Király volt, de az utolsó meccsén szétrúgták a trónját

Vágólapra másolva!

A német labdarúgás legendás kapusa, Oliver Kahn úgy vonulhatott volna vissza, hogy királysága örök, a korona elvehetetlen, a trón megingathatatlan. Csakhogy előbb egy orosz csapat, majd egy ismeretlen bolgár futballista tett arról, hogy a trónterem díszes cserepei megrepedjenek, hogy a korona megbillenjen. Most felidézzük a kapuskirály utolsó nemzetközi és német bajnoki meccsét. A Kahn-rajongóknak előre szólunk: ők nem fognak annyira örülni.

Oliver Kahnra, az ellenfeleit megfélemlítő, csapattársait őrülten fanatizáló kapuskirályra a világ a győztes germán harcos tipikus megtestesítőjeként emlékezik. Maximális koncentráció minden szituációban, földöntúli bravúrok az alumíniumok között és ünneplés az aktuális trófeával a kézben. De nincs sportoló a világon, akinek csak siker jut a pályafutása során.

Kahnnak is voltak emlékezetes hibái, szurkolótábort, nemzetet elkeserítő szerencsétlen megmozdulásai.

A nagy bravúrjain kívül mindenki emlékszik élete legfontosabb mérkőzésén, a 2002-es világbajnoki döntőjében (Brazília-Németország 2-0) elkövetett óriási hibájára, vagy az 1999-es BL-döntőben (Manchester United-Bayern München 2-1) a hajrábeli tanácstalanságára.

Oliver Kahn a 2002-es elveszített vb-döntő után Jokohamában Forrás: MEXSPORT via AFP/Omar Martinez

És arra a válogatott mezben, vb-selejtezőn a müncheni Olimpiai Stadionban Angliától kapott öt gólra 2001-ben, melyből hármat Michael Owen szerzett. Ezért nem kapott Aranylabdát abban az évben, pedig egyértelműen neki járt volna. Ezek szerepelhetnek a sok pozitívummal szembeni oldalán a listának, ha valaki lajstromot készít pályája emlékezetes pillanatairól. Pedig voltak neki még kellemetlen momentumai, de ezekre talán már ő sem emlékszik.

19 évesen, élete első Bundesliga-mérkőzésén négy gólt kapott a Karlsruhe mezében Kölnben.

Egyikről sem tehetett, de egy ambiciózus fiatalembernek nyilván kellemetlen volt így kezdeni pályafutását. Ez 1987. november 27-én történt. Abban a bajnoki idényben már csak egy meccsen élvezhette edzője bizalmát.

Hét évvel később furcsán kezdődött sikerekben gazdag pályafutása a Bayern München kapujában is. És érdekesen is végződött.

Az 1994-es világbajnokság után, ahol már kerettag volt, érkezett Karlsruhéból Münchenbe. A hazai bemutatkozása győzelmet hozott a Bochum ellen, ám a második mérkőzése igazi rémálom lett. Augusztus 23-án, egy hétközi fordulóban új csapata Freiburgba utazott.

Kahn kis túlzással minden kapujára tartó labdából gólt kapott.

Spanring lövése védhetetlen volt, Cardoso tizenegyese is. A következő alkalommal Cardoso az ötösön belülről fejjel, Kohl ugyaninnen lábbal talált be. Később ritkán fordult elő vele, hogy azon a területen az ellenfél játékosai szabadon garázdálkodjanak. Jörg Heinrich 16-oson kívülről lőtt nem túl erős labdáját is talán védhette volna. Ötöt kapott a Fekete-erdei kiscsapat otthonában.

Kahnt a mérkőzés után emlékeztették, hogy elődje Jean-Marie Pfaff is egy botrányos hibával mutatkozott be a Bayernben, mégis milyen sokra vitte. Kahn aztán messze túlszárnyalta minden téren belga elődjét. Sikereit nagyon hosszan lehetne sorolni, a nyolc bajnoki címtől kezdve az UEFA Kupa és BL-győzelmen keresztül egészen az egyéni elismerésekig. Míg a tizennegyedik Bayern-mezben töltött évében elérkezett pályafutása utolsó hónapja.

A Világkupa, amelyet sosem tudott megnyerni Forrás: DPA/AFP/Keine werbliche Verwendung., No commercial or promotional usage., Keine Verwendung in der Schweiz, No usage in Switzerland/Markus Ulmer

A Bayern a 2006-07-es bajnokságban a negyedik helyen végzett, és ez akkor csak az UEFA Kupában való indulásra jogosította fel. 2007 nyarán addig soha nem jellemző óriási összegeket megmozgatva világsztárokkal erősítette meg a keretét a München.

Egyszerre került a bajor városba Ribery, Toni és Klose.

A cél egyértelmű volt: visszaszerezni a bajnoki címet és megnyerni az UEFA Kupát. Meg a Német Kupát is. Remekül menetelt a csapat a nagy célok irányába, mind a három sorozatban. Természetesen Kahnnal a kapuban. Szokása szerint céltudatosan készült minden mérkőzésre, holott bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. Aztán elérkezett pályafutása utolsó hónapjához, amikor tervei szerint három trófeát szeretett volna magasba emelni csapatkapitányként.

Először a Német Kupát vehette át. Szokatlan módon már április 19-én megrendezték a döntőt. A Bayern 120 perces csatában, két Toni-gólnak köszönhetően legyőzte a Dortmundot. Május 4-én, a 31. fordulóban megnyerte a csapat a bajnoki címet is. Majd május 14-én szeretett volna pezsgőzni az UEFA Kupából is. Élete utolsó nemzetközi mérkőzése után. Ám ez a pályafutást záró találkozó két héttel korábban jött el. Az UEFA Kupa-elődöntőben, április 24-én, vagyis öt nappal a Német Kupa diadal után hazai pályán 1-1-et játszott a Bayern a szentpétervári Zenyittel, de ennek ellenére ők voltak az esélyesei a visszavágónak. Aztán Szentpéterváron furcsa dolgok történtek.

Kahn egész pályafutása egyik legcsúnyább verését kapta nemzetközi színtéren.

A szentpétervári csapat darabokra szedte a nagy Bayernt. A búcsúzó King Kahn kapujában landolt labda a szétugró sorfal tagjai között elsuhanva, kapuba pörgetve, közeli fejes után és látványos megoldást követően is. A Bayern 4-0-s verést kapott Szentpéterváron. Minden idők egyik legjobb német kapusa így búcsúzott a futballvilág nagy színpadától.

Német színtéren pedig az Allianzban a Hertha elleni bajnokin. Ideális ellenfél volt a berlini csapat, biztos volt a győzelem. Már délelőtt megszállták München belvárosát Kahn rajongói. Mindenütt a kapuskirályt dicsőítő transzparensekkel lehetett találkozni, készítői pedig két sör között különböző szellemes rigmusokkal éltették őt. Délután a stadionban is igazi majális zajlott. Az egyetlen komoly cél az volt, hogy a Bayern kiharcoljon egy tizenegyest, hogy Kahn ne rúgott gól nélkül búcsúzzon. Ez az egy ugyanis kimaradt páratlan karrierjéből.

Pedig rúgott egyszer tizenegyest egy addigra már agyonnyert Cottbus elleni mérkőzésen, de azt kihagyta.

Ráadásul a Bayern akkori elnöke, Franz Beckenbauer jól le is tolta ezért, mondván, nem őt jelölte ki az edzője erre a feladatra. Miután utolsó találkozóján hamar 4-0-s vezetéshez jutott csapata, senki nem gátolta volna meg, hogy ő végezze el a büntetőt. Csakhogy a szintén azon a találkozón búcsúzó klasszis játékvezető, Markus Merk még egy ilyen majálison sem adott büntetőt indok nélkül.

Kahn utolsó Salátástálja, 2008-ban a Hertha elleni meccs után Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Matthias Schrader

Így Kahnnak csak az maradhatott, hogy legalább kapott gól nélkül hozza le az utolsó mérkőzését. Erre minden lehetőség adott volt, hiszen Dárdaiék igazából nem veszélyeztették kapuját. Ottmar Hitzfeld mégis úgy döntött, hogy a lefújás előtt néhány perccel lecseréli, hogy külön ünnepelhesse őt a publikum. Tartalékja és tervezett utóda, Michael Rensing már végzett a bemelegítéssel, játékra jelentkezett.

Ekkor a pályán a lélektelenül ténfergő Demichelis mellől érkezett egy begurítás Kahn kapuja elé. És érkezett rá egy ismeretlen 22 éves bolgár fiatalember, bizonyos Valerij Domovcsijszki, aki néhány perccel azelőtt csereként állt be Pantelics helyére. A bolgár 8-9 méterről fordulásból a rövidre lőtte a labdát és a búcsúzó sztár tehetetlen volt.

Mint 21 évvel korábban azon a Köln-Karlsruhe mérkőzésen négy alkalommal is. Domovcsijszki korábban három mérkőzésen néhány percet töltött a pályán a Bundesligában. Ez volt élete első gólja ebben a pontvadászatban. Később sem sok követte. Hatéves németországi pályafutása során szerzett összesen négy gólt az első osztályban.

Kahn kiszedte a labdát a kapuból, majd lejött, miközben a teljes stadion felállva ünnepelte. Egy lenyűgöző karrier így ért véget. Pontosabban úgy, hogy Markus Merk bíró a találkozó után odament hozzá, és elkérte a mezét. Cserébe odaadta az övét. Az a bíró, akitől pályafutása három Bundesliga piros lapjának az egyikét kapta.

Mezcsere Markus Merk játékvezetővel Kahn 2008-as búcsúmeccsén Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Matthias Schrader

Aztán átvette a Salátástálat „Katsche" Schwarzenbecktől, aki nála sokkal több komoly címet nyert, de sokkal kevesebben ismerik. Majd csapattársaival elment a városháza elé, ahol még utoljára meghallgatta az őt éltetők több tízezres kórusát, aztán 2008. május 17-én este 10 órakor befejezte fantasztikus játékos-pályafutása érdemi részét.