Társoldalunk:

Bolti lopás és angol mészárlás 9 nappal az 1978-as focivébé előtt

2020.05.24. 07:02

Az évtizedek távlatából is jól látszik, mennyire elbánt a magyar sportvezetés az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra kijutó labdarúgó-válogatottal. Ami Argentínában történt, az csak a csúcsa volt annak a határtalan dilettantizmusnak, amely Baróti Lajos együttesének a felkészülését jellemezte. Ennek a felkészülésnek a legbotrányosabb része az 1978. május 24-én, Londonban lejátszott Anglia-Magyarország barátságos mérkőzés volt, amelyet 4-1-re elvesztettünk. Amely után elvesztettük a válogatott csapatkapitányát, Fazekas Lászlót, akinek a felesége – Törőcsik András barátnőjével együtt – lopott egy londoni áruházból, majd mindketten lebuktak. Most ezt a szomorú londoni mérkőzést elevenítjük fel.

A történet nem Londonban, hanem egy franciaországi kis faluban, Landersheimben kezdődik.

Kutas és az Adidas
Az MLSZ akkori elnöke (aki párhuzamosan a Képes Sport című hetilap főszerkesztője is volt - most gondoljunk bele, mennyire összeférhetetlen dolog ez) nagyon jóban volt a német sportszergyártó cég vezetőivel. Az Adidasnak kapóra jött, hogy a termékeit a magyar csapattal reklámoztathatja, majd a műfüves pályáját Baróti Lajos együttese avatja fel. Természetesen szakmailag semmi nem indokolta, hogy Nyilasi Tiborék egy hónapot összezárva töltsenek Franciaországban. Miként az is érdekes, hogy miért gondolta azt bárki, hogy a Tunézia elleni 2x25 perces edzőmeccs bármiféle komoly célokat szolgálhat a vb-felkészülést illetően. Ám a pénz nagy úr: a mindent fizető sportszergyátó cég ajánlatát nem lehetett visszautasítani.

Baróti Lajos csapata a vb-felkészülés során ebben a faluban játszott pályaavató meccset Tunézia ellen.

Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha a minden konvertibilis valuta után eszelősen sóvárgó MLSZ-vezetés nem megy bele abba, hogy a sportszergyártó cég egyik műfüves (ahogy a Népsport fogalmazott, műanyag) pályáját egy Tunézia elleni 2x25 perces mérkőzéssel avassa fel a magyar nemzeti együttes. Ezt a meccset 1978. május 16-án játszották, 2-2 lett a végeredmény. Szót sem érdemelne az egész, ha egy magyar szabadrúgás előtt nem tapad le a csapat egyik legjobb játékosának, Várady Bélának a lába.

Várady Béla (sötét mezben), aki az 1978-as vb-felkészülés hajrájában szenvedett súlyos sérüléstForrás: MTI/Kovács Gyula

A géppuskalábú Vasas-játékos a lövés pillanatában tudta, érezte, hogy nagy a baj: elszakadt a combizma. Természetesen egy ilyen sérülés minden egyes meccsen előfordulhat, de akkor sokan mondták (le nem írták), hogy a műfűhöz egyáltalán nem szokott magyarok a számukra szokatlan talaj miatt sérültek meg. A Kutas István vezette teljesen dilettáns MLSZ-vezetés amúgy is óriási hibát követett el azzal, hogy a válogatott tagjait egy hónapra összezárta, miközben az ellenfelek sorra játszották le a nemzetközi felkészülési meccseket.

Innentől kezdve a magyar sajtóban össznépi találgatás indult, hogy Váradi ott lehet-e a világbajnokságon. Ma már tudjuk, nem volt ott, de az a hitegetés, majd hazudozás, amely az akkori magyar sportsajtóban végigvonult, egészen elképesztő. A csapat orvosa, dr. Botár Zoltán szinte minden nap reményt keltő nyilatkozatokat adott. Amikor Várady már tizenkét napja labdába sem tudott rúgni, a rózsaszín szemüveget nélkülözők tudták: ebből nem lesz világbajnoki szereplés. És tudta ezt Várady Béla is. Akit – ez a sors igazi tragédiája –1982-ben Mészöly Kálmán tett ki a spanyolországi vb-re utazó csapatból. Várady Béla – bármennyire is zseniális labdarúgó volt – nem szerepelhetett labdarúgó-világbajnokságon. Igaz, a 78-as vb-re kiutazott a válogatottal. Teljesen feleslegesen. Egy percet sem játszhatott.

Az 1978-as labdarúgó-vb európai selejtezőinek nagy szenzációja az volt, hogy Anglia – Olaszország mögött végezve – nem jutott ki a világbajnokságra. Az Olaszország, Anglia, Finnország, Luxemburg négyesben az olaszok gólkülönbsége 4 góllal volt jobb. Rómában az angolok 2-0-ra kaptak ki, Londonban az olaszok szenvedtek 2-0-s vereséget. Igazából az döntött, hogy míg az angolok csak 2-1-re tudták legyőzni hazai pályán a finneket, addig az olaszok 6-1-re gázolták el az északi csapatot. Hatalmas csalódás volt ez Angliában, hiszen a válogatottban egy sor kiváló játékos szerepelt. Az európai klubfutballban ekkor óriási volt az angol fölény: 1977-ben Rómában és 1978-ban Londonban a BEK-döntőben egyaránt a Liverpool nyert ebben a sorozatban.

Nem kell hangsúlyozni, több tízezer felajzott brit szurkoló várta a magyar válogatottat. Ma már tudjuk, óriási hiba volt a vb előtt lekötni ezt a barátságos mérkőzést, mert ebből a még oly remek játékosokból álló magyar válogatott nem tudott jól kijönni. A csalódott angolok gálaelőadást akartak rendezni, a brit bulvárlapok pedig olyanokat írtak, hogy a sebzett oroszlánnak le kell mészárolnia a vb-résztvevő magyarokat.

Az angol válogatott szövetségi kapitánya, Ron Greenwood is szép vastag mézesmadzagot húzgált a magyarok előtt, amikor szinte áhítattal beszélt az 1953-as londoni 6-3-ról, amelyet ámultan figyelt a Wembley-ben. Aztán szóba került az 1966-os Magyarország-Brazília vb-meccs, amelyet Liverpoolban nyertünk meg 3-1-re. Ott az a Baróti Lajos volt a szövetségi kapitány, aki most is vezette a magyar válogatottat. Az angolok óriási propagandát csaptak – írta a Népsport. Végül – ha nem is telt meg teljesen a Wembley – 74 ezer néző csak kiment a találkozóra.

Ekkor idehaza még senki sem tudta, micsoda botrány övezte a magyar csapat londoni tartózkodását. Ugyan az MLSZ vezetése kifejezetten megtiltotta, hogy a játékosok barátnői, feleségei a válogatott közelébe kerüljenek, két futballistánk, Fazekas László felesége (ő volt ekkor a csapatkapitány) és Törőcsik András barátnője egy IBUSZ által szervezett csoporttal mégis Londonba érkezett. Már ez a tény is feszültséget keltett, hiszen a többi játékos joggal méltatlankodott: annyi pénze bárkinek lett volna a keret tagjai közül, hogy befizessen egy londoni társasutazást. Ez azonban még nem lett volna tragikus. A két nőt Londonban áruházi lopáson kapták. Rendőrségi ügy lett a dologból.Lebuktak. Hatalmas botrány kerekedett a dologból. Több sem kellett az angol bulvársajtónak, azonnal felkapták a témát. Márpedig a brit bulvársajtó 1978-ban sem volt kíméletes. Fazekas Lászlót annyira megviselték a történtek, hogy az angolok elleni meccs után lemondott a csapatkapitányi posztról. Pintér Sándor abban reménykedett, hogy övé lesz a karszalag, de azt végül Kereki Zoltán kapta meg. Pintér ezen nagyon megsértődött. Ma már tudjuk, hogy Baróti Lajos Kutas István MLSZ-elnök nyomására választotta Kerekit, akiről később az is kiderült, hogy jelentéseket írt az Állambiztonságnak. Terhelő adatokat nem szolgáltatott, de Kutas ragaszkodása így már érthetőbbé válik. 

Ezek után elevenítsük fel a londoni mérkőzést, amelyen a remegő lábú magyar válogatottat szinte lemészárolta az óriási becsvággyal futballozó angol nemzeti csapat.

Barátságos válogatott mérkőzés: Anglia – Magyarország 4-1 (3-0)
London, Wembley Stadion, 74.000 néző. Vezette: Vigliani (francia)

Anglia: Shilton – Neal, Watson (Greenhof), Hughes, Mills – Wilkins, Brooking – Coppel (Currie), Keagan, Francis, Barnes
Magyarország: Gujdár – Török, Kocsis, Kereki, Tóth – Nyilasi, Pintér, Zombori – Fazekas (Csapó), Törőcsik, Nagy L.
Gól: Barnes, Neal, Francis, Currie, illetve Nagy L.

Pedig az első nagy helyzet a magyar csapaté volt: Fazekas-Nyilasi-Fazekas összejáték után Peter Shilton hatalmas bravúrral szedte le a magyar csatár lábáról a labdát. Aztán a 11. percben megszületett az angolok első gólja, amelyet a szünetig még további kettő követett. A 4-1-es végeredményt a magyar sportsajtó súlyos vereségként könyvelte el – nem is nagyon tehetett mást. Az egy hónapos összezártságból Londonba érkezett magyaroknak túl nagy falat volt a sokkal motiváltabb és a közönségnek mindenáron bizonyítani akaró angol válogatott. A helyszíni jelentések szerint a Wembley-ben olyan félelmetes hangulatot teremtettek az angol szurkolók, amelyhez ez a magyar csapat nem volt hozzászokva. A Népszabadság arról írt, hogy a teljesen alárendelt magyar válogatott egyetlen pillanatig nem tudta felvenni a versenyt az angolokkal. Kilenc nappal a világbajnokság kezdete előtt senki se tápláljon túlzott illúziókat – figyelmeztetett a lapban a nagy tekintélyű szakíró, Lukács László.

A fehér mezes angol válogatott ellen semmi esélye nem volt a magyar csapatnakForrás: Arcanum

Később idehaza az terjedt el, hogy azért jött kapóra ez a meccs, mert a válogatott londoni átszállással utazott el Buenos Aires-be. Csakhogy ez nem volt igaz, mert a csapat Londonból a franciaországi Strasbourgba ment és ott folytatta a vb-felkészülést. Sőt, az utolsó felkészülési mérkőzést a francia Sochaux ellen Montbeliardban játszotta le a válogatott és csak utána indult el a világbajnokság helyszínére.

Az angol lapok – természetesen – diadalmámorban úsztak a meccs után. A Daily Mirror cikke szerint 25 évvel az 1953-as 6-3 után most Anglia adott leckét a magyaroknak.Negyed század után végre visszafizethettünk azért a megalázó vereségért, amit a magyarok mértek ránk 1953-ban. Most nekünk van jogunk arra, hogy azt mondjuk: így kell futballozni". A Daily Mail pedig azt írta, hogyha nem Gujdár Sándor véd a magyaroknál, akkor ennek a meccsnek a végeredménye ugyanúgy 7-1 lett volna, mint a 6-3 budapesti visszavágója 1954-ben.

Az 1978. május 24-én lejátszott Anglia-Magyarország (4-1) meccs egyik jeleneteForrás: Arcanum

A történet folytatása ismert. A testileg és lelkileg is szétzilált, csapatkapitányát elvesztett magyar válogatott három vereséggel köszönt el a világbajnokságtól. A házigazda csapat ellen hiába vezetett Csapó Károly góljával 1-0-ra, a borzalmas csalást elővezető portugál bíró, Garrido és az argentin csapat közös erővel legyőzte 2-1-re a magyarokat, akik aztán az olaszoktól és a franciáktól is vereséget szenvedtek.

Ebben a Retrosport naptár sorozatban nem nagyon szoktam személyes megjegyzéseket fűzni a történtekhez. Most viszont kivételt tennék. Az évtizedek távlatából egyre inkább kirajzolódott az, ahogyan az MLSZ vezetése kezelte ezt a sokkal többre hivatott társaságot. Baróti Lajos szövetségi kapitány nem véletlenül nyilatkozta L. Réti Anna könyvében. Negyedszerre is elvállaltam a szövetségi kapitányi posztot, mert tényleg meg akartam mutatni, hogy a két elbukott vb-selejtező és világbajnoki részvétel után (1970, 1974) ki tudom juttatni a válogatottat a világbajnokságra. Ez sikerült, de a vb-re már nem akartam kimenni. Úgy voltam vele, vigye más a csapatot. Ezt az MLSZ természetesen nem engedélyezte."

Baróti Lajos szövetségi kapitányForrás: MTI/Lajos György

Hogy a szövetségi kapitány mennyire gondolta komolyan ezt, azt nem tudom, de azért az ő pályafutása alatt volt pár olyan alkalom, amikor le akart mondani, aztán mégis maradt. Ezzel együtt Baróti szavai mögött – a keserűségen túl – ott van minden, amin ennek az együttesnek át kellett esnie. Talán az sem véletlen, hogy az együttes két legtehetségesebb játékosa, a két fiatal, Nyilasi Tibor és Törőcsik András jutott a kiállítás sorsára az Argentína ellen nyitómeccsen.

Ezen a vb-meccsen a kapura legveszélyesebb három magyar játékos (Fazekas, Várady, Nyilasi) közül csak Nyílasi volt a pályán, aztán már ő sem, amikor kiállították. Az argentinok ezért rugdalhatták Törőcsiket, mert nem oszlott meg a figyelem Fazekas, Törőcsik és Várady között.

Volt egy jó csapatunk. Tele voltunk reménykedéssel az 1978-as világbajnokság előtt, amelyre úgy jutottunk ki, hogy a mezőny összesen 16 csapatot számlált.

A Képes Sport címlapja közvetlenül a világbajnokság előttForrás: Arcanum

Lehet erre azt mondani, hogy a selejtezők során szerencsénk is volt (a görögök segítsége, a szovjetek szaloniki veresége nélkül nehezebb lett volna a helyzet), de pont a magyar-szovjet vb-selejtező (2-1) és a Magyarország-Bolívia interkontinentális pótselejtező (6-0) mutatta meg, mennyivel többre hivatott volt ez a csapat.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.