mérkőzést, a gólunk után egyértelműen, márpedig ezt nem sok csapat csinálja meg Belgium ellen. Amikor pedig védekeznünk kellett, úgy védekeztünk, mint a katonák.
Elképzelni sem tudják, milyen messze voltunk négy éve ettől az eredménytől. De ha keményen dolgozol és mersz álmodni, nos, akkor a bukástól sem félsz. Én nem félek. Mindenkit érnek kudarcok, nekem több volt belőlük, mint sikerből, ezúttal az utóbbi jutott."
Wales-Belgium, 3-1 (1-1)
Lille, Pierre-Mauroy Stadion, 45 936 néző. Vezette: Damir Skomina (szlovén)
Wales: Hennessey - Davies, A. Williams, Chester - Gunter, Ramsey (Collins, 90.), Ledley (King, 78.), Allen, Taylor - Bale, Robson-Kanu (Vokes, 80.). Szövetségi kapitány: Chris Coleman.
Belgium: Courtois - J. Lukaku (Mertens, 75.), Denayer, Alderweireld, Meunier - Witsel, Nainggolan, E. Hazard, De Bruyne, Carrasco (Fellaini, 46.) - R. Lukaku (Batshuayi, 83.). Szövetségi kapitány: Marc Wilmots.
Gólszerzők: A. Williams (31.), Robson-Kanu (55.), Vokes (86.), ill. Nainggolan (13.)
Sárga lap: Davies (5.), Chester (16.), Gunter (24.), Ramsey (75.), ill. Fellaini (59.), Alderwereld (85.)
Wales tovább írta saját történelmét, 3-1-es sikerével elődöntőbe jutott, ahol bár 2-0-ra kikapott Cristiano Ronaldo végső győzelemig menetelő Portugáliájától,
otthonukba hazatérve így is hősként ünnepelték a futballistákat.
A belga "aranygeneráció" ezúttal sem alkotott maradandót, ez azonban a 2018-as világbajnokságon valamelyest összejött: a már Roberto Martínez irányította együttes bronzérmet nyert Oroszországban.