Öregkorára szelídült meg a sevillai rém

Vajon mi vesz rá egy aktív futballistát, hogy pályafutása csúcsán írjon egy önéletrajzi könyvet, amelyben többek között a következőkről ír: saját doppinghasználatáról, társai sportszerűtlen életéről az edzőtáborokban, továbbá földbe tapossa a német labdarúgó-szövetség vezetőit?

Toni Schumacher ezt tette. Az a Schumacher, akit a világ azért ismer, mert

az 1982-es világbajnokságon az elődöntőben olyan szerencsétlenül ütközött Battistonnal, hogy a francia elájult.

Pedig a német kapus a nyolcvanas években posztja egyik legjobbja volt a világon. Két vb-döntőben és egy Eb-fináléban játszott. Összesen 76-szor szerepelt a német válogatottban, és 1973-től 1987-ig 14 éven keresztül szinte megszakítás nélkül védte a Köln kapuját.

Toni Schumacher az 1986-os mexikói világbajnokságon Forrás: Origo

Ám az 1987 márciusában megjelent könyve után klubja, amellyel gyakorlatilag összenőtt, kirúgta. És a válogatottból is azonnal kitették. 33 éves volt akkor. Egy kapusnak ekkor még lehetne 5-6 jó éve. Az 1982-es vb-döntőben a vele szemben lévő kapuban

az akkor 40 éves Dino Zoff parádézott. És világbajnok lett.

Schumacher még csak 36 volt 1990-ben, amikor a német válogatott vb-t nyert. Nélküle.

Itt kell ismét elővenni a bevezetőben érintett témát: vajon megérte? Nem ért volna rá néhány év múlva, visszavonulása után megírni azt a botránykönyvet?

Szerencséjére a Kölnhöz közel lévő Gelsenkirchenből mentőövet dobtak neki. Úgyhogy a Schalkéhoz igazolt, amelynek kapujából a következő szezonban kirobbanthatatlan volt. Csak egy mérkőzésről hiányzott.

Ám számolatlanul kapta a gólokat, a királykék csapat pedig kiesett vele.

Nem volt kedve a másodosztályba menni, az elsőosztályban viszont nem nagyon kértek belőle. Így külföldön próbált szerencsét, de 34 évesen már komoly csapatba nem mehetett. Az isztambuli Fenerbahce volt pályafutásának következő állomása, és 1991-ig ott védett. A Kölnnel 1978-ban szerzett Bundesliga bajnoki cím után 1989-ben török bajnok lett.

Míg ő ott volt száműzetésben egykori válogatott társai, a 23 éves Bodo Illgnerrel a kapuban világbajnoki címet szereztek.

1991-ben tért haza Törökországból, és a tőle elvártnál csendesebben, 37 évesen visszavonult. Az egykori botrányhős még csak ismerkedett a civil élettel, amikor váratlan helyről tárcsázták a számát. A számára az ősellenséget jelentő Bayern Münchentől.

A Bayern 1991 őszén története legnagyobb válságát élte.

Pedig a tavasszal még elődöntőt játszott a BEK-ben. Ám nyáron visszavonult Augenthaler, és a vezetők eladták Kohlert és Reutert. Vagyis három világbajnok távozott a védelemből. Ez a Föld bármelyik csapatát súlyosan érintette volna. Így az Illgner tartalékjaként szintén világbajnoki címet szerző Raimond Aumannra komoly szerep hárult a kapuban, hogy megfékezze az ellenfél támadásait.

Maradona és Schumacher találkozása az 1986-os NSZK-Argentína labdarúgó vb-döntőben a mexikóvárosi Azteca Stadionban Forrás: AFP

Ám ő a hatodik forduló után olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy abban az évben már nem léphetett pályára. A tartalékja, Sven Scheuer ráadásul már korábban kidőlt, szintén hosszú időre. Egy Gerald Hillringhaus nevű játékos került a kapuba, akit a legfanatikusabb Bayern-szurkolókon kívül aligha ismer valaki. Nem is alkotott maradandót. Nyolc meccsen kapott 16 gólt, a Stuttgarter Kickerstől pl. hazai pályán négyet. A meccs után mondott le Jupp Heynckes a vezetőedzői posztról, de ettől Hillringhaus egy kicsit sem javult. Ráadásul a kispadra rendre az ifiktől kellett kölcsönkérni az akkor 18 éves Uwe Gospodareket.

A 14. forduló után a Bayern a 14. helyen állt. Egy pontra a kieséstől. Megalázó volt a helyzet.

A rendelkezésre álló játékosoktól nem lehetett csodát várni. És a kapuból sem kapta meg a csapat azt a stabilitást, amit az elmúlt évtizedekben, meg majd az elkövetkező évtizedekben. Ekkor jutott a bajor vezetők eszébe az ősellenség, ám akkor éppen sehová sem tartozó Schumacher. Felhívták, és kérték, hogy segítsen rajtuk az ősz hátralévő részében.

1991. november 23-án állt először a Bayern kapujában. 37 évesen.

3-0-ra nyert vele a müncheni gárda a Mönchengladbach ellen. Majd a következő héten Wattenscheidben sem kapott gólt. Nyolc mérkőzésen kezdődött a Schumacher névvel az összeállítás. A mérlege: 3 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, ami abban az évben nem is volt olyan rossz. Tíz gólt kapott, vagyis valamilyen szinten stabilizálta a Bayernt. A téli szünetre feljött a csapat a 11. helyre, kicsit eltávolodva a kieső zónától.

Bryan Robson (piros mezben) és Toni Schumacher (kék mezben a labdával) az 1982-es focivébé Anglia-NSZK mérkőzésén Forrás: Origo

Tavaszra visszatért Aumann, aki Hillringhausszal és Gospodarekkel valahogy elnavigálta a csapatot a 10. helyre. Öt ponttal többet gyűjtve, mint a legjobb kieső. Schumacher pedig hivatalosan is visszavonult.

Elkezdte edzői pályafutását. Előbb a Schalke, majd a Bayern kapusedzőjeként tevékenykedett, majd ugyanezt a feladatot kapta 1995-ben Dortmundban. Lelkesen teljesített új szakmájában is. Hisz mindig mindent teljes erőbedobással csinált.

Négy és fél év telt el azóta, hogy utoljára tétmérkőzésen pályára lépett, amikor 1996 májusában váratlan dolog történt a Dortmundnál.

A záróforduló előtt a szezonban egyetlen percet sem hiányzó Stefan Klos megsérült. Szerencsére annak a mérkőzésnek már nem volt tétje. A Dortmund a Freiburg elleni találkozó eredményétől függetlenül megnyerte a bajnoki címet. Így Ottmar Hitzfeld nyugodt szívvel jelölhette a május 18-i mérkőzésre a kapuba Wolfgang „Teddy" de Beer-t. Ám a kispadra nem az amatőrök kapusát hívta, hanem titokban csináltatott egy 36-os kapusmezt Schumachernek, és játékengedélyt kért számára a szövetségtől. Csak a meccs előtt közölte vele, hogy őt írta a jegyzőkönyvbe tartalék kapusnak.

A túlsó kapuban Jörg Schmadtke állt. Ő nem tartozott posztja legjobbjai közé, de a Düsseldorf csapatából nyolc évig, a Freiburgéból négy évig kihagyhatatlan volt. Ez a Dortmund-Freiburg nem félig spicces majálisozók szombat délutáni játszadozása volt, hanem komoly, pontokért zajló Bundesliga-mérkőzés. Mégis az események inkább az előbbire emlékeztettek. Az eredmény alakulása majdnem mindegy. A történeti hűség kedvéért jegyezzük csak meg, hogy a Tretschok góljával 1-0-ra vezetett a BVB a hajrához közelítve. A mérkőzés ekkor ment át kedélyes majálisba.

A Freiburg ugyanis a 78. percben cserélt. Stefan Beneking, a freiburgi cserekapus érkezett.

Ő aztán végképp nevenincs játékos volt, Bundesliga-pályafutása öt éve alatt összesen ötször lépett pályára. Ám nem Schmadtke kapus, hanem Jurcevic csatár helyére jött. Így a Freiburgnak két kapusa lett a pályán. Szabály szerint csak egy játékos élhet a kapust megillető jogokkal, neki eltérő mezben kell a játéktéren lenni. A többiek egyforma mezben mezőnyjátékosnak számítanak. Az újonnan érkezett Beneking állt a Freiburg kapujába, Schmadtke pedig csatárként folytatta.

Toni Schumacher 1977-ben a Köln kapusaként Német Kupa-győztes lett Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

Ám ő 1-es számmal volt benevezve, így azzal is kellett folytatnia, de mezőnyjátékos felsőben. Értelemszerűen ilyen váltásra a világ egyetlen klubja sincs felkészülve, vagyis nem volt 1-es fehér mez. A gordiuszi csomót leleményesen vágták át a fekete-erdeiek: elkérték az egyik olyan cserejátékos mezét, akinek tíz és húsz közötti volt a száma és a gyúró ragtapasszal leragasztotta a második számjegyet, így csak az 1-es maradt Schmadtke új ruháján. Így adott egy fantasztikus passzt Seretisnek, aki abból gólt lőtt Teddy de Beernek. Ezzel szépített 3-2-re a Freiburg, ugyanis a hajrában gyors gólváltások voltak, Zorc, Decheiver, Riedle sorrendben.

Aztán a 87. percben váratlan dolog történt. Hitzfeld odament a kispadon békésen üldögélő és beszélgető Schumacherhez, és közölte vele, hogy irány a pálya.

De Beert a kapusedzője váltotta a Dortmundban. Az utolsó két percben a közönség óriási ovációja közepette ismét Bundesliga-mérkőzést játszott a gyakorlatilag öt évvel korábban visszavonult világsztár. Még a labdát is meg kellett fognia egy beívelés után. 18 évvel az első bajnoki címe után ismét Németország legjobb csapatának tagja lett. Túl a 42. születésnapján. A mai napig

Toni Schumacher a legidősebb, aki Bundesliga bajnoki címet szerzett játékosként.

1998-ig volt az edzői stáb tagja Dortmundban, vagyis szakvezetőként Bajnokok Ligája-aranyérmet is kapott 1997-ben. Majd 2002-ben a Leverkusen kapusedzőjeként is hivatalos volt egy BL-döntőben.

Toni Schumacher a Köln alelnökeként vonult vissza Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Anke Waelischmiller/Sven Simon

2003-tól az üzleti élettel is megpróbálkozott, és időnként szakkommentátorként is feltűnt a német állami televízióban. Aztán 2012-ben megbocsátottak neki a számára legfontosabb helyen. A Köln alelnöke lett. Innen vonult nyugdíjba 65 évesen, tavaly nyáron.