Társoldalunk:

A csapat, amely már akkor reszketni kezd, amikor meglátja a Bayern München stadionját

2020.06.05. 19:31

Nem könnyű eldönteni, hogy az örök vesztesként elkönyvelt, bajnokságot soha nem nyert Bayer Leverkusennek mumusa-e a Bayern München, vagy a dolog fordítva igaz. Tény, hogy a Bayer már akkor elveszti a Bayern elleni meccseket, amikor megtudja azoknak az időpontjait, mégis van két olyan mérkőzés, amelyeket, ha Münchenben felidéznek, egekbe szökik a bajorok vérnyomása. Szombaton újra találkoznak egymással, ezúttal Leverkusenben.

Az elmúlt évtizedekben a Bundesliga szereplői számtalan aranyköpéssel ajándékozták meg a közvéleményt. Feltétlenül az élmezőnybe kívánkozik a Bayer04 Leverkusen egykori menedzserének, Reiner Calmundnak a mondata, mely így hangzik: Mi a Bayern München elleni mérkőzéseinket már akkor elveszítjük, amikor a buszunk ráfordul az Olimpiai Stadionhoz vezető útra.

A fanyar humorú, mindig jókedvű, sportemberre távolról sem emlékeztető külsejű testes úr mondatát a számára szomorú tények alapozták meg. A Bayern München egyfolytában borsot tört játékosai orra alá. A Bundesligában eddigi 81 találkozásuk alkalmával 47-szer a müncheniek örülhettek, és csak 18-szor a leverkuseniek. Münchenben még nyomasztóbb a különbség, ugyanis 31 hazai győzelem és 6 döntetlen mellett mindössze négyszer nyertek a vendégek. Teljesen jogos Calmund elkeseredése.

Csakhogy a Bayern Münchent két alkalommal is a Bayer Leverkusen fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy olyan történelmi tettet hajtson végre, amilyet még soha senki a Bundesligában.

A vereség nélkül végigjátszott szezonról van szó. Kétszer lehetett volna bajnok a Bayern veretlenül, és mindkétszer a Leverkusentől szenvedte el egyetlen vereségét. Ráadásul mindkétszer Münchenben.

Az 1986-87-es szezonban egy olyan Bayern-keret végzett az első helyen 20 győzelemmel, 13 döntetlennel és ezzel az egy vereséggel, melynél legalább egy tucat jobb volt a történelemben. Mielőtt erre kitérnénk, nézzük, kik voltak annak a bizonyos 1986. november 1-én, az Olimpiai Stadionban játszott Bayern-Bayer mérkőzésnek a szereplői:

Bayern: Pfaff - Nachtweih, Augenthaler, Eder, Pflügler – Lunde (Mathy), Matthäus, Flick, Brehme - Wohlfahrt, M. Rummenigge (Kögl). Edző: Udo Lattek

Leverkusen: Vollborn – Hörster, Reinhardt, Zanter – Götz, Hausmann, Hinterberger, Rolff, Schreierer – Cha, Waas. Edző: Erich Ribbeck

Ez a Bayern München a klub más korokban masírozó csapataihoz képest nem tűnik túl jónak. Igaz, a kapuban a belga Jean-Marie Pfaff világsztár volt, de nehéz a képzeletbeli dobogóra állni egy olyan klub történetében, ahol Sepp Maier, Oli Kahn és Manuer Neuer is parádézott a kapuban. A védelemben csak Augenthaler volt nemzetközi klasszis, bár komoly tétmeccseken képes volt nagy bakikra. Csatárok terén is ritkán állt olyan rosszul a csapat, mint ebben az évben. Hiába volt a keretben egy Rummenigge és egy Hoeness nevű is ezen a poszton, ők csak öccseik voltak a világsztároknak, Karl-Heinznek és Ulinak. Mindennél többet mond róluk, hogy Roland Wohlfahrt kétszer is gólkirály tudott lenni a Bundesligában. Egyszer 17, egyszer 21 góllal.

Csak összehasonlításként: 17-nél kevesebbel soha senki nem nyerte el a miniágyút, de Gerd Müller mind a hét gólkirálysága alkalmával többet szerzett 21-nél. Nem véletlen, hogy Wohlfahrtot senki nem sorolja minden idők 10 (talán 20) legjobb Bayern csatára közé. Világsztárok a középpályán voltak, Andy Brehme és Lothar Matthäus személyében. És ott volt alapember az a bizonyos Flick nevű, aki azonos azzal, aki ma edzője a triplázásról álmodó csapatnak. Lehetne azzal is magyarázni a Bayern egyvereséges bajnoki diadalát, hogy a Bundesliga mélyponton volt, de ez azért nem igaz, mert a szezon előtt a német válogatott ezüstérmet szerzett a vb-n, két évvel később Eb-bronzot, négy év elteltével pedig világbajnok lett. És ennek a szezonnak a végén a Bayern München BEK-döntőt játszott.

A Bayer Leverkusen 1986-87-es csapataForrás: Tumblr

Müncheni legyőzője, a Leverkusen pedig egy évvel később UEFA-kupát nyert. Ekkorra már összeállt az a leverkuseni aranycsapat, vagyis nem mondható, hogy érdemtelenül fosztotta meg a veretlen bajnokság bravúrjától a Bayernt. Ezen a müncheni mérkőzésen szereplő leverkuseni focisták közül másfél évvel később heten pályára léptek a győztes UEFA-kupa-döntőben az Espanyol ellen.

A bajoroknál sem ismerték még akkor a rotáció kifejezést. A szezon végén a BEK-döntőben ezen Leverkusen elleni kezdőcsapatból csak Wohlfahrt és az elődöntőben kiállított Augenthaler nem lépett pályára. Az volt az a bizonyos finálé, melynek említésére ma is minden Bayern szurkoló idegrángást kap, aki látta. Ezen a találkozón egyenlített Rabáh Madjer azóta legendává magasztosult megmozdulásával a Porto, majd az algériai gólpassza után el is vette a kupát a toronymagas favorit bajor társaságtól. De ez egy másik történet.

A mi sztorink szempontjából az a fontos, hogy az 1983-ban egy BEK-meccs előtt az NDK-ból disszidáló Falco Götz kettő és Christian Hausmann egy góljával 3-0-ra ütötte ki Bayer04 a Bayern Münchent. Így nem nyert utóbbi veretlenül bajnokságot. Ezért 26 évvel később a bravúros triplázással véget ért szezonban nyerhetett volna először ilyen módon. Ha nem vicceli meg ezúttal is a Bayer04 Münchenben.

2012. október 28-án már az Allianz Arénában randevúzott a két csapat. Vagyis nem volt aktuális Reiner Calmund évtizedekkel korábban mondott keserű mondata. Ezen a találkozón így állt fel a két csapat:

Bayern München: Neuer – Lahm, Boateng, Dante, Alaba – Schweinsteiger (Pizarro), Badstuber (Shaqiri)- Müller, L.Gustavo (Robben), Kroos – Mandzukic. Edző: Jupp Heynckes

Leverkusen: Leno - Castro (M. Friedrich), Toprak, Carvajal, L. Bender - Wollscheid, Hosogai, Rolfes, Reinartz, Schürrle (Hegele) – Kießling (Sam). Edző: Sami Hyypiä

Egyesélyes mérkőzés volt, és egyirányú futball zajlott a pályán. Ám a nagy müncheni támadások közepette egy ritka ellentámadás során Lahm felszabadítási kísérlet szándékával rárúgta a labdát Kiesslingre, és az onnan a kapuba pattant. Ezzel vezetett a Leverkusen. Majd miközben Mandzukic egyenlítése után a győztes gólért hajtottak a bajorok, a hajrában Sam ráfejelte a labdát Boateng fejére, és az onnan vágódott Neuer mögé. 2-1-re nyertek a vendégek.

Két gólt szereztünk, de csak egyet a jó kapura – állapította meg némi akasztófahumorral Jupp Heynckes.

Az 1986-os meccshez hasonlóan ez a müncheni Leverkusen-diadal is ősszel történt, vagyis csak utólag derült ki, hogy milyen történelmi sikertől fosztotta meg a sokszor Lúzerkusennek csúfolt csapat a nagy Bayernt. Abban a szezonban is csak ez az egy bajnoki veresége volt a rekordbajnoknak, és abban az évben is döntőt vívott a legrangosabb európai kupasorozatban. De ekkor meg is nyerte.

Abban az évben minden összejött a Bayernnek, csak éppen a Leverkusent nem tudták megverniForrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Poolfoto/Sven Simon

És mivel a Német Kupát is begyűjtötte (vagyis ott sem szenvedett vereséget) a 2012-13-as szezon 54 tétmeccséből csak hármat veszített el. A BL-nyolcaddöntőben a visszavágón kapott ki az Arsenaltól úgy, hogy már biztos volt a továbbjutása, meg a csoportkörben a belorusz BATE Boriszov vendégeként.

De vissza a Bayer-Bayern vetélkedéshez. Most akkor ebben a párosításban történelmi távlatban ki kinek a mumusa? A válasz egyértelmű lenne, ha nincs ez a két említett találkozó. De ezekkel örökre felbosszantotta a soha bajnoki címet nem nyerő csapat a rekordbajnokot. És az előbbi már az idei évadban is tört borsot az utóbbi orra alá. November 30-án 2-1-re nyert Münchenben úgy, hogy a Bayern gólokkal jobb volt. Ezért az újabb hazai vereségért ezen a szombaton próbál bosszút állni az üres Bay Arénában a Hansi Flick által irányított társaság.