Egy Videoton-edző már 1998-ban címet védett a Bajnokok Ligájában

Idegen volt számára a klubhűség kifejezés, mert mire egy adott csapat szurkolói megismerték volna már mindig tovább is állt. Gyakran szezon közben. Komolytalan fickó – mondták rá sokan. Ám valamit tudhatott, mert mindig olyan helyre igazolt, ahol csapata éppen bombaformában volt. Öt együttessel szerepelt a Bajnokok Ligájában, és kettővel meg is nyerte azt. Bár talán sok szurkoló csak jellegzetes hosszú haja miatt tudja beazonosítani, ha a diadalt ünneplő csapat fotóját nézi. Hálátlan poszton játszott, védekező középpályásként. Törő-zúzó szerepben. Nem csillogó művészember volt, hanem megbízható, az edző kedvence típus.

A portugál Paulo Sousa a Benficában kezdte profi pályafutását. Négy év alatt 11 nemzetközi kupamérkőzést vívott abban a csapatban.

Nem volt rossz az gárda azokban az időkben, hiszen 1988-ban BEK-döntőt vívott, és ott 120 perc alatt gólt sem kapott az Eindhoventől.

Sousa kicsit később, 1990-től játszott ott, de még akkor is a legjobb nyolc közé került a csapat a bajnokok vetélkedésében. Ő mégis átigazolt a helyi rivális, Sportinghoz. Itt egy szezont töltött, és csak az UEFA Kupában szerepelhetett, így gyorsan távozott.

Július 10-én Paulo Sousa sorsolta ki a labdarúgó Bajnokok Ligájának halálágát Lisszabonban Forrás: AFP/Harold Cunningham

A kor egyik nagy csapata, a Juventus hívta. Itt sikert sikerre halmozott. Első évében bajnok lett és kupagyőztes. Valamint döntős az UEFA Kupában. És részese lett a futball történelem egyik legemlékezetesebb párharcának. És ami a legérdekesebb: mindig a jó oldalon állt.

A '90-es évek talán legklasszikusabb vetélkedése klubszinten a Dortmund-Juventus volt. Négy évig tartott és hét drámai felvonásból állt.

Akkor kezdődött, amikor Sousa még a Benficában játszott. És picit neki is köszönhető, hogy létrejött. Mert ő is szerepelt a Juventus elleni UEFA Kupa negyeddöntőben 1993-ban, de társaival nem tudta megakadályozni, hogy az olasz csapat döntőbe meneteljen. Ott aztán mindkét találkozón (akkor még két meccses volt az UEFA Kupa fináléja) a Juventus simán legyőzte a Dortmundot.

Aztán amikor 1995. április 4-én folytatódott ez a fura párharc, már Sousa is részese volt. A Juventus játékosaként, az UEFA Kupa elődöntőjében. A Dortmund kétszer vezetett Torinóban, a Juve kétszer egyenlített. Másodszor a hajrában, a világ akkori legjobb emberfogójának, Jürgen Kohlernek a góljával. Aki német, és már két évvel korábban is szomorította honfitársait. Akkor még vele játszott a Juvéban Andy Möller is, de ezen az elődöntőn utóbbi már ellenfélként nézett vele farkasszemet. A dortmundi visszavágót a Juventus nyerte, ezzel ő jutott a döntőbe. Paulo Sousa mindkét találkozót végig játszotta. Ahogy a Parma elleni vesztes finálé mindkét meccsét is. Vagyis az otthon begyűjtött aranyak mellé abban a szezonban az UEFA Kupából egy ezüstérmet tehetett.

Aztán a következő szezonban folytatódott a Dortmund-Juventus párharc. Természetesen a torinói mezben villogó Sousával. 1995. szeptember 13-án, kevesebb, mint öt hónappal az UEFA Kupa elődöntő után ismét Dortmundban találkoztak, ezúttal Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen.

Ekkor is nyert a Juve Németországban.

Természetesen a portugál középpályással a soraiban. Jürgen Kohler viszont már a túloldalon vitézkedett, egymás életét keserítették Sousával. November 22-én Torinóban viszont a Dortmund nyert 2-1-re, és természetesen ez a két csapat jutott tovább, megelőzve a Steaua Bukarestet és a Rangerst. És mindkét gárda találkozott az Ajax-szal a tavaszi folytatásban. A Dortmundot a negyeddöntőben búcsúztatta a holland gárda, ám a Juventusszal nem bírt a döntőben. 11-es párbaj után 1996-ban az olasz sztárcsapat nyerte a Bajnokok Ligáját. Sousa a kezdőcsapat tagja volt a döntőben, és az ünneplés után BL-győztesként búcsúzott el társaitól. Arra a kérdésre nem könnyű válaszolni, hogy miért igazol el valaki a világ deklaráltan legjobb csapatától, de a portugál döntésének helyességét a közeljövő igazolta.

Ugyanis 1997. május 28-án jött a Dortmund-Juventus párviadal hetedik felvonása. Nem is akármilyen tétért! A Bajnokok Ligája döntőjében.

És Sousa ezúttal is a győztes oldalon szerepelt. Korábbi torinói társával, Kohlerrel valamint Reuterrel fantasztikus stabilitást adott a tipikus Ottmar Hitzfeld taktikájú csapatnak, és így Möller, Riedle valamint a csereként beálló Ricken szabadon ficánkolhatott. És ennek a Juventus látta kárát. A Puhl Sándor által vezetett müncheni döntőben a BVB 3-1-re nyert és így nem egy csapat védett címet, hanem egy játékos. Paulo Sousa 1997-ben is a BL-győztes lett!

Paulo Sousa 1997-ben a Dortmund játékosaként címvédést produkált a Bajnokok Ligájában Forrás: DPA/AFP/Franz-Peter Tschauner

Címvédéshez viszont már nem segítette sem a Dortmundot, sem saját magát. Ugyanis miután az ősszel a német gárda vele megnyerte a csoportját a Parma előtt, a télen távozott. Így nem lehetett ott a Real-Dortmund elődöntőben, ahol tehetett volna azért, hogy újra Juventus-Dortmund BL-döntő legyen. Ám a finálét 1998-ban csak egykori olasz csapata érte el, a német nélküle nem. Mert tavasszal ő már az Interben játszott bajnokikat. Az ősszel meg Bajnokok Ligája találkozókat ugyanott. Tulajdonképpen minden esélye megvolt, hogy azzal a gárdával is BL-t nyerjen, hiszen nem akármilyen focisták gyűltek ott össze.

Elég csak Pagliuca, Bergomi, Simeone, Ronaldo, Djorkaeff, Pirlo, Roberto Baggio nevét említeni, az övé mellett.

Ám a csoportját a Real előtt megnyerő Intert a Manchester United megállította. Talán azért mert Sousa sérülés miatt egyik találkozón sem játszhatott a későbbi győztes ellen. Az 1999-2000-es szezonban pedig a milánói csapat nem tudott indulni nemzetközi kupában.

Talán ezért az Intert is szezon közben hagyta ott, és 29 évesen fél évre a Parmához igazolt. Ám ezzel le is zárta karrierje nemzetközi kupákat üldöző részét. A görög Panathinaikosznál végképp nem reménykedhetett komoly sikerben, de úgy tűnik, hogy ahol ő feltűnt ott a halvány színeket élénkek váltották fel. Ugyanis még a görög csapattal is játszhatott a Bajnokok Ligájában. Kétszer is. Az első alkalommal, 2000 őszén a görög együttes a csoportjából a Juventust és a Hamburgot megelőzve ment tovább. Egy évvel később pedig az Arsenalt, a Mallorcát és a Schalkét maga mögé utasítva. Majd 2001 őszén a második csoportkörből a Portót és a Sparta Prágát kiejtve jutott a legjobb nyolc közé. Ott azonban Sousa már nem erősíthette csapatát, mert megint télen váltott klubot.

Kár, hogy egész pályafutása alatt senki nem világosította fel, hogy ezt a lépést nyáron érdemes megtenni.

2002 tavaszán az Espanyolnál töltött még néhány hónapot, majd 31 évesen visszavonult. Játékosként igazi világvándor volt, aki vonzotta magához a sikereket.

Vagy a sikeres klubok vonzották magukhoz őt? Erre a kérdésre szinte lehetetlen válaszolni.

A portugál Paulo Sousa a Videoton edzőjeként az Európa-liga csoportkörébe vezette a magyar csapatot Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Játékos-pályafutása után egy időre eltávolodott a focitól, de 2008-ban elkezdte edzői karrierjét. Könnyen megjósolható, hogy ebben a szakmában sem lesz klubikon, ugyanis 2008 óta, vagyis 12 év alatt 9 csapatnál is megfordult.

Többek között Magyarországon, a Videotonnál is.

Mivel a világjárvány miatt változtatni kellett a Bajnokok Ligája lebonyolításon (is), és Portugáliába került a végjáték, a nyári sorsoláson váratlanul felbukkant. Neki köszönhetően alakult ki az ismert menetrend, vagyis őt kell szidni vagy dicsérni a csapatoknak a kialakult párharcok miatt.