Évi 80-90 nézhetetlen meccs, öregedő Messi - mi lesz a spanyol labdarúgó-bajnoksággal?
A 2020-21-es szezon első hónapja csak megerősítette azt az elképzelést, amit páran az elmúlt idény után kijelentettek. Könnyen lehet, hogy a La Liga már csak a negyedik helyen áll az európai labdarúgó-topligák rangsorában. A spanyol bajnokság öt legjobb játékosából három is a kapusposztot erősíti, amivel egy gólorientált sportágban nagyon nehéz új rajongókat megszólítani. Amennyiben jövő nyáron Cristiano Ronaldo után Lionel Messi is eligazol, egy teljesen új brandet kell felépítenie Javier Tebas ligaelnöknek és csapatának.
Megbomlott a törékeny egyensúly
Cristiano Ronaldo 2018 nyarán távozott a Real Madrid csapatából. Hogy milyen körülmények között tette, arról csak annyit, hogy Florentino Pérez talán már akkor a napjainkban zajló stadionfelújítás költségein gondolkodott, amikor nem volt hajlandó teljesíteni a madridi csapat történetének legeredményesebb játékosának fizetésigényét.
A portugál aranylabdás nem egy másik spanyol együttest választott – ennek amúgy sem lett volna semmi esélye -, amivel a La Liga marketingeseinek is feldobta a labdát.
A La Liga nem Messire, hanem a Messi-Ronaldo rivalizálásra épült.
Ez kilenc éven át tökéletesen működött, és amíg vezérletükkel a Barcelona és a Real Madrid parádésan futballozott, ők pedig döntögették a rekordokat, igazából édes mindegy volt, hogy mi zajlik mögöttük, mert egyáltalán nem volt a szem előtt.
Napjainkra azonban eljutottunk oda, hogy könnyen lehet, hogy Messinek sincs több ideje Spanyolországban, mint a nemrég megkezdődött szezon. Ezen az sem feltétlenül tud már változtatni, hogy a jövő nyáron 34 éves argentinnak azzal a Josep María Bartomeuval van a fő konfliktusa, aki ellen már érvénybe is lépett a katalán klubnál a bizalmatlansági indítvány. Könnyen lehet, hogy már idén sor kerül az elnökválasztásra a Barcánál.
Mindenesetre, ha Messi tényleg hajthatatlan, és Ronaldo után három évvel ő is elhagyja a La Ligát, akkor azzal tényleg a negyedik helyre süllyedhet a bajnokság. Hogy miért gondoljuk így?
Jelenleg a világ 25 legjobb futballistájából öt-hat ugyan még mindig Spanyolországban játszik, Messin kívül egyikük sem tudna valamilyen okból kifolyólag a liga arca lenni nemcsak hosszú, de már középtávon sem.
Róluk beszélünk, amikor jelenleg a liga Messin túli húzóneveire gondolunk:
- Jan Oblak – A világ talán legjobb kapusa, de ez a poszt csak a legritkább esetben ad olyasvalakit, aki miatt tömegek ülnek le a televízió elé.
- Thibaut Courtois – Egészen elképesztő számokat produkált az elmúlt idényben a bajnok Real kapujában, az egyetlen baj az pont ez, hogy a kapuban tette.
- Marc André ter Stegen – Már-már Iker Casillasra emlékeztet néhány, levegőben úszó védése a Barcelona - nagy eséllyel pont az október 24-i Clásicón visszatérő - német kapusának.
- Sergio Ramos – Őt nem érteni kell, hanem szeretni – tartja a mondás még a Real-drukkerek körében is. Ettől függetlenül hatalmas egyénisége a bajnokságnak, de már 34 éves.
- Karim Benzema – Ronaldo távozása után ő lett a Real új vezére, aki teljesen indokolatlanul játszik 9-es mezben. Ahogyan azt a fővárosiak legfrissebb menetelésekor megmutatta, ő jóval több egy csatárnál. Vele is az életkor a legnagyobb probléma (32 éves).
A jelenlegi mezőnyből Antoine Griezmann és Eden Hazard lehetnek a legalkalmasabb jelöltek, hogy átvegyék a vezérszerepet.
Mondjuk ehhez utóbbinak valahogyan ki kellene kerülnie abból a sérülésspirálból, amibe egy éve bekerült. A Chelsea-től érkező belga 10-es eddig még nem tudta megmutatni valós tudását Zinédine Zidane kezei alatt, pedig 2019 nyarán a francia vezetőedző külön kérésére érkezett Madridba. Ha Ronald Koeman megtalálja Griezmann helyét a Barcában, akkor neki a katalánoknál jöhet el az áttörés.
Az elmúlt szezont követően a Transfermarkt becslése szerint Messi mellett (40 millió euró) pont Hazard (60 millió) és Griezmann (40 millió) piaci értéke esett a legtöbbet. Ennek ellenére a két 29 éves lehetnek azok, akik amíg nem érkezik meg mondjuk Kylian Mbappé, Erling Haaland, Harry Kane, vagy bárki más az Ibériai-félszigetre, abban az egy-két évben el tudnák vinni a show-t.
Messi és Ronaldo előtt is volt élet, utánuk is tovább forog a Föld
A 2009-18 előtti időszakban a két gigászon túl is olyan játékosok tudták magukra irányítani a figyelmet, mint David Villa és David Silva (Valencia), Fernando Torres és Diego Forlán (Atlético Madrid), Juan Román Riquelme (Villarreal), Frédéric Kanouté és Luis Fabiano (Sevilla), vagy Roy Makaay (Deportivo La Coruna).
Napjainkban a hasonló erősségű középcsapatok nem tehetik meg, hogy hozzájuk hasonló sztárokat tudhassanak a csapatukban.
Ez az egyik oka, hogy elkezdett mélyülni a szakadék a liga egyes szintjei között.
A másik, ami különbbé teszi a Premier League-t a La Ligától, az az, hogy a szigetországban törekednek arra, hogy a televíziós közvetítésekből befolyó, folyamatosan növekvő jogdíjakból származó bevételeket egyenlően osszák el. Ahogyan az ábra mutatja, erről Spanyolországban szó sincs - a kevesebb pénzből nagyobb szeletet kapnak a nagycsapatok.
Egyáltalán nem véletlen, hogy az angol bajnokság elszívja a levegőt és vele együtt számos kezdő vagy éppen kulcsjátékost. Giovani Lo Celso, Sergio Reguilón, Rodrigo, Nélson Semedo, Thomas Partey, Diego Llorente egyaránt olyan futballisták, akik 23 és 27 éves kor között vannak, és Angliába távoztak. A Serie A-ban látták a következő lépést pályafutásukban Arthur, Achraf Hakimi, Carles Pérez és Álvaro Morata. A felsorolt nevek közül egyikük sem tartozik a világ 25 legjobb futballistája közé, de távozásuk mégis nagy veszteség a La Liga számára.
Az ilyen apró dolgok mind hozzájárulnak egy bajnokság élvezeti értékének csökkenéséhez.
Gólátlagát tekintve is már csak a negyedik helyen volt a topligák között a 2019-20-as szezonban. Ezt könnyen meg lehetne magyarázni azzal, hogy jobbak a védekezések, mint pár éve. Csak pár éve kevesebb volt az olyan csapat, amelyik egyáltalán nem akart semmit csinálni egy-egy 90 perc során.
Az elmúlt idényben a Getafe, a Real Valladolid, a Deportivo Alavés, az Eibar, az Athletic Bilbao, valamint a kiesők közül az Espanyol és a Leganés is ebbe a kategóriába tartozott. Ez hét csapatot jelent alsó hangon. Vagyis a szezon 380 mérkőzéséből volt legalább 80-90 olyan, ami a nézhetetlen kategóriába tartozott.
A Barcelona és a Real Madrid gyengült vagy a többiek erősödtek?
A nyári átigazolási időszakon is meglátszódott, hogy most nem olyan vonzó Spanyolország, mint a korábbi években.
A címvédő Real Madrid a korábban már említett stadionépítések miatt egyáltalán nem költött pénzt új játékosokra.
Ilyenre 40 éve nem volt példa. Eladtak viszont számos, Zidane számára feleslegesnek tűnő játékost, akiket az Evertonnál (James Rodríguez) vagy éppen az Internél (Hakimi) biztosan nagyobb becsben tartanak majd.
Visszatért a norvég Martin Ödegaard, aki a márciusi leállásig a Real Sociedadban kölcsönben fantasztikus szezont futott. Ő lehet a jövő Realjában a középpályája oszlopos tagja Federico Valverdével, valamint a még mindig csak 28 éves Casemiróval és/vagy a brazil helyére hosszú távon kinézett, 17 éves Eduardo Camavingával. Sem ő, sem Mbappé nem érkezett még meg a spanyol fővárosba. A francia támadóról még nem kell lemondania Zidane-nak, szemben a fél év alatt a Real mellett a Barcát is kikosarazó Donny Van De Beekről.
A zavaros időket élő Barcelona szintén lemaradt fő kiszemeltjéről, Memphis Depay-ról, cserébe Koeman alapemberként számol az elmúlt idényt a Bayern Münchenben kölcsönben töltő
Philippe Coutinhóval, aki Messivel, Griezmannal és a csodatini Ansu Fatival halálos támadónégyest alkothat
a holland szakember irányításával. Fati és Riqui Puig mellé a katalánok újabb tehetségeket igazoltak, akik hosszú távon is a csapat oszlopos tagjaivá nőhetik ki magukat: Pedri a középpályára, Francisco Trincao támadóposztra, Sergino Dest pedig jobbhátvédnek érkezett.
Egyetlen mutatóban teljesített közel kifogástalanul a La Liga a nyáron, az pedig a fiatal, csiszolatlan gyémántok megtartása volt.
Talán egyedül Ferrán Torres az, aki közülük távozott a Valencia hatalmas anyagi problémái miatt. A Barca fiataljai mellett Vinícius Jr., Rodrygo (Real Madrid), Take Kubo (Villarreal), Lee Kang-In (Valencia), Alexander Isak (Real Sociedad) és Óscar Rodríguez (Sevilla) újabb lépéseket tehetnek ahhoz, hogy egykor majd őket emlegessük a liga arcainak.
Közülük a legelőrébb Vinícius Júnior tart, aki a Real Madrid válogatott szünet előtti két mérkőzésén egyaránt győztes gólt szerzett, a táblázat élére juttatva a címvédőt. A 35. bajnoki elsőségére törő madridiaknál „nincs új a nap alatt", azaz továbbra is ugyanazzal az "olaszos" futballal rukkolnak elő, amelyikkel legutóbb sikerrel jártak.
Alig két hónappal a Bayern elleni 2-8 után, Koeman irányításával már biztatóbb képet festett a Barcelona.
Ugyanakkor két kiütéses győzelme után a Julen Lopetegui Sevillája elleni, 1-1-gyel záruló rangadó rávilágított arra, hogy még sok idő kell a katalán fővárosban. Mondjuk az most pont nincs, ha azt vesszük, hogy október 24-én jön a Clásico, majd utána négy nappal utaznak a Juventushoz a BL-ben.
Az Európa-liga-győztes Sevilla úgy kezdte az idényt, hogy minimum a Luis Suárezzel erősítő, egy hét alatt mégis két 0-0-s döntetlent játszó Atlético Madriddal képes lehet felvenni a versenyt. De mi titkon még arra is esélyesnek látjuk őket, hogy a Barcát is megszorongassák. Egy dolog biztos az andalúzokkal kapcsolatban: nagyon nehéz dolguk lesz, ha Lucas Ocampost szeretnék megtartani a következő átigazolási időszakban.
Nagyon jót tenne a La Ligának, ha a Sevilla bele tudna szólni a nagyok dolgába. Az elmúlt nyolc szezonban mindig az Atlético, a Barcelona és a Real zárt a dobogón – változó sorrendben. Most reális esély mutatkozik rá, hogy a Valencia 2011-12-es harmadik helye után az andalúzok legyenek azok, akik ezt a szériát megszakítják.