Társoldalunk:

Több tízezer ember látta a debreceni gyilkos futballcsatákat

2020.08.04. 13:09

1919. augusztus 1-jén fontos dolog történt Debrecenben. A Debreceni Egyetemi Körből kilépő tornászok és az őket támogatók létrehoztak egy új egyesületet, melyet Debreceni Egyetemi Atlétikai Clubnak neveztek el. Alig egy hónappal később már labdarúgó-mérkőzést is játszottak a frissen verbuvált klub tagjai. Szeptember 21-én pedig barátságos helyi rangadóra került sor, az egyetemisták a nagy DVSC-vel csatáztak. Nem volt kérdéses, hogy melyik a jobb csapat: a DVSC 5-0-ra nyert. Egy évvel később viszont már nemcsak pariban volt a DEAC a Lokival, hanem óriási meglepetésre tétmérkőzésen le is győzte az akkor már 18 éve létező gárdát. Szerdán délután újra találkozik a két csapat – ezúttal a másodosztályú labdarúgó-bajnokság második fordulójában. Ennek kapcsán idézzük most fel a korábbi debreceni derbiket.

1920. augusztus 6., DEAC-DVSC 2-1

Az első DEAC-győzelem csaknem napra pontosan 100 évvel ezelőtt született meg. 100 évvel később pedig ismét bajnoki pontokért csap össze ez a két klub. Úgy, hogy a DVSC ebben az évezredben nyert hét NB I-es bajnoki címet, szerepelt a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében. A DEAC-ról meg a debreceni sportrajongók egy jelentős része sem tudja, melyik osztályban szerepelt az elmúlt pontvadászatban.

A jelenben tehát ismét azonos szinten van az a két csapat, mely a közelmúltban fényévnyi távolságra volt egymástól. A távoli múltban viszont gyakrabban keresztezték egymás útját. A randevúk során nem mindig a nagy DVSC volt boldogabb. Néhány említésre méltó DEAC-siker nagyon régről:

1923. április 29. DEAC-DVSC 1-0, 1930. november 18. DEAC-DVSC 2-1

Ezek is pontokért zajló tétmeccsek voltak, de a bajnokságok akkori lebonyolítási rendje távol állt a maitól. És az említett meccsek is távol voltak labdarúgásunk csúcsától. Viszont 1961-ben már a maihoz hasonló bajnoki rendszer másodosztályában találkozott a két csapat. A szeptember 3-án, a mai helyén lévő, de akkor még hatvanas évekbeli Nagyerdei Stadionban rendezett találkozóról a következőket írta a Hajdú-Bihari Napló: „Vasárnap délután a Nagyerdei Stadionban, szép labdarúgó-időben 12.000 néző volt kíváncsi a DEAC-DVSC NB II-es helyi rangadóra. A szurkolók zöme a DVSC győzelmében bízott, azonban amikor kivonultak a csapatok, s a DEAC-ban ott látták Varsányit, a DVSC-ből pedig hiányzott az irányító, Kertész, már olyan hangok hallatszottak, hogy a vasutas támadósor kevésbé tudja majd ebben az összeállításban áttörni a jó erőt képviselő főiskolások védelmét."

Így is történt. A DEAC Szűcs 75. percben szerzett góljával 1-0-ra nyert. Ahogy az újság írja: „A taktikailag fegyelmezettebb DEAC nagy lelkesedéssel játszva megérdemelten győzte le a formájában visszaesett, s igen gyenge támadósorral rendelkező DVSC-t." A DEAC csapatában játszott azon a mérkőzésen a később eredményes edző, Temesvári Miklós. Míg a DVSC-ben helyet kapott az akkor 17 éves Puskás Lajos, aki hamarosan a Vasas és a válogatott sztárja lett.

Puskás Lajos (jobbra), aki a Debrecen futballcsapatának egyik legnagyobb csillaga voltForrás: MTI/Pálfai Gábor

A két csapat tavaszi találkozójára április 8-án került sor. Ezen 10.000 néző előtt Lázár 11. percben született góljával a DVSC nyert 1-0-ra. Pedig tartalékosan állt fel a csapat, mert az őszi derbiről is hiányzó Kertészen kívül a csodagyerek, Puskás is hiányzott. A mai világban érthetetlen okból. Ugyanis a Tóth Árpád Gimnáziumban harmadikos fiatalember a hét közben iskolai sportolgatás közben sérült meg, az egykori híradások szerint súlyosan.

„A vasutas együttes gördülékenyebben adogatott, s több szerencsével akár nagyobb arányban is győzhetett volna, azonban a csatárok több jó helyzetben hibáztak, néhányszor pedig a kapufa mentett. A DEAC lelkesen igyekezett, azonban nem tudta megakadályozni a tabella éllovasának győzelmét. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy az eredmény igazságos" - olvashatták a sportrajongók az egykori Naplóban.

Akkor mérkőzött legutóbb egymással bajnoki pontokért a két csapat. A szezon végén a DEAC a nyolcadik helyen végzett, a DVSC pedig első lett, így a következő évben az első osztályban szerepelt. Majd amikor a DVSC ismét visszazuhant a második vonalba, akkor a DEAC már eltűnt az alsóbb régiókban.

Debrecen labdarúgása a hatvanas évek végén ért a mélypontjára, ekkor a várost az első két osztályban egyetlen csapat sem képviselte. 1968-ban a DVSC a harmadosztályban vívhatott helyi rangadót az MGM Vasassal és a Debreceni Elektromossal. Talán a rangadó megnevezés nem is igazán illik ezekre a mérkőzésekre. Aztán a Loki visszajutott a másodosztályba, amit akkortájt NBI/B-nek hívtak és sokáig ott küszködött az élvonalba kerülésért. Itt a hetvenes években váratlanul kapott egy helyi vetélytársat, ugyanis a Gördülőcsapágygyár, az Építőipari vállalat és az Elektromos művek dolgozóit tömörítő klubokat a helyi pártbizottság fúzióra kényszerítette. Az MGM Vasasból, az Építőkből és az Elektromosból létre hozott DMTE azt a célt tűzte ki, hogy 10 éven belül NB I-be kerül. Úgy tervezte, hogy hamarabb, mint az 1964 óta onnan hiányzó DVSC.

Nagyjából elképzelhető, hogy a nagy múltú DVSC szurkolói mekkora lelkesedéssel tekintettek az új klubra. A DMTE 1978 nyarán találkozott először a DVSC-vel. Augusztus 13-án a maximum háromezer néző befogadására alkalmas Oláh Gábor utcai stadionban a rekkenő hőségben legalább tízezren zsúfolódtak össze. Ez a stadion a DMTE tulajdona volt, és később ebben ünnepelt hat bajnoki címet a Loki, valamint több komoly nemzetközi kupameccset is vívott itt. Érdemes kicsit böngészni az összeállításokat, mert nem csak a debreceniek számára mondhat sokat egy-két pályára lépő labdarúgó neve. A Lokiban játszott a későbbi sikeredző, Herczeg András, a cselkirály, Menyhárt Ernő, vagy a válogatottban is bemutatkozó hátvéd, Kiss János.

Herczeg András előbb játékosként, majd edzőként segítette a LokitForrás: AFP/Filippo Monteforte

A DMTE-ben szerepelt Tőzsér Dániel édesapja, meg a Honvédban sikert sikerre halmozó Bodonyi Béla bátyja, Péter. Utóbbit az egész mérkőzés során folyamatosan szidták a Loki szurkolói, de egyébként is elmondható, hogy feszült, de jó hangulatú találkozó volt. Igazi derbi, keménykedésekkel, vitákkal, kiállítással és izzó hangulatban lévő DVSC-drukkerekkel. És két Loki-góllal (Potyók, Tóth), valamint egy DMTE-vel (Bodonyi Péter). A DMTE edzője, a korábbi DVSC-játékos Puskás Lajos (akkor már jogászként, dr. megjelöléssel a neve előtt) a következőket mondta: „El kell ismerni, hogy a vasutasok ezen a mérkőzésen jobbak voltak, elsősorban azért, mert tapasztaltabb játékosokkal rendelkeznek."

A szezon végén a DMTE hetedik lett, a DVSC viszont megnyerte a három csoportos másodosztály keleti régióját, így 15 év után visszajutott a legjobbak közé. Ám a helyi pártbizottság házasságra kényszerítette a DMTE-vel. Így 1979-ben a debreceni csapat a meglehetősen bizarr Debreceni Munkás Vasutas Sport Club néven mutatkozott be az NB I-ben. Hivatalosan kék-sárga színben, de a szurkolók nagy része továbbra is a piros-fehér DVSC feliratú zászlókkal járt mérkőzésre. A másodosztályban pedig a DMTE megüresedett helyére a Debreceni Universitas Sport Egyesület került, mely egyesítette a helyi egyetemi klubokat. Szintén a helyi pártbizottság hathatós közbenjárására, de ez kivételesen nem volt rossz ötlet. Elvileg felépülhetett volna egy masszív piramis, amely komoly tényezővé tette volna a debreceni sportot.

A női kézilabdázók magyar bajnokok lettek, és komoly nemzetközi sikereket értek el DMVSC néven, a foci felemelkedésére azonban várniuk kellett az ottani szurkolóknak. Olyannyira, hogy négy évvel a DMVSC megalakulása után már a nagy terveket szövögető csapat ismét helyi rangadót vívott a másodosztályban. Ezúttal a Debreceni Kinizsivel, mely 1979-ben jutott fel az NB II-be, és három éven keresztül jó hangulatú derbiket vívott ott a DUSE-val.

A DVSC árnyékában, szolid érdeklődés mellett. Ám amikor 1982-ben a három csoportos NB II-ből hirtelen csak egy lett, a DUSE kihullott onnan. A Kinizsi viszont alaposan megkeserítette a Loki életét. Az 1983-84-es szezonban az első találkozót a DMVSC 3-1-re nyerte meg, de a másodikat 2-0-ra a Kinizsi. Az első meccsen 9000, a másodikon 7000 néző szurkolt a lelátókon. A tavaszi meglepő Kinizsi-sikernek az a magyarázata, hogy több olyan játékosa volt, aki a Lokitól érkezett oda. Ők többszörös erővel akartak bizonyítani. Csak egy név abból a csapatból: Garamvölgyi Lajos volt a középhátvéd, aki később az első komoly sikerekre vezette a Lokit edzőként.

Dr. Lakat Károly nem úszta meg a Kinizsi elleni vereséget, mert azonnal menesztették DebrecenbőlForrás: MTI/Németh Ferenc

A DMVSC akkori mestere, a legendás dr. Lakat Károly nem úszta meg azt a vereséget: azonnal menesztették. A váltás után a Loki feljutott az NB I-be, de öt évvel később ismét NB II-es volt, és akkor négy helyi rangadót is vívhatott egy szezonban. Ugyanis az 1988-89-es évadban (amikor két másodosztályú csoport volt) rajta kívül a Kinizsi és a DUSE is itt szerepelt. Viccből sem állítható, hogy az az év volt a debreceni foci csúcspontja, de a debreceni derbiké feltétlenül! És nem is akármilyen eredmények születtek.

DMVSC-Kinizsi 0-1
DMVSC-DUSE 3-2
Kinizsi-DUSE 3-1
Kinizsi-DMVSC 2-0
DUSE-DMVSC 1-4
DUSE-Kinizsi 1-0

A tavaszi Kinizsi-DMVSC meccset a Játékvezetői Testület annyira komolyan vette, hogy Puhl Sándorra bízta annak irányítását. A szezon végén a Loki első lett, a Kinizsi ötödik, a DUSE tizenkettedik. Akkor, vagyis 31 éve vívott utoljára helyi rangadót a város elsőszámú csapata.

Az 1989-90-es szezont (amely a politikai rendszerváltás hónapjaival esett egybe) már ismét DVSC néven, hivatalosan is piros-fehér színekkel, a régi címert reaktiválva kezdte el. A DUSE is széthullott, újra megalakult a belőle kiváló DEAC is. A DUSE jogán újra DMTE nevű csapat indult, míg az egyetemi klubok tömegsport szintű alsóbb osztályokban folytatták. Ami miatt tulajdonképpen érdemes ezeket létrehozni és működtetni. Az utolsó profi debreceni derbit ez a bizonyos DMTE vívta a Kinizsivel az 1989-90-es évadban, majd ennek végén a Kinizsi eltűnt a süllyesztőben, majd egy év múlva ugyanez történt a DMTE-vel is.

A DVSC pedig az évezred végén elkezdte hódító útját a magyar labdarúgás legmagasabb régiójában, és közel 100 nemzetközi kupamérkőzésen képviselte hazánkat. Majd 2020 júniusában kiesett az NB I-ből. Mivel a koronavírus-járvány miatt 17 mérkőzés után felfüggesztett NB III Keleti csoportjában a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club állt az élen, ezzel az NB II-be került, szerdán ismét DEAC-DVSC debreceni derbire kerül sor a Nagyerdei Stadionban. Egy nap eltéréssel pont 100 évvel azon legendás randevú után.