Társoldalunk:

A ma 70 éves Egervári Sándor: Szép életem volt, az utóbbi két évet leszámítva

2020.07.15. 11:24

Szerdán ünnepli 70. születésnapját a közelmúlt egyik legsikeresebb edzője, Egervári Sándor. A vezetőedzőként háromszoros bajnok szakember kereken 400 élvonalbeli találkozón ült a kispadon, de sikerrel irányította a 2009-ben vb-bronzérmet nyerő U20-as válogatottat is, és a nagy válogatott élén töltött közel négy évért sem kell szégyenkeznie. Egervári Sándorral a Nemzeti Sport készített hosszú interjút az ünnep alkalmából.

"Szép életem volt – az utóbbi két évet leszámítva. Csodás gyerekkorom volt, rengeteg élménnyel. A legtöbb barátomat már akkor is a focinak köszönhettem, ahogyan a későbbiekben is. Kézilabdáztam, futottam és persze futballoztam. Mindenben jó voltam, a legjobb a fociban. A pályától ötven méterre laktunk, számomra egyirányú út vezetett oda" – mondta a pomázi kezdetekről Egervári Sándor, aki ma is a Pest megyei településen él. Pomázról a Honvédhoz vezetett az útja, amelyiknek a mai napig nagy szurkolója. 

Egervári Sándorban nincs hiányérzet a pályafutásával kapcsolatbanForrás: AFP/Daniel Mihailescu

És, hogy  milyen hátvéd volt Egervári Sándor?

"Ha játszott a Honvéd, a Szeged, az MTK színeiben csaknem kétszáz meccset az NB I-ben, talán nem olyan rossz. Pomázról úgy kerültem a szentendrei Kossuth KFSE-hez, hogy tizennyolc évesen katona lettem. Mondjuk, jobb helyre nem is vonulhattam volna be, mert az Aranycsapat legendája, Budai László volt az edző, a csapat pedig az NB II-ben játszott. És én abban a csapatban helyet tudtam szorítani magamnak. Miután leszereltem, visszatértem Pomázra, ám Szabó Sanyi bácsi kézen fogott, és meg sem állt velem addig, amíg egyszer csak Hidegkuti Nándor előtt találtam magam. Ő akkoriban az NB I B-s Budapesti Spartacus kispadján ült. Sanyi bácsi ismerte, azzal állt elé, hogy Nándi, vedd magadhoz ezt a fiút, szép jövő előtt áll. Máig előttem van a párbeszéd, amely Nándi bácsi és köztem elhangzott. Milyen poszton játszol? Védő vagyok, Nándi bácsi. No, és verekedtél-e már életedben? Minden nagyszünetben, Nándi bácsi! Egy évig játszottam a Szpariban, és nem mehetett rosszul, mert a Honvéd szerződtetett. Következett négy olyan esztendő, amely meghatározta az életemet. Merthogy örökre a szívemben zártam a klubot. Fiatalon még csak Tichy-szurkoló voltam, de idővel Honvéd-szimpatizáns lettem, és az vagyok mindmáig" – emlékezett vissza a játékospályafutása első éveire.

31 éves volt, amikor visszavonult, hogy Mezey György segítője legyen, aki mellett nem csak a Honvédban, hanem a válogatottnál is dolgozott.

"Egyrészről végig kell járni a szamárlétrát, másrészről elengedhetetlen a tapasztalat is. Figyelni és okulni kell szüntelen. Főleg ha az ember olyan öltözőben ülhet, amelyben Lakat tanár úr Páncsics Miklóst vagy éppen Kocsis Lajost „kezeli". Amire szerintem még óriási szükség van, az a futballistamúlt. Egyetértek Csank Janival, aki azt szokta mondani, akit még sosem rúgtak tökön a labdával, ne nagyon beszéljen a fociról. S lenne még valami: egy jó edző legyen integráló személyiség, az értékrendjének megfelelően válogassa össze a csapatot. Felemelő érzés, ha egy győztes mérkőzés után a buszon együtt énekelnek a játékosok, de addig el is kell jutni, hogy mindannyian dalra fakadjanak. Közösséget kell formálni, mert egy összetartó társaság mindenre képes, higgyétek el nekem" – mondta el Egervári Sándor a jó edző ismérveiről.

A teljes interjó a Nemzeti Sport Online-on ide kattintva olvasható el.