Bulgária labdarúgó-válogatottja a XX. század első felében nem játszott meghatározó szerepet nemhogy a világ, de még Európa labdarúgásában sem.
Az 1962-ben hivatalba lépő Todor Zsivkov vezette kommunista párt azonban hamar felismerte: az átlagemberek körében legnépszerűbb sportág sikerei jótékony hatással lesznek a dolgozó nép hétköznapjaira, ennek köszönhetően Bulgária válogatottja a hatvanas években már addig soha nem látott eredményeket ért el.
Először az 1962-es chilei világbajnokságra jutott ki Bulgária. Ott a történelmi első mérkőzés dátuma május 30. volt. Argentína ellen remekül helyt állt a Dimitar Kosztov, Nikola Kovacsev, Hriszto Iliev nevével fémjelzett csapat, az 1-0-s vereség miatt senki sem szégyenkezhetett.
Az
sokkal inkább fájdalmasabb volt – legalábbis nekik -, hogy a magyar válogatott már nem kegyelmezett nekik: Alberték 6-1-es győzelme fejbekólintás volt a számukra.
S bár nem jutottak tovább a csoportból, de az egyik futballnagyhatalom, Anglia ellen bizonyították (0-0), nem véletlenül kerültek be a legjobbak közé. Ha már megízlelték, milyen vb-résztvevőnek lenni, a bolgárok az 1966-os angliai vb-re is kijutottak, igaz a szerencse ezúttal is elpártolt tőlük, hiszen kegyetlenül nehéz csoportba kerültek: a Pelé, Garrincha, Djalma Santos hármasra épülő Brazília 2-0-ra győzte le őket, a remek formában lévő magyar válogatott pedig igazi mumusnak számított – ezúttal 3-1-re győztünk. A csoport harmadik mérkőzése sem sok sikert hozott: Eusébio Portugáliája 3-0-lal küldte haza – csoportutolsóként – Bulgáriát, tehát az első vb-pontra még mindig várni kellett.
A bolgár futball egyértelmű fejlődését jelzi: zsinórban a harmadik világbajnokságon is résztvevők voltak, s ugyan ezúttal sem sikerült a csoportból a továbblépés (Peru ellen csupán 3-2-re kaptak ki, az NSZK pedig 5-2-re ütötte ki őket), ám Marokkó ellen sikerült a történelmi pontszerzés (1-1), így a kiesés ellenére sem lehettek teljesen elégedetlenek Sztefan Bozskov játékosai.
Az 1974-es világbajnokságon is ott találjuk a bolgárokat, akikről elmondható: 100 százalékban fejlődtek, hiszen a csoportmeccsek során már két döntetlent is összehoztak. Svédország ellen 0-0-lal nyitottak, Uruguay ellen 1-1 jött össze, és
a történelmi továbbjutás csak azért maradt el, mert a fénykorát élő, Johan Cruyff nevével fémjelzett Hollandia 4-1-gyel küldte haza Hriszto Bonevéket.
Ezután egy hosszabb szünet következett, hiszen legközelebb az 1986-os mexikói világbajnokságon találkozhattunk Bulgária legjobbjaival, akik egyből a nyitó mérkőzést játszották a világbajnoki címvédő Olaszországgal, s a szerencse sem pártolt el tőlük, hiszen Naszko Szirakov fejes góljával a 85. percben egyenlítettek. De nem tudták meglovagolni ezt a sikert, hiszen Dél-Korea ellen is csak egy döntetlen (1-1) jött össze,
a továbbjutástól pedig a későbbi világbajnok, Argentína együttese a csúcsformában lévő Diego Armando Maradona vezérletével ütötte el őket (2-0).
Az 1990-es világbajnokság „kimaradt" Bulgária futball-történelemkönyvéből, az 1994-es vb-re viszont már beérett a Hriszto Sztoicskov, Jordan Lecskov, Kraszimir Balakov-féle Aranygeneráció, amelynek végre sikerült is az áttörés: a D-jelű halálcsoportból továbbjutottak. S miért volt ez halálcsoport?
Nigéria, Bulgária és Argentína csodálatosan körbeverte egymást (a csoport negyedik tagja, Görögország zárt 0 ponttal), egészen pontosan úgy alakult, hogy Dimitar Penev együttese - bár Nigéria ellen egy 3-0-s vereséggel nyitott - 4-0-ra verte a görögöket, s
a torna egyik nagy meglepetéseként 2-0-ra legyőzte Argentínát, hiába próbálkozott Gabriel Batistuta, Claudio Caniggia vagy éppen Diego Simeone megakadályozni mindezt.
Ezt követően a szerencse is Sztoicskovék mellé állt, hiszen a Mexikó elleni 1-1 után tizenegyesekkel jutottak a negyeddöntőbe, ahol tovább folytatódott a szárnyalás: a világbajnoki címvédő német válogatott sem tudta megállítani a lendületbe jött Bulgáriát. Ugyan
Lothar Mätthaus szerzett vezetést, de a torna gólkirálya és Aranycipőse, Hriszto Szoicskov ezt kiegyenlítette, majd Jordan Lecskov látványos fejes góllal tett pontot a mérkőzésre.
Bár az elődöntőben Olaszország megállította Bulgáriát (Roberto Baggio két gólja ellen kevés volt egy Sztoicskov-büntető), a zöld-fehérek egyértelműen közönségsikert arattak.
Ezek után nem csoda, hogy együttesük – amúgy lendületből – továbbírta a bolgár futballtörténelem aranyoldalait, hiszen az 1996-os Eb az első kontinensbajnokság volt, amin részt vettek. A 7. selejtezőcsoportból Németország mögött jutottak ki Angliába, kétséget sem hagyva, hogy jogos a részvétel, hiszen nem kevesebb, mint 7 pontot vertek a 15 ponttal a csoportban harmadik helyen végző Grúziára.
Angliában a B-csoport két nagyágyúja Franciaország és Spanyolország mögött csupán négy pont jött össze (a hispánok elleni 1-1 a bravúrkategóriába tartozott, és Romániát is sikerült 1-0-ra legyűrni, de a franciák kétséget sem hagytak – 3-1 –, hogy ők a kvartett legjobbjai), jelzésértékű, hogy a bolgárok mindhárom találatát Hriszto Sztoicskov szerezte, aki egyedül kevés volt a két futballnagyhatalom ellen.
Az 1998-as franciaországi világbajnokságon szintén ott találjuk Bulgária legjobbjait, de bármennyire nagy reményekkel érkeztek Emil Kosztadinovék, szó szerint a kertek alatt kellett hazakullogniuk. Paraguay ellen ugyan összejött még egy 0-0, de Nigéria ellen ezúttal nem tudott csodát tenni a 33 éves Sztoicskov, végül az a szégyen esett meg, hogy az utolsó csoportmérkőzésen – a szintén kieső! – Spanyolország 6-1-es vereséget mért az Aranygeneráció még megmaradt tagjaira (Trifon Ivanov, Kraszimir Balakov, Hriszto Sztoicskov).
Bulgária utolsó jelentős nemzetközi fellépése a 2004-es Európa-bajnokság volt,
ahová úgy jutottak ki csoportelsőként (!), hogy a 8-as számú csoportban többek között Horvátországot és Belgiumot is maguk mögé utasították.
A selejtezőbeli csoportgyőzelem azonban nem tett jót Bulgáriának, ugyanis Portugáliában alaposan leszerepelt: Svédország 5-0-ra, Dánia 2-0-ra, míg Olaszország 2-1-re verte Dimitar Berbatovékat.
Innentől kezdve azonban teljes vesszőfutás jellemezte a bolgárok selejtezőbeli szereplését. A 2006-os világbajnokágra a magyarokkal egy csoportban voltak, de a csoport első két helyét a svédek és a horvátok vitték el.
Mi az ellenük lejátszott két meccsből összesen 1 pontot szereztünk. Budapesten 1-1 lett a végeredmény, Szófiában azonban ők nyertek 2-0-ra.
Négy évvel később az olaszok és az írek mögött lettek csoportharmadikok. A 2014-es vb-re sem kerültek ki, mert akkor az olaszok és a dánok vitték el a továbbjutó helyeket, de a bolgárokat még a csehek is megelőzték. 2018-ban szintén nem volt esélyük a vb-részvételre, mert a francia-svéd-holland halálhármas mögött csak a negyedik helyen végeztek.
Ami az Európa-bajnoki selejtezőket illeti, ott sem jártak több sikerrel. 2008-ban közel álltak a bravúrhoz, mert csak 1 ponttal szereztek kevesebbet a második helyen kijutó hollandok mögött. 2012-ben viszont semmi esélyük nem volt,
borzalmasan játszottak a selejtezőben, ahol az utolsó helyen zártak, mindössze 5 pontot szerezve. Ekkor Anglia, Montenegró, Wales és Svájc is megelőzte őket.
A 2016-os Eb-t szintén a tévén nézték végig, mert az olaszok, a horvátok és a norvégok mögött csak a negyedikek lettek. Pedig a csoportharmadik Norvégia ekkor pótselejtezőt játszhatott, amelyet a magyarok nyertek meg. A jövő évi Eb-re zajló selejtezőben Anglia, Csehország és Koszovó is megelőzte őket, de a Nemzetek Ligája-szereplés miatt jutottak el a pótselejtezőig. Csakúgy, mint a magyarok.
2004 óta eltelt 16 esztendő, és Bulgária legjobbjai sorra lemaradtak a futball legjelentősebb világeseményeiről. Reméljük, ez a tendencia csütörtök este 11 óra tájban sem szakad meg.